Hogyan éljem úgy az életem hogy tudom hogy nincs Isten?
Nem vallásos családba születtem, de már nagyon fiatalként elkezdtem szimpatizálni a kereszténységgel, keresztény is voltam ( sose voltam mondjuk megkeresztelve de ez full mindegy), és mostmár hogy növök fel rájöttem hogy nyilván nincs Isten.
Viszont én már nagyon összebútoroztam ezzel a dologgal. Minden amit a világról gondoltam és magamról az Istenből indult ki. Szerettem magamat, mert gondoltam hogy céllal teremtett lény vagyok, szerettem a családom, úgy voltam vele hogy majd a családommal hátha a mennybe kerülünk, szerettem az embereket hisz szeresd a felebarátod, és szeretem a hazám, melynek tradíciói mélyen gyökereznek ebben a vallásban. Még barátnőnek is csak keresztényt akartam. És most hirtelen kihulott belőlem a hit, elaludt a gyertya de még nem vagyok képes megváltozni… Hogy tekintsek így a világra? Napról napra “szomorúbbnak” érzem magam ha erre gondolok, úgy érzem semminek sincs értelme…
"Honnan veszitek azt, hogy csak az igaz, amire bizonyíték van?"
Honnan veszed, hogy azt hiszem, hogy csak az igaz amire bizonyíték van?
Nem hiszem azt, hogy csak az igaz amire bizonyíték van. A föld már az előtt sem volt lapos, hogy ezt bebizonyították volna például. De amíg nincs bizonyítva addig az nem több mint a te véleményed, elképzelésed.
"Ennél a kérdésnél semmi olyat nem írtatok, amit ti találtatok ki. Nem lenne eredetibb tiszteletben tartani mások világnézetét, a meggyőződését?"
Mert ti mi olyat írtatok amit ti találtatok ki? Az érvek amiket felhoztatok azokat nem ti találtátok ki. A világnézet ami követtek is már létező nem ti találtátok ki. Eleve miért számít, hogy ki találta ki?
Ezenfelül nem lenne tisztelet teljesebb nem be hazudni, hogy már pedig én tudom az igazságot?
"Bizonyítékot követelsz arra, amire jól tudod, hogy se bizonyíték, se cáfolat nincs: akkor már rendesen mélyre vagy csúszva."
Nem. Pusztán egy vitában tett egy állítást. Vagy lezárom azzal, hogy egy ostoba hazug vagy pedig meg adom neki a lehetőséget, hogy megvédje magát és az állítását.
Az, hogy eddig senki nem bizonyította még nem jelenti, hogy ő sem fogja tudni vagy, hogy nem tudd, hozni egy értelmes érvelést (ez egyáltalán nem sikerült) ami után legalább érthető lenne, hogy miért gondolja ténynek.
"Vannak ateisták, akiknek vallásos a házastársa."
Nekem vallásos barátaim és rokonaim vannak. Képzeld képesek eljutni odáig, hogy tudják a hit az hit.
Na de azért kiadtad ezt most magadból, jól beszóltál két ateistának is. Most biztosan jól érzed magad. (A pszichológusoknak erre is van egy kifejezésük. "Külön szakirodalma van"!)
"A föld már az előtt sem volt lapos, hogy ezt bebizonyították volna például. De amíg nincs bizonyítva addig az nem több mint a te véleményed, elképzelésed."
Vagyis amíg nem volt bebizonyítva, hogy nem lapos, addig sem csak vélemény volt, hogy gömbölyű, hanem tény - csak bizonyíték híján nem mindenki hitte el. De attól még sokkal több volt, mint egyszerű vélemény, mint utóbb kiderült.
Tévedtek ha azt gondoljátok, hogy a hit az csak egy levegőbe lógó valami. A keresztény hit bizonyitékokon alapul. Ettől válik igazzá valaki Isten szemében, hogy elfogadja több ember egybehangzó tanúságtételét valamiről. Konkrét esetünkben Jézus személyéről, a csodáiról és a feltámadásáról. Mi több a feltámadásának bizonyitéka egy személy is, a SzentLélek akit Isten ad azoknak akik neki engednek.
Tehát ott van a szemtanúk tanúságtétele az evangéliumról, de a legnagyobb Isten tanúságtétele a csodákkal, jelekkel a Fia mellett, valamint a SzentLélek közlésével azoknak akik hisznek. Aki elfogadja az megpecsételi, hogy Isten igaz, aki nem hiszi el az hazugnak nyilvánitja Istent amiben ha megkeményiti magát az sajnos nem sok jóval kecsegtet számára.
Aki hisz Isten Fiában, annak a tanúságtétele önmagában van; aki nem hisz Istennek, az hazugnak nyilvánította Őt, hiszen nem hitte el a tanúságtételt, amellyel Isten tanúságot tett Fia mellett. (1Ján 5:10)
Kedves Mojjo!
De azt elfogadod, hogy a keresztény hit racionális és nem a nagy semmibe és a levegőbe lóg?
@206: Részben. A racionalitását nem. Nem tartom racionálisnak, hogy bizonyítéknak tekintünk olyasmiket, amit pl te felhoztál, emellett pedig a személyes meggyőződésen alapuló hitet sem.
Azt el, hogy nem a semmiben lóg.
Akkor ebbe lenne érdemes belekapirgálni, hogy mi mit értünk az alatt, hogy ez a helyes és ésszerű itélet, hogy elfogadjuk a tanúságtételeket.
Én megértem ha valaki pl az iszlámra azt mondja, hogy irracionális hit mert volt egy egyetlen prófétájuk aki önmagát állitotta be tekintélynek és az ő szavára el kellett hinni, hogy egy barlangban csak vele beszélt egy anygal isteni üzenettel.
De azért nem gondoljátok, hogy a kereszténység kicsit más súlycsoport?
Még az ellenségei is Jézusnak elismerték a csodáit csak éppen a gonosztól valónak állitották be. Szó sincs arról, hogy tagadták volna azokat amik le vannak irva az evangéliumban csupán azt mondták, hogy egy varázsló és a démonok fejedelme által van az ereje.
Vannak keresztény és külső beszámolók is, szóval nem egy zugolyában történt minden mint Mohamed barlangja hanem a nagy nyilvánosság előtt.
Csak azokról beszélünk amik nyilvánosan történetek Izraelben.
A feltámadás már más eset mert valóban csak választottaknak jelent meg, de ez messzire visz mert a megigazulással kapcsolatos.
A lényeg, hogy Jézust az ellenségei kivégeztették, és akik ismerték közvetlen közelről az életük kockáztatásával járt, hogy azt hirdették, hogy feltámadt és megjelent nekik. Egy ilyen összeesküvésnek mi értelme lett volna, mit nyertek volna vele? Elmondom, fogság, börtön, kivégzés, verés, vesszőzés, korbács, megkövezés. Ezek szerepelnek az apostolok cselekedeteiben valamint az ellenségeik bizonyságtétele:
Mit cselekedjünk ez emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda lőn általuk, mindazoknak, kik Jeruzsálemben laknak, tudtukra van, és el nem tagadhatjuk. (Apcs 4:16)
Azt megértem, hogy nem lehet 100%-osan elfogadni ezeket bizonyitéknak, de nem lehet azt állitani, hogy nem racionális a keresztény hit.
Nincs az első század körül olyan csoport amely tagadta volna, hogy Jézus azon kivül, hogy tanitó volt, csodákat is tett.
A zsidó vallásos irodalom a Talmud bár nagyon szükszavúan, de elismeri, hogy varázsló volt. Nem a csodák megtörténtét vetették el hanem azt, hogy az jó hatalomtól származott.
Ezen kivül a papi származású, ha jól tudom farizeus hátterű Josephus Flavius történetíró is emliti: "megdöbbentő / csodálatos tetteket vitt véghez"...
A kereszténységen kivüli eretnek vallási csoportok (ebioniták és gnosztikusok) szintén csodatevőnek tartották.
Lényegében nem tudunk olyant aki tagadta volna abból az időből.
A beszámolók visszanyúlnak a szemtanúkig és nem évszázadokkal később koholták össze. Nincs a történelemben más ilyen kaliberű személy, akinek mind a követői mind a kritikusai bizonyságot tettek arról, hogy csodákat tett.
Egyrészt fogalmam sincs, történelmileg mennyire alátámasztottak ezek a beszámolók. (Nyilván ez az én hiányosságom, nem a keresztény hité.) Másrészt ha emberek beszámolói alapján racionális lenne hinni valamiben, akkor racionálisan lehetne hinni... hát nem is tudom, nagyjából kismillió dologban, köztük sokféle istenben, gyíkemberekben, repkedő földönkívüliekben, abban, hogy Brad Pitt képes eljátszatni Batmant, abban, hogy gyógyhatása van tejcukor-bogyóknak, köveknek, kézrátételnek, illetve nagyjából akárminek, abban, hogy a rák valójában gomba, vagy nem is, hanem a szervezet saját reakciója arra, hogy valami hiányt, traumát kezeljen, de semmi baj, minden gyógyítja, meg annak az ellentéte is és persze Ashtar kapitány már készen áll, hogy végre leszálljon ide.
Plusz az emberekben gyakran nem a túlélési ösztön a legerősebb, valamilyen eszméért kellő lelkesedéssel adják az életüket, akkor is, ha az az eszme teljesen alaptalan - lsd többek között, de nem kizárólag az öngyilkos szektákat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!