A hit, az Istenhit, az egyistenhit, a vallás, és az egyház külön fogalmak. Ennek tükrében mit jelent az, hogy a "Hit csodákra képes? "

Hello, Helmet. :)

Nekem kissé zavarosnak tűnik ez így.

Oké, megkülönböztetted a hitet az Istenhittől.

De mit értesz pontosan a "hit" alatt?

És a "csoda" alatt? Gondolom, itt sem az Istennek tulajdonított / isteni csodára gondolsz (angolban: "miracle"), hanem a "natúr" csodára ("wonder"). De ez mit jelent a te szótáradban?

Ezeket előbb definiálni kellene.

Így elsőre nekem az orvosilag nem megmagyarázható gyógyulások jutottak eszembe nem hívő emberek esetében; ill. a placebo-hatás (gyógyszereknél). Ezek egyértelműen létező és működő dolgok. Ezeken kívül is van még egy rakás... Szóval, szűkíteni kellene a kört.

Üdv. :)

A placebo hatást én is említettem, és nem csak úgy hallomásból tudom, mi az; nem ezt kellett volna elmagyaráznod, hanem amire rákérdeztem.

<< Egyedül maga a hit az egyetlen, ami nélkül nem működik a "csoda"...>>

Ez is attól függ, hogyan érted. Saját hit? Volt egy kísérlet, amelyben azt kapták, hogy összefüggés lehet mások hite (imádsága) és egy beteg gyógyulása között. Ha gondolod, holnap előkeresem a cikket.

<< A csodákról pedig annyit, hogy vannak csodák, és CSODÁK.>>

Ezzel az idézettel már megint behoztál egy új elemet...

Ha jól tudom, Dr. Imre Ernőtől származik, hm?

Megnéztem, tényleg A. Mello.

A másik idézetet nem ismertem; de ha nem tudnám, hogy harmincon felül vagy, komolyan azt gondolnám, hogy egy kisiskolással beszélgetek. Gondolom, abban a korban kötöttél szalonnát az iskola sarkára, hogy elvigyék a kutyák. :)

Megkerestem a cikket, de közben találtam más érdekességeket is.

Tessék:

"Az orvostudomány már a XX. században felismerte, hogy a vallásos hit és a morbiditás (megbetegedés), mortalitás (halandóság) között szignifikáns összefüggések vannak.

Lewin és munkatársai 1987-ben egy jelentős igényű összefoglaló tanulmányban 27 epidemiológiai (járványtani) vizsgálat eredményeit gyűjtötték össze, és az alábbi következtetést vonták le: „Az aktív vallásgyakorlás, rendszeres templomba járás, a vallásos eseményeken való részvétel, mint mérhető paraméterek, a vizsgált megbetegedés alacsonyabb mortalitásával járnak együtt.”

Az 1990-es évek elejétől még több tudományos cikk jelent meg a témában. Ezek közül néhány:

Az amerikai Duke Egyetem Orvosi Központjában több, mint 500 betegen vizsgálták ezt az összefüggést. A vallásukat rendszeresen gyakorló betegek kevesebb, mint feleannyi időt töltöttek kórházban, mint a nem vallásos kontrollcsoport (25 nap helyett 11 napot).

Egy nagyszabású amerikai longitudinális vizsgálatban – amely 28 éven át tartott, és több, mint 5000 ember egészségi állapotát, életkilátásait, mortalitását követte nyomon – azt találták, hogy az aktív, vallásukat, hitüket gyakorlók átlagosan 25%-kal kisebb valószínűséggel haltak meg.

1999-ben Hummer és munkatársai 21 ezer amerikai állampolgárral végeztek egy 9 évig tartó longitudinális, követéses vizsgálatot. Számos életmódbeli, anyagi, egészségi, gazdasági, szociológiai tényező mellett a vallásos elkötelezettség jelenlétét és fokát is vizsgálták. Ez utóbbi bizonyult az összes anyagi, életmódbeli paraméterrel szemben a legerősebb predikciós (előrejelzési) erővel bíró faktornak a hosszú élet biztosítására. A rendszeres részvétel a vallási eseményeken, heti többszöri gyülekezetbe járás, imádkozás stb. 7 évvel nyújtotta meg a várható élettartamot a kontrollcsoporthoz képest.

Az utóbbi 10 évben több tudományos tanulmány foglalkozott a kardiológia és a vallásos hit összefüggéseivel is. Az első vizsgálat erre vonatkozóan az USA-ban volt. A szívműtéti várólistán szereplő 232 beteget vizsgálták. A betegeket 2 csoportba osztották. Az egyik csoportba a vallásosan aktívan elkötelezettek, a másikba a vallásos hitéletet nem élők tartoztak. A vizsgálat kiértékelése azt mutatta, hogy a vallást elkötelezetten gyakorló betegek 12-szer kisebb valószínűséggel haltak meg a szívműtét után, mint a másik csoport tagjai. A tanulmány szerzői nem tudtak magyarázatot adni a jelenségre.

Koenig professzor és munkatársai a vallásos elkötelezettség és a vérnyomás összefüggéseit tanulmányozták 4000 fő részvételével, 65 éves vagy annál idősebb betegeken. A vizsgálataikban arról számoltak be, hogy a rendszeres vallási életet élők között 40%-kal kisebb valószínűséggel fordult elő magas vérnyomás.

2004-ben Bernardi és munkatársai az imádság hatását vizsgálták szívbetegeknél. Azt tapasztalták, hogy az 1 perc alatti légzésszám 6-ra csökkent le, és az imádság végére szinkronba került a vérkeringéssel és a szívdobogással. Azt tapasztalták, hogy az olyan szívbetegeknél, akiknek szívverését csak gyógyszerekkel lehetett beállítani és szabályozni, a most alkalmazott nonfarmakológiai (nem gyógyszeres) terápiával eddig nem remélt eredményeket is elérhetnek a rendszeresen imádkozó, hivő szívbetegeknél. Fontos, hogy a csak formailag gyakorolt vallásosságra (ún. vasárnapi vallásosságra) ez nem vonatkozott.

Minden e tárgykörben végzett vizsgálat azt jelezte, hogy mind a primer prevenció szempontjából, mind a már meglévő krónikus betegség progressziójában a vallásos elkötelezettség protektív hatású faktor.

A kutatók a vallásukat gyakorló személyek alábbi életmódtényezőivel magyarázták az eredményeket:

- magasabb egészségkultúra

- erősen támogató vallásközösségi csoport

- jó és tartós kohéziójú házasság

- rendszeres böjt

- megbocsátási készség gyakorlása

- a Biblia tanulmányozásából fakadó erkölcsi, etikai tanulás

- a gyülekezeti közösségben való rendszeres részvétel

- önkéntes munka a gyülekezetben (karitasz, beteglátogatás stb.)

- rendszeres imádkozás

- reális és nem túlzó, szubjektív önértékelés.

/Felhasznált irodalom: Dr. Őry Klára: A szív- és érrendszeri megbetegedések idegi-lelki tényezői és ezek terápiája/ "

Tehát én erre gondoltam:

"A kísérletsorozat tíz hónapig tartott, összesen 402 fő infarktus utáni, a San Franciscói Központi Kórházban fekvő beteg volt benne „érintett”. A betegeket számítógépes sorsolással, véletlenszerűen osztották két csoportba. 192 beteg kerül a kísérleti csoportba és 210 a kontrollcsoportba. Nem csak a betegek nem tudták, hogy őket két csoportra osztották, de erről nem értesítették se az orvosokat, se az ápoló személyzetet. Mind a 402 beteg megkapta a szükséges kezelést, viszont 192-ért imádkoztak is. Elég sokat.

Byrd „profi imádkozókat”, katolikus és protestáns szervezeteket keresett meg, gondosan ügyelve, hogy azok lehetőleg földrajzilag szétszórtan az Egyesült Államok különböző területein éljenek. Az imádkozók tudták, hogy olyan szívbetegért fognak imádkozni, aki most kórházban van, és elég rossz az állapota, tehát nagyon ráfér az efféle külső segítség. Hogy mégis legyen valami fogódzójuk, minden csoport megkapta egy-egy beteg keresztnevét. Abban egyeztek meg, hogy naponta egyszer (lehetőleg azonos időben) az imacsoport minden tagja fohászkodik a rájuk kiosztott „Johnért”, Williamsért”, Jenniferért” stb. A sors furcsa fintora, hogy a kiválasztott betegek nemcsak keresztények voltak, hiszen köztudott, hogy Kaliforniában gyakorlatilag a világ összes népéből és vallásából származó ember megtalálható. Egy-egy betegért legkevesebb öt, maximum hét személy imádkozott nap mint nap. Byrd professzor és munkatársai pedig eközben mind a 402 beteg minden rezdülését szorgosan feljegyezték. Amikor a kísérlet véget ért, elkészítették a számításokat és a következő, nagyon meglepő eredményre jutottak.

Azok között, akikért imádkoztak, ötödannyiszor kellett antibiotikumot alkalmazni, mint a kontrollcsoport pácienseinél. A szívelégtelenség okozta tüdőödéma harmadannyi volt, mint a kontrollcsportnál. Ez pedig már aligha lehetett véletlen! De voltak látványosabb eredmények is. Az imacsoportba tartozó betegek közül a kritikus időszakban egyetlenegyet sem kellett lélegeztetőgépre tenni, miközben a kontrollcsoport betegei közül tizenkettővel ez történt."

Szia!

Nos ez a mondás a leegyszerűsítése annak amit Jézus mondott, és amiről az evangéliumokban olvashatunk. Kicsit hasonló, mint mondjuk "aki nem dolgozik ne is egyék", ami egyébként szintén a Szentírásból való, csak ott helyesen úgy van, hogy "aki nem akar közületek dolgozni..."

Az idézet eredetie:

Mt 17,20 "Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek

miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora

hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok

ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne;

és semmi sem volna lehetetlen néktek.

" illetve:

Lk 17,6 Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a

mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának:

Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe;

és engede néktek.

Üdv. Péter