A JT. Prédikátorainak ki van adva, hogy a gyakori kérdések valláskritika és vallás oldalain is terjeszteni kell a "jó hírt"?

Nem unjátok még több mint 30 oldal és 300 hozzászólás után?

Jóformán az egész Bibliát bemásoltátok már. Meddő vita. Szúrjatok be egy linket a végére, egy hiánytalan online Bibliához, aztán mindenki válogassa ki a neki tetsző részeket.

A kérdést pedig zárjátok le. A kérdés nem erről szól.

Vagyis pontosan erről. Hogy folyton teleszemetelitek a kérdéseteket az egyetlen könyvvel, amit életetekben a kezetekbe vettetek.

"Eleve szembetűnő probléma van a fordításotokban, csak egy kicsit gondolkodjatok velem. Lehet-e a görögűl íródott újszövetségben a Jehova kifejezés, ha nem szerepelt a JHVH tetragramma sem? Mi módon íródott az újvilág fordításba a Jehova kifejezés, ha a görög iratokban az Úr, az Isten az Atya kifejezés szerepel, és nem a Jehova, a Jahve, a JHVH? Az újvilág fordítás tele van a Jehova kifejezéssel, indokolatlanúl. Egy tökéletes fordítás mimódon tartalmazhat olyan elemeket, melyeket nem tartalmaz a görög irat? Ez mi más, ha nem belemagyarázás. És ha ezt úgy adják be az embereknek, hogy a legjobb fordítás, akkor ez hazugság.

Kedves Ildikó! Szidjad a gondolkodásmódomat, asszonnyal meg nem fertőztetett hitemet, de miért ócsárolsz engem? Az útszélre nem eshetett a mag, mely bennem van, mivel nem ragadott el a sátán. Teljes erőmmel, hitemmel, lelkemmel az igazság mellett vagyok, és gyűlölöm a hazugságot, legyen az a tietek, vagy a katolikus egyházé, vagy az ateistáké. A hazugság atyjától nem én vagyok. Nehéz meglátni a hazugságot mindazoknak, akik a hazugság atyjától vannak, és aki a fényesség angyalának kinézetével büszkélkedhet. Nem biztos, hogy az az igaz, amit többen mondanak, nem biztos, hogy az az igaz, amit a jt-i mondanak, nem biztos, hogy az az igaz, amit az ateisták mondanak. Az igazság Krisztus és baromira nem tud érdekelni, hogy mit mond az őrtorony társulat, ha az nem állja meg a helyét Isten igéjével, éppúgy nem érdekel különböző egyéb szekták filozófálgatásaik, történelmi egyházak évszázadokra visszanyúló hazugságaik.

Az őrtorony társulat (hazug hitelveik alapján továbbiakban szekta) hazug nem létező kifejzésekkel változtatták meg az ismeretlen (!) fordítók a szentiratok tartalmát. Atikrisztusi kijelentéseikkel emberek ezreit vonzották magukhoz, mint Jehova egyetlen akolja (éppúgy, mint a Katolikus Egyház), a tetragrammához nem létező kiejtést párosítottak, kis szütyőikkel nem a bűnös embereket keresik, hanem az úgynevezett igazakat, ráadásúl apostoli hagyományoktól, és Krisztus parancsolatjától eltérően házról-házra. Mimódon nevezhetitek magatokat Jehova egyetlen igaz földi szervezetének, ha már az ismeretlenek által lefordított Bibliátok is telenyomott hazugság?"

Hol található meg Isten neve a ma használatos bibliafordításokban?

Károli-fordítás: A Jehova név az 1Mózes 32:9-ben, a 2Mózes 6:3-ban és 15:3-ban, a Zsoltárok 83:19-ben és az Ézsaiás 26:4-ben olvasható. Lásd még: 1Mózes 22:14; 2Mózes 17:15; Bírák 6:24.

De ha ebben és más fordításokban több helyen is megtalálható a „Jehova” név, miért nem használják következetesen az összes helyen, ahol a tetragramma előfordul a héber szövegben?

Katolikus fordítás: A Jahve formát használja a következő versekben: 2Mózes 3:15, 16, 18; 5:1, 2, 3, 17; 6:2, 3, 6, 29; 7:5, 16, 17; 8:6; 10:7, 8; 12:31; 14:25; 15:3; 18:11; 29:46; 33:19; 34:6; Jeremiás 33:2. Lásd még: 2Mózes 17:15.

Újfordítású revideált Biblia: A magyarázó jegyzetekkel készült változata (a 14. oldalon) kijelenti: „Izráel Istenének, miként minden nép isteneinek, saját neve van, amely feltehetőleg Jahvének hangzott, s amelyet a fordítás az ÚR szóval (így, csupa nagy betűvel írva) ad vissza.”

Káldi-Neovulgáta Bibliafordítás: A 2Mózes 3:13–17-hez fűzött lábjegyzetében megjegyzi: „ A zsidók tiszteletből nem ejtik ki a Jahve nevet, helyette mindig az Adonáj (= Úr) szót használják (ebben a fordításban is ezt az általánossá vált gyakorlatot követjük).”

Új világ fordítás: A Jehova nevet használja mind a Héber, mind a Keresztény Görög Iratokban, összesen 7210-szer.

Miért van az, hogy vagy nem, vagy csak néhány helyen használják Isten nevét sok bibliafordításban?

A Katolikus fordítás 1992-es kiadása a „Megjegyzések a könyv használatához” részben (a 8. oldalon) ezt írja: „ A Jahve nevet . . . a hagyománynak megfelelően »Úr« szóval fordítottuk. De kivételesen meghagytuk a héber alakot ott, ahol külön hangsúly van rajta.” A Magyarázatos Károli Biblia az 5Mózes 28:58-hoz fűzött magyarázatában ezt írja: „ A történelem és a kinyilatkoztatás egyik különössége, hogy homály fedi Isten ósz-i [ószövetségi] legközvetlenebb és legszemélyesebb neve . . . , a héber JHVH szó helyes kiejtését. A »Jehova« változat a név mássalhangzóinak és az »Úr« jelentésű egyik szó (Adonáj) magánhangzóinak összevetéséből ered. Feltehetőleg a »Jahve« az eredeti kiejtés. A nevet tulajdonképpen nem is ejtették ki, mivel a később élt zsidók túlságosan szentnek tartották ahhoz, hogy kimondják és féltek, hogy megsértik a 2Móz 20:7 és 3Móz 24:16 tilalmát. Ebben a változatban fordítása »ÚR«.”

Tehát amikor a Szentírásból eltávolítják a Szerzőjének, azaz Istennek a nevét, arra hagyatkoznak, ami saját nézőpontjuk szerint helyes, noha a Szerző neve az eredeti héber szövegben többször fordul elő, mint bármely más név vagy cím. Ily módon elismerik, hogy a judaizmus híveinek példáját követik, akikről Jézus azt mondta: „érvénytelenné tettétek az Isten szavát a hagyományotok miatt” [Máté 15:6].

Használták-e Jehova nevét a Keresztény Görög Iratok ihletett írói?

A IV. évszázadban Jeromos (Sophronius Eusebius Hieronymus) ezt írta: „MÁTÉ, akit egyúttal LÉVINEK is neveznek, a vámosból lett apostol, aki először héber nyelven állította össze Krisztus evangéliumát Judeában, azok számára, akik a körülmetéltek közül lettek hivőkké” (A kiváló férfiakról. III. fejezet, Ókeresztény írók, III. köt., Ladocsi Gáspár fordításában). Ez az evangélium 11 közvetlen idézetet tartalmaz a Héber Iratokból, ahol a tetragram megtalálható. Semmi okunk sincs azt hinni, hogy Máté nem úgy idézte a részleteket, ahogyan azok le lettek írva abban a héber szövegben, melyből idézett.

A Keresztény Görög Iratok más ihletett írói több száz helyen idéztek a Septuagintából, azaz a Héber Iratok egyik görög fordításából. A Septuaginta korai másolatai sok helyen közvetlenül a görög szövegben tartalmazzák a héber tetragramot. Azzal a magatartással összhangban, amit Jézus tanúsított Atyja neve iránt, Jézus tanítványai nyilván megtartották a nevet ezekben az idézetekben. (Vesd össze: János 17:6, 26.)

A Journal of Biblical Literature című kiadványban George Howard, a Georgiai Egyetem munkatársa ezt írta: „Nem kétséges számunkra, hogy a görögül beszélő zsidók a görög nyelvű írásaikban továbbra is kiírták a-יהוה t. Továbbá igen valószínűtlen, hogy a konzervatív, görögül beszélő, zsidó származású korai keresztények eltértek ettől a szokásuktól. Bár közvetetten valószínűleg az [Isten] és [Úr] szavakat használták, amikor Istenre utaltak, de rendkívül furcsa lett volna, ha a tetragramot elhagyták volna a bibliai szövegből . . . Mivel a tetragram még benne volt a korai egyház Szentírását képező görög nyelvű bibliai iratokban, ésszerű azt hinni, hogy az Úsz. [Újszövetség] írói megtartották a bibliai szövegben a tetragramot, amikor a Szentírásból idéztek . . . Amikor azonban a görög nyelvű Ósz.-ből [Ószövetségből] eltávolították, az Úsz. ósz.-i idézeteiből is eltűnt. A tetragramot tehát valamikor a második század kezdetén szoríthatták ki a szurrogátumok [helyettesítő betoldások] mindkét Szövetségből” (96. évf., 1. sz., 1977. március, 76—7. o.).

A magam részéről lezártam ezt a meddő vitát!

Kedves László ! ezt írod nekem:

" Kedves Ildikó! Szidjad a gondolkodásmódomat, asszonnyal meg nem fertőztetett hitemet, de miért ócsárolsz engem? Az útszélre nem eshetett a mag, mely bennem van, mivel nem ragadott el a sátán. "

Én nem szidkozódok, hanem te "hazugtanúzol" bennünket.

Az hogy magad szentnek vallod már meg sem lep, mert többször is Istenként osztod a keresztények teendőjét.

Természetesen ez így van: NEM A BIBLIÁHOZ IGAZÍTOD AZ ÉLETED,HANEM A BIBLIÁT AKAROD A SAJÁT ÉLETEDHEZ manipulálni.

Ahogyan írsz, egyre arogánsabbá válik a stílusod, ádáz ellensége vagy JEHOVA földi szolgáinak, és azt várod tőlem, hogy ne úgy lássalak, mint akitől messze van a "Mag"?

Sátán is profin tudott ( és ma is tud ) idézni a Bibliából. Csűrni-csavarni az igazságot.

De azt akkor sem értem, hogy egy olyan tényt, miszerint az apostolok , az I.századi keresztények, és főképp Jézus JÁRT ÉS PRÉDIKÁLT, NYILVÁNOSAN ÉS HÁZANKÉNT hogyan lehet nem észrevenni?

Várj egy picit ! EVANGÉLIUM = Jó hír

HÍR ( mint olyan ) = terjesztik, viszik..

milyen hír az, ami benned marad?

VALLÁS = megvallasz valamit, vallást teszel , tehát beszélsz VALAMIRŐL !

Máté evangéliumától a Jelenések könyvéig másról sem olvasunk csak arról,ahogy Jézus és a tanítványai, később Pál , Péter és Timótheusz.. járt, utazott és PRÉDIKÁLT.

Útjaik alatt hajótörést szenvedtek,mert átszelték a tengert annyit mentek, bebörtönzéseket kaptak, oroszlánokkal szaggattatták szét őket, de Ők továbbra is HIRDETTÉK !!! az evangéliumot.

Te csupán a biblia-fordításokkal és a különféle "nem tudjuk hogy ejtették " elméleteiddel egy dolgot akarsz bizonyítani: NEM KELL MENNED PRÉDIKÁLNI.

Nos , ezt nekünk nem kell bizonyítani, mert Mi tudjuk, hogy nekünk azonban mennünk kell ! Az pedig,hogy te meglátsz 2 testvérünket öltönyben,amint prédikál benned nyilván rossz érzést fog kiváltani,hiszen te ezt elmulasztod.

De azért, mert te nem vagy rá képes, engedd már meg, hogy másokat megmentsünk.

Jehova hűséges szolgáira többször felkiáltójellel írtad már,hogy "ismeretlenek ". Igen, így van. Nem gondolod, miért?? Mert nem magukra akarják felhívni a figyelmet, hanem arra, akit képviselnek.

Nem önmagukat mutogatják,hanem arra terelik a figyelmet, AKIRŐL beszélnek.

Valójában bárki MEGISMERHETŐ közülünk, a szerkesztők, a fiókhivatalban, a bételotthonokban élők közül is...de ezek szolgák, úgy, mint én és más.

nem vezérek és főnökök, és nem fontoskodó kivagyok emberek, hanem JEHOVA RABSZOLGÁI.

Miért kellene a nevük ?

nahát, erre nem is gondoltál, igaz? Hogy NEM AKARJÁK a babérokat learatni, hanem ALÁZATBÓL maradnak névtelenek.

Tiszteletbe tartom, hogy ki milyen orvosi kezelést vállal magának, illetve ki mi alapján éli az életét. Nem lovagolni szeretnék a véradás témán, csak egy gyakorlati példára szeretnék választ kapni. Tudom, hogy Isten parancsa szerint való vétek és ha ez a ti nézetetek, akkor elfogadom. Hát legyen. Azért kérdezem, hátha gyakorlati példából megértem, hogy mit miért...

Egy jt gyermeke súlyos autóbalesetet szenved, rohammentővel beviszik a legközelebbi kórházba, persze az ügyeletes nem jt-ja. Beviszik a műtőbe, súlyos vérveszteség, kóma állapotában van. Percek választják el a haláltól. Mit tesz ilyenkor a jt szülő? Felesleges bárkinek is szólni, mert már telefonálni sincs idő.

Köszönöm, hogy ha erre a példára konkrétan válaszolnátok, hogy mit tennétek ilyenkor.

Kedves Ildikó!

Engedd meg, hogy felhívjam a figyelmedet valami nagyon fontos dologra, mert úgy tűnik, hogy nem látsz tovább az orrodnál, és nem látod a fától az erdőt!

Olvasom sorra a kommenteket és szinte mindegyikben minimum 1 kérdés, de álltalában több, és mint az utolsó 22:34-es hozzászólásodban is sajnos mást nem lehet olvasni, mint azt, hogy a hozzászólót, akinek címezted, hogyan jellemzed! Idézhetnék nagyon sokat, de az egész kommentjeidet kéne mert szövegkörnyezetből sem lehet kiragadni, mivel 99%-ban ílyenek a válaszaid! Válaszra sem méltatod a kérdezőket, csak folyamatosan pocskondiázól mindenkit, aki kérdésivel az egyházatok (bocsánat: Jehova földi szervezetét) tanait kérdőjelezi meg. Mindenki aki a Biblia és a tanításaitok ellentétét véli felfedezni, az nem a Jehova ellen támad, és nem is a tanúk ellen, hanem a feltételezett hamis tanítások ellen.

Nem azért kelt rossz érzést az emberekben a két öltönyös uriember látványa, mert elmulasztják a házról házra prédikálást, hanem mert az első kérdéseik között az szerepel, hogy mi Isten neve, illetve itt a világvége, és az ő Bibliájuk a legjobb.

Senki nem gondolja magáról, hogy szent ember, ez a ti szokásotok, itt ilyet nem mondott senki, pusztán felfoghatatlan a gondolkodásaitok, cselekedeteitek a Biblia fényében.

Én például nem hozzátok akarok megtérni, hanem Istenhez. Soha nem csöngettek még be úgy tanúk, hogy békesség a ház lakóinak, mint ahogy jönniük "kellene", soha nem mondták, hogy térjek meg, legfeljebb azt, hogy őhozzájuk.

Szívesen beszélgettem a tanúkkal, de soha nem kaptam választ a kérdéseimre, azt mondták, hogy majd megkérdezik...hogy akarnak bárkit is így megtéríteni, ha nincs meg a tudásuk hozzá. Nem kötekedő kérdéseket tettem fel, sőt azt is elmondtam, hogy evilági ünnepeket nem tartok meg és Isten igéje számomra a legfontosabb. És nem tudtok válaszolni a kérdéseimre.

Ha kómában van valaki, akkor már csak reménykedni lehet abban, hogy maradandó károsodás nélkül felépül. De azért feltennék egy fontos kérdést:

ha nem gyermek az illető a példádban, akkor bánhatunk másként vele az életmentő kezelések tekintetében???

Az első és legfontosabb a vérzés elállítása.

A súlyos vérveszteséget vér nélküli térfogatnövelőkkel biztonságosan ki lehet váltani. A vértranszfúzió nem az egyetlen lehetőség ebben az esetben sem, sőt!

Ha a beteg sok vért vesztett a műtét során vagy esetleg baleset következtében, ésszerű-e az a nézőpont, hogy nincs egyéb gyógymód, minthogy vért adjanak neki?

James W. Linman professzor néhány olyan tényt tár fel a Hematology-ban, melyek jó alapul szolgálnak a válaszok kiértékeléséhez:

„A vér nem frissítő vagy élénkítő szer; nem gyorsítja meg a seb gyógyulását, de nem is csökkenti a fertőzöttséget; az oxigénhordozó képességét pedig ritkán, ha egyáltalán lehet meghatározó tényezőnek tekinteni a sebészetben. Az átömlesztés csupán növeli a teljes térfogatot, fokozza a vér oxigénhordozó képességét, és normálplazma alkotórész alapnak bizonyul.”

Rendszerint, amikor valaki nagy mennyiségű vért veszít, a sokk és halál elkerülése érdekében elsősorban arra van szüksége, hogy visszakapja az elvesztett folyadékmennyiségét. A Dél-afrikai Orvostársaság kongresszusán, az egyik vérátömlesztési szakértő megmagyarázta, hogy az ember 1,5 liter vért is veszíthet, és vörösvértesteinek több mint 60%-a mégis megmarad,81 ami elegendő mennyiség a szövet táplálásához. Az embernek azonban több folyadékra van szüksége a véredényeibe, hogy fenntartsa a vörösvértestek keringését.

Az angol Anaesthesia című szaklap beszámolt arról, hogy a vér nélküli oldatok hatékonyabban képesek előidézni ezt, mint a vérátömlesztések, mivel nem csökkentik a szív működőerejét, ez pedig egy olyan komplikáció, ami gyakran együttjár a vérátömlesztéssel. A cikk elmondja, hogy bizonyos esetekben, melyeknél nyilvánvalóan elegendő mennyisőgű teljes vér képtelen volt meghozni a kívánt eredményt, trauma (sérülés) esetében, a vér nélküli oldatok gyakran hoztak drámai jelentőségű javulást. A cikk tehát megjegyzi:

„Még olyan esetben is, ahol megfelelő mennyiségű teljes vér áll rendelkezésre, kétséges, hogy az-e a helyesen megválasztott folyadék, melyet a kezdeti kezeléshez a nagy vérveszteséget szenvedett betegeknél gyorsan át kell ömleszteni.”

Mit mondjunk azonban arról, hogy ’növeljük a vér oxigénhordozó képességét’? Az orvosok tudják, hogy az ilyen egyéb oldatok valójában nem „vérhelyettesítők”. Miért nem? Azért, mert a vörösvértestekben levő hemoglobin szállít oxigént az egész testbe. A vér nélküli oldatok nem tartalmazzák ezt.

Annál a betegnél, aki nagy mennyiségű vért vesztett, kell-e teljes vért vagy koncentrált vörösvérsejteket (vvsejt suspensio) adni neki ahhoz, hogy oxigén legyen testének minden részében?

Ezt a nézőpontot gyakran hangsúlyozzák, de vajon összhangban van-e a tényekkel?

Minden embernek normálisan 14 vagy 15 gramm hemoglobin van 100 cm3 vérében. Az orvosok általában arra az álláspontra helyezkednek, hogy ’mesterséges körülmények között a 10,3—10,5 grammos szinten tartott hemoglobin képezi a szokásos műtéti beavatkozás még biztonságos alsó határát. A valóságban azonban az egyén hemoglobinjéből sok van tartalékban megfeszített erőkifejtés esetére; így az ágyhoz kötött beteg általában még 5 vagy 6 gramm mennyiséggel is jól érzi magát, sőt ettől jóval kisebb mennyiség mellett is gyakran végeznek ma már sikeres műtéteket.

M. Keith Skyes, a Londoni Egyetem klinikai érzéstelenítéssel foglalkozó professzora nemrégen rámutatott: „Bár a legtöbb központ a 9—10 gramm/%-os értéket tekinti választóvonalnak a műtétek elvállalása és elvetése között, ki kell hangsúlyozni: nincs végső bizonyíték arra, hogy e megadott szint feletti értékek ’biztonságosak’ vagy talán az alattuk mozgó értékek különös kockázatot jelentenének a műtét során. Ésszerűtlennek tűnik tehát valamilyen tetszőleges értéket kiválasztani, s azt tekinteni elfogadható hemoglobin szintnek.”

Hasonlóképpen dr. Jeffrey K. Raines, a Massachusetts-i kórház orvosa is kijelentette: „Sokkal alacsonyabb szintre engedhetjük süllyedni a hematorit-et, (a sejtes elemek térfogatát) mint azt korábban gondoltuk. Általában úgy véltük, hogy a betegnek legalább 10-es hemoglobinnal kell rendelkeznie, ma azonban már tudjuk, hogy ez valójában nem így van.” Dr. Ricardo Vela az anaesthesiai osztály munkatársa Madridban, Spanyolországban, tapasztalta ezt olyan betegekkel, akik Jehova Tanúi voltak. Azt írta, hogy a rendkívül alacsony hemoglobin-szinteket, melyeket korábban megengedhetetlennek tekintettek, „megdöbbentően jól tűrték a betegek”.

Ez azt jelenti talán, hogy ezeket a folyadékokat kizárólag szükséghelyzetekben lehet alkalmazni? Egyáltalán nem! „Minden fontosabb műtététi típus”-sal kapcsolatban írták a Kentucky Orvostudományi Egyetem sebészei a következőket:

„Száz beteg közül mindegyik több mint 1000 ml vért vesztett a műtét során, de ennek a mennyiségnek kétszeresét, esetleg háromszorosát kapta Hartmann-oldat formájában. A műtét utáni elhalálozás és megbetegedés aránya nem a vér hiányának volt tulajdonítható a helyette alkalmazott közeg miatt . . . A makacsul fennmaradó hagyomány ellenére, mely szerint a vér az egyedüli hatásos pótszere a vérveszteségnek, a részben vagy teljesen vért helyettesítő sóoldatok felhasználásának gyakorlata egyre nagyobb teret hódít számos központban.”

Ahogy már korábban is írtam, erről filmek állnak rendelkezésre azoknak, akik nem ülnek fel az ócska lejárató propagandának és valóban tudni akarják, mi a jó, mi a jobb!

"""Azt kérlek szépen, hogy a szent szellem Jehova által irányított és kiküldött erő, melyet Ő bármire felhasználhat. Aki a szent szellemnek mond ellent vagy az sérti meg, végső soron a Tulajdonosát, Jehovát támadja. """

Ez butaság. E szerint a válasz szerint bármit is megsértesz azzal Jehovát sérted meg hiszen MINDENNEK Ő a "tulajdonosa".

Márk 3:29.

De a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó;

János lev 1:22.

Ki a hazug, ha nem az, a ki tagadja hogy a Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, a ki tagadja az Atyát és a Fiút.

23.

Senkiben nincs meg az Atya, a ki tagadja a Fiút. A ki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan.

mit is értenek a

keresztények a háromság-tan alatt. Semmiképpen nem azt, hogy három Isten létezik: az Atya,

a Fiú és a Szentlélek (triteizmus). Azt sem, hogy egyetlen Isten van, aki három megjelenési

formában vonult be a történelembe, először úgy, mint Atya, majd úgy, mint Fiú, végül pedig

mint Szentlélek, de valójában ugyanarról a személyről van szó, csak a különböző

szakaszokban más névvel illették (modalizmus). Az egyház által elfogadott háromság-tan

kimondja, hogy egyetlen Isten van, azonban a Biblia bizonyságtétele alapján az Atya, a Fiú és

a Szentlélek olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyekkel csak az egy igaz Isten

rendelkezhet, és olyan dolgokat tesz, amit csak az egy igaz Isten tehet. Egyszerűbben

fogalmazva: Isten az Atya, Isten a Fiú és Isten a Szentlélek, még sincs három Isten, hanem

csak egy. Napjainkban a háromság-tan legismertebb kritikusai Jehova Tanúi. A következő érvet hozzák

fel ellene: „Sem a szentháromság [trinitas] szó, sem maga a tanítás mint olyan, nem található

meg az Újszövetségben, sem Jézus és a követői nem próbáltak szembehelyezkedni Izrael

ószövetségi mintájával: ’Halld, ó Izrael: az Úr, a mi Istenünk egy Úr (5Móz 6:4)… A tanítás

folyamatosan alakult ki több évszázad során és heves viták közepette… A IV. század vége

felé… öltött formáját őrizte meg lényegében véve napjainkig a Szentháromság dogmája”.

Maga a gondolat nem Jehova Tanúitól származik, hanem idézet a The New

Encyclopaedia Britannica-ból (10. kötet, p. 126, Micropaedia, 1976). Az idézet természetesen

nem tükrözi az evangéliumi keresztények álláspontját, legfeljebb a liberális teológusokét. A

megfogalmazott hipotézis valójában két összetevőből áll: (1) a háromság-tan alapjai nem

jelennek meg a Bibliában, valamint (2) a tan csak a későbbi évszázadok során alakult ki. Az

első ellenvetést ebben a részben fogjuk szemügyre venni, megvizsgálva, hogy a

Szentháromságról szóló elképzelés megjelenik-e az Ó- és Újszövetségben. Ha erre a kérdésre

válaszul azt találjuk majd, hogy a háromság-tant világosan tanítja az Ószövetség, Jézus

Krisztus és az apostolok, akkor a második ellenérv automatikusan megdől.

Izrael vallására a szigorú monoteizmus volt a jellemző. A zsidók elképzelni sem tudták, hogy

az egyetlen igaz Isten, JHVH mellé emeljenek bármilyen más istent. Bár időnként lelki

paráznaságba keveredtek, és a környező népek isteneit is imádták, JHVH imádata mégis

nemzeti identitásuk kulcsa maradt. Ez az egyistenhit lett nemzeti hitvallásukká, amelyet

semának neveznek: „Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR” (5Móz 6:4).

A babiloni fogság után a próféták már nem a bálványimádásra figyelmeztették a népet.

Úgy látszik, Izrael megtanulta, hogy egyedül JHVH az Istenük, és soha többé nem fordultak

más istenek felé. Megszilárdult hitükben a monoteizmus, olyannyira, hogy a római korban

ateistáknak nevezték őket, mert nem hittek a pogány istenek panteonjában, csak egyetlen

Istenükben.

Első látásra Izrael szigorú monoteista gondolkodása kizárja még a lehetőségét is annak,

hogy a Szentháromság gyökereit megtaláljuk az Ószövetségben. Valójában azonban nem ez a

helyzet. Találhatunk a héber írások olvasása közben olyan verseket, amik valamiféle

többességet jeleznek az Istenségen belül. Ezek a versek problémákat okoznának a zsidók

teológiájára nézve, ezért „olvasóbarát” változatban adják közre őket. Nézzük meg ezeket a

verseket, és vizsgáljuk meg, mit mondanak az egy igaz Istenről, JHVH-ról.

1. A teremtésben. A Biblia első szavai ezt mondják: „Kezdetben teremtette Isten a

mennyet és a földet” (1Móz 1:1). Isten az, aki megteremtette a világmindenséget. Más

helyeken pedig arról olvasunk, hogy Ő egymaga alkotott meg mindent, és nem volt

segítőtársa: „Én, az ÚR, alkottam mindent, egyedül feszítettem ki az eget, magam tettem

szilárddá a földet.” (Ézs 44:24; lásd még: Neh 9:6; Zsolt 102:26; Ézs 45:12, 18; Csel 7:49-50;

17:24; Zsid 11:3). Fontos észrevenni, hogy Isten azt mondja: egyedül teremtett meg mindent,

nem volt segítőtársa, és senki, aki vele lett volna, amikor megalkotta a világmindenséget.

A teremtési beszámolóban mégis érdekes részleteket vehetünk észre. Először is, a

Szentlélek megjelenik a teremtésben, mint aki aktívan részt vesz benne: „Isten Lelke lebegett a vizek fölött” (1Móz 1:2). Ezen túlmenően láthatjuk, Isten hogyan alkotta meg az embert:

„Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a

tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön

csúszik-mászik. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására

teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.” (1Móz 1:26-27) A szövegben többes számú

kifejezéseket találunk: alkossunk, (a mi) képmásunkra, hozzánk.