Hogyan taníthatta valamikor is a Biblia a lélekvándorlást, ha pont az ellenkezőjét tanítja?

Még egy kis apróság. A 10:28 végén a gyehennára kerülni a Biblia szerint az utolsó halál, a végső megsemmisülés jelképe. Olvastam, te ezzel nem értesz egyet, de ha ettől eltekintünk is, akkor sem logikus az egész, amennyiben a halhatatlan lelket képzeljük bele a versbe. Te azt mondod, hogy a lélek a testel együt valójából nem hal meg (holott a Biblia nem ezt irja), hanem örökké tovább él (nem is olyan rég még a tüzes pokolban), manapság inkább egy Istentől elidegenett állapotban.

De mi van a fizikai testel? A vers szerint a lélek ugyanúgy vész el a gyehennában, mint a test! Ezeknek közös a sorsuk. Ha a lélek nem halhatna meg, akkor a testnek is oda kellene kerülne. De ebben a versben egyáltalán nem erről van szó, hanem a kétféle (földi és égi) feltámadás utáni élet reményéről, vagy elvesztéséről.

'ne attól féljetek, akik a testet megölik ugyan, de a lelket nem tudják megölni...'

Könyörgöm, ez nem azt jelenti, hogy az a bizonyos 'lélek' megölhetetlen, hiszen a vers második fele a testhez hasonlóan elpusztíthatónak nevezi, és Ez. is, hanem egyszerűen nem azoktól kell félni, akik nem képesek megölni az életünk reményét, mert vannak akik csak a fizikai testünket tudják/képesek elvenni, de az életünk reményét nem.

Te mindig csak magában értelmezed ezeket a verseket, pedig a sok párhuzamot is látni kéne. És akkor egyből érthető lenne.

Én nem beszélek és a Tanú sem beszélt olyan lélekről, mint amilyenről te. Tehát nem csak az különbözteti meg a kettőt, hogy a tied halhatatlan, az enyém meg nem. A Bibliai lélek magát az egész embert, vagy annak életét jelenti, és ez azt jelenti, hogy a Szentírás nem ezt a szót használja az életerőre pl. Az a szellem kifejezés. Sőt a Biblia egyáltalán nem tanít olyan láthatatlan 'szellemi' testrészünkről, amit te a lélek alatt értesz, és ami a halállal láthatatlanul bár, de fizikailag kiszáll az emberből.

A léleknek ilyen kettős jelentése van, de mégis kötött. A szellem szónak már több jelentésárnyalata van, de az sem beszél, legfeljebb életerőről, ami mint 'szellem', kiszáll az emberből és elvész.

Meg kell érteni, hogy a Biblia nem valami halhatatlan testrészünk általi továbbéles reményét kínálja, hanem az 'újrafelállást', vagyis a feltámadást az utolsó napon.

Ejha! Szépen összeszedted az érveket amellet, amiben hiszel. E versek némelyike megjelent már a másik kérdésnél is, ha jól emlékszem. És ha jól emlékszem érthető válasz is jött rá, de sebaj. Az alapoktól kezdeném, de csak összfoglaló stílusban.

Mi lesz velünk a Biblia szerint, ha meghalunk? Világos és egyértelmű tájékoztatást kapunk erről pl. a prédikátornál. Hitem szerint, mivel maga az ember a "lélek" (vagy annak élete), így ez a "lélek" sem élheti túl a test halálát, mert mégegyszer: maga az ember a lélek, vagy annak az élete, mely tudjuk, hogy meghal. Jézus nem véletlenül hasonlította Lázár halálát az alváshoz, mivel öntudatlan állapot, ahogy a Héber Íratok is tanítja.

Viszont van feltámadás! De milyen, kiknek, és mikor? Mit lehet tudni erről? A bibliában 9 feltámasztásról van beszámoló. Ezek egyikében sem beszélnek arról, hogy egy másik, szellembirodalomból kellett volna visszajönni, nem beszélve arról, hogy a legtöbb magát kereszténynek valló ember szinte menekül erről a földről, a fizikai lét, "bűnös" állapotából, tehát egyáltalán nem lett volna dicséretes Jézustól, és azoktól, akik embereket támasztottak fel, hogy ide visszahozzák újra őket!

Hacsaknem arról van szó, amit a Biblia valóban tanít a halálról.

Ezek a bibliai feltámadások viszont jó példák arra, ami majt nagyban fog megtörténni! A halottak nagy többsége a földön fog felébredni a halálból, ahol Isten Királyságának köszönhetően addigra béke fog honolni (Zsoltárok 37:10, 11, 29; Ézsaiás 11:6–9; 35:5, 6; 65:21–23). De mielőtt ez a feltámadás megkezdődne, másfajta feltámadásoknak is végbe kellett, illetve kell menniük. Először Jézus Krisztusnak kellett feltámadnia, hogy bemutassa Istennek áldozata értékét az érdekünkben.

Ezután ’Isten Izraele’ felkent tagjainak csatlakozniuk kell az Úr Jézus Krisztushoz égi dicsőségben, így ’mindenkor az Úrral lesznek’ (Galácia 6:16; 1Tesszalonika 4:17). Ezt az eseményt úgy hívják, hogy ’a koraibb feltámadás’ vagy ’az első feltámadás’ (Filippi 3:10, 11; Jelenések 20:6). Amikor ez a feltámadás befejeződik, azok a milliók következnek, akik a földön lesznek feltámasztva, és lehetőséget kapnak arra, hogy örökké éljenek a Paradicsomban. Ezért akár égi, akár földi reménységünk van, nagyon érdekel bennünket ’az első feltámadás’. Milyen feltámadás ez? Mikor megy végbe?

Pál megkérdezi: „Hogyan támadnak fel a halottak? Igen, miféle testtel jönnek elő?” Majd válaszol is rá: „Amit elvetsz, nem elevenedik meg, csak ha előbb elhal . . . az Isten pedig testet ad annak, úgy, ahogy kedvére van . . . másmilyen az égi testek dicsősége, és másmilyen a földi testeké” (1Korintusz 15:35–40).

Pál szavaiból kiderül, hogy a szent szellemmel felkent keresztényeknek meg kell halniuk ahhoz, hogy megkaphassák égi jutalmukat. A halálukkor földi testük visszatér a porba (1Mózes 3:19). Az Isten által meghatározott időben feltámadnak, és olyan testet kapnak, amely alkalmas az égi életre (1János 3:2). Isten halhatatlanságot is ad nekik. Nem a születésüktől fogva halhatatlanok, mintha úgynevezett halhatatlan lelket leheltek volna beléjük. „Ennek, ami halandó, halhatatlanságot kell felöltenie” — mondja Pál. A halhatatlanság Isten ajándéka, amit az első feltámadás részesei ’felöltenek’ (1Korintusz 15:50, 53; 1Mózes 2:7; 2Korintusz 5:1, 2, 8).

Ez eddig szerintem logikus és a Szentírásból jól bizonyítható.

Az első feltámadásban csak 144 000-en részesülnek.

Isten i. sz. 33 pünkösdjén kezdte el kiválasztani őket, röviddel azután, hogy feltámasztotta Jézust. Mindnyájuknak a homlokára „van írva [Jézus] neve és az ő Atyja neve” (Jelenések 14:1, 3). Tehát nem más-más vallásból vannak kiválasztva. Mindegyikük keresztény, és mind büszkén viseli az Atyának a nevét. Hát igen, azt a bizonyos nevet, amit a Biblia is megkülönböztet Jézusétól.

Erre az alapra azért volt szükség, mert így könnyebb megérteni, hogy miért mondhatjuk, miszerint a jelenések könyvében is ugyanaz a két jelentése szerepel a "lélek" szónak (maga az ember és az élete). Itt sincs szó "halhatatlan lélekről". Nem, a "lélek" szóra semmiképpen sem szabad ráhúzni a halhatatlanságot, csak a mást jelentő "szellem" rendelkezik az ember esetében ezzel, de az is csak a feltámadás után, ajándékként!

Folyt köv.

A Jelenések 6. fejezetében Jézus győztes Királyként van ábrázolva, aki kivonul ellenségei ellen (Jelenések 6:2). A nemzetek iszonyú nagy hadviselésbe sodródtak (Jelenések 6:4). Éhínség tombol sok helyen (Jelenések 6:5, 6). Halálos betegségek tizedelik az emberiséget (Jelenések 6:8). Ezek az előre megjövendölt események élethűen tükrözik, milyen a világ 1914 óta. De valami más is történik. Tekintetünk egy áldozati oltárra vetődik. Az oltár aljánál „azoknak lelkét [látni], akiket legyilkoltak az Isten szava miatt és a tanúskodómunka miatt, amely megvolt náluk” (Jelenések 6:9). Mivel „a test lelke [vagyis élete] a vérben van”, az oltár talapzatánál valójában Jézus hűséges szolgáinak vére látható jelképes értelemben, akiket bátor és buzgó tanúskodásuk miatt gyilkoltak le (3Mózes 17:11).

Tehát képzeld el a leírt jelenetet! Egy áldozati oltárt látsz, az oltár alján (ahol a vér gyűlik össze) azoknak "lelkét" látni, akiket legyilkoltak...

Ha a Biblia többi, e tárgyban egyértelműen megfogalmazott részeit nem felejtenéd el, és el tudnál vonatkoztatni a sehol ki nem mondott "halhatatlan lélek" gondolatától (amit mellesleg még a tetejébe halandónak is nevez az Írás), észre kellene venned, hogy milyen tökéletesen paszolnak az érvek még e versekben is.

Mit is mond az idézett 3Mózes 17:11.-es verse? "Mert a test lelke a vérben van, én pedig az oltárra helyeztem azt értetek, hogy engesztelést szerezzen a lelketekért, mert a vér szerez engesztelést a benne levő lélek által."

Az oltáron lévő vér, mely jelképesen az életet jelenti, igaz? Akárcsak az igazságos Ábel vére, úgy ezeknek a keresztény mártíroknak a vére is igazságszolgáltatásért kiált (1Mózes 4:10). Ezt olvasd el! A 'vér' Istenhez kiáltott jelképesen már Ábel esetében is.

„Harsány hangon ezt kiáltották: »Legfőbb Úr, te szent és igaz, meddig tartod még vissza magad az ítélkezéstől és attól, hogy bosszút állj a vérünkért azokon, akik a földön laknak?«” Az oltár alatt akkor kik, vagy mik is voltak azok a "lelkek"? A jelképes vér, mely az életet jelképezi és azért írják "lelkeknek", mert az is az életet jelenti.

Mi történik ezután? „Egy fehér köntöst kaptak mindnyájan, és azt mondták nekik, hogy még egy kis ideig nyugodjanak, míg be nem telik rabszolgatársaik és testvéreik száma is, akiket még meg fognak ölni, miként őket is megölték” (Jelenések 6:10, 11).

Ez a vers valóban jelképes beszéd, de a nagyszerű benne, hogy a Biblia más részei mennyire érthetővé teszik, ha hagyjuk.

Vajon a fehér köntösöket vértócsák kapták egy oltár alján? Semmiképpen! Azok a személyek kapták, akiknek a vére mintegy ki lett ontva az oltáron. Feláldozták az életüket Jézus nevében, és most fel lettek támasztva mint szellemszemélyek. Honnan tudjuk? A Jelenések könyvének egy korábbi része ezt írja: „Aki győz, azt ily módon fehér felsőruhákba öltöztetik, és semmiképpen nem törlöm ki a nevét az élet könyvéből”. Arra is emlékezzünk, hogy a 24 vén „fehér felsőruhákba [volt] öltözve, fejükön pedig aranykorona” volt (Jelenések 3:5; 4:4). Vagyis miután a háborúk, az éhínség és a járványok pusztítani kezdtek a földön, a 144 000 közül azok, akik már meghaltak — akiket az oltár aljánál levő vér jelképez —, feltámadtak égi életre, és szimbolikus fehér köntösökbe öltöztették őket. De ez a jelenések írásának az idejétől nézve csak a távoli jövőben kezdett megtörténni. Most is folyamatban van, míg be nem telik a "felkentek" száma, hisz ez az első feltámadásról szól, mely az égbe történik.

Ezek a versek is egymást erősítik, igaz? Érthetővé teszik egymást, vagy nem?

A másik, általad idézett történet a jel. 20-ik fejezetben van. Ez az értelmezésed megint a halhatatlan lélek elképzelésére épül, méghozzá azért, mert látszólag, és áttételesen a Biblia jelképrendszere olyan, mintha...

Sokszor leírták már, hogy az "örökké égő tűz" - mint büntetés, nem szó szerinti, hanem jelkép! Ezzel indokolták korábban a szó szerinti tüzes pokol létét, és benne a halhatatlan lélek örök kínlódását, amit még mindig sok felekezet tart igaznak, de már a katolikusok tüze is kezd kialudni.

Ennek a szó szerintiségét racionálisan lehet cáfolni.

Te magad idézted a bizonyítékot is: "A sátánt, aki félrevezette őket, kénköves, tüzes tóba vetették - itt fog gyötrődni a vadállattal és a hamis prófétával éjjel-nappal, ÖRÖKKÖN-ÖRÖKKÉ."

Mi ez a "kénköves, tüzes tó"? No mi? Idézted a választ is!

"A halált és az alvilágot (eredetiben: hádeszt) a tüzes tóba vetették. A tüzes tó a második halál."

Akkor jelképes, vagy szó szerinti szöveg? A halál és a hádesz (az emberiség közös sírja) vajon érezhet-e fájdalmat a kínzások "örökkön-örökké" tartó ideje alatt?

Ugye nem bonyolult a kérdés?

A fenti, utolsó előtti mondatomban a 'kínzások' kifejezést is idézőjelbe kellett volna raknom, hiszen az is jelképes beszéd.

Egyszerűen a végső, második halálról van szó, ezekben a leírásokban. Ez A végső pusztulás, megsemmisülés gondolata.

Csakhogy a Máté 10:28-as versében egyáltalán nem arról van szó, hogy a lélek halhatatlan-e, vagy egyáltalán micsoda, hanem arról, hogy a tanítványok mire vigyázzanak, kitől féljenek inkább!

Ugyanezt a beszámolót olvasd el Lukácsnál is:

(Lukács 12:4-5) "Mi több — mondom nektek —, barátaim: ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, és azután semmi többet nem képesek tenni. Hanem rámutatok nektek, kit kell félnetek: azt féljétek, akinek, miután megölt valakit, van hatalma a gyehennába dobni. Igen — mondom nektek —, Őt féljétek.

Itt a lényeg azon van, hogy nem azok az igazán veszélyesek, akik csak a tested képesek megölni, mert ők másra nem képesek. DE VANNAK, AKIK TÖBBRE IS KÉPESEK! A GYEHENNÁRA IS KÉPESEK JUTTATNI. (Mellesleg itt Lukács ki sem tér a lélekre, hanem csak annyit ír, hogy "vannak akik nem csak a testet ölik meg, de a gyehennára is tudják juttatni"! És látod, még így is értelmes marad ez a mondat)

És ez a lényeg, hiszen ha meg is öl valaki fizikailag, de én Istennél elismert vagyok, mert igyekeztem megismerni Őt, és ragaszkodtam hozzá hűségesen egészen a halálomig, akkor van reményem arra, hogy a Teremtő Isten megemlékezik rólam a maga idejében, és feltámaszt. Most megint megkérdezem: itt írtam-e olyant, amit nem mond a Biblia? Ugye, hogy a feltámadás által emlékezik meg rólunk Isten?

"Értsd meg, ha azt írja, hogy nem ölhetik meg a lelket, akkor nem valamiféle homályos reménységről beszél, hanem konkrétan arról, hogy nem taszíthatják a kárhozatba."

Neked pedig azt kellene megértened, hogy a TESTEL EGYÜTT kerül az a bizonyos "lélek" a "kárhozatba", gyehennára, vagyis a teljes pusztulásba. Akkor vajon logikusan mi lehet az a "lélek"? Egyértelmű, hogy a test élete! Hiszen SZÁMTALAN MÁS HELYEN a bibliában pontosan ezt jelenti a "lélek" szó, még te is elismered. Nem sokkal utána, a 20:28-ban is ezt jelenti és az általad kiírt Jelenések versei is ezt jelentik.

A Katolikus fordítás egy speciális szava a "kárhozat" ami az eredeti gyehenna helyett szerepel. De pontosan eldönthető, hogy mit jelent a gyehenna.

Mert ha megérthető, hogy a gyehennába nem öntudatuknál lévő "lelkeket" vetnek, akkor ez is egy nyomós érv az állításod ellen. Egy a sok közül, hiszen az eddigiek is a halhatatlan lélek tana ellen szóltak.

Tehát akkor mi a gyehenna és még milyen más rokon értelmű szavakat használ erre a Biblia?

Folyt. köv.