Sátán hibával lett megteremtve? Vol.2

Az első áll legközelebb az igazsághoz, de a következtetés nem okés. Egyedül Istennek van léte önmagában. A gonosz léte viszonylagos, Istené abszolút. Ha hihetünk Jób könyvének, a rossz dolgok Isten tudtával és jóváhagyásával történnek, és Isten ezt elismeri.

Elihu folytatta és így szólt: Várjál csak egy kicsit, hadd oktassalak ki! Mert tovább is tudok Isten mellett szólni. Távoli forrásból merítem tudásom, és bebizonyítom Teremtőm igazát. Szavaimban nincs szemernyi csalás sem, világosan látó ember áll előtted. Nézd, ok nélkül senkit nem vet meg az Isten, de a gonosztevőt nem hagyja életben. A szorongatottaknak igazságot szerez, szemét nem veszi le arról, aki igaz. És bár királyokat ültet a trónokra, ha az uralkodók fölkelnek ellene, akkor valamennyit láncra vereti, s a nyomor pórázán fogságba kerülnek. Így veti szemükre azt, amit tettek, és a bűnüket, hogy ellene lázadtak. Hogy a leckét értsék, fülüket megnyitja, s azt mondja: a bűntől el kell fordulniuk. Hogyha szót fogadnak és szolgálják, akkor boldogságban érnek napjaik véget, az éveik meg csupa örömben. De ha nem akarnak szófogadók lenni, akkor maguk futnak a fegyvere elé, s halálukat lelik tudatlanságukban. Az álnok szívűek kitartanak dühükben, s nem könyörögnek, mikor megkötözi őket. Már ifjúkorukban elpusztul a lelkük, szégyenletes módon végződik életük. A szegényt megmenti nyomorában, nélkülözés közben kinyitja a szemét. Téged is visszaránt az ínség torkából, hisz egykor bőségnek örvendhettél, folyt a zsír asztalodon, annyi volt. Ámde nem ítélted el a gonosztevőt, s az árvák igazát nem oltalmaztad. Most vigyázz, félre ne vezessen a bőség, a gazdag váltságdíj el ne tántorítson. Úgy bánj a gazdaggal, mint a szegényebbel, az erőssel meg úgy, mint a gyengével! Azokat se vesd el, akik nem barátaid, s ne ültesd helyükre saját rokonaid. Jól vigyázz, nehogy a gonoszsághoz pártolj! Hisz épp erre szolgál megpróbáltatásod. Isten hatalmában, nézd, milyen fönséges! Ki tudna olyan jól tanítani, mint ő? Ki szabta meg, mit hogyan tegyen, ki merné mondani: „Igazságtalan voltál!”? Legyen rá gondod, hogy műveit magasztald, hisz dalokat zengnek róluk az emberek. Örömmel szemléli minden egyes ember, az is, aki messziről látja. Lám, nagy az Isten, de mi nem ismerjük, kifürkészhetetlen éveinek száma.

(...)

Ezért fogja el a szívem ijedelem, ezért dobog olyan hangosan a helyén. Hallgassátok dörgő hangját figyelemmel, a dübörgést, amely előtör szájából! Végigjáratja az egész ég alatt, villáma sugarát a föld határáig. Amerre csak elhalad, hangosan zeng az ég, ő az, aki büszke hangjával mennydörög, s a villámait nem fogja vissza, amikor meghalljuk a hangját. Isten engedi, hogy lássunk csodás, nagy dolgokat, nagy tetteket művel, amiket nem értünk. Ő mondja a hónak: „Essél le a földre!” És az esőnek is: „Zúduljatok le rá!” Rányomja pecsétjét minden emberkézre, hogy tetteit mindenki megtapasztalja. Visszahúzódik a vad a rejtekhelyére, és a fekvőhelyén meghúzza magát. A viharos szélvész kitör kamráiból, s az északi széllel hideg idő tör be. Isten leheletére jég keletkezik, és megmerevedik a víz széles tükre. Párás nedvességgel tölti a felhőket, s a viharfellegek villámait szórják. Akarata szerint mennek ide-oda, járásukat ő határozza meg. Mindent végbevisznek, amit csak parancsol, széltében-hosszában a földkerekségen. Egyszer büntetésül küldi a föld népeinek, máskor meg jósága jeléül. Figyelj ide és hallgass meg, Jób! Maradj csendben és nézd Isten csodáit! Tudod-e, hogy Isten mint parancsol nekik, miként éri el, hogy felhője fényt adjon? Vagy érted tán, mint lebegnek felhői, a mindentudó mester e csodás remekei? Te, akinek már izzik a ruhád a hőségtől, amikor a déli széltől fülledt a föld, te feszítetted ki vele az ég sátrát, feszesre, mint a tükör, amely acélból készült? Okosíts fel minket, mit mondjunk hát neki… Azt jelentsük talán: „Szólni akarok!”? S mondja-e valaki, hogy pusztulni akar? Hisz nem lehet a nap fényét sem látni, amikor a felhők mögött fényesedik. Lám, szélroham jön, s elkergeti őket, észak felől fényesség ragyog fel. Félelmetes ragyogás van az Isten körül, sohasem érjük el mi a Mindenhatót. Hatalma s igaza mérhetetlenül nagy, az igazság teljességét nem ferdíti el.

(...)

Ekkor az Úr felelt Jóbnak a viharból, és így szólt: Világraszóló tervemet ki homályosítja el oly szavakkal, amelyekből hiányzik a tudás? Nosza, övezd föl, mint a hős, a derekadat! Kérdezni szeretnélek, világosíts fel! Mikor a földet alkottam, hol voltál? Mondd csak meg, ha egyszer oly nagy a bölcsességed! Ki határozta meg méretét? Hisz tudod! És ki feszített ki rá mérőzsinórt? Mibe eresztették sarokpilléreit, és a szegletkövét ki illesztette be, amikor ujjongtak a hajnalcsillagok, s amikor lelkendeztek az Isten fiai? Ki zárta el kettős kapuval a tengert, amikor felszökellt az anyaölből, s ruhául megalkottam neki a felhőket, és bepólyáztam a felhők homályába, amikor meghúztam a határvonalat számára, és gátat építettem, meg kettős kapukat? Mondtam neki: „Eddig jöhetsz, de tovább nem! Ezen a helyen törjön meg hullámaid gőgje!” Adtál életedben parancsot reggelnek? Jelölted már ki hajnalpírnak helyét, hogy zárja le szegélyként a földnek szélét, s a gonosztevőket kergesse el róla? Olyan lesz, mint az agyag a pecsét alatt, s úgy elszíneződik, mint egy ruhadarab. A gonosztevőktől megtagadják fényét, a már fölemelt kar két darabra törik. El tudnál jutni a tenger forrásához, sétáltál-e már a tenger fenekén? Mutatták már neked a halál kapuit, s láttad-e már az alvilág kapusát? Fel tudod fogni a föld egész terjedelmét, valld csak meg őszintén, érted-e teljesen? Melyik út visz oda, ahol a fény lakik, és a sötétségnek hol a lakóhelye, hogy elkísérhetnéd őket otthonukba, s hazavezethetnéd őket a házukba? Ezt te jól tudod mind, hisz akkor születtél, s nagy a te életed napjainak száma! Voltál-e a hóval töltött tárolóknál, láttad-e valaha a jégeső pajtáit, miket fenntartottam szükség idejére, a harc és háború napjaira? Melyik út visz oda, hol a fény osztódik, amikor szikrákat bocsát le a földre? Ki hasított nyílást a záporesőnek, és ki nyitott utat a viharfelhőnek, hogy oda is essék, ahol ember nincsen, s a pusztaságra, ahol nem lakik ember, hogy így jóllakhasson vadon és sivatag, és a pusztaságban zöld növényt fakasszon? Vajon van-e az esőnek apja, és a harmatcseppet ki hozhatja létre? Kinek az öléből keletkezik a jég? Hát az égnek derét ki hozta világra? A víz kőkeményre sűrűsödik össze, és összehúzódik a tenger felszíne. A Fiastyúk szálait te fűzted össze, s a Kaszás bilincseit te lazítottad fel? Te határoztad meg a hajnalcsillag keltét, s te vezeted a Medvét fiaival együtt? Tudsz-e valamit a mennybolt törvényéről, uralmát a földön te határozod meg? És ha a felhőkig fölemeled hangod, szót fogadnak-e neked az áradó vizek? Szavadra útnak indulnak-e a villámok, s mondják-e neked: „Nos, már itt is vagyunk!”? Az íbiszbe vajon ki ad bölcsességet, s kinek köszönheti értelmét a kakas? Ki olyan bölcs, hogy a felhők számát tudná? És az ég tömlőit ki tudja megnyitni, mikor szilárd röggé keményedik a föld, s keményen egymáshoz tapadnak a hantok? Nőstényoroszlánnak te hajtod a zsákmányt? S az oroszlánkölykök éhét te csitítod, amikor vackukon a földre lapulnak, és a bozótban fekve leskelődnek? Avagy a hollónak ki ad táplálékot, amikor fiai Istenhez kiáltanak, és felágaskodnak, mert nincs, mit egyenek?

Még mielőtt itt azzal jönnének egyesek, hogy hát de már értjük az időjárást, meg a felhőket stb. ez a beszéd nem arról szól, hanem hogy a teremtett világ mérhetetlen komplexitása és összefüggésrendszere az ember számára felfoghatatlan. Még tudomány seme lég, lásd az olyan szuperobjektumokat, mint az éghajlatváltozás, vagy egy világjárvány.

És ha az univerzum komplexitása ember számára befogadhatatlan, akkor vajon mennyire érthető a tettei mögötti szándék, hogy csak úgy kijelenthessük, hogy igazságtalan, vagy téved. Istenről csak akkor jelenthetnénk ki, hogy igazságtalan, ha mi teljes birtokában lennénk annak a tudásnak, hogy mi igazságos. Márpedig nem vagyunk birtokában, a jogrendjeink korruptak és tökéletlenek, az ítéleteinket a tudatlanságunk ködösíti el.

Isten fölött való ítélkezés azt a kevélységet hinti el, hogy az ember mindent tud, amire szüksége van, és akár az egész mindenség annak a néhány köbcentiméternyi neuronállományba belesűríthető. De még a mindenséget sem tudjuk felfogni, nemhogy annak a teremtőjét, akinek a léte túlmutat minden teremtett dolgon.

#11 Ez nagyon igaz. Mi, néhány évtizede megteremtett emberek próbáljuk kifürkészni az Örökkévaló és egy az univerzummal egyidős, teremtett bukott lény közti probléma kiváltó okát.

Nagyon antropomorf a gondolkodásunk.

Ha választ keresel erre a kérdésre, a keresztény vallásban nem fogod megtalálni. Ez egy ellentmondás a keresztény vallásban. Ott kezdődik a probléma hogy keresztény tanítás szerint a Sátán egy angyal aki fellázadt Isten ellen. Ez azt jelentené hogy az angyalok szabad akarattal rendelkeznek és hajlamosak a bűn elkövetésére. Ez alapján bármikor bármelyik angyal fellázadhatna.

Az iszlám vallásban szintén megtalálható a Sátán, de nem mint angyal hanem egy teljesen eltérő teremtmény és az emberekhez hasonlóan szabad akarattal, bűnre való hajlammal. Fellázadt Isten ellen, az ember teremtésekor. Az embert alacsonyabb rendűnek tartja magánál és mindent megtesz hogy távol tartsa az embereket Istentől. Az emberek számára pedig a Sátán része a probatételnek.

#13

És az iszlám mit mond arról, hogy miért teremtett Allah bárkit is bűnre való hajlammal? Miért nem egy jó világot teremtett, bűnös hajlamok nélkül?

Senkit nem teremtett bűnre való hajlammal. Mivel Isten tökéletes és szent, makulátlan, mindent amit létre hozott, tökéletesen megfelelt annak a célnak amire létre lett hozva.

Isten mindenkit a szabad akarat jogával hozott létre, így az angyalokat is. Ellenben nem lehetne felelősségre vonni senkit.

Mind az ember mind az angyal el volt látva minden élethez szükséges információval, élelemmel, egészségben jó létben.

Az emberek nem sokkal alacsonyabb életforma az angyaloknál, ahogy a Biblia írja.

Isten azért adta a szabad akaratot, hogy önként szeretetből ismerje el az Ő hatalmát, és ne kényszerből, ráhatással. Egyetlen "törvényt" adott kezdetben, ami nem volt betarthatatlan.

Sátán elégedetlen volt a "pozíciójával". szerette volna azt megszerezni, ami nem illeti meg.

Az emberek némelyikénél is megfigyelhető ez a gondolkodás mód.

Ha valaki elégedetlen, az többet akar, és kigondolja, hogyan szerezheti meg azt ami nem illeti meg. Hogy ezzel milyen károkat okoz másoknak, illetve saját magának is, az abban a percben eszébe sem jut, nem gondol a következményekre. Utólag pedig mindenki hibás, csak az elkövető nem, ahogy Ádámék is egymásra mutogattak.

Egyik sem akart felelősséget vállalni.

Isten, a nagy irgalmában nem azonnal pusztította el a lázadókat. Hanem időt engedett a tetteik következményének learatására, így összehasonlíthatták, hogy mi a jobb.

Isten vezetése alatt élni, vagy a saját elménkre, vagy mások szavára hallgatni.

"És az iszlám mit mond arról, hogy miért teremtett Allah bárkit is bűnre való hajlammal? Miért nem egy jó világot teremtett, bűnös hajlamok nélkül?"

Ez a szabad akart része. A világ pedig lehetne jó. A bűnre való hajlam nem azt jelenti hogy ez egy rossz világ. Az emberek teszik azzá úgy hogy a rosszat választják.

Ha csak jót tudnál cselekedni, akkor nem beszélhetnénk szabad akaratról, vagy csak egy lekorlátozott szabad akaratról.

"Senkit nem teremtett bűnre való hajlammal. Mivel Isten tökéletes és szent, makulátlan, mindent amit létre hozott, tökéletesen megfelelt annak a célnak amire létre lett hozva."

Most ezzel azt jelentetted ki, hogy Sátán a lázadásra, az ember pedig a bűnbeesésre lett teremtve...

"Ha csak jót tudnál cselekedni, akkor nem beszélhetnénk szabad akaratról, vagy csak egy lekorlátozott szabad akaratról."

Korlátozottnak mindenképp korlátozott. Hisz pl nem tudok teleportálni, hiába akarom bármennyire is.

Egy példával, ha bemegyek a pékségbe, akkor is szabad akaratom van, ha a sajtos rúd, a kakaós csiga és a túrós batyu között azt választok, amit akarok. Nem kell hogy felvegyenek a választékba egy zacskó tehénlepényt is, hogy tudjam azt szabad akaratomból nem választani.

Allahtól mire volt jó, hogy ő tehénlepényt is teremtett? Hisz abból előnye senkinek nem származik, hogy direkt valami rosszat is tesznek a választási lehetőségek közé.

17

Ez a kérdésed is a saját gondolatod, nem Isten ültette beléd, hogy ezt gondold!! Az egyéni saját gondolatodat közvetíted, és nem Istenét.

Nem arra lett megteremtve. Benne van a válaszomban, hogy maguk döntöttek úgy, hogy másként akarnak élni, és nem Isten vezetése alatt.

Miért kell kiforgatni a szavaimat?

Isten az akaratot vágyat érzéseket, nem úgy tette az emberbe, hogy maga ellen fordítsa ezeket.

Már betege vagy annak, hogy még ezt is Istennek tulajdonítsd, csak hogy kibújj a felelősség alól.

"Nem arra lett megteremtve."

Akkor viszont nem igaz, hogy tökéletes.