A kereszténység szerint hová kerülnek a spontán vetélés áldozatai, és esetükben hogyan kell elképzelni a testi feltámadást?

"egy nő súlyos beteg, kezelést kap, de nagyon legyengült fizikailag. Teherbe esik"

Nem, ilyenkor eleve nem esik teherbe, vagy ha mégis, spontán elvetél...

"Nem, ilyenkor eleve "

Ez már csak kötözködés. Az esett adott amire kell adni egy választ az erkölcs alapján.

Mindenféle kötözködés csak kitérés, menekülés a válaszadás elől.

Az teljesen lényegtelen, hogy mekkora eséllyel vagy milyen betegség, körülmények között fordulhat elő ez erkölcsi szempontból teljesen irreleváns.

A kérdés adott, ha aközött kell választani, hogy anya vagy a gyerek akkor erkölcsileg melyik a helyes út?

"Az ember a fogantatás pillanatában kapja a lelkét."

Ha már kitért a kérdés az abortuszra.

Az, hogy a fogantatás pillanatában kapja a lelkét pusztán a te hited/vallásod szerint. Erkölcsi szempontból ez nem sokat számít. Vagy pedig ugyan ilyen módon figyelembe vehetnénk akármelyik vallás erkölcsét is. Nem biztos, hogy jól jönnél ki belőle.

#45

Azt írtam, a gyilkosság halálos bűn (a gyilkosság nem pontosan fedi le az emberi élet kioltását, mert ha nem szándékos vagy nem direktben a halált célozza; akkor nem gyilkosság).

#42

10-ből 9-szer megkapom ezt a kérdést, valahányszor szót emelek az abortusz ellen.

A magzat SZEMÉLY. Ez azt jelenti, hogy neki is ugyanolyan joga van az élethez, mint az édesanyának.

A magzatot megölni gyilkosság. Viszont az édesanya életét is védeni kell.

A KEK 1753 egyértelműen kifejti, hogy a jó cél elérése érdekében a gonosz cselekedet nem elfogadható; a cél nem szentesíti az eszközt. (Itt bukik meg az általad oly nagyra tartott pikuach nefesh, és itt ez az elv konkrétan befuccsol, mert két életről van szó.)

Viszont nem csak az a két lehetőség van, hogy vagy abortusz (a gyermek hal meg) vagy semmi (az édesanya hal meg nagy valószínűséggel).

Bármilyen megoldás elfogadható, amely a magzat MESTERSÉGES KÖRÜLMÉNYEK közti fejlődését és túlélését teszi lehetővé.

Továbbá elfogadhatónak számít minden olyan beavatkozás, amely — akarva, akaratlan — KÖZVETETT művi vetélést idéz elő. Vagyis NEM a magzat MEGGYILKOLÁSÁT CÉLOZZA, hanem az édesanya egészségének helyreállítását, megőrzését. (Vö. a Katolikus lexikon/Catholic Encyclopedia témáról szóló cikkével.)

"Az, hogy a fogantatás pillanatában kapja a lelkét pusztán a te hited/vallásod szerint. Erkölcsi szempontból ez nem sokat számít."

Ez az "erkölcsi szempont" honnan van? Te találtad ki? Te vagy az etalon? Vagy statisztikai alapon kell megnézni, hogy hány ember gondolja úgy, hogy valami "helyes", hány meg úgy, hogy nem, és annak alapján mondható ki, hogy mi erkölcsös meg mi nem?

Ha az utóbbi, akkor mikor, hol, mekkora mintából kell megállapítani, hogy hiteles legyen a válasz? És mi van, ha közben elévül az adott kérdés (pl. mert meghal közben a beteg vagy ilyesmi)? Akkor utólag megállapítható (hogyan?), hogy erkölcsileg mennyire volt rendben a kérdezősködés ahelyett, hogy adatok hiányában döntöttek volna, akiknek dönteniük kellett volna?