A JT. Prédikátorainak ki van adva, hogy a gyakori kérdések valláskritika és vallás oldalain is terjeszteni kell a "jó hírt"?

A Jehova Tanúi Őrtornya leomlott többször is. Történelmi TÉNYEK sokasága árulkodik arról, hogy HAMIS PRÓFÉTA a JT társulat. Jól tudjuk mi a büntetése a hamis prófétáknak és követőiknek. Az embereket nem egy SZERVEZET hanem KRISZTUS megváltó munkája mentett meg. Sehol sem az van, hogy aki az ÉN SZERVEZETEMBEN HISZ az üdvözül, hanem aki ISTEN FIÁNAK A NEVÉBEN hisz az üdvözül. ISTEN FIÁNAK A NEVE NEM JEHOVA.

Isten fiának a neve: YESHUA Ha'MASHIACH vagyis JÉZUS A MEGVÁLTÓ.

Jézus mindvégig az Atyára mutatott, hogy Őt imádjuk. Jézus maga volt az Atya is egyben! De János 1.1 ben egyértelmű, hogy Jézus maga volt az Atya is egyben! Ki is jelentette Ő és az Atya egyek. Egy és ugyanaz. Megmutatta az emberi természetével, hogyan kell nekünk imádni Istent és hálákat adni. Ugyanakkor Ő maga volt a megtestesült ige! Rémlik? János 1:1. Ő volt az Isten itt testben mert Isten vala az ige....

5 Mózes 20. De az a próféta, a ki olyat mer szólani az én nevemben, a mit én nem parancsoltam néki szólani, és a ki idegen istenek nevében szól: haljon meg az a próféta.

21. Ha pedig azt mondod a te szívedben: miképen ismerhetjük meg az ígét, a melyet nem mondott az Úr?

22. Ha a próféta az Úr nevében szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik be a dolog: ez az a szó, a melyet nem az Úr szólott; elbizakodottságból mondotta azt a próféta; ne félj attól!

Jelenések 20. És megfogaték a fenevad, és ő vele együtt a hamis próféta, a ki a csodákat tette ő előtte, a melyekkel elhitette azokat, a kik a fenevad bélyegét felvették, és a kik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettetének:

Az Őrtorony társulat (a SZERVEZET AMIT KÉPVISELTEK) a történelem folyamán, viszonylag rövid fennállása óta számtalanszor bizonyult HAMIS PRÓFÉTÁNAK!!! Ez TÖRTÉNELMI TÉNY és nem kitaláció. Ennek a fényében kellene megtérjetek és elhagyni a hamis tanításokat mert nem annak lesz örök élete aki az Atya nevében hisz hanem annak aki a FIÚNAK A NEVÉBEN hisz.

János 3:36 A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.

János 5:24 Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.

János 6:47 Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak.

János 5:11 És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van.

János 5:13 Ezeket írtam néktek, a kik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higyjetek az Isten Fiának nevében.

Ti (JT) pedig nem hisztek Isten fiának a nevében mert nem az Ő juhai közül valók vagytok.

János 10:26.

De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:

27. Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:

Ezért követjük Krisztust mert halljuk az Ő szavát ami az Atya hívó szava is egyben és ti ezért nem követitek Krisztust mert nem ismeritek Őt.

Imádkozzatok, hogy ezek ti legyetek: János 10:16.

Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.

Tiszta szívemből kívánom, hogy nyíljon fel a szemetek az igazságra. Lássátok meg, hogy az a szervezet amit képviseltek: HAMIS PRÓFÉTA. Ez történelmi tények sokasága bizonyítja. Tudjátok mi a büntetése a hamis prófétának és követőinek. Vizsgáljátok meg azt a szervezetet amit képviseltek és ne nekem hanem magatoknak adjatok őszinte választ. legalább magatokhoz legyetek őszinték és ítéljétek meg, igaz e az a szervezet amit képviseltek avagy hamis? Nem kell válaszolni erre a választ magatoknak adjátok és ne érzelmek hanem tények alapján döntsetek.

Mennyivel szebben hangzik a hamis próféciákra, hogy miután nem vált be: KIIGAZÍTÁS..-)))) Persze aztán megint visszatérnek az A álláspontra amiről annak előtte "B" álláspontra változtattak, esetenként aztán megint "B" lesz...

Hát igen na ez a mellébeszélés, a dolgok szépítése és elfogadhatóvá tétele a sátán részéről...

Jehova Tanúi a tényeket és észérveket, bibliai igéket rendszeresen figyelmen kívül hagyják és csak a beléjük vert tanításokat szajkózzák mint egy magnó és a szemüknek, elméjüknek és a tényeknek NEM, csak a pásztoraik hamis tanításának hisznek.

Nézzük a fordításotokat, mely annyira tökéletes:

Újvilág:

"hogy úgy legyen, ahogy meg van írva: „Aki dicsekszik, Jehovával dicsekedjen.”"

Károli:

"Hogy, a mint meg van írva: A ki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék."

Görög:

"ἵνα καθὼς γέγραπται Ὁ καυχώμενος ἐν Κυρίῳ καυχάσθω."

Nézzük a Κυρίῳ szó jelentését, amit ti Jehovának fordítotok: Κυρίῳ = úr szótári alakja: κύριος, -́ου

Nem Jehova! Belemagyarázás, hazugság!

Újvilág:

"Mert „ki ismerte meg Jehova gondolkodását, hogy oktathatná őt”? Bennünk azonban megvan Krisztus gondolkodása."

Károli:

"Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van."

Görög:

"τίς γὰρ ἔγνω νοῦν Κυρίου, ὃς ⌐ συνβιβάσει ¬ αὐτόν; ἡμεῖς δὲ νοῦν Χριστοῦ ἔχομεν."

Amit ti Jehovának fordíttotok, az az eredeti görögben: Κυρίου, aza Úré, szótári alakja éppúgy, mint az előbb:κύριος, -́ου

Ami nektek gondolkodása, az νοῦν, jelentése értelem. Nééd már, a károliban ez van, a tietekben meg nem.

Nézzünk bele egy kicsit mélyebben, ne szavakon lovagoljunk, hanem értelmezésen:

Újvilág:

"amikor Jézus, a mi Urunk jelen lesz az ő összes szentjével."

Károli:

"a mikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szenteivel egyetemben."

Nem kicsit más a jelentése, de nézzük csak a kulcsszót a jelen lesz, vagy eljő.

"παρουσίᾳ", jelentése megérkezés.

Három, mégegyszer mondom három oldalt néztem meg Pál levelei közűl, idézzek még több százat, vagy marha jó a fordításotok még mindig? Az újvilág fordítás tömény átirat, amit én nem bonyolítok magasztos szavakkal, egyszerűen hazugság! Csodálatos Isten iránti vágyatok, csodálatos, hogy miképpen szeretnétek megfelelni az úrnak. Csak amit Isten is jónak látna, ha gondolkoznátok, és nem csak robotok lennétek, mert nem robotokat teremtett az Úr, akik bólogató kutyákká válnak a zsidókat is megszégyenítő önfelmagasztaló felekezeti padokban.

Emberek vagytok a magatok bűneivel, megváltattatásotokkal Jézus Krisztus az Isten egyszülött fiának áldozata által. Nem egy szekta csavarjai. A zsidó nép felfuvalkodott, gyümölcsöt nem termett, azt hitte, hogy a nép az örök kiválasztott nép, aki közötte van, üdvözűl. A jt. felfuvalkodott, gyümölcsöt nem termő felekezet, aki hiszi, hogy a felekezetben, aki közte van, üdvözűl.

Fuss ki belőle óh Isten népe!

Eleve szembetűnő probléma van a fordításotokban, csak egy kicsit gondolkodjatok velem. Lehet-e a görögűl íródott újszövetségben a Jehova kifejezés, ha nem szerepelt a JHVH tetragramma sem? Mi módon íródott az újvilág fordításba a Jehova kifejezés, ha a görög iratokban az Úr, az Isten az Atya kifejezés szerepel, és nem a Jehova, a Jahve, a JHVH? Az újvilág fordítás tele van a Jehova kifejezéssel, indokolatlanúl. Egy tökéletes fordítás mimódon tartalmazhat olyan elemeket, melyeket nem tartalmaz a görög irat? Ez mi más, ha nem belemagyarázás. És ha ezt úgy adják be az embereknek, hogy a legjobb fordítás, akkor ez hazugság.

Kedves Ildikó! Szidjad a gondolkodásmódomat, asszonnyal meg nem fertőztetett hitemet, de miért ócsárolsz engem? Az útszélre nem eshetett a mag, mely bennem van, mivel nem ragadott el a sátán. Teljes erőmmel, hitemmel, lelkemmel az igazság mellett vagyok, és gyűlölöm a hazugságot, legyen az a tietek, vagy a katolikus egyházé, vagy az ateistáké. A hazugság atyjától nem én vagyok. Nehéz meglátni a hazugságot mindazoknak, akik a hazugság atyjától vannak, és aki a fényesség angyalának kinézetével büszkélkedhet. Nem biztos, hogy az az igaz, amit többen mondanak, nem biztos, hogy az az igaz, amit a jt-i mondanak, nem biztos, hogy az az igaz, amit az ateisták mondanak. Az igazság Krisztus és baromira nem tud érdekelni, hogy mit mond az őrtorony társulat, ha az nem állja meg a helyét Isten igéjével, éppúgy nem érdekel különböző egyéb szekták filozófálgatásaik, történelmi egyházak évszázadokra visszanyúló hazugságaik.

Az őrtorony társulat (hazug hitelveik alapján továbbiakban szekta) hazug nem létező kifejzésekkel változtatták meg az ismeretlen (!) fordítók a szentiratok tartalmát. Atikrisztusi kijelentéseikkel emberek ezreit vonzották magukhoz, mint Jehova egyetlen akolja (éppúgy, mint a Katolikus Egyház), a tetragrammához nem létező kiejtést párosítottak, kis szütyőikkel nem a bűnös embereket keresik, hanem az úgynevezett igazakat, ráadásúl apostoli hagyományoktól, és Krisztus parancsolatjától eltérően házról-házra. Mimódon nevezhetitek magatokat Jehova egyetlen igaz földi szervezetének, ha már az ismeretlenek által lefordított Bibliátok is telenyomott hazugság?

A törvény az ószövetségi kinyilatkoztatás ama részét jelenti, amely Mózes öt könyvében van leírva; a próféták pedig az Ószövetség későbbi kinyilatkoztatását jelenti, amely a szorosabb és tágabb értelemben vett próféták könyveiben van följegyezve. Mindkét kifejezés „a törvény és a próféták” együttvéve röviden az egész ószövetségi kinyilatkoztatást jelenti.

Krisztus feladata, saját szavai szerint (Mt 5: 17-18), nem az volt, hogy az ószövetségi könyvek tartalmát fölbontsa, hatályon kívül helyezze, megszüntesse, hanem hogy azt megtartsa, sőt a legtökéletesebb módon beteljesítse. Ünnepélyes nyomatékkal hangsúlyozza is, hogy „míg elmúlik az ég és föld, egy i betű vagy egy vesszőcske sem szűnik meg a törvényből, míg csak mind be nem teljesedik” (Mt 5: 18), azaz a törvény (névszerint az erkölcsi törvény) egyetlen tollvonása sem szűnik meg, mígcsak az utolsó betűig minden, aminek történnie kell, be nem teljesedik, tehát a messiási ország teljes valósulásáig, vagyis a világ végezetéig. Krisztus erre feltámadása után még egyszer kifejezetten rámutat: „Ezek az igék, amelyeket szólottam nektek, midőn még veletek valék, hogy be kell teljesedni mindennek, ami írva vagyon Mózes törvényében és a prófétákban és a zsoltárokban” (Lk 24: 44).

A törvény és a próféták beteljesítése azonban különböző módon történt, aszerint, amint az ószövetségi szentkönyvek és a mózesi vallás elméleti (hitágazatok, ígéretek és jövendölések) vagy gyakorlati (erkölcsi, szertartási és polgári törvények) tekintjük.

Elméleti tartalmát, névszerint 1. a hitágazatokat (dogmatika) Jézus egészen megtartotta, jobban megvilágította, meghatározta és kifejtette, sőt újabb hitágazatokkal bővítette; 2. az ószövetségi ígéreteket és messiási jövendöléseket pedig életével és intézményeivel teljesítette.

Gyakorlati tartalmát, vagyis a törvényt, amely 1. erkölcsi (lex moralis), 2. szertartási (lex caeremonalis) és 3. polgári (lex judicalis) törvényt foglal magában, Jézus a következőképpen teljesítette:

1. Az erkölcsi törvényt, minthogy az részint természeti, részint tételes (pozitív) isteni törvény, s mint ilyen az erkölcsi világrend örök és változhatatlan (abszolút) alapja, nemcsak teljesen fenntartotta, hanem közelebbről meghatározta, eredeti és tiszta értelmét helyreállította, tökéletesítette, és a jónak gyakorlatát a lehető legnagyobb mértékben elrendelte (a külső cselekdeteken kívül a belső, gondolati és érzelmi életre is kiterjesztette; a hozzátapadt emberi hozzátételektől és külsőségektől, valamint az írástudók és farizeusok ferde magyarázataitól megtisztította; nemesebb és túlvilági indító okokkal, malasztokkal és azok eszközeivel) egészítette ki; a házassági köteléket a mózesi dispenzációk visszavonása által megerősítette s eredeti tökéletességét helyreállította; sőt újabb parancsolatokkal (a szeretet, kivált az ellenségszeretet parancsolatával és az evangéliumi tanácsokkal) bővítette, végül saját példájával világította meg és magában mintegy megtestesítette.

Ami a szertartási és polgári törvényeket illeti, amelyek a körülményekhez szabott, előkészítő, nevelő, részben világi jellegű – relatív – törvények voltak, Jézus

2. a szertartási törvénynek csak régi, tökéletlen alakját szűntette meg, de lényegét és jelentését, új, tökéletes és beteljesült alakban fenntartotta, sőt kiegészítette. Így a mózesi szertartások előképeit (prototípusait) saját személyében, történeti tényekben és intézményekben teljesítette; a mózesi liturgia és rítusok helyett tökéletesebb, magasztosabb istentiszteleti szertartásokat rendelt; névszerint az ószövetségi előképi (prototipikus) áldozatokat a keresztáldozatban és annak folytatásában, az eucharisztikus áldozatban megvalósította és megörökítette (az előképek tehát a beteljesülés révén leváltak az Egyházról: umbram fugat veritas); a tökéletlen és erőtlen (ex opere operantis működő, vagy legális azaz törvény szerinti megigazulást – justitita – adó) szertartások helyett tökéletes (ex opere operato működő és belső megigazulást eszközlő) szertartásokat alapított; művének letéteményese, az Egyház által pedig az ószövetségi történeti emlékek (pl. ünnepek, szokások) helyett fontosabb újszövetségi tények ünneplését, vagyis az előkészítés helyett a megváltás végrehajtásának ünnepeit rendelte el. Ekként a mózesi szertartási törvény magva, a benne rejlő tanok és gondolatok megmaradtak, prototipikus jelentései megvalósultak, s maga a szertartás is tökéletes és megdicsőült alakban átment és folytatódik a keresztény kultuszban, amelyet előkészített, előre jelzett és előképezett.

3. A mózesi polgári törvény közjogi (teokratikus) és magánjogi rendelkezései, amelyeknek teológiai jelentőségük különben sem igen volt, a viszonyok változása következtében, részben már Krisztus előtt megszűntek; ami pedig azokból még megmaradt, azt a politikai alakulás (Jeruzsálem és Zsidóország végpusztulása) nemsokára eltörölte. De a teokrácia sem szűnt meg teljesen, mert eszményi, szellemi alakban új életre támadt és folytatódik az Egyházban.

Látnivaló egyrészt, hogy Krisztus méltán mondja, hogy nem oldotta föl a törvényt és a prófétákat, hanem megtartotta és beteljesítette, másrészt pedig, hogy a modern zsidók mennyire tévesen fogják föl Krisztusnak idézett szavait. Krisztus megtartotta és beteljesítette a törvényt és a prófétákat, mert az ószövetségi könyvek tartalmából megmaradt az újszövetségben: 1. a dogmatika (hitágazatok) és 2. az erkölcstan kibővítve és – amennyiben Jézus erkölcsi törvénye fölötte áll Mózes hasonló törvényének – tökéletesítve; 3. a szertartási törvény magva t.i. a benne foglalt tanok, a már megvalósult prototípusok és a folytatását képező újszövetségi kultusz; 4. a teokrácia eszményi, szellemi alakban.

A kereszténységben tehát az egész ószövetségi vallással és törvénnyel olyasmi történt, mint a gyermekkel, mikor férfivá, a hernyóval és bábbal, mikor pillangóvá, a virággal, mikor gyümölccsé lesz: ahol az új alak mellett a régi lényeg megmarad, s az új a réginek célja, folytatása és teljesedése. Csakhogy míg a felhozott hasonlatokban a fejlődés természetes, addig a kereszténység a zsidóságból Krisztus természetfölötti élete, tanítása és a megváltás ténye által alakult ki. – Megjegyzendő, hogy az őskereszténység maga is úgy tudta és érezte a dolgot, hogy ő nem újszülött, hanem az ószövetség folytatása és az isteni ígéretek törvényes örököse, a kifejlődött és beteljesedett zsidóság, az igazi, a tökéletes és eszményi Izrael, a kivirágzott fa, míg a hitetlen zsidóság az elkorhadt faág.

A mózesi törvénynek fentebb vázolt alaki megszűnése azonban nem egyformán és nem rögtön történt.

A szertartási és polgári törvények megszűnése nem egyformán történt. 1. a szertartási törvények alakilag úgy megszüntek, hogy a kereszténységben már nemcsak nem köteleznek, hanem azokat megtartani nem is szabad (lex caeremonalis non tantum mortua est, sed etiam mortifera = a szertartási törvény nemcsak meghalt, hanem bűnt – halált – okozó is). A szertartási törvények egyik főcélja ugyanis az volt, hogy Krisztust, az ő életét, műveit és egyházát előképezze, ezekre előkészítsen, s a Messiás várását szóval és jelképekben kifejezze, – következőleg azokat megtartani annyi volna, mint vallani, hogy a Messiás még nem jött el s a megváltás még nem történt meg: már pedig ez a kereszténység tagadása volna. – 2. a mózesi polgári törvény a keresztényeket már nem kötelezi, – mert Krisztus ennek az erkölcsi és szertartási törvénnyel való összeforradását megszüntette, az Isten és császár ügyét különválasztotta, a vallás nemzeti jellegét eltörölte. De azért ha valamely törvényhozó jónak látná, bűn nélkül lehetne azt egészében, vagy részben újra elrendelni és megtartani (lex judicalis mortua est, sed non mortifera = a polgári törvény meghalt, de nem okoz bűnt – halált).

A szertartási és polgári törvények alakilag nem egy csapásra, hanem fokozatosan szűntek meg. 1. Krisztus haláláig a szertartási és részben a polgári törvény még életben volt, bár betegeskedni kezdett (nec mortua erat, nec mortifera = még nem halt meg, sem bűnt – halált – okozó nem volt), vagyis akkor a törvény és az evangélium egymás mellett haladtak. Innen van, hogy Krisztus és apostolai ezeket a törvényeket megtartották, természetesen a törvényhozó szellemében s nem a farizeusi ferde magyarázat szerint. – 2. Krisztus halálával az ószövetség bevégződött és kezdetét vette az újszövetség; az előbbivel együtt: a) a szertartási törvény régi alakja is meghalt, de megtartása még nem volt tilos, hanem a zsidó-keresztényeknél (azon feltétel alatt, hogy az üdvösségre szükségesnek ne tartsák) tűrt dolog volt egészen Jeruzsálem, a teokratikus központ pusztulásáig és az evangélium elterjedéséig (mortua erat, sed nondum mortifera = meghalt, de még nem volt bűnt – halált – okozó). Jeruzsálemnek és templomának pusztulása után azonban alakilag nemcsak meghalt, hanem tiltott dolog lett (non tantum mortua erat, sed et mortifera = nemcsak meghalt, hanem halált- bűnt – okozó is); b) a mózesi polgári törvény Jeruzsálem pusztulásával szintén meghalt.

Jogilag ugyan már akkor helyeztettek érvényen kívül, amikor Krisztus a keresztfán „Beteljesedett!” szavát kiejtette, különösen pedig akkor, amikor a Szentlélek kiáradásakor pünkösd napján az első egyházközség megalakult. Már akkor tartalomnélküli héjjá, élettelen hullává lett az „ószövetség”, amely mint minden tiszteletreméltó holttetem, még egy ideig fennamrad ugyan a halottas házban, de Jeruzsálemnek, a teokratikus központnak elpusztulása után hajdani méltóságához illő tisztelettel sírba tétetett. Szent Ágoston szellemes megjegyzése szerint „illett, hogy tisztességes temetést kapjon”. (S. Augustini epist. Ad Hieronymum nr. 16. et 20.: „decebat, út synagoga cum honore sepeliretur.”)

Kedves László!

A vérkérdéssel kapcsolatban megnyugtathatlak, egészségügyi dolgozó vagyok és többek között Traumán is dolgoztam hosszú ideig. De nem csak az én tapasztalatom egyezik a Tanúk mindennapos gyakorlatával, hanem még rengeteg más egészségügyben dolgozó testvéré akik között orvosok, köztük sebészek is vannak!

Többet erről a kérdésről neked nem írok, mivel eszed ágában sincs a primitív vitatkozáson kívül, valóban autentikus forrásból meggyőződni arról, amit leírtam és amit még le se írtam.

Belekapaszkodsz egy szóba, ami teljesen másról szól, mint az a rész, ahonnan idézted. Itt megint ékesen bizonyítod, hogy csak csapongsz minden irányba és nem a megértés vezérel.

Az a szó, melyet sok modern bibliafordítás „kereszt”-nek (az ÚV „kínoszlop”-nak) fordít, a görög nyelvben a sztau·rosz′. A klasszikus görögben ez csupán egyenes oszlopot vagy karót jelentett. Később olyan kivégzőoszlopra is alkalmazták a megjelölést, amelyre keresztgerendát erősítettek. Ezt a The Imperial Bible-Dictionary a következőképpen erősíti meg: „ A keresztnek [sztau·rosz′] megfelelő görög szó helyénvalóan oszlopot, egyenes rudat vagy karódarabot jelölt, melyre bármit fel lehetett akasztani, vagy amelyet egy darab föld bekerítésénél használhattak . . . Úgy tűnik, hogy a crux szó (amelyből a mi kereszt szavunk származik) még a rómaiak körében is eredetileg egyenes rudat jelentett” (P. Fairbairn kiadásában [London, 1874] I. köt., 376. o.).

Ilyen oszlopot használtak Isten Fiának a kivégzésénél is? Figyelemre méltó, hogy a felhasznált eszközre a Biblia a xü′lon szót is alkalmazza. A dr. Varga Zsigmond J. szerkesztette Görög—magyar szótár az Újszövetség irataihoz szerint a szó jelentése: „(száraz)fa, fadarab (az élettelen fáról); épületfa, gerenda; (élő)fa; faoszlop.” Ezt is mondja: „Újsz. [Újszövetség] ApCsel 5,30; 10,39 . . . (a keresztfa)” (Budapest, 1992, 660. h.). Ezekben a versekben azonban a Kár., a KNB és a Csia a xü′lon szót „fá”-nak fordítja. (Vesd össze ezt a Galácia 3:13-mal és az 5Mózes 21:22, 23-mal.)

Tehát még az agyondicsért Károli is!

J. D. Parsons a The Non-Christian Cross című könyvében ezt írja: „ Az Újszövetséget képező számtalan görög szövegben egyetlen olyan mondat sincs, amely az eredeti görögben akárcsak közvetett bizonyítékot is szolgáltatna arra, hogy a Jézus esetében használt sztaurosz más lett volna, mint a közönséges sztaurosz; arra pedig még kevésbé utal, hogy itt nem egyetlen darab, hanem két, kereszt alakban egymáshoz összeerősített fáról lenne szó . . . Meglehetősen félrevezető, hogy tanítóink a görög egyházdokumentumok lefordítása során a sztaurosz szónak ’kereszt’ értelmet tulajdonítanak, s ezt a tényt még azzal is megtoldják, hogy a lexikonjainkban a sztaurosz jelentését ’keresztnek’ adják meg, miközben nem fűznek hozzá pontos magyarázatot, hogy a szó eredeti jelentése az apostolok napjaiban egyáltalán nem ez volt, s hosszú ideig azután sem ez volt az első jelentése, hanem ezt az értelmet csakis azután kapta, miután a hiányzó bizonyítékok ellenére valamilyen okból úgy következtettek, hogy annak a bizonyos sztaurosznak, amelyen Jézust kivégezték, ilyen meghatározott formája volt” (London, 1896, 23—4. o.; lásd még: The Companion Bible [Thetford, Anglia, 1974] 162. függelék).

„Szokatlan, de tagadhatatlan tény, hogy a kereszt már jóval a Krisztus születése előtti korokban szent jelképül szolgált, és azóta olyan országokban is ez a helyzet, amelyeket az egyház tanítása érintetlenül hagyott . . . A görög Bakkhoszt, a tíruszi Tammúzt, a káldeus Bélt és a germán—skandináv Odint a híveik előtt mind egy kereszt formájú eszközzel ábrázolták” (The Cross in Ritual, Architecture, and Art. [London, 1900] G. S. Tyack, 1. o.).

Érdekes a New Catholic Encyclopedia megjegyzése: „Krisztus megváltó halálának a bemutatása a Golgotán nem volt témája az első keresztény századok jelképes alkotóművészetének. A korai keresztények annak hatására, hogy az Ószövetség tiltja a faragott képek készítését, még az Úr szenvedése eszközének ábrázolásától is tartózkodtak” ([1967] IV. köt., 486. o.).

Akkor nem csapongok, mivel az utolsó megjegyzésem ez volt, hát tárgyaljuk ki ezt:

Eleve szembetűnő probléma van a fordításotokban, csak egy kicsit gondolkodjatok velem. Lehet-e a görögűl íródott újszövetségben a Jehova kifejezés, ha nem szerepelt a JHVH tetragramma sem? Mi módon íródott az újvilág fordításba a Jehova kifejezés, ha a görög iratokban az Úr, az Isten az Atya kifejezés szerepel, és nem a Jehova, a Jahve, a JHVH? Az újvilág fordítás tele van a Jehova kifejezéssel, indokolatlanúl. Egy tökéletes fordítás mimódon tartalmazhat olyan elemeket, melyeket nem tartalmaz a görög irat? Ez mi más, ha nem belemagyarázás. És ha ezt úgy adják be az embereknek, hogy a legjobb fordítás, akkor ez hazugság.

Kedves Ildikó! Szidjad a gondolkodásmódomat, asszonnyal meg nem fertőztetett hitemet, de miért ócsárolsz engem? Az útszélre nem eshetett a mag, mely bennem van, mivel nem ragadott el a sátán. Teljes erőmmel, hitemmel, lelkemmel az igazság mellett vagyok, és gyűlölöm a hazugságot, legyen az a tietek, vagy a katolikus egyházé, vagy az ateistáké. A hazugság atyjától nem én vagyok. Nehéz meglátni a hazugságot mindazoknak, akik a hazugság atyjától vannak, és aki a fényesség angyalának kinézetével büszkélkedhet. Nem biztos, hogy az az igaz, amit többen mondanak, nem biztos, hogy az az igaz, amit a jt-i mondanak, nem biztos, hogy az az igaz, amit az ateisták mondanak. Az igazság Krisztus és baromira nem tud érdekelni, hogy mit mond az őrtorony társulat, ha az nem állja meg a helyét Isten igéjével, éppúgy nem érdekel különböző egyéb szekták filozófálgatásaik, történelmi egyházak évszázadokra visszanyúló hazugságaik.

Az őrtorony társulat (hazug hitelveik alapján továbbiakban szekta) hazug nem létező kifejzésekkel változtatták meg az ismeretlen (!) fordítók a szentiratok tartalmát. Atikrisztusi kijelentéseikkel emberek ezreit vonzották magukhoz, mint Jehova egyetlen akolja (éppúgy, mint a Katolikus Egyház), a tetragrammához nem létező kiejtést párosítottak, kis szütyőikkel nem a bűnös embereket keresik, hanem az úgynevezett igazakat, ráadásúl apostoli hagyományoktól, és Krisztus parancsolatjától eltérően házról-házra. Mimódon nevezhetitek magatokat Jehova egyetlen igaz földi szervezetének, ha már az ismeretlenek által lefordított Bibliátok is telenyomott hazugság?

"Máskülönben az "ellenünk szóló kézírást" után bátorság volt a tízparancsolatot is odaírni, mert a kéziratból valahogy nem a kőtábla jut eszembe."

Alaposan bizonyítva lett, hogy a Bibliaírók sem vették külön!

"Ja, ha ki akarok menni kapálni a kertbe, még mielőtt kiérnék előtte tevékeny erőm lebegni kezd a kert földje felett."

Magadat képzeled Jehova helyébe? Ez igen!

""Aki azonban a szent szellem ellen szól káromlást, az nem nyer megbocsátást soha, hanem örök bűnben vétkes."

Mi a fene, a teremtésnél tevékeny ereje van, ami lebeg, Krisztus meg a ti fordításotok alapján a szent szellemről beszél, és mit is?"

Azt kérlek szépen, hogy a szent szellem Jehova által irányított és kiküldött erő, melyet Ő bármire felhasználhat. Aki a szent szellemnek mond ellent vagy az sérti meg, végső soron a Tulajdonosát, Jehovát támadja.

"A mondatom egyik fele jó, mivel nem tartjátok meg azokat, amelyek nincsenek a Bibliában. Ezt magad is megerősítetted."

Látod, a rosszindulat beszél belőled. NEM EZT MONDTAM! A házassági évforduló sincs a bibliában, melyet meg lehet ünnepelni, mégis megteheti egy keresztény.

"mi lenne a magaslaton lévő félistent játszó embernek a reakciója."

A pápára gondolsz? Mert arra illik a leírás.

Kedves A válasz írója 41%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 21:51

Te szoktál válaszolni is, mert ha megnézed a mai napi termékedet, ami még nagyjából válasz volt, hogy egészségügyi dolgozó vagyok, és így van, ahogy mondtam, a másik meg, hogy szerintem a stauros kereszt, szerinted meg oszlop. Bár erre is odaírtam, hogy marhára mindegy, mert akár kötélre is akaszthatták volna egy cseresznyefán, nem ezen múlik bármi is. Minden más ellenem irányuló vádaskodás.

Nagyjából 10 nyitott kérdés forog fent, a legutolsó, amit kerülsz, az ez: most bemásolom harmadszor is:

"Eleve szembetűnő probléma van a fordításotokban, csak egy kicsit gondolkodjatok velem. Lehet-e a görögűl íródott újszövetségben a Jehova kifejezés, ha nem szerepelt a JHVH tetragramma sem? Mi módon íródott az újvilág fordításba a Jehova kifejezés, ha a görög iratokban az Úr, az Isten az Atya kifejezés szerepel, és nem a Jehova, a Jahve, a JHVH? Az újvilág fordítás tele van a Jehova kifejezéssel, indokolatlanúl. Egy tökéletes fordítás mimódon tartalmazhat olyan elemeket, melyeket nem tartalmaz a görög irat? Ez mi más, ha nem belemagyarázás. És ha ezt úgy adják be az embereknek, hogy a legjobb fordítás, akkor ez hazugság.

Kedves Ildikó! Szidjad a gondolkodásmódomat, asszonnyal meg nem fertőztetett hitemet, de miért ócsárolsz engem? Az útszélre nem eshetett a mag, mely bennem van, mivel nem ragadott el a sátán. Teljes erőmmel, hitemmel, lelkemmel az igazság mellett vagyok, és gyűlölöm a hazugságot, legyen az a tietek, vagy a katolikus egyházé, vagy az ateistáké. A hazugság atyjától nem én vagyok. Nehéz meglátni a hazugságot mindazoknak, akik a hazugság atyjától vannak, és aki a fényesség angyalának kinézetével büszkélkedhet. Nem biztos, hogy az az igaz, amit többen mondanak, nem biztos, hogy az az igaz, amit a jt-i mondanak, nem biztos, hogy az az igaz, amit az ateisták mondanak. Az igazság Krisztus és baromira nem tud érdekelni, hogy mit mond az őrtorony társulat, ha az nem állja meg a helyét Isten igéjével, éppúgy nem érdekel különböző egyéb szekták filozófálgatásaik, történelmi egyházak évszázadokra visszanyúló hazugságaik.

Az őrtorony társulat (hazug hitelveik alapján továbbiakban szekta) hazug nem létező kifejzésekkel változtatták meg az ismeretlen (!) fordítók a szentiratok tartalmát. Atikrisztusi kijelentéseikkel emberek ezreit vonzották magukhoz, mint Jehova egyetlen akolja (éppúgy, mint a Katolikus Egyház), a tetragrammához nem létező kiejtést párosítottak, kis szütyőikkel nem a bűnös embereket keresik, hanem az úgynevezett igazakat, ráadásúl apostoli hagyományoktól, és Krisztus parancsolatjától eltérően házról-házra. Mimódon nevezhetitek magatokat Jehova egyetlen igaz földi szervezetének, ha már az ismeretlenek által lefordított Bibliátok is telenyomott hazugság?"

„Aki dicsekszik, Jehovával dicsekedjen” (1KORINTUSZ 1:31)

Honnan az idézet?

„Aki dicsekszik, inkább azzal dicsekedjen, hogy éleslátása van, és ismer engem, tudva, hogy én vagyok Jehova, aki szerető-kedvességet, jogot és igazságosságot gyakorlok a földön; mert ezekben gyönyörködöm” — ez Jehova kijelentése. (Jer 9:24)

Melyik a hazugság?

„Ki ismerte meg Jehova gondolkodását, hogy oktathatná őt?” — tette fel a kérdést Pál. Majd hozzáfűzte még: „Bennünk azonban megvan Krisztus gondolkodása” (1Korintus 2:16).

Mire alapoz?

"Ki mérte fel Jehova szellemét, és ki adhatna tudtára valamit a tanácsadójaként?" (Ézs 40:13)

"A kitartást és vigasztalást nyújtó Isten pedig adja meg nektek, hogy legyen ugyanolyan a gondolkodásmódotok, mint amilyen Krisztus Jézusé volt, hogy egy akarattal, egy szájjal dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját." (Róma 15:5-6)

Kit kell tehát DICSŐÍTENI? Jézus Krisztust, vagy az Ő Istenét, akit Ő maga is dicsőített?! Döntsük már el? Minden más vers, mely ennek a nyilvánvaló kijelentésnek ellentmond, bizonyosan téves értelmezésen vagy fordításon alapszik - miért? Abszolút logikus, nem?