Manapság miért sokkal nyunyókábbak a fiatalok az elsőben szokásos beavatásokkal kapcsolatban?

ma 13:15

"A kérdező kommentje:

Jó, most nem megyek végig a pontokon,"

Pedig nem ártana, ha racionális bizonyítást, érvelést és véleménycserét szeretnél. Ahhoz ugyanis elengedhetetlen a dolgok pontos, matematikai meghatározása.

"nem értek egyet veled egy fontos dologban. Méghozzá szakmailag sem."

Lehet pszichológiailag mindent indokolni ám, ha a tapasztalat nem igazolja azt ugye. :)

"És hát megmondom én neked, hogy miért tartom pszichésen jóval de jóval egészségesebb embernek az ilyet! Mert eleve egy nyitottabb szeméyliségfelépítésről árulkodik, na ezt meg hadd ne indokoljam, miért is szimpibb, mint az olyan szinten zárkózott, aki még a tusolóba is 8 törölközőbe csavarva megy, és szigorúan csakis egyedül. Ha meg bemegy valaki, akkor már kapja is össze magát és megy onnan."

Márpedig nem ártana ezt megindikolnod. Vagy te az emberek értékességét az alapján méred le, hogy mennyire nyitottak a mindennapos dolgaikat tekintve más emberek felé? Akkor szerintem nagyon, de nagyon el vagy tévedve.

"Ott valami gebasz van."

Ezt kéretik racionálisan is indikolni ám! :)

"Elfogadod, hogy tehát egy nyitottabb, szélesebb látókörű személyiségről, felfogásról beszélünk vagy nem?"

A nyitottabb egyáltalán nem egyenértékű a széleslátókörűvel. Mondom: ha racionálisan válaszokat vársz el, akkor minden fogalmat matematikai pontossággal definiálj előtte. Szerintem.

"Persze gondolom, nem, de attól még nekem ez a nagy véleményem, akár elméleti úton, akár tapasztalatokból."

Ok. Ez a te véleményed ugye, és, mint ilyen, leginkább szubjektív, nem valamiféle matematikai-fizikai állandókkal mérhető dolog. Más ember élete során más dolgokat élt át, tehát minden egyes helyzetben nyilvánvalóan másképpen fog reagálni ezekre a dolgokra.

"De akkor nézzük csak azt, hogy mennyi problémát spórol meg egy ilyen nyitott személyiség magának az életben ..."

És mennyi problémát teremt magának? A világ nem fekete vagy fehér, és nem létezik olyan dolog, aminek csak előnyei léteznének. Egyetértesz? :)

"Abban igazad van, hogy feltehetően az az egykori szobatársam se tudott volna racionális magyarázatot adni arra, hogy ő miért nem szégyenlős egy cseppet se, ennek sztem nagyon mélylélektani okai vannak. De az is biztos, hogy nagyon hülyén nézett volna, és nem értette volna, hogy ezzel mégis mi a probléma. Na ezt a fokú nyíltságot már én magam is irigylem, be kell vallanom."

Érdekes. Ezek szerint te nem rohangáltál volna meztelenül a csajok között? Há' de kérlek, hol marad a racionális magyarázatod erre? :)

"Na de oké, most az esetünkre térve egy kérdés:

Te azt egy elfogadható / életképes személyiségnek tartod, aki olyan szinten sérül pszichésen, ha meglátják ruha nélkül, hogy utána évekig jár pszichológushoz ?"

Húha, durva egy beszólás.

Te elfogadhat / életképes egyednek tartod azt, aki védőoltások nélkül nem marad életben? Pedig, te is kaptál gondolom életed során nem egy ilyet, és nélkülök bizony lehet az is, hogy most nem írogatnál itt. Szóval, mielőtt mások veleszületett életképességét kritizálod, nézz egy kicsit magadba is.

"Azt mondod, hogy ez tök egészséges?"

Nem, én elfogadom azt, hogy nincs jogom mások felett az érzéseik miatt ítélezni. A szemérem pedig egy érzés, ami nem befolyásolható tudatosan. Te elfogado, hogy nincsen jogod ítélkezni mások felett az érzéseik miatt?

"Nem kell megmagyarázni, ha már azt mondtuk, h úgyse lehet, de azért kíváncsi lennék a véleményedre. Mert sztem ebben is van egy amolyan átlagos "norma", aztán ha attól valaki ilyen durván eltér, ott azért én valami gondot sejtek (legyen az testi vagy pszichés)."

Igen, megeshet, hogy van valami "gond" úgymond. De gondolkozz el egy picit: ez senkire sincsen ám ráírva. És akkor az a megoldás, hogy olyan helyzeteknek tesszük ki őt, amiben a személyisége még jobban sérül? Na ne már. Ha neked eltörik a kezed, akkor te sem azon vagy, még jobban összetörd, hanem azon, hogy a lehető leghamarabb és a legfájdalommentesebben összeforrjon. Vagy esetleg tévedek?

"Valaki mondta erre azt, hogy pont azért, mert annyira nagyon beképzelt srácról van szó ilyen esetben, hogy ezt egy halálként éli meg, hogy most összetörték az összes létező emberi méltóságát azzal, hogy valakik látták meztelenül. Szóval olyan véleményt kaptam már, hogy egyenes arányban van a beképzeltség (ez pedig az antiszocialitás) mértékével, hiszen ő ebben sem akar "közösködni", ő ebben is "különleges, egyedike" akar lenni, és valóban, egy ilyennek az összes létező emberi tartását el lehet venni ezzel a húzással."

A szeméremérzet szerinted a beképzeltségből fakad? De most őszintén. Mert, ha igen, és, amint te írtad, irigyelted a lányok között meztelenül szaladgáló szobatársad nagyfokú nyíltságát, akkor a te irigységed forrása is a szemérem, és ezen keresztül a te beképzeltséged. Legalábbis a te "logikád" szerint. Ezen megint csak gondolkodj el egy picit.

"Ezt elismerem."

Végre valamit elismersz. :)

"Persze az most egy másik jó kérdés, hogy egy koleszban hogy lehet így létezni 5 éven keresztül ... de hát ezt hagyjuk."

Egész életeken át lehet így léezni akár, nem nagy kunszt. Hidd el nekem, én már csak tudom ezt. :) És igazából nem is értem, hogy a zárkózottságot te miért fogod fel valamiféle úgymond "betegségnek". Ez egy jellemvonás csak, semmi több. Persze, lehet, hogy neked nem szimpatikus, de lehet, hogy másoknak meg az nem szimpatikus, hogy te mások zárkózottságát nem tudod elfogadni ugye. Mert ennek illenék oda-vissza működnie. Szerintem. :)

"De nem lehet, hogy a vagányabb srácokat meg pont ez a hatalmas zárkózottsága idegesítette?"

De miért idegesítette? Nem egyszerűbb lett volna békén hagyni, nem törődni vele, tudomást sem venni akár róla? Racionális indoklást kérek! :)

"Sztem erre azért jó esély van, és megmutatták neki, hogy "nesze neked, ennyi a nagy arcodnak"."

Az a baj, hogy megint csak a te logikád szerint ez bizonyos srác azért különbözött a többiektől, mert ő különbözni akart tőlük. Arra még nem gondoltál esetleg, hogy ő azért volt ilyen, mert ténylegesen is különbözött a többiektől? Tudod: egy társadalom fejlettségét leginkább az tükrözi, hogy mennyire képes elfogadni a tagjai között a másképpen gondolkodókat. Ilyen értelemben ezek a csoportok szerintem társadalomként megbuktak. De egyszerűbb megpróbálni betörni az egyedet, ha mi vagyunk többen ugye, mint a saját magunk hozzáállásán, felfogásán megpróbálni változtatni. Csak éppen ez nem túl nemes gesztus.

Továbbá: az a bizonyos egyed senkinek sem ártott a jellemével. Akkor meg mégis mi idegesítő volt a "nagy" társadalom számára a viselkedésében? Erre azért várnék egy értelmes választ tőled.

"Ezek után is azt mondod, hogy nem tartod egészségesebb személyiségnek az olyat, aki meg nem csak tesz erre magasról, hanem szinte ösztönösen nem tudja érdekelni?"

Ha ösztönös, akkor mégis hogy lehet racionális? :) Tehát most te ezt úgy állítod be, mintha annak az az emberi lény, aki nem képes a társadalom nyomását elviselni, hanem vagy behódol, vagy összeroppan a nyomás alatt, nem lenne ugyanolyan joga az élethez? Már bocs, de ilyen felfogása tényleg a náciknak volt. "Eggyüvé tartozunk". No, hát szerintem meg nagyon nem.

"Sztem nagyon de nagyon komoly személyiségfejlődési kérdés ez, de valójában én sem tudom rá a választ, pedig példákat ismerek mindegyikre bőven, csak ez sztem tudattalan tartalmaktól irányított, szóval nehéz ügy megfejteni."

A tudattalanra - ha létezik ilyen, és nem csak Freud bácsi találmánya - szerintem senkinek sincsen rálátása ilyen értelemben azért. Még magának a tudalatti tulajdonosának sem. Szóval lehetetlen megfejteni, így nem is érdemes vele próbálkozni.

"Na meg oké, biztos igazad van, de azért ne essünk át a ló túlsó oldalára, hogy abszolút minden csak úgy megy irracionális módon, és semminek nincs oka, csak van és kész, és fogadjuk el. Mert ez sem igaz, és az egy dolog, hogy nem ismerjük az okokat, de attól még a legtöbb dolognak bizony nagyon is racionális magyarázata van."

Persze, sok dolognak van racionális oka. Soknak meg nincsen.

A fő kérdés viszont szerintem nem ez. Hanem az, hogy mennyire vagy képes a számodra látszólagosan irracionális embereket és döntéseiket elfogadni, ha egyszer ezek az emberek és döntéseik pontosan 0 negatív hatással vannak rád. Ezzel kellene inkább próbálkozni szerintem, nem pedig az egyén megváltoztatásával.

Ja, még csak annyit: ha te pszichológiái tanulmányokat folytatott emberként nem tudod megfejteni a saját magad által feltett kérdésekre a válaszokat, akkor másoktól meg miért is várod el?

A válaszom ugyanaz marad most is: nem megérteni kell, hanem elfogadni, és mindenkinek sokkal jobb lesz a világ.

"Nálunk a koleszban pl volt egy csávóka, az full meztelenül aludt, meztelnül reggelizett, és kb észre se vette, hogy közben reggel ott mászkáltak csajok is a szobában, egyszerűen nem érdekelte."

Jó, nincs ezzel semmi probléma, hogy nem szégyenlős-e téren, én magam se csináltam belőle ügyet. De miért nem lehet elfogadni,azt, hogy más meg nem ennyire nyitott személyiség, miért kell ráerőszakolni másra a te nézeted? Mit csinált volna az a srác fordított esetben, ha mondjuk az lett volna a norma, hogy csak is kizárólag hosszú újjú pizsmában lehet aludni, és csak felöltözve lehet menni zuhanyozni. Aki meg nem tartja be, azt meg "büntetik" mert nem tartja be a "közösségi normát", mert meztelenül alszik és úgy megy zuhanyozni, egyéneskedve kilógva a sorból??

Gondolom nem repdesett volna az örömtől. Nincs azzal baj, ha valaki nyitott személyiség, és nincs gondja a meztelenkedéssel. De attól hogy ő olyan, az még nem zárja ki azt, hogy más mondjuk csak törülközőbe megy zuhanyozni. Miért kell a másikra ráerőltetni?

Amúgy a kérdező még midnig nem érti, hogy egyedül van, ő azt hiszi mindenki hüly.e és csak ő normális...

Egy normális beavatás valahogy így néz ki:

-Egy kellően megszégyenítő, de nem durva feladat.

-A részvét önkéntes, aki nem akarja az nem csinálja.

-Aki nem csinálja azt kiközösítik valamilyen szinten és így máris akarna fogja.

Éppen ezért beavatás és nem megszégyenítés.

Előző kettő:

Akkor meg én is hülye vagyok, hogy értelmesen próbálok vitatkozni vele. :D