Mit tegyek apával hogy békén hagyjon az ismerkedés terén? Hogyan lehetnék megfelelő lánya?

Apukám azt gondolja rólam hogy bezárkózott, antiszociális, visszahúzódó ember vagyok. Instabil, depressziós meg csupa ilyen "szép" dolgok...

December elején költöztem ide hozzá addig 15 éves korom óta nem is beszéltünk sem semmilyen kapcsolat nem volt köztünk, de úgy gondolja hogy ismer engem és ilyennek tart.

Elköltöztem hogy vele lehessek, apa-lánya kapcsolatot építsünk. Budapesten hagytam az addigi életem, a barátaim stb...

Itt nem nagyon sehova, max könyvtárba, de ő rám erőlteti hogy menjek vele a munkatársához mert hogy legyenek barátaim, mert új barátok mindig kellenek...

De nekem nem új barátok kellenek hanem a régiek. Van egy bejáratot kis csapat már 10 éve akikkel amikor Pesten laktam minden nap mentünk, találkoztunk stb és nekem hiányoznak. Nem érti meg hogy én nem barátkozom csak úgy ahogy ő az első szembejövő emberrel. Nekem a régi barátaim a családom, ők voltak mellettem ha kellett...És ezt hogy nem akarok másokat nem érti meg, meg azt sem hogy nem ismer engem mert én mutatok egy képet neki amilyet elvár tőlem, de nem adom önmagam...Azt gondolja ismer, de nem... Ha pedig egy kicsit is önmagam vagyok akkor beleköt mindenbe, ha nem akkor meg abba amit mutatok neki "képet".

Nem akarok menni a munkatársához megmondtam neki, erre azt mondta "Ne poshadj itt bent, jössz és kész." és minden alkalommal ez van...Nekem meg nincs kedvem másoknak jó pofizni, mikor már vannak barátaim és velük jól elvagyok. Még azt sem mertem elmondani neki hogy a barátok közül egy van akivel komolyabb a kapcsolat köztünk és többször is járt itt mikor nem volt itthon, mert akkor leszedné a fejemet... (tapasztalat)

Én a barátokkal interneten tartom a kapcsolatot szóval sokat telefonálunk,írunk egymásnak és apa szerin "telefon függő" vagyok, holott csak a számomra fontos emberekkel beszélek...