Jehova tanúi mit gondoltok róluk lehet bennük bízni?

Tisztelt 54-es válaszoló! Teljesen egyetértek veled az 59-es válaszodban írtakkal! Ezek szerint vannak dolgok, melyekben nincs ellentét köztünk. Biztos van több is. De a következő szöveged sajnos nem olyan :( :

(Amit itt idézek, az a végkövetkeztetése annak az eszmefuttatásnak, amit előtte írtál)

"Tehát mit mondott Jehova? "Új szövetséget kötök..." Ki kötötte meg ezt az új szövetséget? Jézus. Következésképp Jehova és Jézus ugyanaz. Nem lehet két külön személy."

Ugye tudod, hogy ezzel az állításoddal még a mainstream, háromsághívő, magukat kereszténynek nevező egyházak sem értenek egyet? Ugyan vannak olyanok a háromság hívei között, akik "egy személynek" tartják Jézust az Atyjával, hiszen maga a tan igen zavaros és ellentmondásos, és semmiképpen sem bibliai tanítás, de a főáram három külön személyt különböztet meg. De ez csak azt bizonyítja, hogy a háromság legelfogadottabb verzióját te sem értetted meg és a bibliából KIRAGADOTT szövegekből helytelen következtetéseket vontál le.

Ugye azt a kérdést nem nehéz megválaszolni, hogy vannak-e olyan Ószövetségi részek, amelyek egyértelműen Jehovára vonatkoznak, az ihletett bibliaírók mégis Jézus Krisztusra alkalmazzák őket? Nem nehéz, mert VANNAK! Egy ilyent ragadtál ki a teljes Írás fényéből te is. Nézzünk meg más példákat is:

"Miért idézi a János 1:23 az Ézsaiás 40:3 szavait, és miért alkalmazza arra, amikor Keresztelő János előkészítette az utat Jézus Krisztusnak, noha az Ézsaiás 40:3 egyértelműen kijelenti, hogy az utat Jehova számára készítik elő? Azért, mert Jézus az Atyját képviselte. Ő az Atyja nevében jött, és biztos volt benne, hogy az Atyja mindig vele van, mivel azt tette, ami az Atyjának tetszik (Ján 5:43; 8:29)."

Vagy egy másik:

"Miért vonatkoztatja a Zsoltárok 102:26–28 (102:25–27, ÚV) szavait a Héberek 1:10–12 a Fiúra, holott a zsoltáríró azt Istennek szánta? Mivel Isten a Fiú révén valósította meg a zsoltáríró által megfogalmazott teremtési munkát. (Lásd: Példabeszédek 8:22, 27–30; Kolosszé 1:15, 16.) Ne kerülje el a figyelmünket, hogy a Héberek 1:5b idéz a 2Sámuel 7:14-ből, és Isten Fiára alkalmazza. Bár ez az írásszöveg első ízben Salamon esetében teljesedett be, később pedig Jézus Krisztuson is, ez mégsem jelenti azt, hogy Salamon és Jézus azonosak, vagy "egyenlőek" a háromság főárama szerinti értelmezésben. Jézus ’nagyobb Salamonnál’, s olyan munkát végez, amelyet Salamoné árnyékolt elő (Luk 11:31)."

Ha egy király kijelenti, hogy valamit meg akar csinálni és ez ügyben kiküld egy embert, aki végrehajtja a tervét, vajon nem tulajdoníthatjuk-e a királynak azt az elvégzett munkát?

Természetesen a bibliai példában Jézusnak is nagy dicsőség jár azért, amit tett, de Jézus kinek is volt a tanúja??? Az Atyjáé, akit történetesen a mai magyarul elterjedt formában Jehovának vagy Jahvénak hívunk. Jézus kihez imádkozott akkor, ott a főpapi imájában, amit te is idéztél tőle? Az Atyjához, Jehovához. Vagy úgy gondolod, hogy saját magához imádkozott? Ez azért érdekes és FONTOS kérdés, mert a tanítványainak, vagyis az igaz keresztényeknek Jézus Krisztus élő PÉLDA volt!

Vajon azt a követendő példát kapták Jézus életéből és szolgálatából, hogy saját magukhoz imádkozzanak?

Ugyanebben az imában kicsit előtte ezt mondta Jézus:

"Az örök élethez az szükséges, hogy megismerjenek téged, az egyetlen igaz Istent, és azt, akit elküldtél, Jézus Krisztust." (17:3)

Hogyan jellemezte Jézus az Atyját, Jehovát? Az "egyedüli", vagy "egyetlen igaz Istennek". Ha tehát maga Jézus mondta azt, hogy az Ő Atyja az EGYEDÜLI igaz Isten, és ettől az EGYETLEN igaz Istentől egyértelműen különválasztotta magát, akkor nyilvánvaló, hogy Ő NEM LEHET az EGYEDÜLI igaz Isten!

Nekem és még sokaknak nyilvánvaló. Lehet persze, hogy aki mindenáron bele akar hallani az Írásba valami hamis dogmát, annak nem nyilvánvaló.

"Mivel Jézus zsidónak született, eleve Jehova tanúja volt (Ézs 43:10). Valójában ő volt Isten valaha élt legkiemelkedőbb tanúja."

"Jézus feltámadásának a napján legalább öt alkalommal jelent meg a tanítványainak (Máté 28:8–10; Luk 24:13–16, 30–36; Ján 20:11–18).

Az ötödik alkalommal Jézus az apostolainak és a velük összegyűlteknek jelent meg. Ez emlékezetes „összejövetel” volt, mivel Jézus „teljesen megnyitotta elméjüket, hogy felfogják az Írások jelentését”. A tanítványai ekkor ismerték fel, hogy az Írásokban meg lett jövendölve, hogy Jézust megölik az ellenségei, de később fel fog támadni. Jézus zárószavaiból egyértelműen kiderül, milyen felelősséggel bízta meg a jelenlevőket: „az ő nevében megbánást fognak prédikálni a bűnök megbocsátására az összes nemzetben, Jeruzsálemtől kezdve”. Majd hozzátette: „tanúi kell hogy legyetek ezeknek” (Luk 24:44–48).

Az apostoloknak tehát nem volt kérdéses, hogy mit értett Jézus azon, amit 40 nappal később mondott. Ekkor jelent meg nekik utoljára, és egyszerű, de határozott szavakkal így szólt: „tanúim lesztek mind Jeruzsálemben, mind egész Júdeában, és Szamáriában, és a föld legtávolabbi részéig” (Csel 1:8).

De miért fogalmazott úgy Jézus, hogy az ő tanúi lesznek, és nem Jehova tanúi? Mondhatta volna ez utóbbit is, de izraelitákhoz szólt, akik már eleve Jehova tanúi voltak!" (Őrtorony könyvtár)

Tehát a változás abban állt, hogy a zsidóknak, akik már eleve Jehova tanúi voltak, Jehova tanúiként onnantól Jézusról is tanúskodni kellett!

kedves előttem szóló. sajnos rettenetes butaságok tömkelegét írod, SAJNOS.

nem bántó szándékkal mondom hanem új információk miatt, amiket nem tudsz jelenleg.

jehova MESEKÖNYVEKET felejtsd el örökre! minek olvasod?!

még gyerekeknek sem valók akik még nem jártak iskolába olyan butaságok szerepelnek benne és rengeteg ezért ÁRT NEKIK IS!

még a NEM hívők nagy része is tud annyit tanultakból, hogy jézus soha de soha sem volt jehova vallású, de még köze sem volt a jehova névhez !

sőt a tudomány mai állása szerint még zsidó származásu sem volt véletlenül sem

és valószínű származási vallása miatt még zsidó vallású sem lehetett saját maga sem hogy felvette később

a családi vallási hovatartozási sokkal keményebb törvényei miatt mint most ami van a jehovistáknál van ,

akárminek is választották és nevezték hogy zsidók királya, stb.

bármennyire is 1000 emberből 999 ember ezt tartja teljesen természetesnek más keresztények is ,

hát sajnos a tudomány RÓLA más oldalát is felfedte

és talán közel 100% ?! megbízhatóság mellett.

ne a jehova mesekönyveket olvasgasd hanem mindig a legfrissebb mai állapotokat nézd

és NE az elavult információkat amikkel ETETNEK.

Kedves 62-es válaszoló!

"Ugye azt a kérdést nem nehéz megválaszolni, hogy vannak-e olyan Ószövetségi részek, amelyek egyértelműen Jehovára vonatkoznak, az ihletett bibliaírók mégis Jézus Krisztusra alkalmazzák őket? Nem nehéz, mert VANNAK! Egy ilyent ragadtál ki a teljes Írás fényéből te is."

Bizony vannak! Mégpedig több száz olyan ószövetségi igehely van, ami Jehováról mond próféciát, mégis Jézusban teljesedik be (pedig a prófécia sok helyen egyértelműen Elohimról beszél, pl. Ő jön el a templomába, Mal. 3,1., Őt adják el 30 ezüstért, Zak 11,12, stb.).

Sőt, több száz olyan isteni attribútumot sorol fel az Ószövetség, ami csakis Jehovára vonatkozhat, az Újszövetség mégis Jézusra vonatkoztatja (Pl. néki hajol meg minden térd, Őt vallja meg minden nyelv, Alfa és Omega, Teremtő, Mindenható, Örökkévaló, stb.) Ha kéred, leírom az igehelyeket. Ezeket elég nehéz másképp magyarázni, mint úgy, hogy a kettőnek ugyanannak a személynek kell lennie.

Nem véletlenül pont az új szövetség megkötését ragadtam ki a sok százból, amit olyan próféciát, amit Jehova ígér, mégis Jézus teljesíti be. Ugyanis ez az, ami leginkább cáfolja a Te magyarázatodat, miszerint Jehova valaki mást küldött maga helyett, hogy az egyébként az Ő személyére vonatkozó próféciákat helyette beteljesítse. Ez a szövetségkötés esetén ugyanis végképp lehetetlen, pont úgy, ahogy senki sem végrendelkezhet másvalaki helyett, sem nem léphet érvénybe egy végrendelet, ha másvalaki hal meg, és nem a végrendelkező.

A szövetség a Bibliában végrendeletet jelent (Testamentumot). A végrendelet csak akkor lép érvénybe, ha a végrendelkező meghal. Jehova viszont, mint Isten, nem halhatott meg, ezért lett emberré Jézus Krisztusban, hogy emberként meghalva érvényessé tegye a végrendeletét, és Te örökölhesd az Ő örök életét és mindenét, amije van.

Ha szerinted Jehova és Jézus két külön személy, akkor az új szövetséget csak Jézus kötötte meg a tanítványaival. Ez esetben viszont sem ők, sem mi nem vagyunk Jehovával semmiféle szövetségben. Vagyis ilyen módon pedig semmi közünk Jehovához. Márpedig tudjuk, hogy Isten az, aki az Ó és az Újszövetség szerzője egyaránt. Nincs is olyan példa sehol a Bibliában, hogy egy szövetség megkötésére a két fél valaki mást küldött volna maga helyett. Sem az emberek egymás közötti, sem Isten és az ember közötti szövetségkötésnél nem találunk ilyet, nem is lehetséges. Ahogy nem lehet házasodni sem úgy, hogy valaki más mondja ki helyetted az igent és írja alá a házassági szerződést, ahogy nem lehet végrendeletet sem érvényesíteni úgy, hogy valaki más hal meg a végrendelkező helyett, úgy lehetetlen volt az is, hogy Jézus kösse meg az új szövetséget Jehova helyett a tanítványaival. Ilyen gyakorlat a Bibliában nincs. És Jehova sehol sem mondja, hogy majd küld valakit, aki megköti a helyette a szövetséget. Nem is tehetné. Ő azt mondta: "szövetséget kötök".

Ezért ne forgassuk ki a Bibliát, ne olvassunk bele olyat, ami nincs ott. Jehova kötötte meg az új szövetséget a tanítványaival, mégpedig úgy, hogy emberi testet öltött, és emberi mivoltában jött el. Mert emberként tudott csak meghalni, hogy ez a szövetség, vagy testamentum érvénybe léphessen, amit velünk kötött, érvénybe lépjen, és mi megkapjuk Ő utána az örökséget, amit ránk hagyott. Ezért mondja a Zsidókhoz írt levél:

"ezért új szövetségnek a közbenjárója ő, hogy meghalván az első szövetségbeli bűnök váltságáért, a hivatottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét. Mert a hol végrendelet van, szükséges, hogy a végrendelkező halála bekövetkezzék. Mivel a végrendelet holtak után jogerős, különben pedig, ha él a végrendelkező, épen nem érvényes. Innét van, hogy az első sem szenteltetett meg vér nélkül." (Zsid 9,15-18).

Ebből látjuk, hogy az Ószövetség is csak előre vetítette az állatáldozatokkal azt az új szövetséget (testamentumot), ami majd a Végrendelkező, azaz Krisztus halálával válik érvényessé. Az állatáldozatok nem tehették érvényessé a végrendeletet, csak előrevetítették, ha úgy tetszik, megjövendölték, hogy majd a végrendelkező halála, Krisztus halála fogja azt érvényessé tenni. Csakhogy az Ószövetséget is Jehova kötötte a népével, és nem más. Ugyanúgy az Újszövetséget is Ő kötötte, hiszen ez lényegében ugyanannak a szövetségnek a megújított, kiterjesztett formája. Ő az egyetlen, akivel Izrael és mi keresztények is, szövetségben állunk. Ő az egyetlen, akinek az emberi testében (Krisztusban) bekövetkezett halála érvényessé tehette ezt a szövetséget (testamentumot). Ezt senki más halála nem tehette érvényessé.

Kérlek, hogy gondolkodj el ezen.

És ne dogmákban gondolkodj, hanem az Igét tanulmányozd. Engem nem érdekel a szentháromság dogma, sem Jehova tanúinak a dogmája, engem csak az Ige érdekel. Abban pedig az áll, amit fentebb leírtam, és nem ragadtam ki az égvilágon semmit. Ez a bibliai szövetségkötés törvénye és logikája, ami amúgy megfelel a mai joggyakorlatunknak is. Mert senki sem vehet át egy örökséget úgy, hogy nem a végrendelkező halt meg, hanem helyette valaki más.

"Bizony vannak! Mégpedig több száz olyan ószövetségi igehely van, ami Jehováról mond próféciát, mégis Jézusban teljesedik be (pedig a prófécia sok helyen egyértelműen Elohimról beszél, pl. Ő jön el a templomába, Mal. 3,1., Őt adják el 30 ezüstért, Zak 11,12, stb.)."

Ez teljesen igaz, ez éppen az, amit én is írtam. Természetesen Jehova kötötte a szövetséget, és személyesen a Mindenható Isten, Jehova ígért meg ennek kapcsán sokféle dolgot, hogy megteszi. De azt sehol sem mondja a Biblia, hogy személyesen Jehova egyedül fogja ezeket mind végrehajtani! A megváltás terve szerint te magad is elismered, hogy az Atya, vagyis a Mindenható Isten, Jehova nem halhat meg. Így van! De akkor mégis hogyan halt meg szerinted? Jehova a Biblia szerint az "öröktől fogva, örökké élő", aki "nem halhat meg" semmilyen körülmények között, még olyan misztikusan sem, mint ahogy ezt a "Jézusban megszületett" sztorit előadod.

Nem, a Biblia szerint Jézus addig míg a földi élete végén ki nem végezték, nem volt halhatatlan, de ekkor is az Atyjától különálló entitásként létezett, mind mindig előtte és utána is. A Biblia semmilyen misztikus csűrést-csavarást vagy engedményt nem említ és engedélyez abban, amit Jehova Isten HALHATATLANSÁGÁRÓL mond. Ez nem lehet választás kérdése nála, Ő ÖRÖK és minden körülmények között halhatatlan személy. Ő személy szerint nem áldozhatja fel az életét, az Ő mindenek-feletti szeretete nem ebben mutatkozott meg, hanem abban, amit a Biblia így fogalmaz meg:

"16 Mert Isten annyira szerette a világot, hogy az egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, ne pusztuljon el, hanem örök élete legyen. 17 Mert Isten nem azért küldte el a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy a világ megmeneküljön általa."

Tehát akkor Jehova a Fiát "adta", avagy Őt "KÜLDTE" a világba a mi érdekünkben! Nem pedig Ő jött személyesen le hozzánk Jézus "képében", ahogy te ezt látod.

De erről a tényről beszél az az újszövetségi beszámoló több helyen is, amely azt írja, le, hogy Jézust ugyan látták a földi emberek (már akiknek kiváltsága volt az első sz.-ban Izraelben élni), ellenben az "Istent soha, senki nem látta"! (1Jn 4:12)

"18 Istent egy ember sem látta soha. Az egyszülött isten, aki az Atya oldalán van, az szolgált felőle magyarázattal." (János 1:18)

"46 Nem mintha bárki is látta volna az Atyát, kivéve azt, aki az Istentől van. Ő látta az Atyát." (János 6:46)

De ezt az Ószövetség is több helyen megfogalmazza.

Tehát világos, hogy Biblia teljesen racionálisan fogalmaz, amikor abszolút természetes módon kettéválasztja a két személyt, Jehovát és Fiát, Jézus Krisztust.

Most gondold át józanul: ezeket a verseket, meg amiket az előző válaszomban írtam (főleg ha mind egymás után sorba vesszük őket), nem lehet másképpen értelmezni, csak tisztán és racionálisan megközelítve. Ellenben azokat, amikről vitázunk, lehet átvitt értelembe venni, gyakran a legmagasabb rangú uralkodók esetében ez úgy is értendő, ahogyan írtam. Jézus az Atyját képviselte. Ő az Atyja nevében jött, és biztos volt benne, hogy az Atyja mindig vele van, mivel azt tette, ami az Atyjának tetszik (Ján 5:43; 8:29)

"Tehát akkor Jehova a Fiát "adta", avagy Őt "KÜLDTE" a világba a mi érdekünkben! Nem pedig Ő jött személyesen le hozzánk Jézus "képében", ahogy te ezt látod."

Ezt nem én látom így, hanem a Biblia határozottan állítja, hogy Isten testesült meg Jézusban: "Isten megjelent testben" 1Tim 3,16.

Azt is egyértelműen állítja, hogy Jézusban "lakik az istenség egész teljessége testileg" (Kol 2,9), hogy "Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot" 2Kor 5,19. stb.

Még rengeteg igét lehetne hozni arra, hogy Maga Isten öltött testet Krisztusban úgy az Ó mint az Újszövetségből, de amit az előbb is leírtam: nem lenne érvényes az újtestamentum ránk nézve, ha Krisztusban nem maga a szövetség szerzője, a végrendelkező, az Isten jelent volna meg. Ennél semmi sem bizonyítja jobban, hogy a kettőnek ugyanannak a személynek kell lennie.

A magyarázat az általad hozott igékre nem az, hogy Isten és Krisztus két személy, hanem az, hogy Krisztusnak kettős természete van, isteni és emberi. Mint Isten, Ő Maga Jehova, mint ember, Ő a Fiú. Mint Isten, mindenható, mint ember, olyan, mint mi, kivéve, hogy Ő velünk ellentétben bűntelen volt. (Mivel ha nem lett volna bűntelen, nem mehetett volna helyettünk ítéletre, hiszen akkor a saját bűnéért bűnhődött volna a kereszten, és nem mieinkért.)

De a magyarázat Krisztus kettős, isteni és emberi természetében rejlik. Ezért beszél némelyik helyen úgy, mint Isten, (Pl: "Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok" Jn 8,58), máshol pedig úgy, mint ember ("az én Atyám nagyobb nálamnál" Jn 14,28). Hasonlóképpen az evangéliumok és a levelek is szólnak róla úgy, mint Istenről, isteni tulajdonságokkal ruházva fel Őt, és szólnak úgy róla, mint emberről, a Fiúról, a megváltóról. De nem két személyről van szó, hanem egyről. Ezért nem probléma Pálnak p. így fogalmazni: "De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. *A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé." (Róm 8,9). Isten Lelke és Krisztus Lelke tehát ugyanaz a Lélek.

Végigvehetném az egész Bibliát, mert az ószöv-i próféciákban ugyanúgy megjelenik a Messiásnak ez a kettős természete, mint az Újszövetségben. "Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!" Ézs 9,5. Abban pedig ugye, egyetértünk, hogy ez az Ézsaiási prófécia Jézusról Krisztusról szól.

"Ezt nem én látom így, hanem a Biblia határozottan állítja, hogy Isten testesült meg Jézusban: "Isten megjelent testben" 1Tim 3,16."

Látod, mindig kibújik a szög a zsákból! Itt is, most. Bármennyire azt állítod, hogy nem érdekel a háromság dogmája, ugyanazokat a hamis, félrefordított verseket hozod fel "bizonyítéknak", amit a háromság hívei erőltetnek. Persze ebből is van jó néhány.

"16 Igen, a szent titok, amely magában foglalja az Isten iránti odaadást, nagyon fontos: „Ő eljött emberként, igazságosnak nyilvánították, amikor szellemi lény lett, megjelent angyaloknak, prédikáltak róla a nemzetek között, hittek benne a világon, felvitték az égbe, és dicsőséggel fogadták az égben.”" (1Timóteusz 3:16)

"A háromsághívők megpróbálják összezavarni a szent titok értelmezését azt mondván, hogy az 1Timótheus 3:16-ban említett „Ő”, maga Isten. Ez abból ered, hogy a Károli fordítás és néhány más korai változat így írja: „Isten megjelent testben.” Ezzel szemben mit mondanak a legmegbízhatóbb görög kéziratok? Egyöntetűen az „ő” névmást használják az „Isten” szó helyett. A szövegkritikusok most egyetértenek abban, hogy az „Isten” szó beszúrása írnoki tévedés. Ezért az újabb fordítások, mint az An American Standard Version, a The New English Bible és az Új Világ fordítás így írják ezt a szöveget: „Ő nyilvánvaló lett hústestben”. Nem, nem Isten jelent meg „hústestben”. Inkább szeretett Fia és első teremtménye volt az, akiről János apostol ezt írta: „A Szó hústestté lett és közöttünk lakozott, és mi láttuk az ő dicsőségét, olyan dicsőséget, amely egy atya egyetlen nemzett fiát illeti meg, és ő telve volt ki nem érdemelt kedvességgel és igazsággal” (János 1:14)." (Őrtorony könyvtár)

És ez a probléma! Egy seregnyi olyan szöveg van így elferdítve, mely látszólag a háromságot támogatja! Akadnak köztük olyan versek, melyek eleve kétértelműen fordíthatók, és természetesen a háromság hívei teológiai elfogultsággal az ő szájuk íze szerint adják vissza. Ezzel csak az baj, amit te is csinálsz- még akkor is, ha esetleg nem tudsz róla: olyan verseket hozol fel az elgondolásod alátámasztására, melyek mindegyike hasonlóan zsákutca és valójában a gondos és alapos kutatás fényében lelepleződik.

De ez csak egy dolog. A lényeg az, hogy azok az EGYÉRTELMŰ és pontos bibliai versek, melyeket ellenpéldának felhoztam (van ebből is sok), azok sajnos süket fülekre találnak azoknál, akik elsősorban és túlnyomórészt érzelmi kérdésként kezelik a témát. Márpedig az ilyen emberek olyanok, mint azok, akik valóban (akár a tudtukon kívül is) el vannak tévedve. Aki ezt észreveszi, az szól neki ez ügyben és a saját térképén is készséggel elmagyarázza, hogy nem pontos az irány bizonyos félrevezető körülmények miatt. Itt a kérdés, hogy vajon az illető hajlandó-e elfogadni a felvilágosító tanácsát, vagy nyakasságból megy a saját feje után?

De leírom a következő hamis érvedet a Kolossé 2:9-ről is, hogy lásd, milyen manipulatív módon akarják a Biblia egyes verseire erőltetni a háromságot, vagy te annak is egyik elferdített változatát:

"A Kár. ezt írja: „Ő benne [Krisztusban] lakozik az istenségnek [görögül: the·oʹté·tosz] egész teljessége testileg.” (A B.—D., Kat. és ÚRB hasonló gondolatot közvetít.) Az ÚV ezzel szemben ezt írja: „őbenne lakik az isteni jelleg egész teljessége testileg.” Egyes angol és német fordítások az ’istenség’ helyett ’isteni természetet’ írnak. Vesd össze: 2Péter 1:4.)

Való igaz, hogy a Kolosszé 2:9-et nem mindenki magyarázza azonosan. De melyik fordítás van összhangban a kolosszéiaknak írt ihletett levél többi részével? Van-e valami Krisztusban, ami azért a sajátja, mert ő Isten, egy háromság része? Vagy a ’teljesség’, amely benne lakozik, másvalaki döntése alapján lett az övé? A Kolosszé 1:19 (B.—D., Káldi, Kár., Kat.) szerint azért lakozott Krisztusban az egész teljesség, mert az „tetszett az Atyának”. A Maszny. azt írja, hogy „az Isten úgy akarta”."

[link]

Tehát Kolosszé 1:19: "19 Mert Isten jónak látta, hogy a Fia mindenben teljes legyen" - vagyis Jézus nem volt maga az Isten, sem "kettős természet", sőt, semmi nem volt a sajátja Krisztusnak alanyi jogon, ami azt igazolná, hogy Ő az Isten, hanem a Mindenható Isten ADTA neki az isteni természet teljességét.

De mivel LOGIKUSAN csak EGYETLEN EGY mindenható Isten létezhet (hiszen embert, angyalt Jézust, vagy éppen Sátánt is nevezi a Biblia Istennek, de MINDENHATÓ csak egy lehet, senki más nem lehet rajta kívül), így teljességgel érthető, amit Pál írt a 1Kor 8:6-ban:

"6 számunkra valójában egy Isten van, az Atya, akitől van minden, mi pedig őérte vagyunk, és egy Úr van, Jézus Krisztus, aki által van minden, mi pedig őáltala vagyunk."

Ugye nem kell semmit ezen ferdíteni és olyant belemagyarázni, amihez semmi köze? Ez a páli szöveg neked ésszerű és érthető? Logikus, vagy Jézus NEM BIBLIAI "kettős természetét" ebbe is beleköltöd?

Nekem logikus és a teljes Írással együtt érthető. Pál EGYÉRTELMŰVÉ teszi, hogy csak EGY ISTEN van nekünk, aki nyilvánvalóan a Mindenható Isten. Ez egészen bizonyos, ugye? Ezen kívül és ezen túlmenően létezik Jézus Krisztus, akit nem nevez (mindenható értelemben) Istennek (sőt, semmilyen értelemben sem), hanem Úrnak szólít. Istentől van minden (Jézus is), Jézus által (mivel megteremtése után általa teremtette Isten a világot), ennyi. Ezt mondja el a Biblia az Ószövetségben is.

Pál Itt IS! különválasztotta Jehovát Jézustól, mint két külön személyt. Miért nem tette hozzá, hogy Ők valójában egy személy csak csalafinta módon Jézus "kettős szerepben" van? Nem hogy itt, ezt sehol írják, még csak nem is utalnak rá!

Nem, valójában a kettős természet mese nem bibliai és csak a háromság mítosz miatt létezik, mert a háromsághoz igazított versekből ezt lehet kiolvasni.

Te ezt a látszólagos "ellentmondást", mely a kettőnk bizonyítékai között hízódik, egy a bibliában nem létező "kettős természettel" akarod kimagyarázni. Csakhogy az általam felhozott példák EGYÉRTELMŰEK, józanok és logikusak! Nincs bennük semmiféle misztika (melyet a Biblia tilt) és érthetetlenség. Ezen LOGIKUS versekből kellene hát kiindulni, mint fix pontokból, és ezek fényében olvasni azon verseket, melyeket felhozol. Persze nem árt, ha az a fordítás PONTOS, mert éppen az első példád már kapásból FÉLREVEZETŐ volt!

Érdemes lenne megnézni, mit ír az eredeti görög szöveg:

[link]

E szerint a Theos, tehát Isten manifesztálódott (epifania) hústestben.

"Látod, mindig kibújik a szög a zsákból! "

Látom, pontosan ott vagyunk, ahova mindig is jutunk, valahányszor elkezdek Jehova tanújával a Bibliáról beszélgetni. Ilyenkor mindig kibújik a szög a zsákból, hogy ti a Bibliát csak megtévesztésből hordozzátok magatoknál, mivel nektek egy egészen más "Bibliátok" van, amit a saját tanotok szerint írtatok meg. Nem mondom, hogy fordítottatok, hiszen teljesen eltér az eredeti héber és görög szövegtől. És ilyenkor szoktam becsukni a Bibliámat, hisz nincs értelme úgy igéket felhozni igazságok alátámasztására, ha ti nem a Bibliát veszitek alapul. Akkor nincs mit egyeztetni.

Én csak azt tudom mondani, amit eddig is:

Az Ó és az Új Testamentum is a Mindenható Isten, vagy ha úgy tetszik, Jehova végrendelete. Egy végrendelet pedig csak akkor lép érvénybe, ha a végrendelkező meghal, ez így volt az ókorban is, meg így van most is. Ahhoz tehát, hogy mi az örök életet, mint örökséget megkapjuk, a végrendelkezőnek meg kellett halnia. Az Őrök életét kapjuk meg. Ezért testesült meg Jehova Jézusban, hogy emberré legyen, és emberként meghalhasson. Nem másvalakit küldött maga helyett, nem másvalaki halt meg helyette, hanem "Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot" 2Kor 5,19.

Nagyon át kell írni a Bibliát ahhoz, hogy ezt átmagyarázd úgy, hogy valaki más békéltette meg Istennel a világot, valaki más halt meg, hogy Jehova végrendelete érvényessé váljon. És nagyon át kell írni a Bibliát ahhoz, hogy ne lásd, hogy Jézus Krisztus Isten. Nem az istenség második személye, hanem maga az Isten, Jehova. Erről beszél, az Ó és az Újszövetség is az én Bibliámban. Isten Jézusban jelentette ki magát, Jézusban váltott meg minket, ezért mondja azt, hogy a Jézus név minden név felett való, hogy Jézus nevére hajlik meg minden térd, és minden nyelv őt vallja Úrnak. Fil 2,10-11. Egyedül Jézus nevében van üdvösségünk, "És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más NÉV, mely által kellene nékünk megtartatnunk." Csel 4,12.

A Jehova név tehát nem üdvözít, csakis kizárólag Jézus neve!

Ez áll az én Bibliámban, a tiédben meg nyilván más áll.

Ha tudni akarod az igazságot, akkor dobd ki a hamis UV fordításodat és vedd elő az eredetit, akár héberül és görögül. De ha ragaszkodsz a JW tanokhoz, akkor ragaszkodj ahhoz, csak tudd, hogy az nem az, ami a Bibliában van.