Hogyan éljem úgy az életem hogy tudom hogy nincs Isten?

Fogjuk rá!

És ez igazolná a rá kövesedett teológiai ungabungát és liturgiai hókuszpókuszt, erre válaszoljatok! 😁

A kérdező már megírta, hogy egyelőre bizonytalan a hitében és lehet az ortodoxok felé húz a szíve. Azt gondolom, emiatt értelmetlen volna életvezetési tanácsokkal bővíteni a válaszokat, amíg nem derült ki számára miben hisz vagy nem hisz.

A magam részéről nem is teszem, csak válaszolok pár dologra. Csak röviden, ha valakit bővebben érdekel, írjon ki róla egy kérdést és jelezze nekem, hogy ott írhatok neki.

#64

A télapó egy ateista családban nem feltétlen csak december 20-ától kerül szóba. Egy kisgyerek életében kisebb szerepet játszhat a fejlődésében. Természetesen az elvesztése nem okoz súlyos traumát. Isten/Jézus elvesztése okoz, mert szerepe mérhetetlenül nagyobb, ő az aki hite szerint addig 0-24 órában figyelte, gondoskodott róla és szeretteiről.

"soha ... nem talalkoztam olyan ... hivovel, aki azt mondana, hogy neki Isten olyan, mint amikor a gyerek a telapoban hisz"

Én sem állítottam hasonlót. Egyes ateisták szokták azt mondani, hogy nem hisznek Istenben, ahogy a télapóban sem. Szerintem ez kattanhatott be neked valahol, és összekevertél másokkal.

"A plussallatka még hihetetlenebb hasonlat"

Nem tudom honnan szedted ezt, meg a kisbabás és rágásos kötődéses témát. Szülőként van némi rálátásom erre. Természetesen egy plüss játék sem feleltethető meg egy gondoskodó istennek, analógia volt csupán. Egészséges ateista családban nincs semmi, ami egy az egyben megfeleltethető lenne Isten szerepének.

"Nem reagaltam a pocegodros temahoz az 59-es valaszomban es visszavonhatod a tobbesszamot"

Ha a válaszomba belekevered más atesitákkal esett negatív tapasztalataidat, akkor elvárható volna-e az, hogy a pöcegödrös hozzászólóval is kritikus vagy?

"az istenhitet hasonlitottad a telapoban valo "hithez""

Az istenhit is hit. Zeusz, Thor, Isten, Jehova... Definíció szerint azt jelenti, hogy olyan dolgot hisz el valaki, amire nincs bizonyítéka.

"az ember nem drasztikus hirtelenseggel no fel es kezd felelosseget vallalni"

Természetesen a legtöbbször nem egyik napról a másikra történik, és minden sors más, sőt mindenki máshogyan éli meg. Örülök, hogy neked megadatott a kényelmes átmenet lehetősége.

"Az istenhit amugy is ritkan jelenti azt, hogy valaki "felhotlen biztonsagban" el."

Szerintem a gondviselés szót kerested. Gondviselés alatt élni. Felhőtlen biztonságra, hited szerint, a mennyországban számíthatsz.

"Az benne a serto, hogy egy ateista ugy irja le az istenhitet, mint valami kisgyerekes, infantilis viselkedest, tudatlansagot, amibol az ember torvenyszeruen kino egy utan."

A kisgyerekes példa hasonlat volt, analógia. Semmilyen módon nem volt sértő. Akkor válik sértővé csak, ha annak akarod olvasni. Ha például azon megsértődsz, hogy az istenhit is egy hit. A felnőtté válás egyik fontos lépése, hogy felismered, nem mindenki hisz ugyanabban mint amiben te. És egy másik lépcső, hogy ezt elfogadod, sértődés nélkül.

Hozzáteszem, a kérdező nem azért könyörgött, hogy valaki lökje vissza a hit világába.

"Sot, felelotlenseget, ahogy a te velemenyedet olvasom"

Ilyet tőlem nem olvashattál, hiszen ezzel nem is értek egyet. Senki nem tehet arról miben hisz. Az ember nem eldönti azt, hogy miben hisz. Az általa megismert tények és elméletek összessége alakítja ki benne a hitét. A felelőtlenség szó akkor merülhet fel, ha valaki szándékosan nem tájékozódik olyan témában, amiben racionálisan gondolkodó ember szerint elvárható volna.

"Nem te talaltad ki, ateistak kliseje. Ugyanolyan, mint a kepzelt barat meg a mesekonyv. Ne csinald, ha komolyan akarod magadat vetetni - ez volt a tippem, mondjuk segito szandekkal."

A kiírt kérdésből az jött le nekem, hogy túllépett a valláson, nem tud már abban hinni, amiben eddig hitt. Azt gondolom, hogy ilyenkor nem az a helyes, hogy hitvitákba bocsátkozunk, hanem hogy abban segítjük, hogy a maga mögött hagyott, korábban vallott hite nélkül is ember maradhasson. Eddig azt hitte, hogy a kereszténység nélkül ő nem teljes értékű ember. Amíg keresztény volt, egy csoporthoz tartozott. Azzal, hogy megszűnt hinni, ezt veszítette el. Ahhoz a csoporthoz tartozik, amit eddig értéktelennek vélt a korábbi hite szerint. Ha valami sértő, akkor az az, ahogyan a keresztények az ateistákat lenézik. Ő most ebbe a pikszisbe került. A kérdése a vallás kategóriába került, de neki pont nem ateistákkal ellenséges hívők segítségére van szükségre.

Persze az utolsó hozzászólásával fordult a kocka, nem lehet tudni mi lesz.

Most kicsit sértő leszek, piros x, zöld pipa sosem érdekelt. Az én hitem nem egy könnyen cserélgethető meggyőződés, ha elvesztem a hitem, azt egy másik, hozzá hasonló hit nem fogja nekem pótolni. Alapjaiban magában a hitbe vetett bizalmam veszett el. Miért is? A hittel a történelem folyamán durván visszaéltek, felhasználták hatalmi és politikai manipulációkhoz stb. A tudományok fejtődését már nem is említem.(Remélem nem kell jobban kifejtenem). Én nem tudom szabályozni, hogy miben higgyek, ha valamit nem tudok elhinni, akkor nem tudom el hinni. A vallások részemről ezzel el is vannak intézve. Viszont az ősrobbanást, és az élet kialakulásával kapcsolatos tudományos magyarázatokat sem tudom el hinni.

A semmiből, a semmi hatására nem lesz univerzum, a maga fizikai, kémiai törvényeivel, pláne nem élet. Szóval én úgy hiszek, hogy nem hiszek. Kényelmesebb volt a jó kis mennyország, meg minden, ha meghalunk, ott jól el leszünk örökké, de hogy engem ezzel fenyegessenek, manipuláljanak az nekem sok volt, meg hiteltelen is. Valami van, mert a semmi nem léttezik.

@73:

"A semmiből, a semmi hatására nem lesz univerzum, a maga fizikai, kémiai törvényeivel, pláne nem élet."

De egy teremtő, na az igen.

A teremtőbe való "úgy hiszek, hogy nem hiszek" hiteddel nem oldottad meg azt a problémát, hogy valami valahogyan létezik a nagy semmi helyett. Hogy ez egy értelmes teremtő, vagy értelem nélküli természeti törvények, a probléma lényegén nem változtat. Persze, a teremtő lehet teremtetlen, mert öröktől fogva létezik, vagy "az időn kívül létezik", jelentsen ez bármit, de ugyanezek pont ugyanúgy elképzelhetőek a természeti világgal is. Szóval ez a racionalizálási kísérlete a hitednek egész biztosan zsákutca.

"A semmiből, a semmi hatására nem lesz univerzum, a maga fizikai, kémiai törvényeivel, pláne nem élet."

Hát ez az! Akkor gondolkodj!

"A hittel a történelem folyamán durván visszaéltek, felhasználták hatalmi és politikai manipulációkhoz stb."

Igen, visszaéltek vele! De attól még...

"Én nem tudom szabályozni, hogy miben higgyek"

De a hit nem olyasmi, mint a szerelem, hogy csak úgy jön. Tegyél érte, hogy lehessen hited! Gondolkodj, honnan van minden! A semmiből nem lehet. Akkor tehát van Isten. Ha nincs hited, kérj! Tőle! És adni fog.

"Viszont az ősrobbanást, és az élet kialakulásával kapcsolatos tudományos magyarázatokat sem tudom el hinni.

A semmiből, a semmi hatására nem lesz univerzum, "

A válaszodból arra következtettek, hogy úgy gondolod, hogy a tudomány szerint az ősrobbanás a semmiből lett.

Ha nem így van akkor félre értettelek de ha így van akkor kijavítanálak mert ha utána olvasol például az ősrobbanás elméletnek akkor ott meg is láthatod, hogy semmit nem mond a kialakulásáról. A tudomány nem állítja, hogy a semmiből lett az univerzum azt mondja, hogy nem tudjuk, hogy miből lett az ősrobbanás.

"a maga fizikai, kémiai törvényeivel, pláne nem élet."

Az abiogenezist tudtommal egyre jobban alátámasztják és az evolúció elmélettel együtt már egy szép, kerek magyarázatot fog adni az élet és utána a további fejlődésekre. De ezt már csak mellékesen jegyezném csak meg.

Nem szeretnék vitatkozni csak gondoltam megjegyzem, hogy a tudomány nem állítja azt, hogy semmiből lett az ősrobbanás vagy hasonlókat, mert abból amit írtál nekem úgy tűnt mintha azt gondolnád.