Katolikusok. Mit akadékoskodtok a determinált világ ellen miközben még a tudomány is bebizonyította a reformátusok igazát, hogy bizony előre elvan döntve hogy mész e a kocsmába vagy nem?

Valójában az információ átvitel az egyik alapvető kérdés.

Ha adott (gondolati kísérletként tegyük fel) a lélek, mely nem része az anyagi világnak, valamint az anyagi világon belül létező, a fizika/kémia/biológia tudományok által leírt működésű emberi agy, akkor a kérdés, hogy a lélek miként képes az agy működését (az abban végbemenő fizikai/kémiai/biológiai folyamatokat) befolyásolni (az általa meghatározott irányba terelni), hiszen a gondolataink ezen folyamatoknak a hatására jönnek létre (azok leképezése (megélése) a szubjektumban).

"Olyan mintha"

Senkit nem érdekel, hogy minek néz ki. Az érdekel, hogyan működik. Erről idáig egyetlen szót se tudtál mondani, helyette minden nap megpróbálsz néhány mellébeszélést, hogy miért kellene elhinnünk.

Ez nem hit kérdése!

"ha elfogadom, hogy nem vagyok csupán egy oksági láncolat része, "

És erre milyen okod van?

(azon kívül, hogy arra vágysz, hogy ez legyen az igaz?)

Az ellenkezője mellett sok érv szól, erre vonatkozóan azonban nem tudtál egyetlen meggyőző érvet sem felsorolni?

Rendben, elismertem már hogy nem lehet olyan értelemben vett bizonyítékot szolgáltatni, ami mondjuk olyan mint a kísérleti bizonyítékok. Azonban amellett próbáltam érvelni hogy miért racionálisabb hinni benne, mint nem. Itt van az utolsó indoklás, hogy miért racionálisabb az akaratszabadság elfogadása, mint tagadása:

1. Opció: Hiszünk az akaratszabadságban, mert a tapasztalat ilyennek tünteti fel és feltételezzük hogy a tapasztalat hiteles, ugyanis a világot tapasztalatok útján ismerjük meg.

Mi van ha:

a) A szabad akarat valóságos? Ez esetben jó úton járunk, mert úgy hisszük hogy a valóság olyan, amilyen.

b) A szabad akarat illúzió: Ez esetben nyugodtan vállat vonhatunk, mert nincs befolyásunk afelett hogy mit hiszünk el. Semmit nem „kell” elfogadni vagy megtagadni. Egyszerűen a természeti oksági törvények pont úgy alakulnak hogy rosszul vélekedek a valóságról.

2. Opció: Nem hiszünk az akaratszabadságban, mert nem illeszkedik egy materialista keretbe. A saját tapasztalat értéktelen, mert csak a tudományos tapasztalat lehet hiteles.

Mi van ha:

a) A szabad akarat valóságos:

Ebben az esetben rendkívül súlyos normatív hibát vétünk, mivel az akaratszabadság létezik, ezért köteleznek minket feltétlen felszólítások, tehát Hinni „kell” a szabad akaratban. De mivel nem tesszük, ezért rosszul vélekedünk, és mivel a szabad akarat létezik, felelősek is vagyunk emiatt.

b)A szabad akarat illúzió:

Ez esetben ugyanaz van, mint az 1. Opciónál: Senki nem tehet arról hogy mit hisz vagy mit gondol. Egyszerűen az oksági lánc pont olyan szerepet osztott ránk, hogy szerencsés módon a determinizmusban hiszünk.

Nos, remélem világosan látszik, hogy az akaratszabadság elfogadásával nem lehet veszteni. Mindig hihetünk benne rossz érzés nélkül: Ha létezik, akkor azért, ha nem akkor pedig azért (mint a nyuszikás viccben).

Ellenben a determinizmus elfogadása esetén: ha a determinizmus igaz, akkor szerencsénk van, de ez nem a mi érdemünk. Viszont ha az akaratszabadság mégis létezik, akkor súlyos normatív hibát vétünk mert saját felelősségünkből rosszul vélekedünk a valóságról.

Ezzel ugyan nem bizonyítottam természettudományosan az akaratszabadságot, de azt nem is lehetne, tekintve hogy a természettudomány csak azt fogadja el hitelesnek, ami a természet alapján működik. Ha a szabad akarat nem fizikai esemény, akkor pedig nem is várható el olyan tudományos bizonyíték, mint a természeti jelenségek esetén.

Továbbra is: senkit nem érdekel, hogy te miben akarsz hinni.

Engem a valóság érdekel.

A legteljesebb mértékben hidegen hagy, hogy neked miben kellemes, ha hiszel.

Nekem az a meglátásom, tudományos szempontból lényegtelen, hogy az adott kutatás által feltárt tény/természeti törvény számodra kellemes/hasznos, kellemetlen/ártalmas vagy éppen indifferens.

Ha szabad akarat létezése bizonyítást nyer - elfogadom, függetlenül attól, hogy rám nézve milyen a hatása.

Ha a determinizmus bizonyítható, akkor azt fogadom el, függetlenül, hogy rám nézve milyen a hatása.

Jelen állás szerint a determinizmus mellett szólnak a tények, logikai összefüggések, ezért lényegtelen a magánvéleményem, hogy ezzel mit nyerek vagy vesztek.

"amellett próbáltam érvelni hogy miért racionálisabb hinni benne, mint nem."

Egy csodát. Az érvelésedben a remélt/általad kívánatosnak tartott végeredményből indulsz ki és azt vezeted vissza egy nem bizonyított kiindulási feltételre. Ennek a racionalitáshoz köze sincs...

"a világot tapasztalatok útján ismerjük meg."

Való igaz, csak ezek a tapasztalatok nem a "szabad akarat" mint a "lélek" által vezérelt jelenség létezésére mutatnak.

Így ez öngól!

Fenn áll továbbra is a kérdés, ha és amennyiben létezik a "lélek" mint a szabad akarat által meghozott döntések mozgató rugója, az miképpen hat ÚGY az agyműködésre, hogy

1, nem része az anyagi világnak (milyen interfészt használ?)

2, eddig semmilyen az agyműködést befolyásoló külső erőt nem sikerült kimutatni

Hát úgy látszik, ezekre a kérdésekre soha sem érkezik már válasz....

Lehet, hogy nincs is???

68, 69es Darkmoon,

A Biblia antropológiai szemléletében a lélek/szellem egyenesen az Istentől adatik a testbe. Ez a megelevenítő erő nem tartozik a teremtett dolgok közé, nem lehet fizikai/anyagi eszközökkel hozzáférni. Az ember biológiai felépítésén belül a csatlakozás ehhez az erőhöz az elmének/agynak az a területe, amit hétköznapi fogalmakkal lelkiismeretnek nevezünk. Ennek működése szerintem tudományosan nem feltárható, mivel gyakran irracionális közelítést ad, ráadásul szinte kizárólag szubjektív beszámolók által vizsgálható, azaz megbízhatatlan narrátorokként önmagunkat vinnénk csak az erdőbe.

Ezek miatt azt gondolom, hogy akinek adatik hit által elfogadni a szellem létét és hatását, az éljen vele, akinek nem, az nyugodtan lépjen tovább. Hozzáteszem, hogy jómagam a determinált verzióról vagyok meggyőződve, aminek eredete - és végcélja egyben - az Örökkévaló Isten.