Velem van baj (lelkileg) vagy nem megfelelő emberrel ismerkedek?
Évek óta keresem a társam. Általában sikerült olyanokba belefutnom, akikről már az első találkozás alkalmával kiderült, hogy biztosan nem egymást keressük. Volt olyan eset is, amikor szimpatikus volt, sőt túlzottan is, minél több időt szerettem volna vele tölteni az első találkozáskor, majd a második alkalomra teljesen elmúlt a lelkesedésem. Úgy tudnám legjobban leírni, hogy milyen érzés lehetett ez kb, hogy a rózsaszín ködhöz hasonlítom. Nyilván nem szerelmes lettem első pillantásra, csak a szituáció ahhoz hasonlít. Mikor jön ez az érzés, akkor teljesen elbizonytalanodok. Nem tudom, hogy külsőre tetszik-e annyira, hogy akár egy életet leéljek vele (tudom a belső fontosabb, de azért az sem mindegy, hogy kire nézünk rá minden egyes reggel:). Elkezdem keresni a hibákat, de úgy mindenben. Mintha kifogást gyártanék magamnak, hogy miért is ne ismerkedjek tovább vele.
Évek óta egyedül élek, utolsó olyan kapcsolatom, akivel rendesen együtt éltem, az 7 éve volt. Gondoltam arra is, hogy ez riaszt meg, hogy valaki bekerül a szférámba. Vagy lehet, hogy annyira tökéletesen akarok választani, hogy minden apróságot kritikusan nézek. Tényleg szeretnék egy normális, működő kapcsolatot. Exek teljesen el vannak felejtve, az nem befolyásol.
Tudok alkalmazkodni, és tudom, hogy egy kapcsolatban kell is.
Vajon nem a megfelelő emberrel ismerkedek és azért viselkedem így, vagy csak annyira rég várok az "igazi"-ra, hogy már a legkisebb akadálynál is meghátrálok?
Szívesen olvasnék arról, ha valaki volt már hasonló helyzetben. Hogyan élte meg, mit tett, hogy túllendüljön ezen a kezdeti időszakon, mi lett belőle végül.
Szeretnék mindent megtenni, hogy normálisan ismerkedjek, de kicsit megrekedve érzem magam.
35L
Kicsit rendezned kell magadban a dolgokat, ez látszik. De ezzel nincs semmi baj.
Nem kell annyira túlgondolni mindent. Elsőre ne kapcsolatot keress, csak valakit, akivel jól érzed magad, ne görcsölj erre.
És merj szembemenni magaddal.
Akár a határok terén, amik között ismerkedsz, akár a magadhoz vagy másokhoz mért elvárásokkal. Nyilván nem azt mondom ezzel, hogy olyanokkal ismerkedjek,akik teljesen távol állnak a te értékrendedtől. Arra gondolok, hogy ne félj, ha valaki egy kicsit más megközelítéssel lép be.
Ezt én magamon tapasztaltam múltkor, jött valaki, aki se korban, se a külső adottságait tekintve nem az elvárásaimhoz hasonló volt.
Mégis nagyon egymásra találtunk, és azt mondtam, hogy új ideálom van.
Aztán máshogy alakultak a dolgok, én meg kb úgy érzem, meghalok az ürességtől.
Köszi a válaszokat! Mindegyikőtöknek igaza van. Félek attól is, hogy macskás nő leszek :D A megszokás is nagyúr, és az ideál "elképzelés" is okoz problémát. Van egy típus, ami számomra nagyon vonzó, de teljesen más kinézetű férfiakkal is ismerkedtem már, és bennük is megfogott valami, ők is tetszettek. Jelen ismerekedésemben külsőre az a probléma, hogy kicsit jobban elállnak a fülei, mint ami a szememnek szép. És akaratlanul is mindig azt nézem. Közben meg olyan gondolataim is vannak, hogy ha lenne gyerekünk tuti, hogy Dumbo fülei lennének szegénynek :) Tudom, nagyon előre szaladtam, kicsit elkalandoztak a gondoltaim :)
És akkor jönnek az olyan szituációk, amikor az utcán megnéznek olyan férfiak, akik külsőre közelebb állnak hozzám. Ilyenkor jön a gondolat, hogy akár leélhetném az életem egy ilyen férfi mellett is. Aztán a következő gondolat, hogy lehet ő szép, de nem lennék boldog mellette. Nehezen találom az egyensúlyt. És hozzáteszem, hogy nekem nem a tökéletes férfiak tetszenek, akik címplapról lépnek le, szóval nincsenek ilyen őrült elvárásaim.
Amit te leírsz az tipikus elkerülő kötődés: [link]
Ez a wikipédia oldal csak a felszínt kapargatja, de vannak szakkönyvek is a témában, ha tudsz angolul akkor még jobb, mert angolul rengeteg cikket találhatsz a témában.
"Vajon nem a megfelelő emberrel ismerkedek és azért viselkedem így, vagy csak annyira rég várok az "igazi"-ra, hogy már a legkisebb akadálynál is meghátrálok?"
Szóval igen, veled van a baj. De az is tipikus elkerülő stílus, hogy a másikban keresed a hibát. Vagyis eddig így tetted, most 35 évesen végre eljutottál arra a pontra, hogy felvesd a lehetőségét annak, hogy veled lehet a baj.
#5 Ez egy új viselkedési forma nálam, 2-3 évvel ezelőtt egyáltalán nem ilyen voltam.
Köszi a linket, megnézem!
"Nem tudom, hogy külsőre tetszik-e annyira, hogy akár egy életet leéljek vele"
Ha komoly kapcsolatot akarsz túl kell a külsősègeken lèpni.
Szerinted 1 év múlva 5 év múlva 10 múlva hogy fog kinèzni?
De ez rád is ugyanúgy vonatkozik, bocsi
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!