Hogyan éljem úgy az életem hogy tudom hogy nincs Isten?
Nem vallásos családba születtem, de már nagyon fiatalként elkezdtem szimpatizálni a kereszténységgel, keresztény is voltam ( sose voltam mondjuk megkeresztelve de ez full mindegy), és mostmár hogy növök fel rájöttem hogy nyilván nincs Isten.
Viszont én már nagyon összebútoroztam ezzel a dologgal. Minden amit a világról gondoltam és magamról az Istenből indult ki. Szerettem magamat, mert gondoltam hogy céllal teremtett lény vagyok, szerettem a családom, úgy voltam vele hogy majd a családommal hátha a mennybe kerülünk, szerettem az embereket hisz szeresd a felebarátod, és szeretem a hazám, melynek tradíciói mélyen gyökereznek ebben a vallásban. Még barátnőnek is csak keresztényt akartam. És most hirtelen kihulott belőlem a hit, elaludt a gyertya de még nem vagyok képes megváltozni… Hogy tekintsek így a világra? Napról napra “szomorúbbnak” érzem magam ha erre gondolok, úgy érzem semminek sincs értelme…
185
jó, és már megválaszoltad a kérdést korábban is:
"Leírhatom jó hosszan az összes valaha kitalált istenről azt a véleményt amit a róluk szerzet információim alapján alkottam meg."
Tehát azt gondolod, hogy az istenek kitaláltak, tehát azt gondolod, hogy nincsenek.
Akkor már csak az van hátra, hogy cáfold is meg a létezésüket.
Mojjo 181
1. "itt csak arról van szó, hogy valami nagyon eltér a te gondolkozásmódodtól, és el sem tudod képzelni, hogy ilyen is létezhet. A helyzet az, hogy az emberek sokfélék, sokféle gondolatvilággal"
A helyzet az, hogy egy olyan mondatot kértem, amelyben a főmondat állítmánya állító módban van, nem tagadó módban. Ennyire nem vagyunk sokfélék, hogy erre valaki ne lenne képes.
2. Leírtad egyébként (31):
"Amúgy az emberi élet egy természeti jelenség. Pont, mint szél, a csapadékképződés, a tektonikus lemezek vándorlása, a csillagok fejlődése, akármi. Épp ezért objektív értelme nincs, szubjektív, egyénre szabott értelemmel kell megtölteni - amit csak érezni lehet. Tetszik, nem tetszik, számodra pont ugyanúgy egy érzés, hogy neked Isten ez az értelem. Másnak más. Fogadd el és lendülj túl rajta."
Bizonyítsd be, hogy ez így van. Hogy az emberi élet egy természeti jelenség, és nem más.
@192:
"egy olyan mondatot kértem, amelyben a főmondat állítmánya állító módban van, nem tagadó módban"
#148:
"én személy szerint simán el tudom képzelni, hogy olyan tudat hozta létre a világegyetemet, amit nevezhetünk istennek, hisz halvány lila gőzünk sincs, hogyan keletkezett. De korántsem biztos, hogy ez így volt, és ugyanilyen simán lehet, hogy természeti jelenségek játszottak kizárólag szerepet."
"Bizonyítsd be, hogy ez így van. Hogy az emberi élet egy természeti jelenség, és nem más"
Természeti jelenség minden, amit nem emberi kéz (vagy ha nagyon korrektek akarunk lenni, és nem idegen civilizáció) hozott létre, azaz nem mestersêges. Tehát minden, amit az univerzumban nem mesterségesen hozták létre. Az univerzumot magát, tehát a természetet létrehozhatta egy istenség, attól még a jelenségei természeti jelenségek, ez esetben minden természeti jelenséget, az emberi élettől a röghegységképződésig ez az istenség alkotott*. Az univerzum és a természet létrejöhetett élettelen folyamatok során, ez esetben nem egy istenség alkotta öket. De mindkét esetben a természet része az élet.
* = Ha csak nem gondolod úgy, hogy ez esetben mesterségesnek kellene nevezni mindent - ha az életet annak tekintjük ez esetben, minden mást is annak kell tekintenünk.
Egyébként nem volt igazam a #31-ben. Amennyiben az univerzumunk egy szimuláció, amit egy civilizáció hozott létre, akkor mesterséges az egész, nem nevezném természetesnek, így a jelenségeit sem természetinek.
Bár... Érdekes lehet, hogy ez esetben nevezhetők-e a szimuláció tervezői isteneknek, vagy sem. Illetve, hogy mennyire jogos ezt a verziót megkülönböztetni mondjuk a keresztény Istentől természetes - mesterséges felosztásban (lsd előző hozzászólásom utolsó része).
-----
Érdekes az is, hogy a sok szemétséges részre valahogy nem szeretnél reagálni. Ez miért van? Illetve attól, hogy teszem azt, hinnék benne, hogy nem létezik semmilyen isten, már "vonatkozna rám az a sok szemétség, amit a hívők ellen elkövettünk"? Egy kicsit beszélgessünk már erről. Kik követtük ezt el? Szerinted a gnosztikus ateisták, így mind, és ha valaki gnosztikus ateista, akkor automatikusan vonatkozik rá minden szemétség, amit más gnosztikus ateisták elkövettek? Vagy esetleg nem egy, a természet keletkezésével és működésével kapcsolatos adott, konkrét álláspontot képviselő embertömeg így egységesen, hanem konkrét emberek követték el a szemétséget? Ez esetben hogy vonatkozik minden tagjára ez? Egyébként milyen szemétségek lettek elkövetve? Ki lett figurázva más embercsoportok világnézete mondjuk? Ami nem kedves, udvarias és jófej dolog, de a szemétség szót egész biztosan erre szeretnéd érteni? Vagy mit kell itt elképzelni pontosan, amire tényleg illik ez a szó?
192
Köszönöm. Találtál egy részt ahol rosszul fogalmaztam.
Korrigálom is a kijelentésem mert nem tükrözte rendesen a véleményemet, illetve félre érthető, félrevezető volt abban a formában:
Leírhatom jó hosszan az összes istenről akikről valamilyen módon még manapság is elérhető valamilyen információ azt a véleményt amit a róluk szerzet információim alapján alkottam meg.
Remélem ez már megfelelően átadja azt az üzenetet amit szeretem volna írni. Elnézésedet kérem a félreértésért de nézd el nekem, szoktam hibázni.
192
Úgy vélem, hogy a korábbi válaszom alapján nem egészen értettél meg valamit és ezért ezt most kifejteném megint.
Ha leírom én vagy bárki a véleményét mint egy személyes, szubjektív véleményt (amit próbálsz rajtam behajtani) az nem jár bizonyítási kényszerrel.
Amennyiben azt állítja valaki, hogy az amit leírt nem csak a véleménye hanem az tény vagy úgy adja elő az egészet mint egy tényt akkor az már bizonyítási kényszerrel jár.
Tehát ha én leírom a véleményemet bármelyik istenségről az az én személyes véleményem lesz és nem tény. Tudom, hogy azok nem tények pusztán hiányos információk által alkotott képek és hiányos információk által levont következtetések.
Tehát nem fognak bizonyítási kényszerrel járni.
Remélem érthető a különbség.
Sajnálom hogy nem követem amiket írtok, látom elvagytok.
Végül azon az állásponton vagyok hogy sose tudjuk meg ( halálunk előtt) biztosan hogy van-e Isten. Pl. Honnan jönnénk rá hogyha valami rosszat teszünk akkor azt egy démon motiválta ki belőlünk vagy csak simán magunktól? Nem tudjuk. Ez egy agnosztikus gondolat, de végül Isten mellett teszem le voksom. Hogy katolikus, reformàtus, ortodox, még nem tudom.
Mojjo
"Érdekes az is, hogy a sok szemétséges részre valahogy nem szeretnél reagálni. Egy kicsit beszélgessünk már erről."
Hogyne, beszélgessünk. Rólad. Ismét.
Magában az a nagyképűség, amivel mindenbe belefogsz, ahogy lekezeled és kigúnyolod a beszélgetőpartnereidet. Előreszaladsz és mindenfélét a szájukba adsz, hogy "de nehogy azt mondd erre, hogy...", hogy a házas (de "klasszikusan Boeing 747-es!") példa "mennyire sok sebből vérzik és mennyire rossz, annak külön szakirodalma van". Az is szemétség, ahogy a másik télapózását megvéded, hogy "nem jó hasonlat, de igazából jó hasonlat, de ha nem lenne jó, akkor sem biztos, hogy nem jóindulattal mondta".
Ilyet is szemétség leírni: "Tetszik, nem tetszik [...] Fogadd el és lendülj túl rajta."
Az is, ahogy dicsekszel azzal, hogy te még egy ateistát is megsértettél, be is linkeled, és a végére odaírod "Jé, ilyet is lehet, mik vannak :)" bizonyára el kellene ájulnunk ettől az elfogulatlanságtól, pedig én nem lennék erre ilyen büszke.
A "nem kell arról beszélgetned, amiről nem akarsz" gügyögést ne is említsem, te azt hiszed, itt 3 évesek vannak és ennyit sem tudunk? De ahogy képes voltál belinkelni a saját 135. válaszodat nekem, az már tényleg szemtelenség.
Szemétség ez is (pláne ha később bevallod, hogy nem is tudod, mi az a világnézet, de azért egy istenhívőnek odaszólsz, hogy "marhaság"):
"Marhaság. Egyedül akkor nem tartalmazza egy ember világnézete a saját fantáziája képeit, ha a szilárd, érzelemmentes, megfigyeléseken alapuló bizonyítékok alapján építi fel azt. Az, hogy "én úgy érzem, ez csak egy értelmes teremtő munkája lehet", vagy a te életedben "mást el sem tudok képzelni, csak azt, hogy ez egy értelmes teremtő munkája, ezért biztos úgy is van", nem ilyesmi. A tény az, hogy semmiféle bizonyítékunk nincs rá, hogy a körülöttünk lévő világ egy értelmes teremtő munkája, legalábbis ha az érzéseinket és saját szubjektív benyomásainkat nem keverjük össze a bizonyítékokkal."
Nem olvasom újra az egészet, de attól, hogy "normális hangnemben" ír valaki, még lehet szemétség, amit csinál.
Azt is értettétek, hogy én mit mondok, hiszen te magad írtad le az útmutatást, hogy mire kell vigyázni, amikor saját magad linkelted be saját magadat:
"Alapesetben a hívőn van a bizonyítás terhe, azt kell bizonyítani, ha valami létezését feltesszük, azt kell bebizonyítani. De amint egy ateista aktív állítást tesz, azaz kijelenti, hogy ő tudja, hogy semmiféle isten nem létezik, ez megváltozik. Mivel ő most már állít valamit, nem szimplán csak nem hisz el egy másik állítást, rajta is ott van a bizonyítás terhe, ezt önként és dalolva felvette."
196-os: egy válaszoló ezt írta:
(88) "A fantáziádban élsz és fantazmagóriákat kergetsz, ha azt hiszed, minden, amit égen-földön látsz, és minden, amit nem látsz (az agyad sejtjei, stb.) a véletlen művei, nem pedig egy értelmes teremtőéi."
Erre olvasom több tucatszor, "bizonyítsd be, hazudsz, hazug, hazugság, vágyvezérelt kijelentés, KIJELENTETTE, HOGY MÁR PEDIG Ő TUDJA, HOGY BIZTOSAN LÉTEZIK ISTEN. Innentől kezdve tett egy állítást amit láthatóan nem tudd bizonyítani semmilyen módon sem így azt bizonyította, hogy egy hazug."
Ez több, mint szemétség. A pszichológusoknak van egy szavuk erre.
Rólad csak annyit tudunk mellesleg Mojjo, hogy a filozófiához abszolút nem értesz, pedig ha a vallásról és a hitről akar valaki beszélgetni, ahhoz többek között a filozófia kell, nem a természettudomány. Továbbmegyek:
Honnan veszitek azt, hogy csak az igaz, amire bizonyíték van?
Erre az állításra pl. pont semmilyen bizonyíték nincs. Jól néznénk ki, ha így lenne.
Lehet, hogy vallásos vagyok, és most meg vagyok sértődve.
Lehet, hogy ateista vagyok, és az arcomat a tenyerembe ejtve olvasom döbbenten, ahogy a gyáva, hiszékeny és nárcisztikus ateisták teszik a fejüket az istenhívőknek.
Ennél a kérdésnél semmi olyat nem írtatok, amit ti találtatok ki. Nem lenne eredetibb tiszteletben tartani mások világnézetét, a meggyőződését? Az istenhívők tudnak butaságot mondani, néha tényleg könnyű lenne lecsapni a labdát - de attól senki nem látszik intelligensnek, ha a külföldi gagyi ateistákat utánozza.
Bizonyítékot követelsz arra, amire jól tudod, hogy se bizonyíték, se cáfolat nincs: akkor már rendesen mélyre vagy csúszva. (A pszichológusoknak erre is van egy kifejezésük. "Külön szakirodalma van"!)
Vannak ateisták, akiknek vallásos a házastársa. Vannak ateisták, akiknek lelkész a férje / felesége. Vannak olyan ateisták, akik "hitpártiak", vagy akik tisztelettel végig tudjak hallgatni azokat, akik a hitükről beszélnek (ha kell). Akik vallásos munkahelyen dolgoznak ateistaként. Ezeket az embereket figyeljétek. Ne járassátok le az ateizmust.
@199: Oké, köszönöm a választ! Elfogadom, hogy te ezeket szemétségnek tartod. Nálam nagyon máshol van a színt, ahol ez kezdődik. Mondjuk van annak egy bája, hogy itt is milyen kifejezéseket használsz, és néhány nagyságrenddel erősebb annál, mint amit a szememet vetsz, meg amit bárhol én használtam, de még ez a szint sem szemétség az én szememben.
Mindenesetre sajnálom, hogy ennyire a szívedre vetted a vitát, nem volt szandékom sehol megsérteni sem téged sem mást. (Pedig egyébként a netes hitviták között még bőven a kevésbé forrongó, visszafogottabbak közé tartozott. Nem tudom, mennyire szoktad követni ezeket.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!