Jézus nem létezett. A Biblia hazugság. Igaz ez?

"A rómaiak egész levéltárakat vezettek, ami már jelzi, hogy az ő figyelmüket semmi sem kerülte el."

Mielőtt nagyon belemelegednél ebbe a témába, hogy hegyekben állnak az eredeti római szöveges források a levéltárban (és bezzeg nincs közöttük egy sem Jézusról), azért azt ugye tudod, hogy ezek a római írott források nem maradtak fenn eredetiben? Minden középkori másolat, amit ismerünk. Ami eredetiben fennmaradt, azok a feliratok. Szerencsére az ókori római írásbeliségre jellemző volt a feliratkészítés, pl. a törvényeket így hirdették ki.

De ha már ebből a korszakból mindenképp keresni próbálunk forrást: kb. 23-tól Tiberius császár úgymond szabadjára engedte a laesa maiestas pereket. Ezek a felségsértési perek voltak (egyébként hasonló okok miatt ítélték halálra Jézust is). A princeps és a senatus közötti viszony elmérgesedése okozta ezt, Rómában kb. minden patrícius célponttá vált. Mivel a per vagyonelkobzással járt, így nyilván a patríciusok pere igazán nagy visszhangot váltott ki és figyelemmel kísérték. No most, elsődleges forrás egy ilyen perről nincs. Tacitustól tudunk ezekről (Kr.u. 100 körül írt történetírói művéből, tehát 70 évvel későbbről) és Suetoniustól a Császáréletrajzokból (szintén úgy 100 évvel későbbről). Miért kellett volna pont Jézus esetének fennmaradnia, mikor ilyen eset kb. havonta volt? Arról nem is beszélve, hogy az említett történetírók mind Róma városhoz köthető, Júdeában nem sok történetíró működött ebben a korszakban.

Persze, lehet hogy nem létezett. Szókratész sem biztos, hogy létezett: van ilyen elmélet, hogy igazából ő csak Platón "szellemi teremtménye", és ez még megalapozottabb gondolat, mint Jézus létezését kétségbe vonni.

Aki meg itt kategorikusan kijelenti, hogy nem hajlandó egy könyvet végigolvasni a témában, azt igazán sajnálom. Nekünk egy év volt egyetemen az ókor, elég sok szakirodalmat tudnék ajánlani, hogy kicsit jobban tisztában legyenek páran az ókortörténeti módszertannal (teljesen más, mint az újkornál, sokkal kevesebb a forrás, az is olyan nyelven van zömmel, amit ma már nem beszélünk - ebből következik, hogy a fordításokkal veszít a szöveg az eredeti mondanivalójából, ráadásul így is másolatok maradtak fenn, stb.). De amint látom, könnyebb osztani az észt, mint elolvasni valamit.

Azért én javaslok egy zsidó történészt (hogy ne érje szó a ház elejét, mert egy keresztény elfogult): [link] Itt a szerző rabbinikus forrásokra támaszkodik. Nyilván keresztényként én mást vallok Jézusról, de történettudományos szempontból elég átfogó munka.

50-es: „Ez idáig még rendben is lenne, csakhogy ez a történet mindenkinek mást tanít.”

Ez valószínűleg így van. Ezek a történetek mindenkihez személyesen szólnak. Sőt, egy életen belül is változik az üzenet. Mást mond egy tizenévesnek, aki most kezdi az életét, mint egy középkorú, megállapodott embernek és megint mást egy halálra készülő idős embernek.

"javaslok egy zsidó történészt"

Talán megérted, hogy ateistaként először és mindenek előtt a bizonyítékokat szeretném látni.

Nem egy könyv, hanem egy cikk formájában... és azért egy szaklapban, hogy nekem ne kelljen a hitelesítéssel foglalkozni.

És nem hivatkozásokat szeretnék ott látni, hanem konkrétan leírva magukat a bizonyítékokat.

68%-os, 35-ös hozzászólás!

Közbe találtam egy másik publikációt, ahol hivatkoznak erre a könyvre:

[link]

Figyelmedbe ajánlanám: A hivatkozás az tényleg hivatkozás, csak nem mindegy kire-mire hivatkozik a szerző!

Elkezdtem a hivatkozásokat egy kicsit megnézni, és lám mit találtam! Tudományos cikket, sajnos nem, annál több vallásos hátterű könyvet illetve egyéb vallásos tematikájú írást!

1] : The Gospels as Eyewitnesses Testi-

mony. William B. Eerdmans Publishing Co. (Grand Rapids: Michigan), 2006.

Vallásos témájú KÖNYV!

[link]

[2] Michael Bird. Shouldn’t Evangelicals Participate in the ‘Third Quest for the Historical

Jesus’? Themelios, 29(2):5–14, Spring 2004.

"an international journal for students of theology and religious" !!!

[link]

[3] Marcus J. Borg. Conflict, Holiness and Politics in the Teachings of Jesus. Trinity Press

International (Harrisburg: Pennsylvania), 1998.

Vallásos témájú KÖNYV!

[link]

[4] Marcus J. Borg and N.T. Wright. The Meaning of Jesus: Two Visions. HarperOne (New

York), 1999.

Vallásos témájú KÖNYV!

[link]

[5] Colin Brown, editor. History, Criticism and Faith: Four Exploratory Studies. Inter-Varsity

Press (Leceister: England), 1976.

Vallásos témájú KÖNYV!

[link]

...

Hát ennyire tudományos alapokra támaszkodva igen csak bizonytalan lábakon áll az a kijelentés, hogy TÖRTÉNÉSZEK bizonygatják Jézus létezését.

Ettől még persze élhetett, de igen csak kevés rá a bizonyíték (pl tárgyi például egy sem (mondjuk korabeli fotó (na az nem, de mondjuk festmény, szobor azért akadhatna))!

Ez valószínűleg így van. Nézd meg ezt a dokumentumfilmet, ez erősen alátámasztja. Angolul van. https://www.youtube.com/watch?v=zmEScIUcvz0

Érdekes film.

Ma már a történetírás egyértelmű álláspontja, hogy Jézus történeti személy volt, nem az evangéliumok íróinak kitalációja.

De hogyan tudjuk bizonyítani egy ókori személyről, hogy csakugyan létezett-e? Hogyan tudjuk bizonyítani, hogy Julius Caesar, Nagy Sándor vagy akár Jézus létezett? A fénykép és filmfelvételek kora előtt arra hagyatkozhatunk, hogy maradt fenn valamiféle tárgyi bizonyíték az illető létezéséről - például általa írt művek. Vagy - és az ókor esetében ez a gyakoribb - maradtak fenn írások, amelyek róla szólnak, lehetőleg minél több szerző tollából. Fontos szempont az is, hogy a róla szóló írások lehetőleg szemtanúk beszámolói legyenek. Minél később keletkezik egy visszaemlékezés, annál pontatlanabb. Fontos továbbá, hogy ezek a különböző források legalább nagyjából egybehangzóak legyenek, de ne azért, mert ugyanazt az egyetlen közös forrást használták.

Az evangéliumok történeti források?

Az ateisták, és Jézus történetisége ellen érvelők legfontosabb érve, hogy az evangéliumok nem számítanak történeti forrásnak, mert tele vannak mítoszokkal, bizonyíthatatlan csodákkal. Ha ez így lenne, akkor a homéroszi eposzokat sem lehetne vizsgálni történeti szempontból. Márpedig tudjuk, hogy Schliemann az eposzok leírásait követve megtalálta és kiásta Tróját. Tehát lehet azt mondani, hogy a Biblia és az Újszövetség tele van "furcsa" történetekkel, de attól még van valóságmagja, számos más forrásból is igazolható tény van benne. Az evangéliumok szerzője egyszerűen csak összegyűjtötték a Jézusról szóló történeteket, és leírták, amit hallottak. Ahogy Lukács írja:

"Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy tudósítsanak bennünket a közöttünk beteljesedett eseményekről úgy, amint ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: magam is jónak láttam, hogy miután elejétől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat neked, nagyra becsült Teofilus, hogy azokról a dolgokról, amelyekről tanítást kaptál, megtudd a kétségtelen valóságot.” (Lk 1:1-3)

Természetesen figyelembe kell venni, hogy az evangéliumok szerzője keresztények voltak, meggyőződéssel hittek Jézus történetiségében, de ez nem jelenti azt, hogy ettől még el kell vetnünk ezeket az iratokat mint történetileg hihetetlent.

A történészek elsöprő többsége elfogadja tényként, hogy Jézus történeti személy volt, aki Palesztinában élt, és keresztre feszítették. Teszik mindezt azért, mert egymástól független szerzők számolnak be ugyanazokról az eseményekről - anélkül, hogy együttműködtek volna.

Egymástól független elbeszélések

Jézus történetét elmeséli a négy evangélium, amiből három, a szinoptikusok (Máté, Márk, Lukács) nagyon hasonló, mivel ugyanabból a közös forrást használták, amit Q-forrásként említenek a kutatók. Ezt mi nem ismerjük, nem maradt fenn belőle egyetlen példány sem, és feltehetően Jézus mondásainak gyűjteményét tartalmazza. Csakhogy a szinpotikusok nem csak ezt a forrást használták. Lukácsról például tudjuk, hogy felkereste a még élő szemtanúkat. Az is biztos, hogy az első keresztények nagy gonddal gyűjtötték össze a visszaemlékezéseket. Az is biztos, hogy nem csak együttérző szemtanúkkal kellett számolniuk, hanem a zsidók ellenségeskedésével is, akik szintén jól tájékozottak voltak Jézus életével és halálával kapcsolatban. A tanítványok tehát nem vállalhatták annak kockázatát, hogy pontatlan adatokkal dolgozzanak.

És ha már itt tartunk: ebben az ellenséges környezetben egyetlen zsidó vagy római irat sem maradt fenn arról, ami cáfolta volna Jézus létezését.

János evangéliuma a szinpotikusoktól nagyon eltér nyelvezetében, szemléletében, és számos olyan történetet tartalmaz, amit nem találunk meg a másik három evangéliumban. Aztán ott van Tamás evangéliuma, ami ugyan nem került be a Bibliába, de rengeteg olyan jézusi beszédet tartalmaz, ami nincs meg a kanonizált evangéliumokban. Péter evangéliuma szintén független forrás, ami Jézus passiójának egy töredéke, és egy egészen más narratívát közöl. Ez tehát a 6. független forrásunk.

Szemtanúk visszaemlékezései

Az evangéliumok abból a szempontból is megbízható forrásoknak számítanak, hogy szemtanúk beszámolóin alapulnak, és a történtekhez képest viszonylag hamar leírták őket. Márk evangéliuma i.sz. 50-60 körül keletkezett, a legkésőbbi János evangéliuma pedig 68-90 között. Vagyis a Jézus után élt második-harmadik generáció írta le őket. Joggal merülhet fel a kérdés: miért nem írta le az első generáció? Egyrészt azért, mert az ókorban vagyunk, amikor az emberek nagy része írástudatlan. Jézus követőinek a legnagyobb része is földműves, pásztor és halász volt. Jézus tanításai szóban hagyományozódtak. A történetet pedig minek írták volna le, amikor még mindenki emlékezett rá? Amikor pedig a szemtanúk generációja már kezdett eltűnni, akkor a következő nemzedék viszont már leírta a történteket.

Az, hogy egy Jézus nevű tanító élt és működött Palesztinában az időszámításunk kezdetén, szinte kétségbevonhatatlan tény. Az is tény, hogy keresztre feszítették. A feltámadás kérdése pedig hit kérdés. Hiszek-e a szemtanúk állításának ebben a témában is? Merthogy a korabeli szemtanúk ezt is állítják, és sem keresztény, sem zsidó iratok sehol nem cáfolják. Pedig bőségesen lenne rá okuk.