Velem van baj (lelkileg) vagy nem megfelelő emberrel ismerkedek?
Évek óta keresem a társam. Általában sikerült olyanokba belefutnom, akikről már az első találkozás alkalmával kiderült, hogy biztosan nem egymást keressük. Volt olyan eset is, amikor szimpatikus volt, sőt túlzottan is, minél több időt szerettem volna vele tölteni az első találkozáskor, majd a második alkalomra teljesen elmúlt a lelkesedésem. Úgy tudnám legjobban leírni, hogy milyen érzés lehetett ez kb, hogy a rózsaszín ködhöz hasonlítom. Nyilván nem szerelmes lettem első pillantásra, csak a szituáció ahhoz hasonlít. Mikor jön ez az érzés, akkor teljesen elbizonytalanodok. Nem tudom, hogy külsőre tetszik-e annyira, hogy akár egy életet leéljek vele (tudom a belső fontosabb, de azért az sem mindegy, hogy kire nézünk rá minden egyes reggel:). Elkezdem keresni a hibákat, de úgy mindenben. Mintha kifogást gyártanék magamnak, hogy miért is ne ismerkedjek tovább vele.
Évek óta egyedül élek, utolsó olyan kapcsolatom, akivel rendesen együtt éltem, az 7 éve volt. Gondoltam arra is, hogy ez riaszt meg, hogy valaki bekerül a szférámba. Vagy lehet, hogy annyira tökéletesen akarok választani, hogy minden apróságot kritikusan nézek. Tényleg szeretnék egy normális, működő kapcsolatot. Exek teljesen el vannak felejtve, az nem befolyásol.
Tudok alkalmazkodni, és tudom, hogy egy kapcsolatban kell is.
Vajon nem a megfelelő emberrel ismerkedek és azért viselkedem így, vagy csak annyira rég várok az "igazi"-ra, hogy már a legkisebb akadálynál is meghátrálok?
Szívesen olvasnék arról, ha valaki volt már hasonló helyzetben. Hogyan élte meg, mit tett, hogy túllendüljön ezen a kezdeti időszakon, mi lett belőle végül.
Szeretnék mindent megtenni, hogy normálisan ismerkedjek, de kicsit megrekedve érzem magam.
35L
Titok :)
Hiszek abban, hogy kicsi a világ, ha megosztanàm,lehet nem maradnèk anonim.
Jó anyuka leszel kèrdező :)
Rendben, akkor maradjon titok :) Jobbulást, ha olyan fajta sérülésről van szó.
Már én is annyi mindent elárultam magamról, hogy várom mikor ismer fel valaki :D
Ó, köszönöm :) Remélem így lesz, ha eljutok addig egyáltalán.
Próbálom fejben összerakni a mintát rólatok, és a problèmàról:
Vannak fèrfi baràtaitok? ( Bàr, ha csak baràt, az inkább csak fiú :D )
Ismerős minta.
Pszichológusnak kellett volna mennem, küldöm a szàmlaszàmom :D
Pill , mindjárt a véleményem
Nálam ez akkor szokott lenni, amikor nincs meg az a plusz vonzalom. Akkor érzem, hogy ne érjen hozzám, ne csókoljon meg. Bár én úgy is alakítom, hogy ne is gondoljon ilyesmire :)
Az ilyet el szoktam vetni, most ezen próbálok javítani, hátha ki tud alakulni idővel vonzalom (nem hiszek benne, de próbálkozom).
Ezek a külső dolgok is olyanok, hogy van az a típus, akinél nem érdekel, hogy nagy a füle, vagy csálé a foga, mert egyszerűen mindent visz a természete és érzem, hogy kapcsolódunk.
Sőt nekem kifejezetten tetszik is, ha van egy kis "hibája", mondjuk egy kis szünet az első fogai között.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!