Mi a véleményed a pápa múlt szombati kijelentéséről?

"Ahhoz pedig, hogy legyen célja az életednek, miért kell isten?

Az én célom egy jó munka, család, otthon. Ehhez nem kell isten."

Tegyük fel, hogy egy csapásra nem lesz munkád, család felbomlik és az otthonod romokba lesz.

Akkor már kelleni fog az Isten azt hiszem...

A papám mesélte, amikor a Don kanyarban volt, hogy volt egy ateista katonatársa, akit golyó ért. Istenhez könyörgött, hogy a sebe ne fertőződjön el, amíg haza nem érnek. Így is lett. De miért könyörgött, ha nincs Isten?

"Tegyük fel, hogy egy csapásra nem lesz munkád, család felbomlik és az otthonod romokba lesz.

Akkor már kelleni fog az Isten azt hiszem... "

Hát hidd.

Van aki elveszti a hitét, ha tragédia éri, van aki hívővé válik. Én nem tudom elképzelni magam, ahogy istenek után rimánkodok.

Ha nincs saját hited (nem vallásod - mert az más), az életed valóban nem ér egy fabatkát sem.

Én fejre állítottam az egészet. Ötvöztem a Bibliát a "Tudomány" eddigi eredményeivel és ebből csináltam magamnak hitet.

Az ember valóban teremtett lélek. Klónozni már mi is tudjuk, de a vallás jelenlegi fejei (főleg a Pápa) nem engedik. A titkot az ember "összerakására" még nem ismerjük, de meg lesz oldva.

Ha elfogadom az isteni teremtést, akkor a Pápának van igaza, mert a Tejútrendszer egy eldugott csillagának bolygójára teremtette az életet és ráadásul el sem tudunk innen menni (kivéve a Holdra). Van bizonyos szellemi szabadságunk és nincs örök életünk. Sokasodni és szaporodni kell(ett) - de minek? A lelkünket kölcsön kaptuk és szerintem az élet nagy feladata a szaporításon kívül, hogy finomítsuk és halálunkkal vissza adjuk teremtőnknek. Tehát egy emberi energia tenyészetet hozott létre Isten a Föld nevű bolygón.

Az élet "célja" a halál, az nyer, aki a leglassabban ér oda. Ugyanis a halálát még senki sem élte túl és a lelkem "elszáll" belőlem, a testem pedig porrá lesz. "Pórból vétettél, porrá leszel - mondja a pap is temetéskor.

Úgy vélem, szét kell választanunk a pápa kijelentését, a katolikus dogmatikát, és a kreacionizmust.

1. Az ún. kreacionista mozgalmat rendkívül kártékonynak tartom, még ha sok kereszténynek szimpatikusak is. Ők azt vallják, Isten teremtette az életet. De mondanak mást is, mégpedig azt, hogy be tudják bizonyítani. Ennek során téves fejtegetésekbe bonyolódnak, mert nem a tudományos kutatás a cél, hanem ezt rendelik alá annak, amit be akarnak bizonyítani. Így tehát ferdíteni fognak, és téves következtetéseket levonni. Szakavatott ember rájön (vagy rájöhet), hogy hol lóg ki a lóláb, meg tudja őket cáfolni, és ez olyan, mintha Isten létét cáfolta volna meg. Pedig nem, de a közgondolkodásra ez ilyen hatással van. Hitem szerint, és ebben komoly világi - "tudós" - emberek emberek is megerősítettek: az Isten nem tárgya a tudománynak. Azért nem, mert a tudomány tárgyai mérhetőek, és korlátlanul reprodukálhatóak, azonos eredménnyel. A tudomány a valóságnak ezt a szeletét boncolgatja, és szigorúan csak ezt. Ha ezen túllép, menthetetlenül átcsap áltudományba, amit a kreacionisták jól példáznak.

2. A pápa nem tulajdonosa semminek a Vatikánban, minden, ami a pompáját képezi, köztulajdon. Egyébként nem sűrűn érdekel, engem nem bánt. A kijelentése nem világrengető tudományos értekezlet szerepét kívánta betölteni, még ha a károgók úgy is próbálják beállítani, mintha most a "tutit" mondta volna be. Nem erről van szó. Csak emlékeztetett minket egy tényre. Az emberi élet értelmére, és arra, hogy a Föld porából lettünk, és azzá leszünk, de nem véletlenül. Ezzel a tudomány sem vitatkozik. De az egyház már csak ilyen. Én még nem hallottam papot, aki úgy tartott volna misét, hogy "Az Úr legyen vel... áh, el lett mondva a múlt héten is, meg minden vasárnap évek óta, már a könyökömön jön ki, menjetek békével!"

3. A hívőkhöz szólt a szentatya, mint említettem, emlékeztette őket arra, amit hisznek, és tudnak (ki hiszi, ki tudja). Akinek az életének nincs értelme, az miért osztja az észt? Mi motiválja erre? Fel nem fogom.

4. A szent és tévedhetetlen, mindenkor szeplőtelen tudomány sosem támadta az egyházat, vagy cáfolta tanait. Sőt, a tudomány legnagyobb úttörői keresztények voltak egykor, és ma is. Az egyházat fúró ateistáknak pedig sosem volt szükségük megalapozott tudományos érvekre. Ezekre hivatkoznak, de néha teljesen üres szavak ezek az ő szájukból. Itt is olvasni szoktam, ahogy kis kölykök, a tojáshéj még a seggükön, helyesen írni még nem tudnak, de már ostromolják a 2000 éves tanokat, valami "tudományra" hivatkozva, tudományos szempontból abszurdabbnál abszurdabb érvekkel előrukkolván. Sajnos olyan világban élünk, hogy ezt kell viselni. Támadni, mocskolódni kötelező, elvárása a kornak, ha viszont védekezünk, az már bűn. Mert ugye inkvizíciót, máglyákat, lapos Földet ordítanak amazok. Kifordult világ ez...

Kedves Ozmium42!

Írnál egy konkrét példát ahol véleményed szerint a kreacionisták ferdítenek! Kíváncsi lennék a meglátásodra! Nem rég látam egy kreacionista előadást!

Előre is köszi!

Konkrétan, én például néztem egy afféle bevezetést az ő tanaikba, egy videót. Arról van ott szó, hogy a fehérjék az aminosavak alapján mennyire hatalmas, szinte emberi ésszel felfoghatatlan változatosságra képesek. Ugye 20 aminosav van, és minden helyen bármelyik 20 (na jó, a metionint leszámítva 19) lehet, és a több ezer vagy millió aminosav kapcsolódik össze, ami tulajdon Aképpen 20 a sokmilliomodik hatványon lehetséges variációt jelent.

De a kreacionisták egyik fő érve, hogy PONT az alakult ki ebből, ami kellett, és ez nem véletlen. Azt viszont nem mondják, hogy egy funkció betöltéséhez szükséges enzim aminosavsorrendje nem mindig annyira szigorú. Sok olyan hely van, ahol lehet más is, és ez a működést nem befolyásolja. A természet él is vele.

Nem beszél arról, hogy csakugyan meglepő, hogy pont az alakult ki, ami, de akkor ha szerintük nincs evolúció, akkor ezek a speciális aminosavsorrendek miért annyira azonosak, még egymástól nagyon távoli fajokban is (pl. egy babban és egy szarvasmarhában), és miért van az, hogy a gyógyszerek, és a mérgek is, ugyanolyan mechanizmus alapján gyógyítanak és károsítanak minden élőlényt?

És arról sem beszélnek, hogy miért szükséges tagadni az evolúciót, amit rég leírtak, és eljárásként mindennaposan használják a laboratóriumokban. Én például ma magam is végeztem ilyen eljárást. Igaz, csaltunk, (mesterséges elemeket vittünk be a rendszerbe), de ez csalás nélkül is működik. És használják is, de nem mi találtuk fel, hanem van, és mi kihasználjuk tudatosan. És most jön a poén: az én istenhitemet ez nem rengette meg. Nekik miért kell hazugságokba menekülniük, és tudósokat rágalmazni, meg hülye tüntetéseket, pereskedéseket szervezni?

A céljuk például, hogy evolúció "téves" tana mellett tanítsák az iskolákban a bibliai teremtéstörténetet is. De ez baromság, mert ha igaz a Biblia (szerintem az), akkor az a valóságot írja le, és nem egy "alternatív" elképzelést, egy lehetséges forgató könyvet. Nem tagadhat, és nem is tagad meg létező, kézzel fogható földi dolgokat. Épp ellenkezőleg, magyarázza azokat. Az evolúciót is. A kettő közé nem szabad éles határvonalat húzni, hogy vagy ez, vagy az, válassz. Hiányolom az okot, a racionális érvet erre. Olyan, mintha el akarnánk választani az alkoholt a pálinkától.

Azt nem látják, hogy az ateisták, és materialisták a zászlójukra tűzték az evolúció tanait, kiforgatták, és saját vallást csináltak belőle, amivel rendkívül rombolást vittek végbe. De ők nem azon vannak, hogy helyesbítsenek, hanem átesnek a ló túloldalára, és tagadnak. Azt hiszik, előbb voltak a materialisták, és ők találták ki rosszindulatúan az evolúciót. Bárcsak tudnák, hogy Mendel, a genetika atyja, katolikus szerzetes volt (akit kutatásaiban az Egyház is aktívan segített), Darwin pedig szintén hívő katolikus.

Ha jobban beleásnám magam, nyilván más ferdítéseket is találnék. Arra hasonlatos a példa, hogy egy közismert példát mondjak, mint a holokauszt tagadás. Attól függetlenül, hogy elfogadjuk vagy elvetjük az érveket, látható, hogy az ún. revizionisták egy rögzített alaptételből indulnak ki, mégpedig hogy a holokauszt nem úgy volt, ahogy, nem voltak iparszerű kivégzések, gázkamrák, stb. Egyszerűen belátható, hogy nem (mindig) a tények alapján jutnak erre a megállapításra, hanem a tényeket próbálják úgy csűrni-csavarni, hogy a rögzített végkövetkeztetésnek megfeleljenek. Szelektív adatgyűjtés, szándékos félreértelmezés, kiragadás, belemagyarázás, a repertoár gazdag. Ma már könyvtárat lehetne megtölteni a revizionista irodalommal, ám ez a fajta megközelítés, sok igazsága ellenére akkor is áltudományos.