Hogyan éljem úgy az életem hogy tudom hogy nincs Isten?
Nem vallásos családba születtem, de már nagyon fiatalként elkezdtem szimpatizálni a kereszténységgel, keresztény is voltam ( sose voltam mondjuk megkeresztelve de ez full mindegy), és mostmár hogy növök fel rájöttem hogy nyilván nincs Isten.
Viszont én már nagyon összebútoroztam ezzel a dologgal. Minden amit a világról gondoltam és magamról az Istenből indult ki. Szerettem magamat, mert gondoltam hogy céllal teremtett lény vagyok, szerettem a családom, úgy voltam vele hogy majd a családommal hátha a mennybe kerülünk, szerettem az embereket hisz szeresd a felebarátod, és szeretem a hazám, melynek tradíciói mélyen gyökereznek ebben a vallásban. Még barátnőnek is csak keresztényt akartam. És most hirtelen kihulott belőlem a hit, elaludt a gyertya de még nem vagyok képes megváltozni… Hogy tekintsek így a világra? Napról napra “szomorúbbnak” érzem magam ha erre gondolok, úgy érzem semminek sincs értelme…
"Ezek kidolgozott elméletek. Tehát úgy alakítják, hogy megfeleljen az elképzelésüknek, a jelenlegi ismereteik alapján."
Az elméletek esetén már pont, hogy nem sok hely marad a saját nézeteknek, elképzeléseknek. Ott már elég szilárdan bizonyítani kell azt amit állítanak, ahhoz pedig egyeznie kell a valósággal az állításoknak.
"a tudomány nem állítja azt, hogy semmiből lett az ősrobbanás"
Vagyis Isten nagyon jól megfér a tudomány mellet: a tudomány területe ahol véget ér, ott kezdődik a hit területe.
Tehát amit nem tudunk megmagyarázni azt a rést szeretnéd betömni Istennel.
Miért nem tudod elfogadni, hogy nem tudunk mindent?
De eleve miért pont Istennel és nem valamelyik másik istennel vagy egyéb lehetőségekkel akarod betömni a fent említett rést?
"Tehát amit nem tudunk megmagyarázni azt a rést szeretnéd betömni Istennel. Miért nem tudod elfogadni, hogy nem tudunk mindent?"
Nem írtam olyasmit, hogy nem fogadom el, hogy nem tudunk mindent.
Két nagy része van a mindenségnek: a tudomány területe, meg a nem tudományos terület. A tudomány területe nem csak az, amit máris meg tudunk magyarázni tudományosan, hanem az is oda tartozik, amit majd csak később fogunk megérteni, felfedezni, stb., de mindenesetre megmagyarázható, bebizonyítható tudományosan (ha nem is most, legalább majd később) - ez rés, de ezt nem akarom "betömni Istennel". :) Ezt majd a tudomány szépen betömködi, ahogy egyre több mindenre rájönnek a tudósok. Isten ezen az egészen túl van.
"De eleve miért pont Istennel és nem valamelyik másik istennel vagy egyéb lehetőségekkel akarod betömni a fent említett rést?"
Azért "pont Istennel", mert Isten van, mindenféle istenek meg nincsenek.
"Azért "pont Istennel", mert Isten van, mindenféle istenek meg nincsenek."
Már mint úgy hiszed.
@83
te mivel tömöd be azt a rést, amit a tudomány nem tud betömni soha?
Feltételezed, hogy van olyan rés amit természettudományos módszerekkel nem lehet megmagyarázni.
Innentől nincs alapja a kérdésednek.
Ettől függetlenül amire nincs magyarázatunk arról azt gondolom, hogy nincs magyarázatunk. Nem fogok oda képzelni valamit csak azért, hogy jobban érezzem magamat.
Nem a fantáziámban akarok élni és fantazmagóriákat kergetni.
"Nem a fantáziámban akarok élni és fantazmagóriákat kergetni."
A fantáziádban élsz és fantazmagóriákat kergetsz, ha azt hiszed, minden, amit égen-földön látsz, és minden, amit nem látsz (az agyad sejtjei, stb.) a véletlen művei, nem pedig egy értelmes teremtőéi.
Életedben = esetedben
Az autocorrectnek is reggel van, úgy néz ki...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!