Hithű keresztények, akik hisztek az evolúcióban! Hogyan vagytok képesek összeegyeztetni a kettőt?

Ja és Isten nem unatkozik.Te magad mondtad ,hogy nem kell neki se idő se tér ,mert mi de tudó.Vagyis neki édes mindegy mennyi ideig tart ez a folyamat, mert nem hat rá az idő...

Így érthetően nem is unatkozik.

Kissé olyan is ez ,hogy mire összeáll minden ,akkor kap értelmet az egész.

Egyszerűen a szabadakarat ,spontán megnyílvánulhat a törvények között.Kinyithatsz minden ok nélkül egy ajtót.De mind az ami közé vagy zárva törvényes.Ahogy egy ajtó is.

De egyébként értek mindent amit te itt leírsz.

Egyszerűen csak azért nem fogadom el, mert még nem tudunk "mindent".

De mondjuk a szabadakaratunkal kezdjük a bolygónkat is veszélybe sodorni.Hogy a hasznot látjuk mindenbe, nem pedig az értelmet.Így magában a szabadakarat megnyilvánulhat bármi irányba de csak egy út jarható.Vagyis a szabadakarat kordában van tartva.

Azt hiszem lassan mindenki rájön arra ,hogy a bolygónkon is bizonyos felételek mellett tudunk élni.Vagyis bizonyos szabályokat nekünk is be kell tartani.

#120: "Mért ,gondolod hogy a szabadakaratnak nem lehet oka vagy következménye?"

Jóember. Ha te készítesz egy robotot, és megtervezed előre minden környezeti történését és minden döntését, akkor annak miféle szabad akarata van? Semmilyen. Fog neked valaha is meglepetést okozni, vagy örömöt, vagy csalódást, vagy bármit? Semmit. Dög unalom lesz az egész.

#120: "Megad egy kis teret a te spontaneitásodnak"

Miva'???? Azt mondtad eddig, hogy spontaneitás nem létezik. Akkor mégsem igaz, amit eddig a spontaneitás nem létezéséről állítottál?

Mondjuk te megtervezed előre a világ minden részecskéjének a sorsát a kezdettől a végig. A világodban megjelenik az ember, akinek megengeded, hogy kicsit legyen spontán. Az ember felvesz a földről egy követ, és unalmában teljesen találomra eldobja valamerre.

Hoppá! Tehát már a követ alkotó részecskék sorsa is teljesen másképpen alakult, mint ahogy előre eltervezted. A kő véletlenül beleesik a vízbe (a víz részecskék sorsa is megváltozott), ahol az úszó halak megijednek, és elkezdenek rémülten másfelé úszni, mint ahogy előre eltervezted teremtésekor. A rejtőzködő ragadozó hal éppen támadott volna, de emiatt kudarcba fullad a vadászata, így másfelé úszik el, mint ahogy azt előre eltervezted, és az a ragadozó emiatt más ikrákat termékenyít meg később, és más halak születnek meg, más DNS-sel mint amit előre megterveztél, vagyis tőled függetlenül egy új szerkezetű DNS jelenik meg a világodban.... stbstb.

Ha csak a legapróbb spontaneitás is van, már akkor minden borul. És milliárd és milliárd ember dönt picit spontán és ezek mind, mind előre kiszámíthatatlan folyamatok láncainak milliárdjait indítja el, ami megváltoztatja a nem élő és élő anyag sorsát, szerkezetét is.

És mi módon biztosítanád az ember számára azt a pici spontaneitást? Nyilvánvalóan az embert alkotó részecskék olykor véletlenszerűen történő változásával. De ezt így minden részecske tulajdonságává kell, hogy tegyed, hogy olykor, ritkán, még neked is meglepetést okozzon egy részecske viselkedése.

#122: "Ja és Isten nem unatkozik.Te magad mondtad ,hogy nem kell neki se idő se tér ,mert mi de tudó."

Oké. Amikor gyerek voltál, akkor belekezdtél fakockákból egy várat építeni. Ha sikerült, nagyon büszke voltál, és örültél neki, hogy anya megdicsér...

Feltételezzük azt, hogy te már gyerekkorodban is örökéletű, mindentudó voltál. Elhatároztad, hogy fogsz egy várat építeni, bár semmi értelme az elhatározás szónak az esetedben, mert te már előre tudtad örök időktől fogva, hogy fogsz várat építeni, és azt is tudtad mindig, hogy mikor kezdesz bele, és azt is tudtad, hogy milyen lesz az a vár, azt is tudtad előre, hogy hibátlanul fog sikerülni az építkezés, és azt is tudtad előre, hogy annál tökéletesebb vár nem létezhet, és azt is tudtad előre, hogy anyukád nem fog megdicsérni ezért, mert elvárja tőled, hogy hibátlan várat építs, és tudtad előre, hogy anyukádnak nincs miért örülni és nincs miért büszkének lennie rád, és azt is tudtad, hogy nem fogsz te se örülni a vár elkészítésének, mert az számodra semekkora kihívást se jelent, nincs aki téged legyőzhetne, soha nem fog egyik építőkocka se másképpen viselkedni, mint amit róluk előre elképzeltél. Mivel látod az összes múltbéli és jövőbéli tettedet, azon semmilyen, de semmilyen módon változtatni nem tudsz, mert ha bármi mást tennél, mint amit a jövőben látsz, az azt jelentené, hogy mégsem látod a jövőt, és mégsem vagy mindentudó...

... stbstb... dög, dög, dög unalom lesz az egész életed egy egész örökkévalóságon keresztül, és minimális esélyed se lesz arra, hogy bármikor is egy kis meglepetést érezhess, legyen annak valami rossz, vagy jó oka...

Ha mindennél jobban gyűlölnék egy embert, akinek a leges-legszörnyűbb sorsot szánnám, akkor nem megkínoznám, és nem megölném, hanem örökéletűvé tenném, és mindentudóvá. Ennél iszonyatosabb sorsot embernek szánni nem is lehetne. Szerencsétlen még öngyilkos se tudna lenni...

Először is szerinted az élethez kellenek örömök?Vagy az hogy érdekes legyen?Ha te rá jössz mindenre,hogyan fogsz reagálni?Mindenre törvényszerűen reagálsz majd nem???Vagyis az is dögunalom lesz.Nem kell feltétlenül az életet csak érzelmekre osztani fel.

Amit meg te mondtál ,hogy elhajítasz egy követ,csak bemutatsz egy folyamatot ami megtörténik.Törvények találkoznak össze, és lezajlik.Mert egy olyan környezet kialakult ahol ez lefolyik.

Tehát ha megnézem mi is csak megalakultunk ebben a káoszban.Ennek a káosznak a teremtése lettünk, mert ez is megteremtődhet ebbe a cirkuszba, de a végén minden összeomlik.Vagy egy anyaggá válik.Mért gondolod ,hogy az életnek lenne ilyen téren értelme?Kialakultunk ,mert a törvények ezt is lehetővé teszik és ennyi.

Most kissé meglepődtem rajtad.Ha hinnél Istenben, érzelmesnek tartanád???

Szerintem Isten nem érzelmes.Hogy lenne valami érzelmes ami minden tud?Mi szükséged az érzelmekre ,ha minden tudás benned van?

Sőt a tudással az unalom ,is megszűnik, mert ahogy én elképzelem ,egy harmónikus mehanizmusba lép át ,és hagyja magát minden működni ,ahogy kell.

Megszűnik vele minden érzelem.Vagy rosszul gondolnám?

#117: "nem gondolod ,hogy akkor a spontaneitásod tulajdonképpen nem is az, hanem ez az erő hat rá?"

Már hogy egy részecske lehet több helyen is egyszerre? Vagy hogy ugyanaz a részecske egyszer csak áthalad sértetlenül azon a falon, amelyen előtte milliárdszor se sikerült? Vagy amikor.... stb

Fel nem tudom fogni, hogy ezekhez miért lehetne több köze a fekete anyagnak, mint bármi másnak...

#117: "de tudom ,hogy csak idő kell és ahogy Einstein témái is sorra buknak ,úgy ez is egy nap kudarcot vall."

Miben is vallott kudarcot Einstein? Jóember. Ő vitába szállt egy felfedezéssel szemben a felfedezőkkel, tehát amit nem ő fedezett fel. Csak egy vitát bukott el, semmi mást. Amit Einstein fedezett fel, azzal nem sok probléma van a mai napig se...

Te nagyon el vagy tévedve.

Durván Galilei óta, ha volt olyan tudományos felfedezés, amit a világban mindenhol leellenőriztek és sok más kutató is az igazságát eredményekkel alátámasztva visszaigazolta, és ezek taníthatóan bekerültek a világ minden iskolai tananyagába, akkor az ilyen felfedezések a mai napig érvényben maradt, és semmit se veszítettek az igazságukból. Einstein felfedezései nem tették semmissé, és nem tették érvénytelenné Newton téziseit, és azok a mai napig használatosak, és a gyakorlatban használandóak. Einstein tézisei (amit a mai napig fényesen igazolnak vissza a kísérletek, miegyebek) sokkal inkább az érvényességi köröket tolták ki a Newton által még akkoriban nem megfigyelhető tartományokba.

Szóval kb. Galilei óta a tudomány fentebbi kritériumoknak eleget tevő tanításai alapján kijelenthető, hogy a tudomány, ebben az értelemben, a mai napig tévedhetetlennek bizonyult.

#120: "Mi lesz a spontaneitásod vége ha mindenre rájössz???:)"

Ha van spontaneitás, a világ sohasem lesz kiismerhető teljesen. A világ csak akkor ismerhető ki teljesen, ha fix törvények uralkodnak benne. A fix törvények unalmasak, kiismerhetőek, fika az egész úgy ahogy van.

#124: "Vagyis bizonyos szabályokat nekünk is be kell tartani."

Olyan még soha nem volt, hogy ha elkezdtünk új szabályokat betartani, akkor az valahol ne okozott volna más gondokat. Soha de soha nem léteztek mindenkinek és mindennek jó szabályok. És olyan se létezett soha, hogy az új szabályok betartása ne indított volna el olyan folyamatokat, amiről addig nem tudtunk, és végül ismét új szabályokat kellett kitalálni. Ez a folyamat örökké fog tartani, vagyis végleges szabályok nem léteznek.