Ha Isten minden idősíkban létezik, akkor vissza tud menni a múltba?

Elég szokatlan kérdés ez, de az alapján válaszolok neked, amit Isten eddigi kinyilatkoztatásaiból tudni vélek:

Először is egy kérdés...

Gondolod, hogy az az Isten, aki teremtette a világot, aki Mindenható, akinek a kezében vannak ezek a "törvényszerűségek", melyek a mi világunkra érvényesek, ne tudna "időt utazni"?

Természetesen ezt nem úgy kell elképzelni, mint ahogyan azt a sci-fi filmekben az ember elé tolják.

Isten szemszögéből az idő mint olyan, nem létezik. A Bibliában sok utalás van arra, hogy az isteni léptékű időszámítás a földihez képest ezerszeres szorzóval bír, a földi javára... Olvasni lehet pl. hogy ami az Úrnak 1 év, az a Földön 1000 esztendő. Ha figyelembe vesszük, hogy Isten halhatatlan, csakúgy, mint más Ő általa teremtett és el nem bukott lények, akkor ez az arány szimbolikusan értendő. Tehát az idő végtelen. Ezt nehéz nekünk felfogni, mert most tükör által homályosan látunk és nem látjuk át az egészet. Isten viszont igen. Méghozzá így:

Képzelj el egy számegyenest, (hogy értsd) a mínusz végtelenből tartson ez a plusz végtelenbe. Az emberek FÖLDI pályafutása egy nagyon rövid, minden oldalról zárt intervallumot jelent ezen a számegyenesen. Isten ugye átlátja az egész számegyenest, beleértve természetesen a mi kis idő szeletünket, mert onnantól kezdve, hogy Isten a Földre helyezte az embert egészen az üdvösségig, az a végtelen időből egy kijelölt időszakot foglal magában, ezért tartjuk számon az időt, mivel nem vagyunk halhatatlanok. Az idő ebben az állapotunkban véges!

Tehát levonva a következtetést: Isten az Alfa és az Omega, a jelen, a múlt és a jövő, tehát minden Ő belőle indul ki és Ő hozzá tér vissza.

Most, ha jól értelmeztem, te azt kérdezted, hogy Isten egy embert vissza tudna-e küldeni a múltba, hogy az az ember kijavíthassa hibáit...

Nos miért ne tehetné meg Isten, amikor Ő Mindenható... DE! ugyanakkor ez teljesen felesleges és értelmetlen, rendszertelen és beláthatatlan lenne az emberre nézve. Tudod nem véletlen van a bűnbocsánat, amit csak kérned kell teljes szívedből, őszintén, ingyen kegyelemből a jóságos közbenjárónktól, Jézustól. Aki kér, annak adatik.

Képzeld... a Biblia azt tanítja, hogyha te megbánod Isten előtt a bűneid és kéred Istent, hogy vezessen, mert többé nem szeretnél beleesni ugyanabba a hibába, akkor Isten ezt úgy veszi, mintha az a bizonyos megbánt tetted nem is lett volna soha. Egy új lappal indulsz. Isten nem haragtartó, Isten előtt minden bűnöd új, feltéve, ha az azt megelőző bűneid már megbántad és elismerted az Úr előtt. És itt nem a gyónásról van szó és önsanyargatásról, meg a pap által kiosztott ötven Miatyánk-ról. Nem kell felesleges köröket futnod és (kicsit megmosolyogtató), de visszamenned a múltba, hogy kijavítsd a hibáid. Akkor ennyi erővel minden ember ugrálhatna az időben, ennyiből állna ki az az egyetlen egy élet, amit kaptunk a megtérésre. Természetesen az, hogy Isten megbocsájtó, nem azt jelenti, hogy állandóan kísértened kell Őt és arra alapoznod mindent, hogy áhh, egye fene, bűnözök egy kicsit, aztán majd úgy is megbocsájt...

A Bibliában olvashatsz a kegyelmi időről is, ami még érthetőbbé teszi a miérteket, és ha kutatod a kérdéseidre a választ, a Bibliában mindent megtalálsz. Tapasztalat. De ne előítéletekkel indulj neki, mint az emberek többsége!

Remélem tudtam segíteni, még ha nem is annyira komoly szándékkal tetted fel a kérdésed!

Üdv!

Stellar

Idö CSAK itt van lent, a Földön!!!

Halálunk után az "örökkévalóságba" kerülünk (onnan is jövünk), tehát csak visszamegyünk megint oda, ahonnan jöttünk, Istenhez!

(Vagy a pokolba, ha úgy éltünk...., de az is "örökkévaló"!)

Ha meggyónod (jó lenne egy katolikus papnál, mert csak ök tudják a szakrális felszentelésük folytán telejesen "eltörölni" a büneinket, mert bennük abban a pillanatban Maga Jézus hat), akkor nem kell visszamenned sehová, minden rendbe van hozva, el van felejtve.

Sikeres gyónást!!

A pokol is örök? Hmm...

Abban az értelemben igen, hogy aki nem áll meg ama nagy napon, amikor Jézus eljön az övéiért, azoknak lelke megsemmisül, azaz örökre, véglegesen elvesztik a koronát, az örök életet, nincs lehetőségük ezen változtatni, mert a kegyelmi idő lejárt. Ebben a kontextusban tényleg örök a "pokol", de ez nem azt jelenti, hogy a bukott lelkek örökké szenvedni fognak, ez kb. olyan félremagyarázás, mint a középkori egyház bűnbocsátó cédulái, vagy hogy Sátánnak szarvai és patái vannak és ott pörköli a lelkeket az akárhanyadik bugyor üstjében 2000 fokon...

Igazán kegyetlen lenne Isten, ha örökké elnézné egykoron megalkotott teremtményei szenvedését.

Elég büntetés lesz az, hogy nem nyerhetik el az örök életet és nem élhetnek Istennel közösségben és persze maga a végső felismerés, hogy bizony tévedtek, amikor szabad akaratból a gonoszt választották és nem figyeltek a többszörös Isteni hívásra. A lelkeket, ahogy Isten teremtette, úgy vissza is tudja venni, semmivé tenni, neki ez nem akadály. A nem megtért lelkek bizony Sátánnal és csatlósaival együtt vesznek oda, persze az utóbbiak csak az ezer földi év "megkötöztetés" után vesznek el.