Hisztek Isten létezésében?

"Tudod bizonyítani bármivel is, hogy van lélek, vagy megint csak a levegőbe beszéltél?"

Miért beszéltem volna mellé? A személyiségünk nagy részben attól függ, hogy mi milyennek látjuk magunkat (az állatok nem tudnak ilyet). Tehát van önkritikám, önbecsülésem, érzékelem, hogy a külvilág hogyan viszonyul hozzám, és kialakul a személyiség. Ez nem biológia. Öntudat: mi vagyok? Személyiség: ki vagyok?

"Ha nem tágítod a tüdődet, értelemszerűen nem fog bele áramlani a levegő. De olyat nem tudsz csinálni hogy levegőt veszel, de nem engeded hogy levegő áramoljon a tüdődbe. Mivel a levegőt nem te mozgatod, hanem magától mozog a nyomáskülönbség hatására."

Tehát a folyamathoz én is kellek. Én azt kértem, hogy bizonyítsd be, hogy a levegő magától mozog, anélkül, hogy én kellenék hozzá - a szélhez én nem kellek.

"Mondjuk mert egyetlen érved sincs, amit bármi is bizonyítana."

Talán azért, mert én szellemi dolgokról beszéltem, azokat meg érezni kell, nem mérni, meg "tudományos" bizonyítékot kérni rá. Ez olyan, mint villával levest enni. Nem fogod tudni megenni a levest villával. Szellemi dolgokra sem szabad anyagi bizonyítékot kérni, mert teljesen más a kettő.

"Mindegy ,hogy anyagi bizonyíték vagy sem. A bizonyíték az bizonyíték."

A nem-anyagi bizonyíték számodra nem létezik. Akkor miről is beszélünk?

"Amúgy meg ha van nem-anyagi lélek és ez hatással van a testre és az is rá akkor ki tudnánk mutatni ezt a hatást-visszahatást s tudnánk ez alapján vizsgálni a lelket."

Lásd pszichoszomatikus betegségek.

"De ha a lélek semmilyen módon nem mérhető, kimutatható, észlelhető akkor mi okunk van azt feltételezni ,hogy egyáltalán létezik nem-anyagi lélek?"

Olyan okunk van rá, hogy fokozott, fennálló stressz esetén akár a daganatos megbetegedés is jelentkezhet. Olyan okunk van rá, hogy létezik pl. depresszió, amely szintén okozhat szervezetbeli betegségeket. Számtalan példa van arra, hogy a lélek miként hat a testre.

"Mert egy napja csak próbálod bármi áron elterelni a témát arról, hogy te sem tudod bizonyítani a lélek létezését, vagyis semmi értelme nem volt annak, amit mondtál."

Pontosan a személyiség, az énkép, az önbecülés, önértékelés, önkritika bizonyítja, hogy van lelkünk.

"Lényegében pont ugyanannyira reaális a te kijelentésed a lélekről, mint ha én meg azt mondom, hogy a minden sejtedben ott élő láthatatlan fingamőbák okozzák az érzelmeket."

Még midig nem érted. A lélek nem realitás kérdése. A szellemi dolgok nem realitásfüggők. A szellemi, a lelki nem írható le tudományosan. Ellenben a te példáddal, ami ha létezne, jellemzhető lenne tudományosan.

"Nem, a gázok maguktól áramlanak az alacsonyabb légnyomás felé. A lélegzetvétel csak egy egyszerű példa, amivel ezt te is bármikor bizonyíthatod."

A lélegzetvételt én kezeményezem, nem a levegő kopog az orromon, hogy engedjem be. Tehát a folyamatot én indítottam el. Azt kértem, hogy bizonyítsd be, hogy a levegő mindenféle kezdeményezés és külső beavatkozás nélkül mozog.

"Tehát csak úgy vakon elhittél valamit amit bizonyítani sem lehet, és nem érted hogy a te vakhited egy vitában miért nem jelent semmit?"

A mellébeszélés tökéletes példája. Nem hitről van szó, hanem érzésekről. Arról, hogy a szeretet, szerelem és a többi érzés nem biológiai folyamatok. Ha meg szerinted biológiai folyamatok, akkor bizonyítsd be, mert elvileg ami biológiai folyamat, az bizonyítható. Az én állításomra pedig nevetséges bizonyítékot kérni, mert nem anyagi dologról beszélek. Ami nem anyagi, arra nem lehet az anyagi világra leszűkült gondolkodású embernek bizonyítékot adni.

"Pontosan, a személyiség, az énkép, az önbecsülés, önértékelés, önkritika bizonyítja, hogy nem lelkünk van, hanem láthatatlan fingamőbák."

"Mármint részedről. Azt állítottad, az érzelmeknek a lélekhez van köze, de azt se tudod bizonyítani, hogy van lélek. Tehát miért lenne az érzelmeknek köze valamihez, aminek a létezésére sem utal semmi?"

Ha ez így lenne, akkor ez egy biológiai folyamat lenne. Még mindig nem látok példát az olyan funkciójú, valós szerveztbeli tényezőkre, amely olyan szerepet töltene be, mint pl. a te "fingamőbád". Még mindig nem árultad el, hogy melyik az a biológiai állapot, amit szeretetnek vagy szerelemnek hívunk. Melyik az az anyag, ami a szeretet, szerelem, utálat, gyűlölet, szimpátia, stb. érzetét kelti bennünk? Mi az anyag, amely azt okozza, hogy van személyiségünk? Mi az az anyag, ami azt okozza, hogy az embernek van képzelőereje, fantáziája, logikája? Mert ha nincs ilyen anyag, akkor értelemszerűen nem anyag okozza, hanem más, nevezzük azt léleknek vagy akár fingamőbának.

"Ha a levegő nem magától mozog, akkor tágítsd ki a tüdőd anélkül, hogy egy gramm levegő is bejutna!"

Még mindig a légzést hozod, pedig kértem, hogy ne külső beavatkozásra hozz példát. Arra vagyok kíváncsi, hogy mindenféle befolyás nélkül képes-e mozogni a levegő. Anélkül, hogy én belélegezném, anélkül, hogy bármilyen külső nyomás lenne. Élőlény beavatkozása nélkül mozog- e a levegő? Erre vagyok kíváncsi.

"Miért ne tudnának ? Mert te ilyen lemaradott “az állat az csak agyatlan ösztönlény” gondolkodású vagy az nem azt jelenti ,hogy így is van. Egy csimpánz meglepően emberi, egy csiga és egy csimpánz közt sokkal nagyobb “szakadék” van mint egy ember és egy csimpánz közt. Miből gondolod ,hogy egy csimpánznak nincs lelke (akármi is legyen az) ? Személysége ? Érzelmei ?"

Szerinted egy csimpánz tudja magáról, hogy ő egy állat, te pedig ember vagy? Szerinted a csimpánz tudja, mi az, hogy idő, mi az, hogy tér meg hasonlók? Szerinted egy csimpánzot meg lehet tanítani egy egyenletrendezésre? Meg lehet tanítani olvasni? Nyilván nem. Természetesen testfelépítésében emberibb, mint egy csiga, de pontosan ez adja az ember és az állat közötti különbséget, hogy a csigát és a majmot sem lehet megtanítani egy egyenletrendezésre, vagy olvasásra, vagy bármi ilyesmire, míg az embert igen.

Személyisége pedig állatoknak nincsen. Méghozzá azért nincsen, mert ahhoz arra van szükség, hogy legyen énképe. Legyen önkritikája, önbecsülése, önértékelése, érzékelje, hogy miként viszonyul hozzá a külvilág. Sőt az énkép az öntudaton alapul, ezáltal nyilván a személyiség is. Az öntudat pedig azt jelenti, hogy tudom, mi vagyok. De a csimpánz nem tudja, hogy ő micsoda. A csimpánz csak érzi, hogy éhes, szomjas, álmos, kakilni, pisilni kell, de nincs öntudata. Természetesen tudja, hogy a víztől elmúlik a szomja, az ennivalótól megszűnik az éhsége, de ez nem azért van, mert tudja, hogy amit iszik, az víz, amit eszik az étel. Ez azért van, mert az evolúció során berögzült a tudatába, hogy ha iszik abból a "valamiből", akkor elmúlik a szomja. És ha újra szomjas lesz, akkor emlékezni fog, hogy az a valami vette el a szomját, és keresni fogja újra. Vagy pl. a kismacskát sem tanítja meg az anyamacska, hogy iváshoz ki kell nyújtania a nyelvét, és a nyelvével fel kell húznia a vizet a szájába. Nem tanítja meg, mert a kismacskának diktálja az ösztön, hogy ezt így kell csinálni. Az állat annyiból él, amit az evolúció során megtanult és megszokott. De ennél többre nem képes. Nincs egója, szuperegóról pláne nem beszélünk az esetükben. Ez azt hiszem, nyilvánvaló.