Hogyan éljem úgy az életem hogy tudom hogy nincs Isten?
Nem vallásos családba születtem, de már nagyon fiatalként elkezdtem szimpatizálni a kereszténységgel, keresztény is voltam ( sose voltam mondjuk megkeresztelve de ez full mindegy), és mostmár hogy növök fel rájöttem hogy nyilván nincs Isten.
Viszont én már nagyon összebútoroztam ezzel a dologgal. Minden amit a világról gondoltam és magamról az Istenből indult ki. Szerettem magamat, mert gondoltam hogy céllal teremtett lény vagyok, szerettem a családom, úgy voltam vele hogy majd a családommal hátha a mennybe kerülünk, szerettem az embereket hisz szeresd a felebarátod, és szeretem a hazám, melynek tradíciói mélyen gyökereznek ebben a vallásban. Még barátnőnek is csak keresztényt akartam. És most hirtelen kihulott belőlem a hit, elaludt a gyertya de még nem vagyok képes megváltozni… Hogy tekintsek így a világra? Napról napra “szomorúbbnak” érzem magam ha erre gondolok, úgy érzem semminek sincs értelme…
@29: Természetesen tévedni lehet, eltévedni az útkeresés közben, ez a dolgok velejárója elég gyakran. De ez nem jelenti azt, hogy meg sem kell próbálni és bele kell nyugodni valamibe, amiről érezzük, hogy nem jó.
Amúgy az emberi élet egy természeti jelenség. Pont, mint szél, a csapadékképződés, a tektonikus lemezek vándorlása, a csillagok fejlődése, akármi. Épp ezért objektív értelme nincs, szubjektív, egyénre szabott értelemmel kell megtölteni - amit csak érezni lehet. Tetszik, nem tetszik, számodra pont ugyanúgy egy érzés, hogy neked Isten ez az értelem. Másnak más. Fogadd el és lendülj túl rajta.
"Úgy tűnik, mégsem. Az ember egy összetett lény, és van, hogy a szíve meg az esze nem ugyanazt mondja. Itt is ez volt a helyzet."
Miért honnan tudod, hogy mi miatt nem hisz már Istenben? Nem mondta a kérdező......
"Kérdező, egy tanács: teljesen rossz kategóriába tetted fel a kérdésed. Ez a vallás kategória, itt értelemszerűen leginkább térítést fogsz kapni - ahogy láthatod is"
És arra nem is gondoltál, hogy ő igazából Istenhez vágyik vissza, és azért tette itt fel a kérdést, hogy újra megtérjen hozzá?
Ti ateisták csak azt tudjátok neki mondani ami alapból amúgy is következik egy ember életútjából. Tehát elvégzi az iskolát, elkezd dolgozni, majd családot alapítani, megöregedni és meghalni. Ha semmit nem csinál igazán hanem pusztán csak sodródik az árral, akkor is az következik egy ember életéből.
Ő nem azt akarja amit amúgy is megfog kapni az élettől, hisz akkor fel sem merült volna benne ez a kérdés. ő azt akarja amit hit tud adni.
"Természetesen tévedni lehet, eltévedni az útkeresés közben, ez a dolgok velejárója elég gyakran. De ez nem jelenti azt, hogy meg sem kell próbálni és bele kell nyugodni valamibe, amiről érezzük, hogy nem jó."
Erre egy idézetet:
"A fél szívvel végzett munka nem hoz jutalmat, de ha egész lelkünket az Úr ügyének szolgálatába állítjuk, kivirágzik az életünk."
- Charles Haddon Spurgeon
Istent Krisztus igazolta minden cselekedetével minden tanitásával. Igen a felejtés erőt vehet rajtunk.
Mit tanított Krisztus? Bizony aki nem úgy szeret mint egy gyerek nem mehet be a mennyek országába. Emiatt vagy szomorú, mert elvesztettem gyermeki hitedet és megtagadó lelki Atyádat, Istent.
A gyerek lelkesedő, emiatt nagyobb hite van mint egy felnőttnek, akik már megcsontosodtak a Tudásban és azután mennek.
Mit mond a zsoltár? "Gyermekek és csecsemők szájával hirdetem dicsösêgemet (Isten)"
@32:
Csak a tisztesség kedvéért:
"Miért honnan tudod, hogy mi miatt nem hisz már Istenben? Nem mondta a kérdező"
Jogos!
"És arra nem is gondoltál, hogy ő igazából Istenhez vágyik vissza, és azért tette itt fel a kérdést, hogy újra megtérjen hozzá?"
És ez is jogos. Akár még ez is lehet.
A többi már nem jogos. Semmi nem következik az ember életútjából jobban, mint bármi más. Az, hogy hívő lesz, vagy sem, pont csak ugyanannyira következik belőle, mint hogy teszem azt, klasszikus zenével, zenéléssel fog foglalkozni, vagy sem, vagy épp matematikus lesz vagy sem. Külső tényezők és belső beállítódottságok összhatása. A különbség az, hogy neked a hit egy valami különleges dolog, amit kiemelsz minden más közül. Más azonban lehet épp a klasszikus zenét vagy a matematikát emelné ki, és az lenne különleges a számára. Valójában pedig ugyanaz a helyzet velük, a különlegességük csak adott ember számára létezik. És épp ezt kell megtalálni, erről beszélek.
Én megmondom: FELSZABADULTAN!
Amúgy megértelek, ezen a dilemmán magam is átestem. Az első hónapok (évek!) bizony frusztráltak lesznek, tele ürességgel, lelkiismeretfurdalással. Felér egy SZELLEMI DEFLORÁCIÓVAL! (ha tudod, mi az...)
Utána már egész más: tisztábban - igaz, nem tisztának! - látod a világot, és színesebbnek, mint a Biblia ótvar lapjait, vagy a homályos teológiai ungabungákat és liturgiai hókuszpókuszokat.
Fel a fejjel, és sok sikert!
"Én megmondom: FELSZABADULTAN!"
Ez a nagy szabadság amit az ateisták oly buzgón szeretnek zászlajukra tűzni és lengetni azt akkor bullshit....
Ennyi erővel mindent fel lehet fogni szabadságnak ami már nincs.
Hagyja ott a családját is, akkor meg még szabadabb lesz a kérdező.
Sőt a barátjait is hagyja ott, akkor meg még azoktól is megszabadult.
De a leg szabadabb akkor lesz, ha kiköltözik valahová az erőbe magának, akkor aztán még az összes modern társadalmi problémától is megszabadult.
Bullshit az egész szabadság amiről az ateisták papolnak....
#38
"A tudomány azt mondja nekem, hogy Istennek léteznie kell. Az agyam azt mondja, hogy soha nem fogom megérteni Istent. És a szívem azt súgja, hogy nem is kell megértenem."
- Dan Brown
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!