Hogyan éljem úgy az életem hogy tudom hogy nincs Isten?

Nem tudom nem győztél meg azzal, hogy mesebeli figurákat hoztál érvnek.

Számomra sokkal ésszerűbb többféle egybehangzó szemtanú beszámolóját elhinni mint azt, hogy a sejt DNS-ben található rendkivül összetett információ magától véletlenszerűen alakult ki és nincs mögötte egy intelligens programozó.

A racionalitás alapja is hit nem pedig bizonyiték. A tudomány nem tudja tesztelni, hogy a logika törvényei objektiven helyesek-e mégis érezzük, hogy azoknak kell lenniük.

#209

"Nincs az első század körül olyan csoport amely tagadta volna, hogy Jézus azon kivül, hogy tanitó volt, csodákat is tett."

Egyrészt ez nem igaz, másrészt nem is tudod bizonyítani. Harmadrészt ez egy érveléso hiba, az igazság nem oty van, ahol valamit a legtöbben hisznek.

"Talmud bár nagyon szükszavúan, de elismeri, hogy varázsló volt"

Hol?

"Josephus Flavius történetíró is emliti: "megdöbbentő / csodálatos tetteket vitt véghez""

Flavius nem Jézusról beszélt, hanem a keresztények vallásáról, hogy ők miben hittek. Flaviusra hivatkozni ezért értelmetlen.

"A kereszténységen kivüli eretnek vallási csoportok (ebioniták és gnosztikusok) szintén csodatevőnek tartották."

Ezzel szemben a korai keresztény hívők nem tartották isteni eredetűnek Jézust.

"A beszámolók visszanyúlnak a szemtanúkig és nem évszázadokkal később koholták össze."

Egyrészt nincsenek listák az állítólagos szemtanúkról, másrészt még a számuk is eltér evangéliumtól függően. Továbbá bizonyított, hogy a Biblián sorozatosan végeztek kiigazításokat és írtak is hozzá.

"Nincs a történelemben más ilyen kaliberű személy, akinek mind a követői mind a kritikusai bizonyságot tettek arról, hogy csodákat tett."

A Jézus csodatételeiben nem hívők nagyobb számban vannak, mint akik hisznek a csodáiban. De ez is érvelési hiba, lásd az elsőt. A mormonok vallása bizonyíthatóság szempontjából ráadásul veri a jézusosat, mert a mormonoknál korabeli bizonyítékok, írásoa emlékek is fennmaradtak. Persze ettől még nem ér többet, bizonyított módon szemfényvesztés volt.

202

"Na de azért kiadtad ezt most magadból, jól beszóltál két ateistának is. Most biztosan jól érzed magad. (A pszichológusoknak erre is van egy kifejezésük. "Külön szakirodalma van"!)"

Pontosan, fülig ér a szám és már nagyon boldog vagyok, hogy két ateistának is beszóltam! Ritka nagy eredmény! Tudom, ismerem a szakirodalmat, és be vagyok már zsongva, mint két hiperjó konyak után!

A lényeglátó képességed nem a legfejlettebb, de hát az a lényeg, hogy kiadtam magamból.

(Mojjo, a 199-re nem várok érdemi választ, és beismerem, sosem mondtam, hogy én nem szemétségből jelentem itt meg 120. válaszban.

Fenntartom, amiket mondtam, de az is elég szemét stílusban volt.

Azt pedig kezdettől fogva méltányolom, és már mondani akartam, hogy nevet használsz, velem és a legtöbb válaszolóval ellentétben.)

213

Valóban, nem értem miért lenne jobb az, hogy ha a másikat eg,ből h..ének és hazugnak nézném ahelyett, hogy megadnám neki a lehetőséget, hogy kifejtse a gondolatait.

Veled is így jártam el és mikor kiderült, hogy tévedtem (mert előfordul) akkor igazat adtam neked.

De esetedben majd legközelebb csak leírom, hogy mekkora egy gyökér vagy és tévedsz mert én azt mondtam. Ha neked ez kell akkor legyen ez.

@214: Oké, köszönöm. Akkor csak annyit mondanék még, hogy szerintem nagyon nehéz úgy beleállni kérdésekbe, véleményekbe, hogy az biztos ne bántson meg - joggal, vagy sem - másokat. Én a legkevésbé sem élvezem, ha bármilyen téren és mértékben rossz érzéseket okozok másnak, viszont ha valaki szeretne vitázni olyan kérdésről, amit érdekesnek találok, szívesen megteszem, a kettőt meg ennyire sikerül összeegyeztetni, amennyire látod.

Én a részemről nem bánom, hogy leírtad, mit gondolsz, ez is egy tanulság dolog. Egyébként ahogy nálam/nekem nagyon messze áll a szemétségtől minden, amit felhoztál velem kapcsolatban, pont ugyanúgy messze áll tőle minden, amit te tettél/mondtál. De pont ez a tanulság, hogy van, akinél ez beletartozik ebbe a kategóriába.

Egy kérdés, ha már a neveket megemlítetted, csak kíváncsiságból: az 52 és 54 te voltál?

Az, hogy racionális vagy irracionális a hit vagy nem hit, nem olyan egyszerű.

Kérdés eleve, mit tartunk irracionálisnak: logikátlan vagy alap nélküli gondolkodást, viselkedést? Van olyan helyzet, amikor az irracionális viselkedés már diagnózis. Van olyan helyzet, ahol az irracionalitás az egyetlen elvárható gondolkodás, ahol pl. az intuícióra, megérzésre kell hallgatni.

A történelemtudomány más bizonyítási módszereket használ, mint a biokémia, hiszen nem tud semmit megismételni és megfigyelni. Az, hogy Jézus csodákat tett-e, nem tudjuk természettudományos módszerekkel kideríteni, még jelen időben sem tudnánk, mert az nem ismeri a csoda fogalmát.

Ugyanígy ha azt akarom eldönteni, szeret-e a párom, azt ráutaló magatartás vagy az intuícióm jelzi. Vagy a rendőrség, ha el akarja dönteni, hogy a gyanúsított hazudik-e, részben alapozhatja bizonyítékokra, de nagyban megérzésekre. Az igazságszolgáltatás sem racionális bizonyítások során működik, különben nem születne másodfokon az esetek ~ 25 %-ban más ítélet. Az orvostudomány sem csak, bármennyire szeretnénk, mert pl. a placebo hatás is hatás, másrészt ha mindenre bizonyítékot várnánk, semmit nem tehetnének az orvosok stb. Ha valaki a homeopátiától vagy kristálygyógyítástól jobban lesz, nem irracionális a gondolkodása (csak lehet veszélyes, ha mindent csak azzal akar kezelni).

Az, hogy Jézus feltámadt-e, szubjektív megítélés kérdése. Nem bizonyítja az, hogy feljegyezték, hogy sokan azt mondták, hogy a halála után látták. De nem cáfolja az sem, hogy "olyan nincs", hiszen pont a lenne benne a pláne.

Az hogy valakinek a hite racionális-e, úgy lehet megtudni, hogy megkérdezed tőle, miért hisz. Na nem a gyakorin, hanem személyesen, és úgy, hogy érezze, hogy bizalommal és nyitottsággal kérdezik. Aztán rászánsz egy órát.

Ugyanez vonatkozik egyébként az ateistákra is, nagyon sokféle választ lehet rá kapni, hogy miért az. Pl. ugyanaz az életesemény valakinél a hit elvesztéséhez vezet, másnál meg ateistából istenhívőt csinál.

Az ateizmusnak nemcsak az istenhit az ellentéte vagy vetélytársa. A legfejlettebb tarsadalmakban is, ha megfelelően teszik fel a kérdést, az emberek elég alacsony százaléka (Finnországban 3-10 %) vallja magát meggyőződéses ateistának. Ez nem azt jelenti, hogy 90%-uk hisz istenben, hanem azt, hogy nagyon magas azoknak a száma, akik nem tudják határozottan eldönteni. Vagy követik a vallást, csak nem mindenben, hisznek, de nem úgy, ahogy az egyház mondja. Illetve más magasabbrendű erőben hisznek, amit vagy meghatároznak pontosabban, vagy nem. Tehat ha valakinek (szerintem senkinek!) inkább az ateistáknak kellene megindokolni, hogy hogyhogy ateisták.

Különben meg. Az ilyen netes agyalásoknak, ha a társadalom felső 5%-ban zajlik intelligencia szempontjából, sok értelme nincs. Mert a nálunk tanulatlanabb, vagy más társadalmi körülmények között élő, vagy neurodiverz, fogyatékos, és más-más életkorú embereknek is van hite vagy nem hite. Az ő indokaik ugyanúgy érvényesek. Még akkor is, ha annyit mond, hogy "csak". Nem lesznek a vallásosok hülyék, és az ateisták nem lesznek rossz emberek, ha csak ennyit mondanak.

Szóval részemről nem szeretem ezeket az arctalan, netes vitákat, ahol az emberek a világnézetükkel kérkednek, és azt használják fel arra, hogy másoknál jobbnak tartsák magukat.

"Szóval részemről nem szeretem ezeket az arctalan, netes vitákat, ahol az emberek a világnézetükkel kérkednek, és azt használják fel arra, hogy másoknál jobbnak tartsák magukat."

Hát ha te azért vitázol, hogy jobbnak tarthassad magad akkor valóbban nincs sok értelme. De nem kell túl sok ész ahhoz, hogy valaki rájöjjön nem lesz jobb a másiknál, sem senkinél azért mert megnyer ellene egy vitát.

Nagyon maximum annyit jelent, hogy azt az egy bizonyos témát vagy részletet ő jobban tudta mint a másik. Szinte biztos, hogy a legnagyobb zsenik is vesztettek vitákat, különösen olyanokat amiket nem a szakterületükön vívtak. Ettől még nem lesznek kisebb zsenik és nem lesz a másik zseniálisabb náluk.

De a hiba már alapból itt van egyébként elásva. Úgy gondolnak a vitára sokan mint egy versenyre amit meg kell nyerni, a másikat le kell győzni, el kell tiporni,...

Pont ezért még véletlenül sem fordulhat elő, hogy a másiknak legalább részben igazat adjunk, hiszen akkor elvesztenénk a vitát.

Pedig egy jó vitában mindenki nyer. Egy jó vitából mindenki tanul.

Kedves Mojjo (aka?) anonim(76): Az ősrobbanásra mindössze az univerzum állítólagos tágulásából (vöröseltolódás) következtetnek derék tudósaink. Tehát ha valami tágul(?), az biztos régen robbant- más nem jutott az eszükbe, Te meg elfogadod :D A tudományok üres réseibe bujkáló istenhit pedig mindaddig jelen lesz, amíg ezeket az üres részeket mindenféle ősrobbanással és abiogenezis-el próbálják betömködni. Apropó abiogenezis:

anno a görögöknél volt egy ősnemzés nevű elmélet:

"ősnemzés főnév (biológia)

<Ma már túlhaladott elmélet szerint> élőlényeknek önmaguktól való keletkezése szervetlen v. bomló szerves anyagokból. Az ősnemzés elméletével már az ókori természetbölcselőknél találkozunk."

-szóval ezt már TÚLHALADTA! a tudomány, lett helyette abiogenezis:

"Az abiogenezis vagy az élet keletkezése az a természetes folyamat, amely során élettelen anyagokból (pl. egyszerű szerves molekulákból) élő szervezetek jönnek létre. Az élettelen és az élő közötti átmenet nem egyetlen esemény hatására történt, hanem a fokozódó komplexitás hosszú, fokozatos folyamata volt."

Hát tényleg TÚLHALADTA :D