Szerinted létezik Isten ha senki sem bizonyította be a létezését?

Valaki azt írta, hogy Isten nem egy segítség nyújtó valaki, nem válaszol, nem érdekli őt a mi sorsunk. Nem pont így volt megfogalmazva, de hasonlón. És ezt vélhetőn egy ateista írt. Ok. Tehát akkor most hiszed, hogy van Isten, vagy nem? Mert ha Isten nem segítő kész, akkor lusta. De létezik. Ha nem foglalkozik velünk, akkor érdektelen. De létezik. Na most létezik vagy sem? Azt tagadtad, hogy segítő kész lenne, nem azt, hogy létezik.

"Csak szimplán akarat kérdése nem lehet. Az akarat előtt meg kell, hogy történjen veled a kapcsolat Istennel. Ha ez nincs meg, akkor hiába van akaratod."

„Akkor az már nem akarat lenne és nem hit, hanem tudomásulvétel és tudás.”

Igazad van. És képzeld, van, aki létesített kapcsolatot Istennel, s ezután már ott van a tudomásulvétel és tudás. Ahogyan te írtad. Azonban az előző írónak sincs teljesen igaza, ugyanis van, aki először megtapasztalja Istent, és utána hisz, de vannak olyanok, akik megpróbálnak előbb hinni Istenben, és csak utána tapasztal. Ez egyéni.

"Ugyanúgy éreztem 10 évesen, 20 évesen és most 35 évesen."

„Nem érzel úgy. Csak mivel 35 évesen 35 éves aggyal emlékszel vissza 10 éves korodra, ezért nem tudod máshogy elképzelni azt, amilyen akkor volt, mint 35 éves aggyal.”

Ez nem igaz. Lehet, hogy te elvesztetted az emlékező képességedet, de én tudom, hogy hogyan gondolkodtam és éreztem 10 évesen. Hát sajnállak, ha azokra az időkre már nem emlékszel. Igenis a lélek az örökké fiatal marad, nem öregszik, de az időmúlásával egyre bölcsebbé válik.

A szüleimet és barátaimat is kérdeztem ők is így éreznek. Maximum a földi szükségletek változnak."

„És mivel van tele a tudatunk? Szükségletekkel.”

Mi vagy te? Valami kutyaféle, vagy tán szarvas? Ha csak a szükségleteinkkel /ösztönök/ lenne tele a tudatunk, nem lennénk különbek az állatoktól. Képesek vagyunk dönteni, akarni, látni a jót és a rosszat. Képesek vagyunk másoknak segíteni, s mások hasznát keresni. Akkor ezzel a szükségletünket hajszoljuk? Mik vagyunk mi? Szükség-gyárak? Egy valamiben igazad van. A testünk csak a szükségletekkel foglalkozik. De te csak egy test vagy? Tény, hogy van lelkünk. De akkor ezt most elmagyarázom. Bár egyszer már írtam, nem biztos, hogy ide.

Test: vér, hús, csont

Lélek: Érzelem, értelem, akarat,

- Érzelem: érzések, vágyak

- Értelem: elme /ahol gondolkodunk/

- Akarat: döntés, választás, akarat

Na most már így beszéljünk a lélekről és a testről.

Még korábban valaki írta, hogy nincs olyan érzékszervünk, ahol a vallás alakul ki. Én alapból utálom azt a kifejezést, hogy vallás. Beszéljünk hitről, mert a vallás az keretbe, szabályokba, kultúrába foglalja magát a hitet.

De van. Sok keresztény ezt nevezi szellemnek. Mert az ember hármas természetű, akár maga Isten. Van nekünk testünk, lelkünk és szellemünk.

Szellem: Kapcsolat Istennel, megérzések

Ez van a szellemben. Nem a Szent Szellemről /Lélek/ beszélek, hanem a saját szellemünkről, amit Isten lehelt belénk.

Más.

Lehet-e bizonyítani Istent, vagy sem.

A Bibliában magában is benne van, hogy, aki kutatja a természetet, abban megtalálja Istent. Ez nem azt jelenti, hogy a természet maga az Isten.

Ha materialisták vagyunk, s az anyagi világban élünk, akkor legyen szíves, s valaki mondja már meg, hogy hogyan alakult a világ. Tudom, van a nagy Bumm. Na és? Az hogy lett? Két elektron ütközött egymásnak, s haj abból lett a világ. Oké. És honnan jött a két elektron? A semmiből nem lehetett a világ, s ha valamiből kialakult, akkor valahonnan jönnie kellett annak a valaminek, amiből kialakult.

„Egy élményről beszélsz, ami hamis is lehet…”

Naná! De erről szól a hit, hogy ami a világnak bolondság, az nekem érték, mert valamit tapasztaltam, s abban hiszek. Lehet, hogy hamis, de tapasztaltam. Azonban hogy derül ki, hogy nem hamis? Úgy, hogy egyre többet hagyatkozik az illető az élményeire, és azok az élmények előrébb viszik. Talán megmenti az életét, mert kap egy megérzést, vagy hall egy belső hangot /nem füllel/ s ha követi, akkor valami nagy katasztrófát előz meg. Tudom, ezt nevezik megérzésnek. De a megérzés kifinomul, amikor hittel párosul. Miért? Mert Isten Szelleme felerősíti bennünk.

„Egy materialistát az sem győzi meg, ha égő csipkebokorként jelenik meg előtte Isten…. Az egész egy jó játék, de nem bizonyító erejű.”

Hát akkor mi bizonyítaná be neked? Ha hallanád Istent, ha látnád Istent, s megérinthetnéd, akkor sem ismernéd el. Miért? Mert nem akarod. Megkeményítetted a szívedet, s nem is akarod, hogy létezzen Isten. Hát bocs, attól, hogy nem akarod, attól még létezik, s majd nagyot fogsz pislogni, amikor halálod után nem megsemmisülsz, hanem a szenvedsz a pokolban. Végülis, nem én fogok szenvedni, hanem te. Szal nem az én bajom.

De amivel befejezem:

Ha mindez csak placebo, ha minden hazugság, s csak vágyat betöltő leányálom… nem érdekel! Én hiszek Benne! Mert nincs más értelme az életemnek.

Családot alapíthatok, nevelhetek gyerekeket, feltalálhatom az örökmozgót, vagy jobbá tehetem világot, de semmit nem ér a művem. Ki tudja, talán csak pár millió év múlva, de el fog tűnni a világ. S akkor mi marad? Semmi? Megmarad a Mercédeszed? Megmaradnak az utódaid? Megmaradnak az alkotásaid? Semmi nem marad meg. Minden eltűnik, s nyoma sem marad semminek. Akkor miért éltünk? Hát a világ számára a semmiért. De ha a világért nincs is értelme élni, akkor élek Krisztusért. S ha a létezése, s hatalma hazugság, azt sem bánom, mert ez a hit boldoggá tesz, ez a hit megváltoztat, ez a hit erőssé és kitartóvá tesz. Ez a hit az egyedüli, ami az enyém, mert minden más nem az enyém, hanem a világé. Ez a hit egy hatalmas ajándék számomra, s nem számít, ha csak álom, nem számít ha hazugság. Ha valaki nem hisz Istenben, nem tud igazán boldog lenni. Üldözheti az élvezeteket, ösztönöket, csajokat, drogot, piát… soha, soha, soha és soha nem lesz olyan boldog, amire valójában vágyik, csak akkor, ha hiet Krisztusban, s az ő megváltó erejében. Itt vagyunk bűnösen, vétkezünk, s nem tudjuk, hova tegyük azt a sok bűnt, amit elkövettünk. Jézus az egyetlen, aki elveheti tőlünk. S ha ez is csak hazugság, nem számít, mert z a hit, hogy már nem nyomja a szívemet a bűnöm súlya, ez felszabadít, s olyan boldog tudok lenni, hogy mindenki csak néz és azt mondja: Hé belőled sugárzik valami fény. Hozod a fényt a sötétségbe. Én ezt átéltem emberek, ráadásul interneten keresztül, ahol azért elég nehéz észrevenni valakiben a fényt.

Szóval mondjatok bármit is, én azt javaslom a hívőknek, hogy higgyetek tovább, mert az szabaddá tesz, s boldoggá, akár hazugság, akár nem. Akik meg nem hisztek, csak próbáljátok ki, milyen a hit. Bánjátok meg a bűneiteket, és fogadjátok el Jézust, hogy ő meghalt, s ezzel eltörölte a bűneiteket. Ha kipróbáljátok, talán valami történik. Ámen!

"Családot alapíthatok, nevelhetek gyerekeket, feltalálhatom az örökmozgót, vagy jobbá tehetem világot, de semmit nem ér a művem. Ki tudja, talán csak pár millió év múlva, de el fog tűnni a világ. S akkor mi marad? Semmi? Megmarad a Mercédeszed? Megmaradnak az utódaid? Megmaradnak az alkotásaid? Semmi nem marad meg. Minden eltűnik, s nyoma sem marad semminek. Akkor miért éltünk? Hát a világ számára a semmiért. De ha a világért nincs is értelme élni, akkor élek Krisztusért."

Mindkét esetben ugyanott vagy, akkor is eltűnnek a "nyomaid" ha vallásos vagy.

"És képzeld, van, aki létesített kapcsolatot Istennel, s ezután már ott van a tudomásulvétel és tudás."

Már hogy lépne kapcsolatba Istennel, ahogy Istennel kapcsolatba lép, más ugyanolyan módon lép kapcsolatba az ufókkal meg hasonlókkal. Ha ez bármit is bizonyítana akkor azt is el kéne fogadni h Isten mellett a Nap előtt szálldosó rózsaszín krokodil, az ufók és a többi ilyen is létezik.

20:27

"A tudomány sohasem fogja tudni bizonyítani Isten létét, mert az eszközei sincsenek meg rá, ráadásul rossz helyen is keresi."

Persze hogy így van. Épp ezért a meditáció sem segít, mert az is egyfajta tudományos megismerés.

"Isten ugyanis több,mint amit a beszűkült tudomány fogni képes. De az egyén megtalálhatja. Ha akarja."

Kérdés, hogy amit ilyenkor megtalál az egyén, az valóságos-e vagy csak önbecsapás.

11:23

"Valaki azt írta, hogy Isten nem egy segítség nyújtó valaki, nem válaszol, nem érdekli őt a mi sorsunk. Nem pont így volt megfogalmazva, de hasonlón. És ezt vélhetőn egy ateista írt."

Nem talált, nem vagyok ateista.

"Ok. Tehát akkor most hiszed, hogy van Isten, vagy nem?"

Nem tudom, hogy van-e.

"Mert ha Isten nem segítő kész, akkor lusta."

Ez nem ilyen egyszerű. Kicsit naivan beszélsz Istenről, mintha valami ember lenne.

"És képzeld, van, aki létesített kapcsolatot Istennel"

Annyit tudunk, hogy van, aki azt hiszi, hogy létesített kapcsolatot Istennel. Aztán te meg elhiszed ezt, az ateisták meg nem hiszik el. Ennyit tudnunk ténylegesen.

"Hát sajnállak, ha azokra az időkre már nem emlékszel."

Emlékszem rá, és innen elég jól tudom, hogy nem olyan volt, mint 30 éves koromban.

"Mi vagy te? Valami kutyaféle, vagy tán szarvas? Ha csak a szükségleteinkkel /ösztönök/ lenne tele a tudatunk, nem lennénk különbek az állatoktól."

Az ember nem nagyon különb az állatoknál. Szinte teljesen a szükségletek uralják.

Miért festenek, szereznek zenét, találnak fel találmányokat az emberek? Mert hírnevet és pénzt akarnak, azt meg azért akarják, mert jobb nőt akarnak, azt meg azért akarják, mert hajtja őket az ösztön.

Miért bizonygatod nekem Isten létezését? Mert erősíteni akarod a hitedet, azt meg azért akarod, mert félsz attól, hogy esetleg mégsincs Isten. Akármivel foglalkozik az ember, a legfennköltebb vagy legfinomabb dolgokkal akár, a félelem vagy a nemi vágy vagy az éhség mozgatja, vagy a megszokás.

"A Bibliában magában is benne van, hogy, aki kutatja a természetet, abban megtalálja Istent. Ez nem azt jelenti, hogy a természet maga az Isten."

Akik kutatják a természetet, azoknak egy része hívő, más része ateista. Szemlátomást semmi összefüggés a kettő között.

"Tudom, van a nagy Bumm. Na és? Az hogy lett?"

Lett és kész.

"Hát akkor mi bizonyítaná be neked? Ha hallanád Istent, ha látnád Istent, s megérinthetnéd, akkor sem ismernéd el. Miért?"

Ha egy materialista ezeket tapasztalja, akkor orvoshoz megy, mert ez pszichózis.

"Mert nem akarod. Megkeményítetted a szívedet, s nem is akarod, hogy létezzen Isten."

A vallásosak pedig akarják, hogy létezzen, ezért hisznek benne, noha semmi bizonyíték rá, hogy létezik.

Akkor azt hiszem, egyetértünk. Az ateistáknak az az egyetlen "érve", hogy nem akarják, hogy legyen Isten, a hívőknek pedig az, hogy azt akarják, hogy legyen. Ezt mondom régóta.

"Ki tudja, talán csak pár millió év múlva, de el fog tűnni a világ. S akkor mi marad? Semmi? Megmarad a Mercédeszed? Megmaradnak az utódaid?"

Nem. A hívők mercédeszei és utódai is megsemmisülnek. Még a mennyországban sincsenek mercédeszek és utódot. A mennyország ugyanis egy szimbólum, nincs gyakorlati jelentősége egy teológus szerint sem.

"Akkor miért éltünk?"

Senki sem mondta, hogy valamiÉRT kell élni. Miért nem lehet céltalanul élni?

"ez felszabadít, s olyan boldog tudok lenni, hogy mindenki csak néz és azt mondja: Hé belőled sugárzik valami fény."

Gratulálok, őszintén. Ebből persze logikailag nem következik, hogy a vallás igaz.

"Miért festenek, szereznek zenét, találnak fel találmányokat az emberek? Mert hírnevet és pénzt akarnak, azt meg azért akarják, mert jobb nőt akarnak, azt meg azért akarják, mert hajtja őket az ösztön."

Sajnos nem így van, te akkor nem ismered az alkotás élményét! 6 osztályos vagy, esetleg egyszerűen primitív?

Néhányan tényleg a majomtól származnak...

Nem csak mi elmélkedünk ezeken a kérdéseken:

Korintusiaknak írt I. levél 15. fejezet

"3Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, az Írások szerint, 4eltemették és harmadnap feltámadt, az Írások szerint. 5Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek. 6Később egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, ezek közül a legtöbben még élnek, néhányan azonban már meghaltak. 7Azután Jakabnak jelent meg, majd az összes apostolnak. 8Utánuk pedig, mint egy elvetéltnek, megjelent nekem is. 9Én ugyanis az utolsó vagyok az apostolok közt, s arra sem méltó, hogy apostolnak hívjanak, hiszen üldöztem az Isten egyházát. 10De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme nem maradt bennem hatástalan. Többet dolgoztam mindegyiküknél, igaz ugyan, hogy nem én, hanem az Isten kegyelme, amely velem van. 11Mindegy tehát, hogy én vagy ők: ugyanazt hirdetjük, s így lettetek hívővé. 12Ha tehát hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt a halálból, hogyan állíthatják némelyek közületek, hogy nincs feltámadás? 13Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel. 14Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem. 15Ráadásul még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert Istenről azt tanúsítjuk, hogy Krisztust feltámasztotta, holott nem támasztotta fel, ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel. 16Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. 17Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok. 18Sőt azok is elvesztek, akik Krisztusban haltak meg. 19Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk.

...

Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük? 30Miért tesszük ki mi is magunkat szüntelenül veszélynek? 31Mindennap készen vagyok meghalni, hiszen büszkeségem vagytok, testvérek, Urunkban, Jézus Krisztusban. 32Mit használ nekem, hogy Efezusban - emberi módon szólva - vadállatokkal küzdöttem? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor "együnk, igyunk, mert holnap úgyis meghalunk"."

Az utolsó két sor vonatkozik a hitetlenekre, amikor Efezusban Pál apostol a hitért, Jézusért térített, nem volt-e veszélynek kitéve? Azért küzdött, mert neki volt bizonyossága, értelmetlenségért miért tette volna ki magát? Inkább evett, ivott volna...

"Kérdés, hogy amit ilyenkor megtalál az egyén, az valóságos-e vagy csak önbecsapás."

Kérdés, hogy ha Isten megjelenik neked álmodban,az álom vagy valóság. Ha megjelenik neked ébren, akkor hallucinálsz vagy tényleg látod őt.

Kérdés, hogy AKAROD-E megtalálni Istent vagy nem. Ha nem akarod igazán, ismét mondom, nincs értelme a kérdéseidnek. Ha meg igen, már keresed is.

Am... nem azért bizonygatom, hogy van Isten, mert én is félek attól, hogy nincs. Bár azt meg kell vallani, hogy minden keresztény egyszer átmegy azon, hogy vajon tényleg létezik Isten? Úgy tűnik, a többség azt gondolja, igen. //Mármint a keresztényeken belül értettem a többséget.//

Amiért bizonygatom, az az, hogy szeretném, ha megértenéd, és te magad megtérnél.

Nem hiszem, hogy csak az ösztönök mozgatnának bennünket. Figyelj csak meg egy igaz keresztényt. Ne vallásosat! Keress egy keresztényt! Az nem az ösztöneinek él.

Jah, és mindenki azzal jön, hogy így mondják a teológusok, meg a tudósok, bla blaaaaa...

Képzeljétek, vannak hitetlen teológusok is. Meg valaki azt írta, hogy beszélt egy pszichológussal, és azt mondta, nincs Isten. Képzeljétek, nekem meg van pszichiáter ismerősöm, és ő hisz Istenben.

Szóval ha valakit érdekel a téma, és tényleg szeretné megválaszolni a kérdést, létezik-e, akkor ne csak hitetlent kérdezzen meg, hanem egy keresztényt is. Én most itt tanácsolok baptistákat, pünkösdieket, vagy szabad keresztényeket. Ilyeneket keressetek, s nekik tegyétek fel a kérdéseiteket.

Ami meg azt illeti, hogy mikor minden eltűnik, akkor a vallás is, akkor ez igaz! Igen, mert a béna kultúrával és szabályokkal teli vallás eltűnik. De a HIT nem!! Hisz hitünk szerint, amikor a világ eltűnik, a menny megmarad. Vagyis, akik a mennybe jutottak, azok örökké élnek, akkor is, ha a Föld eltűnik.

Az más kérdés, ha mindez hazugság. Ha hazugság a hitem, akkor a vallás is eltűnik. De minden más is. Akkor nyilván érdemes abba hinni, amiben benne van, hogy örökké megmarad. Lehet, hogy hazugság a hit, de ha meghalok, boldogan halok meg, s boldogan semmisül meg körülöttem minden.

Ha meg Igaz a hitem, akkor meg ha minden eltűnik, akkor én megmaradok Krisztussal a mennyben a hittestvéreimmel együtt.