Ha megkeresztelteltek akaratomon kívül akkor hogyan tudom "levezetni" magamról? Reformátusnak kereszteltettek

Ez kábé olyan, mint amikor a szüleid nevet adtak. Azt sem te döntötted el. Vagy hogy ebben az országban születtél. Ezeken a dolgokon nem lehet változtatni, mert már megtörténtek. Az más kérdés, hogy később mit teszel. Az egyháznál, amikor a gyereket megkeresztelik, az még nem is igazi keresztelkedés, ettől még nem leszel hívő, csak előjegyeznek, hogy a keresztény erkölcsök szerint fognak nevelni.

Talán még ahhoz lehetne hasonlítani, amikor benevezel valamilyen versenyre. Ez még nem kötelez semmire, csak lesz egy lehetőséged. Amikor megkeresztelnek, nem leszel vallásos, de kapsz egy lehetőséget, lényegében egy ajánlatot, hogy mindent megtanítanak neked. Viszont áldozatokat neked kell hoznod és a hitedről, már ha van, neked kell bizonyosságot tenni. Ha ezt nem teszed, nem leszel vallásos. A versenyre sem elég benevezni, végig is kell csinálni.

11: Gyenge érv a névadás, mert azt akármikor meg lehet változtatni, ha nem tetszik.

A keresztség inkább ahhoz hasonlít, mikor a névadás mellé billoggal a homlokára égetik azt a bizonyos nevet. El-tö-röl-he-tet-len.

#11

Az egy teljesen igazi keresztelés, ugyanis eltörölhetetlen jegy. Vízzel és Szentlélekkel történik a református keresztelés, ezért minden keresztény felekezet (hangsúlyozom, keresztény felekezet) el is fogadja.

Ezért aztán a gyerekkori keresztelés teljesen felesleges.

Főleg úgy, hogy elvileg mit jelent a kereszténység, és az őskeresztényeknél nem is volt ilyen.

#14

Az a gyermek, akit keresztelnek, megkapja a keresztség kegyelmeit, de a keresztény beavatás csak az elsőáldozással és a bérmálás szentségének vételével válik teljessé. A keresztség fontos, mivel a megkeresztelt megkapja a hívek egyetemes papságát, és ezáltal részt tud venni a szent liturgiában, és az Anyaszentegyháza tagjává válik, Krisztus pecsétje lesz rajta.

Vannak bizonyos "alvó kegyelmek", melyek a szentség által megkapja az azt felvevő, de a keresztséget (és a bérmálást) megismételni nem lehet, ezáltal ezek a kegyelmek arra várnak, hogy hordozójuk megérjen a "használatukra".

Az őskeresztényeknél nem létezett bérmálás.

Akkor sem, ha nagy ritkán gyereket kereszteltek meg.

CSAK keresztség létezett, és semmi más.

Tehát a bérmálás, elsőáldozás, másodikáldozás, stb. - NEM bibliai tétel. Utólag kitalált dolog, aminek sok köze nincs a kereszténységhez.

#18

Hiányos nagyon a bibliaismereted :)

Természetesen mind létezett, legfeljebb az elnevezésük származik későbbről. S mivel a kereszténység találta ki, már hogyne lenne hozzá köze?

A cölibátust is ők találták ki, de attól még semmi köze a tanításokhoz.

Ennek sem.