Velem van baj (lelkileg) vagy nem megfelelő emberrel ismerkedek?
Évek óta keresem a társam. Általában sikerült olyanokba belefutnom, akikről már az első találkozás alkalmával kiderült, hogy biztosan nem egymást keressük. Volt olyan eset is, amikor szimpatikus volt, sőt túlzottan is, minél több időt szerettem volna vele tölteni az első találkozáskor, majd a második alkalomra teljesen elmúlt a lelkesedésem. Úgy tudnám legjobban leírni, hogy milyen érzés lehetett ez kb, hogy a rózsaszín ködhöz hasonlítom. Nyilván nem szerelmes lettem első pillantásra, csak a szituáció ahhoz hasonlít. Mikor jön ez az érzés, akkor teljesen elbizonytalanodok. Nem tudom, hogy külsőre tetszik-e annyira, hogy akár egy életet leéljek vele (tudom a belső fontosabb, de azért az sem mindegy, hogy kire nézünk rá minden egyes reggel:). Elkezdem keresni a hibákat, de úgy mindenben. Mintha kifogást gyártanék magamnak, hogy miért is ne ismerkedjek tovább vele.
Évek óta egyedül élek, utolsó olyan kapcsolatom, akivel rendesen együtt éltem, az 7 éve volt. Gondoltam arra is, hogy ez riaszt meg, hogy valaki bekerül a szférámba. Vagy lehet, hogy annyira tökéletesen akarok választani, hogy minden apróságot kritikusan nézek. Tényleg szeretnék egy normális, működő kapcsolatot. Exek teljesen el vannak felejtve, az nem befolyásol.
Tudok alkalmazkodni, és tudom, hogy egy kapcsolatban kell is.
Vajon nem a megfelelő emberrel ismerkedek és azért viselkedem így, vagy csak annyira rég várok az "igazi"-ra, hogy már a legkisebb akadálynál is meghátrálok?
Szívesen olvasnék arról, ha valaki volt már hasonló helyzetben. Hogyan élte meg, mit tett, hogy túllendüljön ezen a kezdeti időszakon, mi lett belőle végül.
Szeretnék mindent megtenni, hogy normálisan ismerkedjek, de kicsit megrekedve érzem magam.
35L
De az egyáltalán nem baj ha valaki ragaszkodik a tutihoz... úgy értem, szerintem jobb nem szülni egyáltalán mint szülni valakinek akitől aztán elválok, vagy kiszolgáltatottjává leszek, vagy mártírkodom a gyerek miatt. Tehát azzal hogy várok, azzal önazonos vagyok és az unoka-követelő nagyszülők meg a macskásvénlányozókkal stb. nem leszek beljebb. Amúgy én közben sok mindent csinálok, amitől ha végül arra kerül a sor, jobb szülő leszek (pl. élvezem az életemet, járok pszichológushoz stb stb). A várakozás egyáltalán nem elvesztegetett idő.
És nekem tényleg mindenképp csak biztos kötődésű férfi kell, hogy igazán kibontakozhassam. Az ilyen pedig ritka...
Jajj nem tàmadni akartam.(9)
Igazad van abban hogy olyan kell aki külsőleg megfelelő , csak nem szabad túltolni. :)
Milyen érdekes, hogy vannak emberek akiknek "senki se jó"
És vannak olyanok akik összejönnek/ kavarnak a nős kollègàjukkal akàr.
Unokatesóm IT-s csaj, 30 felett, azt gondolná az ember, hogy ilyen szakmàval ( 90% fèrfi ) a nőknek nincsenek pàrkeresèsi gondjaik , pedig de, randira jár.
Nem èrtem ezt a vilàgot, ez màr túl megy a "hiànyzik a plusz", "nem az esetem" , vagy "mindig csak a hülyèket fogom ki" kategóriákon.
Ffi
34-es:
Konkrètan arra, hogy valoszinüleg senki se jó - nem hinném hogy elszigetelve èltek ( csak tipp )
Valószínű nem 1 fèrfi vesz körül, csakhàt mind baràt, így kaptok nèmi èrzelmi tàmogatást,de őt nem potenciàlis jelölt ( tipp )
Valószínű egzisztencia / karrier / külső kimagaslóan jó , és nem szívesen ismerkedtek lefelè ( de ez is csak tipp, minden rosszindulat nèlkül )
36 voltam:
% normalis
% nem akar komoly kapcsolatot
% hàzas / kapcsolatba van / fèlremegy
% bolond / perverz
Ezt szépen fel lehet rajzolni egy piramisban.
Nem lehetetlen , csak tudni kell szűrni , és ki kell tartani - azt mondjàk volt akinek bejött
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!