Mit veszíthetne az ateista, amikor hívővé válna? Nem az a logikus, hogy Istennel, csak több lenne?

Pascal vallotta ezt az elvet, hogy érdemes követni Istent akkor is, ha bizonytalan vagy a létezésében, mert ha létezik, nyersz vele, ha nem, akkor meg úgyis mindegy.

Az a logikátlan benne, hogy azt feltételezi az elv, hogy Isten elvarása az, hogy hidd el a létezését, miköze ha létezik Isten, ő egy 100%-ban logikus lény, ezért nem várhat el a teremtményeitől olyat, hogy olyanban higgyenek, amire nincs bizonyítékuk.

Ilyen alapon miért nem kezded el például bármely pogány hit isteneit követni? Ugyanannyi esély van az ő létezésükre, mint a keresztény isten létére.

Nem értem, miért nem lehet tiszteletben tartani, hogy mások másképo gondolkoznak és nem megkérdőjelezni a döntéseiket. Egyébként ezt csak a keresztényeknél, zsidóknál és muzulmánoknál tapasztaltam. A buddhista és pogány barátaim sose állnak elő ilyen ostoba kérdésekkel. Sokkal tisztelettudóbbak ha általánosan beszélek.

Nem tudom, te hogy vagy vele... másnak komoly disszonanciát okozna olyanban hinni, amit NEM hisz.

Az egész életmódját veszíthetné, egy normális életet.

Lenne helyette egy fura, rossz élete, ahol nem érzi jól magát.

ÉS ha tényleg nincs isten, akkor az egész még fölösleges is volt.

Attól, hogy valaki hisz egy istenben még nem lesz automatikusan örök életű. Elég világosan le van írva, hogy követni kell a szentírást és az adott isten szabályai szerint élni. Ha hiszel ebben és mégsem a szabályok szerint élsz, akkor ugyanúgy meghalsz végleg.

Sok istenhívő viszont még az istene szabályait sem olvasta el, így nem teljesen értem, hogy miből gondolják nekik majd jár az öröklét.

Na mindegy. Én nem szeretnék ilyen szabályok szerint élni, főleg nem örökké. Szóval nekem megfelel, hogy végleg meghalok, mert ha választhatnék sem választanám azt, hogy egy isten szabályai szerint éljek, plusz az értékrendem is teljesen más. Nem fogom senki és semmi kedvéért tettetni.

“Attól, hogy valaki hisz egy istenben még nem lesz automatikusan örök életű. Elég világosan le van írva, hogy követni kell a szentírást és az adott isten szabályai szerint élni. Ha hiszel ebben és mégsem a szabályok szerint élsz, akkor ugyanúgy meghalsz végleg.”

Csak nem ezt mondja a kereszténység: a keresztény tanítás szerint pont az a baj, hogy egy ember sem tudja követni a szabályokat. Ezért volt szükség Jézusra. Ha benne bízunk, elfogadjuk az Ő áldozatát, üdvözülünk. És az hogy követjük a szabályokat az már nem kényszer, hanem bizonyíték az üdvösségre. Ha valaki kereszténynek vallja magát, de nincs bizonyíték erre, akkor az nem keresztény.

"hanem bizonyíték"

Utánanézhetnél a bizonyíték fogalmának.

"elfogadjuk az Ő áldozatát"

Nem csak a kereszténységről beszéltem, vannak más vallások is. Mindegy. Nem fogadom el az áldozatát. Senki kínhalálán keresztül nem szeretnék üdvözülni. Inkább meghalok.

Én megfordítanám a kérdést: Mit veszítene egy hívő, ha ateistává válna?

Gondolom, egyből rávágod, hát a Mennyországot, az Örök Életet, Istent, mindent. Mindent!

Pedig, ha ateistává válnál, akkor nem hinnél ilyesmikben. Egy ateista szemszögéből ezek nem létező dolgok, soha nem is léteztek. Ateista oldalról ezek gyakorlatilag jól hangzó, ámde üres ígéretek. Vagyis valójában, amennyiben valóban atesitává válnál, tulajdonképpen csak üres ígéreteket veszítenél, semmi többet.

Eezért viszonylag ritka a megtérés, és a kitérés is. Az egyik fél úgy érzi, hogy mindent elveszíthet, ha csak meginogna a hite, így próbál bele kapaszkodni, és minduntalan erősíti saját magában (erre szolgálnak a napi és egyéb rendszerességű vagy eseti, egyéni vagy közös rituálék is, mint pl. az imádkozás, böjt, mise, stb.).

A másik fél pedig eleve nem érez késztetést arra, hogy ő foglalkozzon olyan dolgokkal, mint a vallásos hit. Meghallgatja, esetleg el is gondolkodik rajta, de aztán arra jut, hogy túl távoli, túl hihetetlen, túl meseszerű, a létező világgal nem összeegyeztethető. Képtelen őszintén elhinni, hogy ez lenne "a lét értelme".