Velem van baj (lelkileg) vagy nem megfelelő emberrel ismerkedek?
Évek óta keresem a társam. Általában sikerült olyanokba belefutnom, akikről már az első találkozás alkalmával kiderült, hogy biztosan nem egymást keressük. Volt olyan eset is, amikor szimpatikus volt, sőt túlzottan is, minél több időt szerettem volna vele tölteni az első találkozáskor, majd a második alkalomra teljesen elmúlt a lelkesedésem. Úgy tudnám legjobban leírni, hogy milyen érzés lehetett ez kb, hogy a rózsaszín ködhöz hasonlítom. Nyilván nem szerelmes lettem első pillantásra, csak a szituáció ahhoz hasonlít. Mikor jön ez az érzés, akkor teljesen elbizonytalanodok. Nem tudom, hogy külsőre tetszik-e annyira, hogy akár egy életet leéljek vele (tudom a belső fontosabb, de azért az sem mindegy, hogy kire nézünk rá minden egyes reggel:). Elkezdem keresni a hibákat, de úgy mindenben. Mintha kifogást gyártanék magamnak, hogy miért is ne ismerkedjek tovább vele.
Évek óta egyedül élek, utolsó olyan kapcsolatom, akivel rendesen együtt éltem, az 7 éve volt. Gondoltam arra is, hogy ez riaszt meg, hogy valaki bekerül a szférámba. Vagy lehet, hogy annyira tökéletesen akarok választani, hogy minden apróságot kritikusan nézek. Tényleg szeretnék egy normális, működő kapcsolatot. Exek teljesen el vannak felejtve, az nem befolyásol.
Tudok alkalmazkodni, és tudom, hogy egy kapcsolatban kell is.
Vajon nem a megfelelő emberrel ismerkedek és azért viselkedem így, vagy csak annyira rég várok az "igazi"-ra, hogy már a legkisebb akadálynál is meghátrálok?
Szívesen olvasnék arról, ha valaki volt már hasonló helyzetben. Hogyan élte meg, mit tett, hogy túllendüljön ezen a kezdeti időszakon, mi lett belőle végül.
Szeretnék mindent megtenni, hogy normálisan ismerkedjek, de kicsit megrekedve érzem magam.
35L
Ide mèg lehet nem ìrtam, meg ugyebàr különbözőek vagyunk, de én pl. fejbe kiegèszítem a màsik hiànyossàgait, ha nagyon elhúzzuk a randit, ha mondjuk 1-2 alatt talizunk akkor nincs egyszerűen idő az àlmodozàsra, de mi van akkor ha csak "nyújtjuk a rètest" ès mire talizunk kiderül a màsikról, hiàba a kèpek, "hogy egyàltalân nem az esetünk" vagy hogy a màsik fèl "intellektuàlisan egy marèk lepke"
Valahogy meg kell talàlni az egyensúly, hogy ne legyen tömegcikk szàmunkra az ismerkedès= a màsik, nem tudom ,talàlgatok
#51 én ezért se szeretek hetekig chatelni. Élőben dől el minden. Ha írásban okénak tűnik a dolog, akkor ideje találkozni.
Volt aki sziporkázott írásban, élőben meg kb meg sem szólalt. Volt, aki tök kis visszafogott volt élőben, mint egy szégyenlős kisfiú. Szóval szerintem is kár sokáig húzni a találkozást, mert csak "beleszeretünk" egy kialakult képbe a másikról, ami nem is a valóság.
Ezzel nem teljesen èrtek egyet.
De előző gondolathoz térnek vissza ,hogy persze mások vagyunk.
De amúgy ki hogy / mi szerint szűr, bàr àlltalaban a showstopper külső alapjàn van.
Elèggè perfekcionista lehetsz, jó hàttèrrel , de ezt valamelyik előzőben leírtam
a szerelmes idézőjelben volt, úgy is írhattam volna, hogy túlságosan szimpatikus lesz írásban, élőben meg csalódás.
Mi a jó háttér? Családi hátterem nem mondhatom annak. Mármint a ruháimmal költöztem el otthonról 18 évesen és kezdtem el dolgozni 130 km-re a lakhelyemtől. Vagyis nem támogattak anyagilag, de érzelmileg sem. Nem vagyok rosszban velük, de érzelmi támogatást a szüleimtől soha nem kaptam.
Ha anyagilag gondolsz jó háttérre, nem vagyok gazdag, normálisan élek, de semmi extra és megnézem mire költök.
Igazából így meg is van a válasz.
Kellene neked egy jó pszichológus, akit tényleg megmondja a tutit.
Ez nem hangzik túl jól .
Sajnos nem tudok nyilatkozni mert nincs ilyen jellegű tapasztalatom.
De hàt akkor mit lehetne tenni?
Lehet egy nagyon kitartó màsik fèl?
Aki nem tökéletes, de nem adja fel?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!