A JT. Prédikátorainak ki van adva, hogy a gyakori kérdések valláskritika és vallás oldalain is terjeszteni kell a "jó hírt"?

A paraklétosz (pártfogó, közbenjáró, segítő-3775). Nincs buzdítás a hozzá való imára. Kapcsolódási helyek: első vigasztaló (közbenjáró-segítő) Krisztus (1János 2:1); más vigasztaló a Krisztus helyett küldött szent szellem (János 14:16,26; 15:26; 16:7); > vö. Istentől lehet kérni szent szellemet, és azt bárki kaphat, aki kér. (Lukács 11:13)<

Az enteuxisz (közbenjárás-1783). Nem Krisztushoz kapcsolódik. (Vö. 1Timótheus 2:1; 4:5)

Az entüngkhanó (közbenjár-1793). Nem Krisztushoz való könyörgésről van szó, hanem Krisztusnak értünk való közbenjárásáról. Kapcsolódási helyek: (Róma 8:34; Zsidók 7:25); a szent szellemről (Róma 8:27); Illésről (Róma 11:2); a zsidókról. (Cselekedetek 25:24)

A doxa (dicsőség-1391). Sok minden(ki)re vonatkozik, de a Krisztushoz való imádságot nem bizonyítja. Kapcsolódási helyek: az Atyáé (Máté 16:27; Róma 6:4); Jehováé (Lukács 2:9; Róma 11:36); Istené Lukács 2:14; Cselekedetek 7:2; Róma 1:23; Jelenések 4:9,11; 7:12); Krisztusé (Máté 19:28; 1Korinthus 2:8; Jelenések 5:12-13); Izraelé (Lukács 2:32); Salamoné (Lukács 12:27); embereké (János 5:44); kéruboké (Zsidók 9:5); korona (1Péter 5:4); Isten fiaié (Róma 8:21); férfié (1Korinthus 11:7); titoké (Kolossé 1:27); nap-hold-csillagoké. (1Korinthus 15:41)

A doxadzó (dicsőít, tisztel vkit-1392). Kedvező, nagyra becsülő véleményt hangoztat vkről, de nem szükségszerűen kapcsolódik imához. Kapcsolódási helyek: emberek (Máté 6:2); az Isten (Máté 9:8; 1Péter 4:11); az Atya (János 14: 13); az Atya neve (János 12:28; Jelenések 15:4); Jehova szava (Cselekedetek 13:48; 2Thessalonika 3:1);Jézus (János 8:54; Cselekedetek 3:13); a szolgálat (Róma 11:13); egy testtag (1Korinthus 12:26); Nagy Babilon. (Jelenések 18:7)

Az euszebia (kegyesség, istenfélelem, Isten iránti odaadás-2150). Istenfélelem 1Timótheus 2:2; az Isten (és nem Krisztus) iránti odaadás szent titka. (1Timótheus 3:16) – Ehhez tartozik annak felismerése, hogy Krisztus Isten akarata szerint töltött be minden reá vonatkozó igazságot (vö. Máté 3:15); Timótheus istenfélelme (1Timótheus 4:7-8); az istenfélelem tanítása (1Timótheus 6:3; 5-6, 11); látszata (2Timótheus 3:5). Istenfélelem (Titusz 1:1; 2Péter 1:3,6,7; 3:11); Krisztus az istenfélelemmel kapcsolatos szövegösszefüggésekben fel sem merül!

Az euszebó (istenfélelőn élő, cselekvő-2151). Cselekedetek 17:23; 1Timótheus 5:4; (Vö. Cselekedetek 10:2,7)

Az euszebész (hitbuzgó-2152). Az isteni (nem krisztusi) önátadásban élők megszabadítása. (2Péter 2:9)

Az euszebósz (kegyesen, jámboran, istenfélő módon-2153). „Akik istenfélően akarnak élni Kr.Jézusban” – és nem fordítva: akik krisztusfélően akarnak élni Istenben - tehát az istenfélelem nem egyenlő a krisztusfélelemmel, - az isten-félelem mögött nem Krisztus áll, hiszen nem Krisztus az Isten, hanem az Atya, Jehova. (2Timótheus 3:12) Isten-félelemmel éljünk. (Titusz 2:12)

A pipto (földre esik,(imádságnál-hódolatnál-hálánál) térdre borul, leborul-3998). Imádattal kapcsolatos: (Máté 4:9; 26:39; 1Korinthus 14:25; Jelenések 4:10; 5:14; 7:11; 11:16; 19:4); hódolatnál: Máté 18:26,29; Cselekedetek 10:25); leborul Jézus lábainál (hálaadás/köszönetképpen) a gyógyulásért (Lukács 17:16; a köszönet még nem jelent feltétlenül imát – vö. Róma 16:4); énekléskor (Jelenések 5:8); angyal előtt téves indítékból (Jelenések 19:10; 22:8)

A gonü (térdelés-1119). Istennel kapcsolatban imával (Róma 14:11) párosul. Jézusé (Lukács 22:41); Istváné (Cselekedetek 7:60); Péter Jézus előtti letérdelésénél nem mondja a szöveg, hogy imádkozott volna (Lukács 5:8), viszont a Cselekedetek 9:40-ben kifejezetten mondja (lásd: proszeukhomai-4236). Pálnak az Atya előtti térdhajlása (Efézus 3:14) visszavezethető az Istenhez intézett imáira (Cselekedetek 20:36; 21:5), viszont a Jézus nevére való térdhajlás (Filippi 2:10) azt a megvallást igényli (Isten és az emberek előtt), hogy Jézus Úr az Atyának, az Istennek a dicsőségére – de azt nem mondja, hogy ezt imában kellene Jézusnak megvallani, hanem más esetekben azt olvassuk, hogy az emberek előtt kell ezt megvallanunk (a benne való hitünket). Emberekhez viszont nem imádkozunk. (vö. Róma 10:9-ll; Lukács 9:26; 12:8-9; 1János 2:23) Hasonlóképpen a Jelenések 5:8-13-ban a vének leborulása is dicséretet jelentett Jézus számára, és a hatalom, gazdagság, bölcsesség, erő, tisztelet, dicsőség és áldásra való méltóság megvallását, de az imádatot mégsem neki adták, hanem az Istennek, - ez a Jelenések egyéb helyei kapcsán egyértelmű. (Lásd: 4:10; 5:14; 7:11; 11:1,16; 14:7; 15:4; 19:4) Végül szó van még a római katonák csúfolódó térdhajtásáról (Márk 15:19), az ellankadt térdek fölegyenesítéséről. (Zsidók 12:12), és a Baálnak való térdhajtásról, ami viszont bálványimádatot feltételez, hiszen Istennek tartották Baált. (Róma 11:4)

A gonüpeteó (letérdel-1120). A letérdelés Jézus előtt egyértelmű, de az ima nem. Pl. egy gazdag, ifjú elöljáró az eléje való letérdelést kérdezéssel (nem imával) kötötte össze. (Márk 10:17) Egy leprás letérdelve kérte a gyógyulást (Márk l:40), egy epilepsziás fiú apja ugyancsak letérdelve kérte, hogy irgalmazzon a fiának. (Máté 17:14) A szöveg nem mondja, hogy itt imádkoztak volna, mint ahogy pl. Jézus térdre esésénél ez nyilvánvaló volt (vö. Lukács 22:41), vagy Péternél és Pálnál. (Cselekedetek 9:40; 21:5) A római katonák térdre esése viszont kicsúfolást jelentett. (Máté 27:29)

A proszpipto (leborul-4263). A Krisztus elé való leborulás (Márk 3:11; 5:33; 7:25; Lukács 5:8; 8:28,47) vajon azt igazolja, hogy ő volt az Isten? Nem, hiszen ugyanez a leborulás van a börtönőr részéről Pál és Silás előtt, akik nyilvánvalóan nem voltak azonosak Istennel! (Cselekedetek 16:29) [De maga Jézus sem azonosította magát Istennel! Vö. Márk 10:18]

Az óidé (ének-5503). Istennek (Efézus 5:19; Kolossé 3:16; Jelenések 15:3); Krisztusnak (Jelenések 5:9) - Dávidnak is énekeltek az asszonyok, de attól az még nem volt egy Dávidhoz intézett ima, hanem csupán elismerés. (vö. 1Sámuel 18:6-7) – pszalló (zenél-5467). Istennek: (Róma 15:9; 1Korinthus 14:15; Efézus 5:19; Jakab 5:13. vö. Máté 26:30)

Az a(i)dó (énekel-103). Jehovának: (Efézus 5:19; Kolossé 3:16; Jelenések 15:3; vö. 5Mózes 31:30; Zsidók 2:12); Jézusnak: (Jelenések 5:9; a vének dicsénekéről lásd feljebb); a 144 ezer éneke a trón előtt. (Jelenések 14:3)

A (h)ümneó (himnuszt énekel-5114). Csak Isten felé. (Máté 26:30; Márk 14:26; Cselekedetek 16:25; Zsidók 2:12)

A (h)ümnosz (himnusz-5115). Csak Isten felé. (Efézus 5:19; Kolossé 3:16)

A (h)üpszélosz (magas-5208) írja Jézusról, hogy az egeknél magasságosabb lett (Zsidók 7:26), - ez azonban még nem bizonyítja, hogy egy szintre került volna a Felséges Istennel, Akinek a jobbjára ült a magasságban (Zsidók 1:3), hiszen az neki a feje (1Korinthus 11:3), mert hogy nagyobb nála! (Vö. János 14:28)

A hüpszisztosz (legfőbb, legmagasztosabb, legmagasabban lévő-5210). A szentháromság-egy Isten dogmáját teljességgel megkérdőjelező kifejezés, - csak Istenre vonatkozik! Viszont Jézusra ugyanígy kellene, hogy vonatkozzon, ha ő valóságos Isten lenne - (mint a mindenható Isten 2. személye)? Előfordulási helyek: Máté 21:9; Mk 5:7; 11:10; Lukács 1:32,35,76; 2:14; 6:35; 8:28; 19:38; Cselekedetek 7:48; 16:17; Zsidók 7:1)

A megalóprepész (felséges dolog-3169). Istentől jön. (2Péter 1:17) Krisztusról nem állít ilyesmit az Ige.

A megalünó (megnagyobbít, magasztal-3170). Jézus magasztalása (Filippi 1:20; Cselekedetek 19:17), még nem ima, hiszen az apostolok is részesek benne. (Cselekedetek 5:13; 2Korinthus 10:15); Istent (Lukács 1:46; Csel 10:46)

A megalószüné (felség-3172). Csak Istenhez kapcsolódik. (Zsidók 1:3; 8:1; Judás 25) Krisztusról nem állít ilyesmit az Ige.

Az epaineó (dicsérni,magasztalni-1867). Istent: (Róma 15:11); embereket. (Lukács 16:8; 1Korinthus 11:2,17,22)

Az aineszisz (dicséret-133). Csak Isten felé: (Zsidók 13:15)

Az aineó (dicsér-134), csak Istenről: (Lukács 2:13,20;19:37;24:53; Cselekedetek 2:47;3:8-9; Róm 15:11; Jel 19:5)

Az ainosz (dicséret-136), csak Isten felé: (Máté 21:16; vö. Zsoltár 8:2; Lukács 18:43)

A szebomai (Istenként imád/tisztel, istenfélő-4476). Krisztusra nem vonatkozik. (Vajon miért nem, ha ő az Isten?) Istent (Máté 15:9; Márk 7:7); Isten félése (Cselekedetek 13:43,50; 16:14; 17:4,17; 18:7,13); hamis Isten. (Csel 19:17)

A latreia (Istennek végzett szolgálat-2999). Jézushoz nem kapcsolódik. (János 16:2; Róma 9:4; 12:1; Zsidók 9:1,6)

A latreuo (szolgálat-3000) az USZ-ben a Fiúval nincs kapcsolatba hozva sehol! (vö. Máté 4:10; Luk 1:74; 2:37; 4:8; Csel 7:7,42; 24:l4; 26:7; 27:23; Róma 1:9,25; Fil 3:3; 2Tim l:3; Zsid 8:5; 9:9,l4; lO:2; l2:28; l3:lO; Jel 7:l5; 22:3-4; l4:l; Máté 5:8)

A leitúrgosz (szolga-3011). Krisztus Isten igaz szolgája (Zsidók 8:2), Isten viszont senkinek nem szolgája, és nem is vett szolgai alakot magára, mint Krisztus. (vö. Filippi 2:7); Isten szolgái (Róma 13:6; Zsidók 1:7); Pál, Jézus Krisztus szolgája (Róma 15:16)

A timaó (tisztel, becsül-4991). Jézus és az Atya tisztelete (János 5:23) nem imádatot jelent, mert ha ez így lenne, akkor az Atyának tisztelet helyett imádnia kellene azt, aki Jézusnak szolgál, ami abszurd. De megbecsülést tanúsít emberek iránt. (János 12:26); az Atyát tisztelni (Máté 15:8-9; János 8:49); Jézust tisztelni. (Máté 27:9); embereket tisztelni (Máté 15:4; Cselekedetek 28:10; 1Timótheus 5:3; 1Péter 2:17)

Timé (megbecsülés, tisztesség-4992). Istennek (1Timótheus 1:17; Jelenések 4:9,11; 5:13; 7:12); Jézusnak (1Timótheus 6:16; Jelenések 5:12-13)b – Jézus magát prófétának, ember és Isten fiának (soha nem az Istennek!) mondta, akinek nincs tisztessége a saját hazájában. (Vö. János 4:44); embereknek. (Zsidók 2:7; 1Péter 2:7, Jelenések 21:26)

A Jelenések 22:20: „Ámen. Jöjj el, Uram Jézus.” Nem jelent feltétlenül Jézushoz szóló imát az Ámen szó jelenléte, hiszen az Ámen szó (imán kívüli) megerősítésre (úgy legyen) is van használva. (vö. 1Király 1:36; Jeremiás 28:6) Az Ámen szó isteni kijelentésre válaszul is elhangzik, pl. Jeremiás 11:5-ben, amely hasonlóképpen (megerősítésként) a hozzájárulás bizonyságaként hangzik el. A 'jöjj' ima nélkül előfordul pl. Lukács 7:3; János 4:49; 1Korinthus16:22-ben. A János 3:5-ben Jézus mondja: „Ámen, Ámen, mondom neked” - aminek az imához semmi köze. (vö. Vida)

Összegezés: A fenti 63 görög kifejezés egyike sem támasztja alá, hogy Jézushoz, mint valóságos (az Atyával egyen-rangú) Istenhez imádkoznunk kellene. Olyan szöveg nincs a Szentírásban, amely olyan imát mutatna be Krisztus felé, mint amilyent bemutat az Atya, Jehova felé. Lásd pl. Salamon, Jézus és a gyülekezet imáját. (2Krónika 6:14-42; Máté 6:9-13; Cselekedetek 4:24-30)

Az „aléthinosz proszkünétész” (igazi imádók) kifejezés Jézus szájából hangzott el, aki az Atyához kapcsolta az igazi imádók imádatát, köv. képpen, aki mást imád az Atyán kívül, az nem tartozik az igazi imádók közé! (János 4:23) Jézus azokat tudja megmenteni, akik általa(rá hivatkozva) járulnak (közbenjáró által – 1Tim 2:5) Isten elé, és nem őeléje (Krisztus elé), mint valóságos Isten elé (hiszen akkor újabb közbenjáróra lenne szükség, mivelhogy Isten elé közbejáró nélkül nem lehet menni - János 14:6; Zsidók 7:25) „Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk…” (Máté 6:9) – nem pedig: 'mi Anyánk (Mária)' , vagy 'mi Urunk (Jézus), vagy 'közbenjárónk (szent Antal, meg a többiek)'.

Hogy a kereszténység egyházai ennek ellenére mégis buzdítanak a Jézus Krisztushoz való imádságra, ez azt mutatja, hogy a Biblia alapvető tanítását az imáról (imádságról) nem értették meg, ennélfogva helytelen istentiszteletet gyakorolnak, amikor Jézushoz és más személyekhez imádkoznak, illetve a hozzájuk való imádságra buzdítanak!

Az engedetlenségről olvashatunk: János 3:36; Róma 2:8; 5:19; Zsidók 2:2; 4:6,11; Titusz 1:16; 3:3; 1Péter 3:20; 4:17.

„Krisztus, az Úr,” (Luk 2:11) tehát nem ugyanaz és nem azonos az Istennel, hanem az Úrnak Fölkentjével (vö. Luk 2:26), és nem az Úrral, a YHVH Istennel, Akinek ő a Fölkentje (Krisztusa).

Nem ugyanaz, mert a mindenható (vö. Jel 21:22), végtelen igazságosságú és irgalmú (vö. Dán 9:16,18), örökkévaló (vö. 5Móz 33:27), legfenségesebb Isten (vö. Zsolt 97:9, MBT. ford.) soha nem születik (vö. Ján 1:17); senkitől nem származik (vö. Mik 5:1); önmagában való életét senkitől nem kapta (vö. Ján 5:26); senki által nem él (vö. Ján 6:57); nem elsőszülöttje senkinek (vö. Kol 1:15); soha nem imádkozik (vö. Luk 6:12); soha nem ölt testet (vö. Ján 1:14); soha nem közbenjárója senkinek (vö. 1Tim 2:5); soha nem hal meg (vö. 5Móz 32:40); soha nem áldozta föl magát (vö. Zsid 7:27); soha nem kell feltámasztani (vö. 1Pét 1:21); soha nem képmása senkinek (vö. Kol 1:15); soha senki nem a feje (vö. 1Kor 11:3); soha senki nem az istene (vö. Eféz 1:17; Zsid 1:9); soha senkinek nem vettetik alá (vö. 1Kor 15:28); soha nem lett kisebbé téve az angyaloknál (vö. Zsid 2:8-9); soha senkinek az akarata alá nem alárendelt (vö. Dán 4:32; Luk 22:42); soha nem növekedik (vö. Ján 3:30); soha senkitől a hatalmát nem kapta (vö. Máté 28:18); soha senki nem küldte (vö. Csel 3:19-20); soha senki nem kente fel (vö. Ézsa 61:1; Csel 2:36); soha senki nem tanította (vö. Ézsa 40:13; Ján 8:28; Róm 11:34); soha senkihez nem lehet hasonlítani (vö. Ézsa 46:5,9; Fil 2,7); soha senkinek nem a testvére (vö. Ján 20:17; Zsid 2:11-12,17); soha nem voltak emberek vagy angyalok a társai (vö. Róm 8:17; Zsid 1:9); soha senki nem ültette a jobbjára (vö. Eféz 1:20); Ő egyedül szentséges önmaga által (vö. Jel 15:4); rosszal soha senki nem kísértette meg (vö. Jak 1:13; Zsid 4:15); soha senki nem üldözte (vö. Ján 15:20); soha nem imádhatott volna teremtményt (vö. Mát 4:9); és SOHA NEM OSZTOTTA MEG AZ IMÁDATOT SENKIVEL, még a Fiúval sem (vö. Ján 4:21-24; Jel 4:9-11; 5:14; 7:11-12; 11:16-17; 19:4) – ebből kifolyólag soha nem nevezte magát háromságnak (vö. Ézsa 43:12; Mal 1:6), ami az ő egyedüli szuverinitásának (vö. Márk 13:20; Csel 1:7; Jel 4:11) a sérthetetlenségét illegitimizálja! Ezért nincs helye az igaz imádatban emberi kísérletnek, amely azt óhajtja kifejezni, amit Isten soha sehol nem fejezett ki!

”A Bibliában sehol elő nem forduló „Szentháromság” kifejezés emberi kísérlet arra, hogy ezt az isteni titkot egy szóval fogalmazza meg.” (Werner Gitt: Gyakran feltett kérdések. Evangéliumi Kiadó, 22.old.).

”...az Isten tiszteletét egyedül Isten maga határozza meg. Ennek megfelelően, az imádás bármiféle formája, melyet kifejezetten nem Ő írt elő, az Isten abszolút szuverenitásának és mindenhatóságának meggyalázása.” [Szécsi József: Bálványimádás és képimádat az ókori Izraelben - A tanulmány megjelent a Pannonhalmi Szemlében - 2007 (XV) 3/5–17.]

* * * * *

IMÁDAT/ISTENTISZTELET/ÁLDOZAT

Ha megnézzük a Bibliában az áldozatról szóló kijelentéseket, azt láthatjuk, hogy az áldozatot – az igaz imádat fő részét -, csakis a Biblia egyedül igaz Istenének, a mennyei Atyának adták. Olyant sehol nem olvashatunk, hogy Jézus Krisztusnak bárki is áldozatot mutatott volna be, mint a szentháromság-egy Isten 2. személyének. Ránk ugyanez kell hogy vonatkozzon.

„Akkor arra a helyre, melyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek, hogy ott lakozzék az ő neve, oda vigyetek mindent, a mit én parancsolok néktek: egészen égőáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket és kezeiteknek felemelt áldozatát, és minden megkülönböztetett fogadástokat, a melyeket fogadtok az Úrnak.” (5Mózes 12:11, Károli ford.)

„Mert velük szövetséget kötött az ÚR, és ezt parancsolta nekik: Ne féljetek más isteneket, és ne imádjátok azokat, ne tiszteljétek őket, és ne áldozzatok nekik!

Az URat féljétek, őt imádjátok, és neki áldozzatok, mert ő hozott föl benneteket Egyiptomból nagy erővel és kinyújtott karral. 

Tartsátok meg a rendelkezéseket, az istentisztelet módját, a törvényt és a parancsolatot, amelyeket megíratott számotokra, és teljesítsétek azokat mindenkor; más isteneket pedig ne féljetek!” (2Királyok 17:35-37, MBT. Ford.)

„Lásd, én meg templomot akarok építeni az én URam, Istenem neve tiszteletére, és azt neki szentelem, hogy jó illatú füstölőszerekkel tömjénezzenek neki, és a sorba rakott kenyerek állandóan ott legyenek előtte; és égőáldozatot mutassanak be reggel és este, minden szombaton és újholdkor, meg Istenünknek, az ÚRnak az ünnepein. Örök kötelessége lesz ez Izráelnek.” (2Krónika 2:3, MBT. ford.)

„Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok.” (Róma 12:1, kat. f.)

„Mint Isten kedves gyermekei, legyetek az ő követői és éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát értünk jó illatú áldozati adományként az Istennek.” (Eféz 5:1-2, kat. f.)

„Ő nem szorul rá, mint a többi főpap, hogy naponként először a saját vétkeiért mutasson be áldozatot, s csak azután a nép bűneiért. Egyszer s mindenkorra megtette ezt, amikor magát feláldozta.” (Zsidók 7:27, kat. f.)

„Ha ugyanis a bakok és bikák vére meg az üsző hamva a tisztátalanokra hintve külsőleg tisztává teszi őket, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére, aki az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, hogy az élő Istennek szolgáljunk.” (Zsidók 9:13-14, kat. f.)

„Általa mutassuk be tehát Istennek mindenkor a dicséret áldozatát, azaz ajkunk gyümölcsét, amely az ő nevét magasztalja. A jótékonyságról pedig és az adakozásról ne feledkezzetek meg, mert ilyen áldozatok tetszenek Istennek.” (Zsidók 13:15-16, Káldi Neovulgáta f.)

„Akihez járultatok, az élő kőhöz, amelyet - bár az emberek elvetettek - Isten kiválasztott és megbecsült, és magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által.” (1Péter 2:4-5, kat. f.)

„Amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt. Hárfája volt mindegyiknek és tömjénnel tele aranycsészéje - ezek a szentek imádságai... Jött egy másik angyal, megállt az oltár előtt, aranyfüstölő volt nála. Sok tömjént kapott, hogy az összes szent imádásával tegye az aranyoltárra, amely az Isten trónusa előtt állt.

Az angyal kezéből a tömjén füstje a szentek imádásával felszállt az Isten elé.” (Jel 5:8; 8:3-4, kat. f.)

„Nem imádhatsz más istent: az Úr neve az, hogy féltékeny, igen féltékeny Isten,” (2Mózes 34:14, kat. f.)

A háromság dogmája egy emberek által megfogalmazott filozófia, amit úgy olvastak(nak) ki a Bibliából azok, akik teljes keresztényi egzisztenciájukat erre a legalapvetőbbnek tartott keresztényi tantételre építik.

Annak semmi jelentősége nincs, hogy ez a tantétel már az apostolok halála utáni időkben megfogalmazást és tért nyert a hatalmi bázist kiépítő egyház által, és azóta is fennáll és a legkülönbözőbb egyházak képviselői védelmezik.

Az üdvösség útját mégis a Szentírás szava mutatja meg, (vö. 2Timótheus 3:15), és azt mindenkinek tudnia kell, ha olyasmit magyaráz bele a Szentírásba, amiről a végén kiderül, hogy az a valóságban nem volt kinyilatkoztatva, akkor hazugnak fog bizonyulni, és hazugok, különösen akik Istent magát keverik bele a hazugságaikba, nem üdvözülhetnek!!!

(vö. Példabeszédek 30:6; Jelenések 22:15)

Na jo, akkor most valaki magyarazza el nekem, mitol "nyerobb" a Tanuk vallasa, mint a zsido vallas.

A masik meg mindig fentlevo problemam, hogy nem erzem, hogy adna barmit is - ugyertem, az mar okes, hogyha elegge jo vagyok, akkor majd szepen ujrateremtenek, es akkor happyness, viszont, ha meg nem, akkor max ramcsap a megsemisules. De a megsemmisules hitet a materialistaktol is megkapom, es nem kell maszkalnom hazrol hazra.

Es ez a hazrol hazra jarkalas, meg ami mogotte van: Komolyan azt hiszik, hogy barmi emberi dolog adhat valami pluszt Isten megvalto munkajahoz?

Marmint, van egy Jezus, aki vagy isten, vagy nem (szerintem az, de nekem belefer a tudatomba egy emberi esszel fel nem foghato Isteni leny, es ezen nem valtoztat az sem, ha "valaki bemasolja a fel gorog szotarat")

Nah, van ez a Jesua. O meghalt, az emberekert, azert, hogy el legyen torolve az eredendo bun - akkor meg, miert kellene hogy barki "dolgozzon" Istennek?

Persze, tehet neki dolgokat szeretetbol, de nem azert, mert barmifele jutalmat varna el. Mert ez nekem olyan, mintha Isten szamonkerheto lenne a teremtmenyei alltal...

Summa summarum, nem latom hogy "ez a vallas mitol lenne annyira cool" - Azt mondja, ha jol huzod az ipart, akkor majd, lesz neked fonyeremeny. De ezt mas vallasok is mondjak.

Nem, nekem ez nem eleg meggyozo, ugyhogy, kedves tanuk, gyozzetek meg, hogy ez nekem mitol jobb, mint barmi mas - es ne azzal, hogy "Jehva a csucskiraly, mert!"

Mert tegyuk fel, olyan vagyok, aki nem hiszi el, hogy a zsidok istene a nyero, csak ha ervekkel meggyoznek.

XY:

Ildikó, talán látszik, hogy nem kívánok Veled vitatkozni, pedig nem értek veled egyet, ahogy a veled harcolók egy részével sem. Épp ezért (is) alig írtam ide.

Ám az baromira nem tetszik, hogy gyakran gyűlölködésről beszélsz. Mi köze a vitának a gyűlölködéshez? Ez kicsit olyan, mintha (ál)szocialista vagy (ál)liberális párttag volnál. Érvek híján...

Ja, vannak "érveid". Elsősorban az elvakultság, és a büszkeség. Jehova tanúi azért szaporodnak ilyen szépen, mert sok jószándékú kisember megélheti közöttük, hogy ezen túl ő az igazság letéteményese, és végre ő taníthat.

Csillogó villogó kiadványaitok tele vannak szép és értelmes gondolatokkal - csak sajnos éktelen ostobaságokkal vegyítve.

Szerintem ne is válaszolj! Úgyis csak a gyűlölködés jut eszedbe, ami egy marhaság. Szeretlek és sajnállak.

Legyen szép és tartalmas életed! Ámen! ;)

"soha nem ölt testet (vö. Ján 1:14);" --->HAZUGSÁG

Na már most vitatkoznék ezzel összevetettem ugyanis az igéket íme:

János 1:14. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.

Miért hazugság?: János 1:1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és ISTEN VALA AZ ÍGE.

Vagyis Isten testet öltött...

Sokat összevetettem, van sok ami elgondolkodtat, és van ami szerintem abszolút nem igazolja a tanításotokat. Azon is gondolkodtam például, hogy Jézus egyszerre a jó pásztor és Ő maga a bárány is. Ugyanígy lehet egyszerre maga Isten és az Ő Fia is. Egy Istent imádok én is, de elhiszem és megértem azt, hogy Isten mindenható és képes testet is ölteni ha akar, vagy tud lélek és testet öltött ige is lenni, mint ahogyan az is kissé logikátlan, hogy lehet Jézus jó pásztor és bárány is egyben. Én László nagyon jól megfogalmazta az ÚVF fordítása a JT által hátborzongató. A hideg ráz a nyelvezetétől valamint semmilyen tanítás nem tudja feledtetni az átírt, átfogalmazott igéket amik meglehetősen hűtlenek az eredeti szöveghez és nem feledteti semmi a hamis, be nem vált próféciákat sem "Isten nevében". Ha nincs pokol nyugodtan bűnözhetünk mert legfeljebb csak megsemmisülünk és semmi sem lesz, (filmszakadás) lesz és kész, nem fogjuk tudni, hogy rossz nekünk. A legügyesebb vallásalapító a sátán. Hiszek Isten Fiának a nevében, hiszem, hogy feltámadt és értünk adta a vérét. Hiszem, hogy Isten egy, aki ha akar testet is ölthet, van lelke és szellem is egyben. Nem korlátozza semmi mert korlátlan hatalmú és erejű, természetfeletti, és az időn kívül van. Nem lehet beszorítani korlátok közé az ő értelmét emberi ésszel felfogni, utolérni lehetetlen. Nem fogadom el az Őrtorony társulat lázadását a testté lett Ige vagyis Isten ellen mert Isten vala az Ige és az Ige testté lett...

János 3,36

A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.

Hiszek a Fiúban. A Fiú és az Atya EGY. Egy az Isten.