Hithű keresztények, akik hisztek az evolúcióban! Hogyan vagytok képesek összeegyeztetni a kettőt?

Az evolúcióra egy Isten által előidézett folyamatként tekintek.

Isten először teremtette meg az állatokat, az evolúció alapján pedig tudjuk, hogy az állatok az ember előtt jelentek meg. Az nem számít, hogy ők meghaltak, eleve nem örök életre lettek teremtve az állatok. Az emberek akik meghaltak az előtt pedig előemberek voltak.

Nem tudom honnantól tekinthető egy előember embernek, az australopithecus aligha, de ehhez a témához nem értek annyira, hogy meg tudjam mondani.

Úgy gondolom az egész teremtés oka, hogy a Teremtő megismerje önmagát, az atomok, az állatok, növények, az ember, és a magasabb szinten lévő lények viselkedésén döntésein, fejlődésén keresztül.

Mind részei vagyunk a Teremtőnek, aki így milliárdszor milliárd lényen keresztül látja, tanulmányozhatja önmagát.

Az evolúció csak egy alrendszere a teremtésnek, hogy folyamatos legyen a fejlődés, a változatosság.

Ilyen alapvetés a szabad akarat képessége, amely áthatja a teremtés egészét.

Mondjuk én is egyet értek az elsővel, hogy nem biztos ,hogy ezt magára erre a vilagra kell érteni.

Én úgy értelmezem ezt egyébként ,hogy a felsőbb világnak fontos maga az élet.Ha megnézed ebben a világban hogyan tudod megnyilvánítani a jót vagy a rosszat.Vagy hogyan tudsz a szeretet felé mutatni?

Csakis cselekedettel.Csakis a cselekedet számít.Ha megnézed az evolúciót ,az is maga az élettel kezdődik.A teremtés napjai is mind az életről szól.Megteremti Isten az életet.Nem csak az embert.

És ha magát az embert nézed ,mindentől függ.Függünk a természettől,függünk a környezettől, az időtől, a halandóságtól.Így Istennek szerintem nem az ember a fontos ,hanem az élet, és a benne megnyilvánuló cselekedet.

Sőt szerintem az élet alapja a szeretet is.Minden a szeretetért dolgozik.

Három alaptipusa van a szeretetnek.

Az egyik aki azt akarja ,hogy szeressék, vagy elismerjék, viszont ő nem tartja azt fontosnak ,hogy viszont szeressen.

A másik meg szeretni akar, és törődni a másikkal.

Meg ezeknek esetleg bizonyos kombinációi.

Egyszerűen. pl.: a halállal sem foglalkozok minden nap mint problémával különben beleőrülnék.

A tudomány válasza a halálra elég kiábrándító.

Tipikus eset amikor jobb a boldog tudatlanság mint a kiábrándító tudás.

Pedig valahol a hit a halállal kezdődik.Bármit érsz el az életben ,bárkiket is szeretsz,azt itt hagyod. Így a tudat ,hogy egy biztosból egy bizonytalanba lépsz át,megnyugtat, hogy van odaát valami.

Ez egy rettentően megnyugtató állapotot ad.

A Bibliában a halál ellenség, az evolúcióban szükséges tényező, amin az élet lépked felfelé. Abszolút ellentétes a Bibliával. Akik a darwini evolúciót belemagyarázzák a Bibliába, már most elkönyvelhetik a bukásukat, mert a hamisítást, rágalmazást, csalást, az ige elferdítését az Isten nem tűri. Ha nem értetted meg Jézus tanúságtételét az ember Isten általi közvetlen teremtéséről (Mát 19:4), akkor mi közöd van egyátalán a krisztusi hithez?

" csak olyan válaszoljon, aki komolyan veszi a hitét, de mellette elfogadja az evolúciót is" - bocs, én elfogadom az evolúciót, mint a kárhozat csúszdáját, amin a hitben lecsúszottak lecsúsznak.

Az Isten elindítja az élet rulettgolyóját, amit a szelekciós természeti erők ide oda lökdösnek és a végén célba ér a golyó, a kész ember kialakulása? Idióta!

A keresztények ateista öltönyben villognak, még a homopapokat is összeadják... itt tartunk.