Velem van baj (lelkileg) vagy nem megfelelő emberrel ismerkedek?

Még annyit hozzáfűzök ehhez az ismerkedés dologhoz, hogy sokszor hallani, hogy a nők a pénzre mennek. Biztos van ilyen, de a pasik között sem ritka. Többször tapasztaltam már, hogy mintha egy mentőövnek gondolt volna. Látta a körülményeimet (nem élek extrán, csak normálisan), ami hozzáképest jobb volt és egyből egy lehetőség lettem, akivel majd jobb élete lehet ilyen téren.

Volt olyan, hogy nem volt az illetőnek autója. Megbeszéltük, hogy találkozunk, de nekem a munka kicsit elhúzódott és mondtam, hogy akkor addig esetleg induljon el, hogy azzal is időt nyerjünk. Erre szemrebbenés nélkül beközölte, hogy megvárja amíg elmegyek érte.

A buszmegálló 2 percre van tőlem gyalog, egyszer ment haza, de még beugrott a haverjához, aki tőlem busszal kb 5 percre él. Képes volt elvitetni magát kocsival. Én meg persze elvittem. Eddigi életében nem igazán kirándult, nem fedezte fel az országot. Első találkozások alkalmával közölte, hogy most már milyen jó lesz, mert mehetünk mindenfelé. Nem azzal van a baj, hogy csak nekem volt autóm, hanem, hogy ennyire természetes volt, hogy én viszem mindenhova. Kicsit férfiatlan is volt nekem ez a szituáció. Nem mondom, hogy azért, mert mindig vigye a férfi a fenekem, de azért néha jól esik, hogy úgy megyünk el pl egy kirándulásra, hogy értem jön és ő vezet.

Ez csak azért írtam, hogy néha ilyen dolgok, amik elveszik a kedvem az ismerkedéstől. Amikor azt érzem, hogy a javaim érdekesebbek, mint én.

Mire gondolsz pontosan?

Személy szerint azt tudom elmondani, hogy figyelmes vagyok, igyekszem mindig a kedvében járni, házias vagyok (pl jókat ehet nálam), nem hívatom meg magam étterembe, keresem a program lehetőségeket amihez mindkettőnknek lenne kedve, hagyok neki énidőt, anyagiakból kiveszem a részem (pl elmegyünk kirándulni, akkor nem hagyom, hogy mindent ő fizessen), otthonosan érezheti magát nálam stb. Szerintem elég sok pozitív dolgot tudok nyújtani, emellett a töredékét sem kapom. Általában úgy érzem, hogy én töröm magam, igyekszem, a másik meg csak élvezi a dolgokat és nem gondolja, hogy neki is kell bármit nyújtani. Biztos létezik ennek az ellenkezője, de még nem akadtam rá. Előbb-utóbb meglesz :)

#93 nekem sem volt mindig autóm és sosem kellett értem jönni. Mindig megoldottam az utazást. Az volt a kivétel, ha pl elutaztunk, akkor értem jött és haza is vitt. Soha semmi ilyet nem vártam el senkitől és nem is fogok. Nekem kellemetlen lett volna, ha állandóan kocsikázik értem, meg zavart volna, hogy őt terheli anyagilag (mert nem engedik, hogy én tankoljak). Viszont, ha elutaztunk, akkor másban kivettem a részem anyagilag, mert úgy volt fair.

Én sosem kerestem a felfele házasodást részt, volt olyan ismerkedés, amit pontosan azért szakítottam meg, mert sokkal jobb körülményei voltak. Ha felfelé házasodnék, már feleség lennék és gyerekem lenne, mert nem egy ilyen férfi akart udvarolni nekem. És megemlítem, hogy korábbi kapcsolataimban javarészt én voltam a jobban kereső. De azért köszi a kedves gondolatokat :)

#93 és úgy érzem nem jött át a mondandóm lényege. Nem az a probléma, hogy én viszem mindenhova kocsival. Hanem az, hogy neki ez a legelső találkozótól kezdve annyira természetes volt, mintha az ő autója lenne. Konkrétan úgy volt kezelve a szituáció a részéről, mintha már éve óta együtt lennénk és természetes, hogy én hozom-viszem mindig.

De lehet csak azért furcsa ez nekem, mert én nem ilyen vagyok és nekem akármennyire is erősködhetne a másik, hogy hazavisz, akkor sem engedném. Maximum, ha már annyi ideje együtt vagyunk, de akkor is százszor megköszönném neki. És ne essen már le a karikagyűrű, hogy fel kell ülni a buszra és 5 percet utazni rajta. Simán lesétálható távról beszélek a fenti példában.