Hogyan taníthatta valamikor is a Biblia a lélekvándorlást, ha pont az ellenkezőjét tanítja?

Ehhez először meg kell állapodnunk abban, hogy mit jelent a "pokol", a "seol" és a "hádesz".

A Webster’s Dictionary azt mondja, hogy az angol „hell” (=pokol) szó azonos a héber Seol és a görög Hades szavakkal.

Felmerül a kérdés: Miféle hely a pokol vagy Hádesz? Az a tény, hogy a Károli Gáspár fordítás az egy héber Seol szót hat különböző szóval fordítja, azt mutatja, hogy mindezek a szavak — a pokol, alvilág, sír, koporsó, holtak országa és Jónás esetében a hal — egy és ugyanazt a dolgot jelentik. Ha a pokol az emberiség közös sírját jelenti, nem jelentheti ugyanakkor a tüzes gyötrelem helyét. Mit jelent tehát a Seol és Hádesz szó? A sírt vagy az örök gyötrelem helyét?

Bárhol fordul is elő a Seol szó a Bibliában, sohasem kapcsolódik hozzá az élet, tevékenység vagy gyötrelem gondolata. Vegyük például a Prédikátor 9:10-et, [9:12, Károli]: „Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed, mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban, [Ökumenikus, a holtak hazájában; Káldi, alvilágban], ahová menendő vagy.” [Károli] A felelet tehát világos, a Seol vagy a Hádesz nem a gyötrelem helye, hanem az emberiség közös sírja (Zsoltárok 139:8). Mind a jók, mind a rosszak a bibliai pokolba jutnak.

Kijöhetnek-e az emberek a pokolból?

„Szorongattatásomban Istenhez kiáltottam és ő válaszolt nekem. A Seol hasából [Új katolikus, az alvilág gyomrából; Káldi, a pokol gyomrából; Károli, a Seol torkából] kiáltottam segítségért. S te meghallottad hangomat” (Jónás 2:2, [2:3, Károli]).

Mit értett Jónás a „pokol hasából” kifejezésen? Nos, a hal hasa biztosan nem volt a tüzes gyötrelem helye. Ám Jónásnak sírja lehetett volna. Valóban Jézus azt mondta önmagára vonatkozóan: „Mert miként Jónás három nap és három éjjel a hatalmas hal hasában volt, úgy lesz az Emberfia három nap és három éjjel a föld szívében” (Máté 12:40).

Tehát akkor kikerülhet valaki a Bibliai "pokolból"? Igen, hiszen ugyanazt jelenti, mint a seol, és a hádesz, az emberiség közös sírját.

Folyt. köv.

Mégis azt az ellenvetést tehetnéd, hogy: „A Biblia beszél a pokol tüzéről és a tűz taváról. Vajon ez nem azt bizonyítja-e, hogy a pokol a tüzes gyötrelem helye?” Való igaz, hogy a Biblia néhány fordítása, mint például a King James Version, tartalmaz ilyen kifejezést, hogy „a pokol tüze”, vagy hogy valaki „pokolra vettetik, a tűzbe, amely soha el nem alszik”; Károli ezt a következőképpen fordítja: „a gyehenna tüzére” és „a gyehennára, a megolthatatlan tűzre” (Máté 5:22; Márk 9:45). A Keresztény Görög Iratokban 12 olyan hely van, ahol a King James Version a görög gehenna szót „pokol”-nak fordítja. (Egyes fordítások nagyon keverik és következetlenül használják e szavakat)

Vajon a gyehenna valóban a tüzes gyötrelem helye, míg a pokolnak fordított Hádesz egyszerűen a sírt jelenti?

A héber Seol és a görög Hades szó egyértelműen a sírt jelenti. De mit jelent akkor a gyehenna? A másik kérdésnél is részletesen meg lett válaszolva, de röviden mégegyszer:

A Héber Iratokban a gyehenna a „Hinnom völgye”. Emlékezz vissza, hogy Hinnom volt a neve annak a völgynek, amely közvetlenül Jeruzsálem falain kívül fekszik, és ahol az izraeliták feláldozták gyermekeiket tűzben. A jó Jósiás király a maga idejében hulladék vagy szemétgyűjtőteleppé alakította ezt a völgyet, s ezzel megszüntette ezt a borzalmas szokást (2Királyok 23:10).

Abban az időben tehát, amikor Jézus a földön tartózkodott, a gyehenna Jeruzsálem szeméttelepe volt. E telepen a szemét hatásos elégetésének fokozására kén adagolásával táplálták a tüzet. A Smith’s Dictionary of the Bible első kötete ilyen magyarázatot közöl: „Ez lett a város közös szemétgyűjtőtelepe. Ide dobták a bűnözők holttesteit, az állatok hulláit és minden szennyes dolgot.” De egyetlen élő teremtményt sem vetettek oda.

És ez fontos! Az élő nem kerülhetett oda, csakis a pusztulásra ítélt testek!!! (A Máté 10:28 sem ír másról, amikor a testet a "lelkével", vagyis az életével a gyehennára juttatja) A tűz pedig ma is a végső megsemmisülés jelképe, mely természetesen fizikailag is képes erre.

Jeruzsálem lakói jól ismerték városuk szeméttelepét, ezért pontosan értelmezték Jézus szavait, amikor így szólt a gonosz vallásvezérekhez: „Kígyók, mérges kígyóknak [viperáknak, ÚV.] fajzatai, miképen kerülitek ki a gyehennának büntetését?” (Máté 23:33, Károli). Jézus itt nem arra gondolt, hogy a vallásvezéreket kínozni fogják. Emlékezzünk vissza, mit mondott Isten, amikor az izraeliták élve megégették gyermekeiket: ’Ilyen borzalmas dolog mégcsak eszembe sem jutott!’ Nyilvánvaló tehát, hogy Jézus a gyehennát a teljes és örök megsemmisülés találó szemléltetésére használta. Jézus szavai annyit jelentettek, hogy e gonosz vallásvezérek nem méltók a feltámadásra. Jézus hallgatói megértették, hogy a gyehennára jutók sorsa olyan, mint a szemété: örök megsemmisülés.

Tehát amikor a Máté 10:28-as verséből azt hozod le, hogy ez bizonyítja a lélek halhatatlan voltát, akkor ezzel együtt még olyan szürnyű dologgal is vádolod Istent, amitől a Biblia tanúsága szerint teljesen elhatárolódott!

Istennek még csak a gondolataiban sem volt olyan rémség, amit a hűtlen és kegyetlenné váló népe gyakorolt egy időben, hogy élve megégették a saját gyerekeiket! Akkor hogyan feltételezhetnéd, hogy képes lenne ehhez hasonlóan (még nagyobb kegyetlenséget és szadizmust mutatva) az "élő lelkeket" egy örökkévalóságon keresztül is kínozni! Nem, ezt nem Isten, hanem a szintén tőle erősen elhajló emberek találták ki. Tényleg szörnyű még a gondolat is!!!

Valójában teljesen mindegy, hogy milyen nevet adunk a "gyereknek", Ha örökké tartó kínzás, ha "börtönőri" szerep, akkor sem stimmel, hiszen nem tanítja a Biblia. Ez egy ál kérdés lenne, mivel hamis, nem bibliai tanok alapján nem tudunk megválaszolni olyan kérdéseket, melyekre ott nincsen válasz.

Az Istentől való "elszakítottság" állapotát is csak azért találta ki az egyház, mert egyrészt (a fentiek miatt is) tarthatatlanná vált az örökké tartó, szó szerinti pokol tűz, évezredes(!) meséje, másrészt a halhatatlan lélek nem bibliai mítoszától eszükben sem volt megválni, így inkább azon szorgoskodtak, hogy egy újabb hazugsággal magyarázzák szerencsétlen "halhatatlan lelkek" sorsát. Ez egyszerű törvény, ha egyszer valaki elkezd hazudni, akkor az egyik hazugság követi a másikat. Hogy ki, miért tette/teszi ezt, a tévedést/szándékosságot én nem vizsgálom, ez Istenre tartozik.

Az "évezredes mese" viszont nagyon elgondolkodtató ám! Hogyan lehet, hogy ilyen hosszú ideig képes volt tanítani egy ennyire nyilvánvaló, istengyalázó tantételt az az egyház, amelyik a legtisztábbnak, sőt az egyetlen Krisztusinak nevezi magát? Nem lehet, hogy ezt is megelőzte egy másik hazugság? Pl. a lélek halhatatlansága?

A másik: még az emberi igazságszolgáltatásban is a legsúlyosabb büntetésnek a halálbüntetés számít! Sokan pont az emberi tévedésektől sem mentes, véglegesnek tartott volta miatt bírálják.

De mindenesetre az életet-életért ősi zsidó elvét (mely Isteni parancs volt) még mindig nagyon sokan tartják a legigazságosabb megoldásnak azoknál, akik megáltalkodott, javithatatlan bűnözők. A börtön csak egy erőtlenebb és mellesleg sok-sok energiát, erőforrást felemésztő megoldás, mely általában egyáltalán nem térül meg, sem anyagilag, sem erkölcsileg. (Ennek ellenére az ember esetében én nem foglalok állást a halálbüntetés mellett)

Tehát mit feltételeznek az Istentől való "elszakítottság" állapotában hívők Istenről akkor, amikor ezt hangoztatják?! Te mit gondolnál arról a királyról, aki a várában az ellenségei koponyáival "díszitené" a falait, sőt ezek a koponyák, még valami módon életben is vannak???! Képzeld már bele magad légyszíves!

Nem gondolnád betegnek, aberráltnak azt a királyt?

Tényleg ilyen Istenről tanít nekünk a Biblia?!

Akkor nem csodálkozhatunk, hogy ennyien elhagyták már a kereszténységet. És ez csak egy, a sok, szörnyű hazugság közül!

A feltámadás "egyetlenségéről" már az előző hozzászólásaimban említést tettem, a Biblia nem csak egy fajta feltámadásról beszél. Ha ezt hinnénk, csak a Szentírás jelentős részét kellene elvetni.

Majd pontosítok.

A „feltámadás” szó (görögül: an·as·ta·sis) mintegy negyvenszer fordul elő a Keresztény Görög Iratokban. Ez azt jelenti, hogy az ember újra életre kel. Ahhoz, hogy újra életre kelhessen, az embernek előbb meg kell halnia, mivel az élet a halál ellentéte (5Mózes 30:19, 20; Ésaiás 38:17–19).

A Héber Iratok nem tanítják az ember/lélek halhatatlanságát. Ez a gondolat teljesen idegen volt a zsidók számára. Sok jel mutat ellenben arra, hogy hittek a földi feltámadásban. Nyilván ezért feltételezték, hogy Jézus talán a feltámadt ’Alámerítő János, Illés, Jeremiás, vagy másvalaki a próféták közül’ (Máté 16:14).

A Biblia arra is rámutat, hogy a feltámasztottak vagy fizikai, vagy szellemi testet kapnak, attól függően, hogy földi vagy égi reménységük van-e.

Ahhoz, hogy megértse bárki is a feltámadás csodálatos reménységét, a lélek jelentését kell tisztáznia és azt, hogy milyen állapotban vannak a halottak.

Gyakran elég néhány írásszöveg: 1Mózes 2:7; Zsoltárok 146:3, 4; Ezékiel 18:4.

Azonban néhány modern fordítás és nem szó szerinti (magyarázó) fordítás elhomályosítja az igazságot a lélekről. Így tehát szükséges lehet megvizsgálni a Biblia eredeti nyelveiben található kifejezéseket is.

A Tanúknak az Új világ fordítása értékes ehhez a vizsgálathoz, mert a héber ne′fes és az annak megfelelő görög pszü·khé′ szavakat következetesen a „lélek” szóval adja vissza. Sok más bibliafordítás nem következetes, és az eredeti szavakat nemcsak a „lélek” szóval adja vissza, hanem a "szellem", „teremtmény”, „lény”, „személy” vagy „élet” szavakkal; az „én ne′fesem” kifejezést az „én”, a „te ne′fesed” kifejezést pedig a „te” szavakkal fordítja. Ha egy őszinte bibliatanulmányozó összehasonlít több bibliafordítást az Új világ fordítással, az segíteni fog neki abban, hogy felismerje, a „lélek” szó eredeti nyelvekben használt megfelelői emberekre és állatokra is utalnak. Már csak ezért sem lehet halhatatlan!

Így ezek a kifejezések sohasem tartalmazzák azt az elképzelést, hogy a lélek valami láthatatlan, megfoghatatlan valami, amely a halál beálltakor elhagyja a testet, és tudatosan tovább él valahol.

Az Új világ fordítás a következő három szót is következetesen írja át: a héber se′ól szót „seol”-nak, a görög hai′dész szót „hadész”-nak és a görög ge′en·na szót „gyehenná”-nak. A „seol” ugyanaz, mint a „hadész” (Zsoltárok 16:10; Cselekedetek 2:27). A Bibliából világosan kiderül, hogy a seol és a hadész szó is az emberiség közös sírjára utal, és a halállal, nem pedig az élettel van kapcsolatban (Zsoltárok 89:49; Jelenések 20:13). A Szentírás arra is rámutat, hogy feltámadás útján a közös sírból lehetőség van a visszatérésre (Jób 14:13; Cselekedetek 2:31). Ezzel ellentétben a gyehennában lévőknek semmilyen reménységük sincs arra, hogy újra élhetnének, és arról sincs szó, hogy a lélek tudatosan létezne ott (Máté 10:28).

Rosszúl írtam volna valamit? Nem helyes a szavak értelmezése?

A Biblia beszél egy "első feltámadásról", mely a mennyei reménységűeket érinti, akik "Jézus társuralkodói lesznek 1000 évig".

(Jelenések 20:6) "Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban; ezek fölött nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és királyokként fognak uralkodni vele az ezer év alatt."

Akkor nem logikus, hogy lennie kell egy második feltámadásnak is? Hiszen akik Jézus "társkirályai" lesznek, azok valakik felett kell, hogy "uralkodjanak", vagyis léteznie kell majd egy másik népnek is, akiket ők igazgatnak. Ezek azok, akik az eredeti, földi feltámadásban részesűlnek.

A kereszténység általában csak az égi reménységről beszél, holott az csak az "első feltámadás" és nem az egyetlen, márcsak azért sem, mert meghatározott számuk van és "társkirályok" lesznek. Mindenki nem lehet "király", vagy főnök.

E jövendő királyok és bírák között — akik Jézusnak és az Atyjának, Jehovának hű tanúiként haltak meg — elsőként szerepelt a 11 lojális apostol. A Lukács 22:28–30 versében Jézus úgy írja el őket, mint akik trónokon ülnek ővele együtt az ő Királyságában, ’hogy ítéljék Izrael tizenkét törzsét [a nem papi részt, amely itt az emberiség többi részét képviseli]’. Ez világos, igaz?

Érdekes, hogy a The New International Dictionary of New Testament Theology [Az Újszövetség új teológiai szótára] meghazudtolja azt a Szentírás ellenes nézetet, amely szerint mindenkinek halhatatlan lelke van, és ezt mondja: „ A halhatatlanság nem minden ember jelenlegi tulajdona, hanem a keresztények jövőbeni szerzeménye. Az 1Korinthus 15:42, 52 szerint csak a feltámadás utáni átalakuláskor ’veszik fel’ a hivők a halhatatlanság öltözékét . . . nem lehetséges semmiféle halhatatlanság azt megelőző feltámadás nélkül.” Valójában a halhatatlanságot mint díjat nem kaphatja meg minden keresztény, hanem csak azok, akik a „halottak korai/első feltámadásában” részesülnek. Ezek számára „romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökség” van ’fenntartva a mennyekben’ (vö. Róma 8:20–22; Filippi 3:10, 11; 1Péter 1:3, 4).

Ugye, hogy teljesen összefüggnek a versek e témában is? Akkor mire alapozod, hogy csak egy feltámadás van?

"A Biblia mindazt tanítja, amit leírtam."

De mégsem válaszólsz a cáfolatokra! Hiába állítasz valamit, ha nem tudod bizonyítani, de az én állításaimat jól bizonyítja a teljes Biblia.

Egyáltalán nem "hamis istenkép" az, amit szemléltettem! Sajnos ez a valóság. De ezt sem cáfoltad még meg. Védd meg a bibliából az istenedet, ha tudod!

Igen, Isten igazságos! Az emberek viszont világviszonylatban sajnos szellemben nagyon betegek! Nem csoda, hogy észre sem veszik, mivel gyalázzák Őt.

Mint már írtam, és ahogy a Biblia is tanítja, a halál az élet ellentéte!

A saját irodalmatok is ezt mondja:

A történészek rámutatnak, hogy az a tantétel, hogy az embernek van egy különálló, halhatatlan lelke, nem a Bibliából, hanem a görög filozófiából származik. A New Catholic Encyclopedia megjegyzi, hogy az ókori héberek nem úgy tekintették az embert, mintha annak egy fizikai teste és egy anyagtalan lelke is lenne. Ez a mű a héberek hitnézetéről a következőt jelenti ki: „ Amikor az első ember, akit Isten a földből formált, megkapta az élet leheletét, »élő lény« lett (1M[ózes] 2.7). A halált nem az emberben lévő két rész különválásának tekintették, mint ahogyan azt a görög filozófia tartja; a halálkor az élet lehelete eltávozik, az ember pedig »halott lény« lesz (3M[ózes] 21.11; 4M[ózes] 6.6; 19.13). Mindkét esetben a »lény« szó a héber [ne′phes] szó lehet, amelyet gyakran fordítanak »léleknek«, de valójában teljes mértékben megegyezik magával a személlyel.”

Ugyanez az enciklopédia megjegyzi, hogy a katolikus tudósok az utóbbi időben „azon a véleményen vannak, hogy az Ú[j]sz[övetség] nem tanítja a lélek halhatatlanságát a hellenisztikus [görög] értelemben”. Ezzel foglalja össze: „ A probléma végső megoldása nem annyira a filozófiai elméletekben keresendő, mint inkább a feltámadás természetfölötti adományában.”

Még ennek sem hiszel? Ugyan azt írja, mint amit eddig én is!

Akkor hát hogyan férkőztek be a nem bibliai gondolatok az egyházi tanításba? Sok egyház hangoztatja, hogy a Bibliát tartja legfőbb tekintélynek. Például II. János Pál pápa arról beszélt, hogy az Írásokat „a híveknek teljes mértékben igaznak és a hit legfelsőbb irányítójának kell elfogadniuk”. Köztudott azonban, hogy amiket a kereszténység tanít, ma már nem egyezik meg azokkal, amiket az első századi keresztények tanítottak. És a legtöbb egyház úgy tekinti ezeket a változtatásokat, mint amelyek részei az egyházi "tantételek folyamatos fejlődésének". Sőt a katolikus egyház azon a nézőponton van, hogy az egyházi hagyománynak ugyanolyan tekintélye van, mint az Írásoknak. A New Catholic Encyclopedia azt mondja, hogy az egyház „egyetlen igazságot sem jelent ki kizárólag az Írásokon alapulónak, hogy figyelembe ne venné a hagyományt, sem pedig kizárólag a hagyományon alapulónak, hogy figyelembe ne venné az Írásokat”.

Ha visszatekintünk a történelemre, láthatjuk, hogy az egyházak az Írás szerinti tanításokat olyan tantételekkel cserélték fel, melyek csupán hagyományon alapulnak. Valójában sok egyház most úgy tartja, hogy a bibliai tanítások tévesek. Például a New Catholic Encyclopedia megállapítása szerint „nyilvánvaló, hogy sok bibliai kijelentés egyszerűen nem igaz a modern tudomány és a történelmi ismeretek alapján”. A halottak öntudatlan állapotáról szóló bibliai tanítással kapcsolatban még hozzáteszi: „Még a vallásos kérdésekre nézve is az Ószövetség arról tesz bizonyságot, hogy hiányos információkat tartalmaz. . . a halál utáni életről.” Az enciklopédia erre a Zsoltárok 6:5-öt (ez a Károli fordításban a 6. vers) idézi példaként: „nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban [vagy a Hadészban] kicsoda dicsőít téged?” Néhány protestáns papnevelde és főiskola már nem tanítja, hogy a Biblia tévedhetetlen. A katolikus egyház pedig úgy gondolja, övé a tanítás hatalma, ennélfogva értelmezheti a Biblia tanításait. De mi van akkor, ha azt látod, hogy ezek az értelmezések ellentmondanak az Írásoknak?

Isten igazságos!

"szemet szemér, fogat fogért...(2Mózes 21:24). Az érvelés kedvéért alkalmazd a pokoltűz tantételére ezt az isteni törvényt, amelyet az ókori Izrael kapott, egy törvényt a pontosan megfelelő büntetésről. Milyen következtetésre fogsz jutni valószínűleg? Arra, hogy csak azok érdemelnek örök gyötrelmet (vagy akárcsak örök büntetést is, bármilyen formában) viszonzásul, akik örök gyötrelmet okoztak — örök gyötrelem örök gyötrelemért. De mivel az emberek (bármilyen gonoszak legyenek is) csupán véges gyötrelmet tudnak okozni; ha örök gyötrelemre ítélik el őket, ez aránytalanságot eredményez a bűnük és a végtelen bűnhődés büntetése között.

Egyszerűen azt állíthatjuk: a büntetés túl súlyos volna. Ez sokkal tovább menne a „szemet szemért, fogat fogért” elvnél. Ha figyelembe vesszük, hogy Jézus tanításai mérsékelték a megtorlás gondolatát, elismerhetjük, hogy az igaz keresztények erős nyomás alatt állhatnak, ha az örök kárhozatot, gyötrelmet igazságosnak találják (Máté 5:38, 39; Róma 12:17). Olvas el kérlek, a verseket is.

Való igaz, a Bibliában használt ábrázolások felidézhetik a gyötrelemről alkotott képet. Kétségtelen, mivel mindannyian tapasztaltuk már az átható fájdalmat, amikor megégettük magunkat, a tűz gondolatainkban párosul ’az öntudatos gyötrelemmel’. Viszont a tűz fő funkciója nem az, hogy fájdalmat okozzon, hanem a megsemmisülés biztosítása, ahogyan erről a világ összes hamvasztó kemencéje is tanúskodik” (316. oldal). Ha a szemünk előtt tartjuk ezt a lényeges különbséget, ez segíteni fog nekünk annak elkerülésében, hogy valami olyasmit olvassunk bele az Írásokba, ami tulajdonképpen nincs is bennük. Néhány példa erre:

Azokkal kapcsolatosan, akiket a Gyehennára vetnek, Jézus azt mondta: „az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik” (Márk 9:47, 48). Az Ésaiás 66:24, az az írás, amelyre Jézus valószínűleg utalt, azt mondja, hogy a tűz és a féreg megsemmisíti Isten ellenségeinek halott testét (ahogy Ésaiás mondja, azoknak „holttesteit”). Nincs egyetlen utalás sem az öntudatuknál lévők örökké tartó gyötrésére sem Ésaiás, sem Jézus szavaiban. A tűz képe a teljes megsemmisülést szimbolizálja.

A Jelenések 14:9–11 beszél olyanokról, akik ”kínoztatnak tűzzel és kénkővel . . . és az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké.”

A Jelenések 20:10–15 azt mondja, hogy „a tűz és a kénkő tavában . . . kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké.” Első olvasásra ez talán úgy tűnik, hogy bizonyítéka az öntudatuknál lévő személyek tűzzel történő örökös kínzásának, de határozottan állíthatjuk: ez nem így van. Miért? Többek között „a fenevad és a hamis próféta”, valamint a „pokol pedig és a halál [Hádesz, New World Translation]” a ’tűznek tavában’ fogják végezni, ahogy itt nevezi. Amint már talán könnyen kikövetkeztetted: a fenevad, a hamis próféta, a halál és a Hádesz nem betű szerinti személyek; éppen ezért nem élhetnek át öntudatos állapotban gyötrelmeket. G. B. Caird ezzel szemben azt írja az A Commentary on the Revelation of St. John the Divine című könyvben, hogy „a tűznek tava a megsemmisülést, a teljes elfeledést” jelenti. Ennek a felismerésére könnyen eljuthatunk, mivel maga a Biblia állítja a tűznek taváról: „Ez a második halál, a tűznek tava” (Jelenések 20:14).

Tehát az "örök tűz, vagy "örök szenvedés" valójában az örök büntetést, a végérvényesnek tekinthető ítéletet jelenti, nem pedig egy szó szerinti helyet, vagy állapotot, melyben örökké tartó furcsa dolgok történnek.

Vagyis Isten büntetése valóban örökké tartó, abban az értelemben, hogy örök érvényű a megsemmisülés! A "második halál".

Ez miért lenne igazságtalan Istentől? Az lenne szörnyűen igazságtalan, ha néhány éves bűnözés után, egy örökkévalóságig tartaná életben a bűnhődés érdekében a pacienst.