Hogyan éljem úgy az életem hogy tudom hogy nincs Isten?

#59 Ahhoz hasonlítottam az élményt, amit a legtöbb hasonló szituáción átment embertől hallok, amilyen drasztikus változást jelentett nekik gyerekkorból a felnőttkorba átlépés. A felhőtlen biztosságból a felelősséggel teli világba lépni. A "mindig megvéd valaki" állapotból a "magamat kell megvédenem" valóságába. Szerintem ez a kérdező kérdésére egy adekvát megközelítés.

Ezért pontoztatok le, mert nem értettétek ezt az egyszerű analógiát? Nagyon érdekelne, hogy hogyan jutottatok el arra a képzetre, hogy én a keresztény istent télapóhoz vagy plüssfigurához hasonlítottam volna? Vagy az nem tetszett, hogy szégyenletesnek tartottam, hogy a keresztény (vagy álkeresztény) barátod elküldte a pöcegödörbe a kérdező, csak mert többé nem hisz?

Nem vitatkozni akarok veled, csak megérteni valamit, ami szorosan a kérdéshez tartozik. A kérdező szerintem nem arra vágyott, hogy a továbbra is hívő emberek piszkolódjanak vele. Ha keresztényként szóltok hozzá, annyit megtehetnétek, hogy tiszteletben tartjátok a személyét. Ha sárdobálásba mentek át, azzal bebiztosítjátok, hogy soha az életben többé ne foduljon felétek bizalommal, mert megtapasztalta milyenek vagytok valójában.

Kérdező: a magam részéről, személyes ismerettségemben, kivétel nélkül csakis és kizárólag olyan keresztény emberek vannak, akik tiszteletben tartják, hogy ateista vagyok. Soha nem bántottak egyetlen szóval sem. Remélem, hogy nem az itteni hívő trollok alapján ítéled meg őket. Ateistának lenni más lesz. Nincs közösség, ahova járhatsz, nincs közös erkölcsi norma, nincsenek szabályok. Magad választod meg mit tartasz helyesnek. Én humanista elveket valló ember vagyok például, de nem mindenki ilyen. Találd meg a magad útját.

"A "mindig megvéd valaki" állapotból a "magamat kell megvédenem" valóságába."

Á hát ez a mai modern világban már hülyeség.

Ma már ott a teló mindenkinek a zsebében, akinek van egy kis esze, rögtön hívja a segélyhívót, pillanatok alatt ott a rendőrség és megvéd. Vagy ha rosszul érzed magad ott a mentő, vagy szorult helyzetben tűzoltók, esetleg katasztrófa védelem.

Szóval a mindig megvéd valaki állapotból a magadat kell megvédened ma már nem igazán létezik..........

60

Mojjo, egyaltalan nincs az istenhitnek ilyen vetulete.

A telapo es a plussallatka is kisgyerekkorhoz kotheto jelenseg, egymastol is kulonboznek.

A telapo (mikulas) a karacsonyi idoszakhoz kotheto jatek, amit a szulok es mas felnottek jatszanak el a gyereknek, azert, hogy oromet szerezzenek egy mesevel es az ajandekokkal. Az ev mas reszeben senki nem beszel a telaporol, aki "figyel" es "megjutalmaz". A gyerek legkesobb 10 eves koraban magatol rajon, mirol van szo, es nem okoz neki "lelki torest", hogy most mar nincs biztonsagban, hanem altalaban nevet rajta.

Meg soha az eletben nem talalkoztam olyan felnottel, aki meg hitt volna a telapoban, sem olyan hivovel, aki azt mondana, hogy neki Isten olyan, mint amikor a gyerek a telapoban hisz.

A plussallatka még hihetetlenebb hasonlat. Ez egy 4-12 honapos korban kialakulo kotodes az un. tranzicionalis targyak irant, lehet pled vagy ruhadarab is, amelybol a kisbaba (!) specifikus helyzetekben, elalvasnal, utazasnal biztonsagot merit es megnyugtatja magat. Meghozza ugy, hogy a nyomogatassal, ragogatassal feszultseget vezet le, idegen helyen pedig a megszokottsag erzete nyugtatja meg. A kotodes altalaban 2 eves korban a legerosebb es aztan fokozatosan(!) szunik meg. Semmi koze ahhoz, hogy ot figyelik es vigyaznak ra, es nem hirtelen dobben ra, hogy nem "vedi meg" az allat vagy a pled.

61.

Mint fent, tovabba en nem vagyok "itteni hivo troll". Az 52-es es 54-es valaszolo vagyok. Nem reagaltam a pocegodros temahoz az 59-es valaszomban es visszavonhatod a tobbesszamot.

kerdezo: "Hogyan éljem úgy az életem hogy tudom hogy nincs Isten?"

te: "Szabad emberré váltál. Olyan ez [tudni, hogy nincs Isten], mint felnőni a gyerekkorból. Nincs már télapó, nem védenek meg a plüss álatok sem elalváskor."

en: "egy ateista az istenhitet barmilyen modon a telapohoz, pluss allatkahoz hasonlitja..."

te: "Nagyon érdekelne, hogy hogyan jutottatok el arra a képzetre, hogy én a keresztény istent télapóhoz vagy plüssfigurához hasonlítottam volna?"

Nem a kereszteny istent hasonlitottad plussfigurahoz, hanem az istenhitet hasonlitottad a telapoban valo "hithez" es a plussfigurak "hasznalatahoz":

"Ahhoz hasonlítottam az élményt, amit a legtöbb hasonló szituáción átment embertől hallok, amilyen drasztikus változást jelentett nekik gyerekkorból a felnőttkorba átlépés. A felhőtlen biztosságból a felelősséggel teli világba lépni. A "mindig megvéd valaki" állapotból a "magamat kell megvédenem" valóságába. Szerintem ez a kérdező kérdésére egy adekvát megközelítés."

Nem adekvat megkozelites, mert az ember nem drasztikus hirtelenseggel no fel es kezd felelosseget vallalni. A gyerekkornak nem egyik naprol a masikra van vege, az ember fokozatosan lesz egyre onallobb, nem ugy, ahogy te leirod. Az istenhit amugy is ritkan jelenti azt, hogy valaki "felhotlen biztonsagban" el.

Az benne a serto, hogy egy ateista ugy irja le az istenhitet, mint valami kisgyerekes, infantilis viselkedest, tudatlansagot, amibol az ember torvenyszeruen kino egy utan. Sot, felelotlenseget, ahogy a te velemenyedet olvasom.

Nem te talaltad ki, ateistak kliseje. Ugyanolyan, mint a kepzelt barat meg a mesekonyv. Ne csinald, ha komolyan akarod magadat vetetni - ez volt a tippem, mondjuk segito szandekkal.

@64: Ez mind csak súlyosbítja azt, hogy az istenhit hirtelen megszűnése valójaban mekkora hatású esemény az ember lelkivilágára nézve. (Gondolom, te is így gondolod/érted.)

Attól függetlenül ül-e vagy sem szerinted - meg úgy egyáltalán - a hasonlat, azt akartam egyébként kifejezni azzal a hozzászólásommal, hogy nem biztos, hogy minden rosszindulat, gúny, akármi, ami felhoz egy ilyen vonalat.

65

Nem lattam, ha irtad, de nem irtad le, hogy mi tortent, minek a hatasara, hogyan vesztetted el a hitedet? Mibol jottel ra, hogy nyilvan nincs Isten?

@65: Akkor lehet, csak hirtelen megingás volt :) Szerintem ilyen előfordul élete során mindenkivel. Fiatalon meg aztán főleg.

A hívők valószínűleg sokkal jobb tanácsokat tudnak ebben adni, de szerintem a hitedet ne az egyházakkal való szimpátiád/antipátiád alapján mérlegeld, hited akkor is lehet, ha az egyházak maguk nem azt adják, amire vágysz.

Hogyan?

Reménytelenül...

Van Isten.

A világban minden a tudatos tervezésre utal.

Az hogy véletlenek láncolata hozta volna létre ezt a rendszert, merő ostobaság.