Hogyan éljem úgy az életem hogy tudom hogy nincs Isten?
Nem vallásos családba születtem, de már nagyon fiatalként elkezdtem szimpatizálni a kereszténységgel, keresztény is voltam ( sose voltam mondjuk megkeresztelve de ez full mindegy), és mostmár hogy növök fel rájöttem hogy nyilván nincs Isten.
Viszont én már nagyon összebútoroztam ezzel a dologgal. Minden amit a világról gondoltam és magamról az Istenből indult ki. Szerettem magamat, mert gondoltam hogy céllal teremtett lény vagyok, szerettem a családom, úgy voltam vele hogy majd a családommal hátha a mennybe kerülünk, szerettem az embereket hisz szeresd a felebarátod, és szeretem a hazám, melynek tradíciói mélyen gyökereznek ebben a vallásban. Még barátnőnek is csak keresztényt akartam. És most hirtelen kihulott belőlem a hit, elaludt a gyertya de még nem vagyok képes megváltozni… Hogy tekintsek így a világra? Napról napra “szomorúbbnak” érzem magam ha erre gondolok, úgy érzem semminek sincs értelme…
Nem vagyok vallás terén okos. Én is csak keresem az utam.
Olvasd el Müller Péter : "Kígyó és Kereszt" és "Lomb és Gyökér" című könyveit.
Kérdező úgy éld az életedet ahogyan sokan mások.
Amikor kell bemész dolgozni, szereted a családodat, törekszel a boldogságra és segítesz másoknak.
Attól még, hogy nincs valami felsőbb célod még lehet célod és attól még ugyan olyan értékes vagy.
A családoddal a mennyországban lehet, hogy nem lesztek együtt (ha létezne Isten se lenne biztos egyébként) de most együtt tudtok lenni, élvezd ki és becsüld meg mert múlandó.
A másik embert ha azért szereted meg kötelező az nem szeretett.
A világról amit tudtál az pedig nem változott semmit maximum amit tudni véltél azt most már másként gondolod.
"A másik embert ha azért szereted meg kötelező az nem szeretett."
A hívők nem azért szeretik a másik embert mert kötelező!
Arra reagáltam amit a kérdező írt.
"szerettem az embereket hisz szeresd a felebarátod,"
Ez nekem nagyon úgy tünik, hogy szerette mert írva van, mert kell.
Arról nem írtam, hogy te vagy mások miért teszik. Ahhoz azonban tartom magam, hogy ha bárki muszályból szereti a másikat az nem szeretet.
"Arról nem írtam, hogy te vagy mások miért teszik. Ahhoz azonban tartom magam, hogy ha bárki muszályból szereti a másikat az nem szeretet."
Ha mégis bármely hívő muszájból szeret, arra ezt az idézetet tudnám hozni:
"Az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű."
- Biblia
#37.
Imádom, amikor imádságos lelkek költői túlzásokba bocsátkoznak az ateizmust, illetve a "szabad akaratot" illetően.
Ti maflák, HÁT NEM VESZITEK ÉSZRE!? Habzó szájjal lándzsát törtök a szabad akarat mellett (pedig ez lenne valójában az!), amit jó páran határozottan TAGADUNK! Az ember szabadsága ott végződik, ahol a másiké elkezdődik! Ezt nevezhetnénk akár a TÁRSADALMI NORMÁNAK, ami független holmi vallási ejnyebejnyéktől, de talán még a Tízparancsolattól is - hogy a Hegyi beszédet ne is említsem.
Gondoljatok már bele, melyik a TISZTESSÉGESEBB ÉLET:
JÓNAK lenni, mert utolér az "utolsó ítélet", vagy JÓNAK lenni saját elhatározásból vagy meggyőződésből!?
Azt képzelitek talán, hogy minden "ateista elvetemült gonosz"? Aki ezt gondolja, szégyellje magát! Ellenpéldaként minimum a reneszánsz és a NER-es életvitelt hoznám fel, de inkább hagyjuk...
Ja, és agnosztikusnak vallom magam.
Jégszív, Barátom!
"JÓNAK lenni, mert utolér az "utolsó ítélet", vagy JÓNAK lenni saját elhatározásból vagy meggyőződésből!?"
Nekem egyik sem.
Jónak lenni mert Isten megtanított rá hogyan legyek az, teljesen önzetlenül. És azért mert Isten megtanított arra is, hogy a jóság az boldogsághoz vezet.
"Azt képzelitek talán, hogy minden "ateista elvetemült gonosz"?
Én ilyet sosem mondtam vagy állítottam az ateistákról.
"Gondoljatok már bele, melyik a TISZTESSÉGESEBB ÉLET:
JÓNAK lenni, mert utolér az "utolsó ítélet", vagy JÓNAK lenni saját elhatározásból vagy meggyőződésből!?"
Ember nem képes teljesiteni Isten parancsait, képtelen rá. Aki cselekedeteiben bizik az nem ismeri eléggé sem Istent sem önmagát.
Az ember szive se tud magától Isten felé fordulni, ahhoz Istennek kell előbb tennie valamit: "...mert kicsoda az, aki szívét arra hajtaná, hogy hozzám jöjjön, azt mondja az Úr." (Jer 30:21)
Istennek kell külön-külőn foglalkoznia minden egyes emberrel, és az embernek kell ezután választania, hogy megtér-e Istenhez vagy sem, közeledik-e Istenhez és keresi-e vagy sem.
#49.
Tetszik a véleményed, mondhatnám, "szívem szerint" beszéltél.
Ez megerősíti abbéli kijelentésemet, hogy NEM LÉTEZIK szabad akarat.
Igaz, sok más is ellene szól:
- Hát hogy létezzen, társadalmi konvenciók, morális parancsok szabják meg életét
- Hogy létezzen, amikor NINCS EMBER, aki minden döntésének, KÖVETKEZMÉNYÉT előre láthatja! "Aki cselekedeteiben bizik" Ez vicc.
- Hogy létezzen, amikor KÉNYSZERPÁLYÁK hatása alatt egyik, vagy egy másik bűn között választhat csupán!
- Néhány szent fazék ezzel veri a tamtamot: „A szabad akarat az értelem képessége a jó és a rossz megkülönböztetésére, bla bla bla" Csakhogy ugyanaz a cselekedet lehet jó és rossz, körülményektől függően
Már nem emlékszem, ki is mondta?
"Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!