Velem van baj (lelkileg) vagy nem megfelelő emberrel ismerkedek?
Évek óta keresem a társam. Általában sikerült olyanokba belefutnom, akikről már az első találkozás alkalmával kiderült, hogy biztosan nem egymást keressük. Volt olyan eset is, amikor szimpatikus volt, sőt túlzottan is, minél több időt szerettem volna vele tölteni az első találkozáskor, majd a második alkalomra teljesen elmúlt a lelkesedésem. Úgy tudnám legjobban leírni, hogy milyen érzés lehetett ez kb, hogy a rózsaszín ködhöz hasonlítom. Nyilván nem szerelmes lettem első pillantásra, csak a szituáció ahhoz hasonlít. Mikor jön ez az érzés, akkor teljesen elbizonytalanodok. Nem tudom, hogy külsőre tetszik-e annyira, hogy akár egy életet leéljek vele (tudom a belső fontosabb, de azért az sem mindegy, hogy kire nézünk rá minden egyes reggel:). Elkezdem keresni a hibákat, de úgy mindenben. Mintha kifogást gyártanék magamnak, hogy miért is ne ismerkedjek tovább vele.
Évek óta egyedül élek, utolsó olyan kapcsolatom, akivel rendesen együtt éltem, az 7 éve volt. Gondoltam arra is, hogy ez riaszt meg, hogy valaki bekerül a szférámba. Vagy lehet, hogy annyira tökéletesen akarok választani, hogy minden apróságot kritikusan nézek. Tényleg szeretnék egy normális, működő kapcsolatot. Exek teljesen el vannak felejtve, az nem befolyásol.
Tudok alkalmazkodni, és tudom, hogy egy kapcsolatban kell is.
Vajon nem a megfelelő emberrel ismerkedek és azért viselkedem így, vagy csak annyira rég várok az "igazi"-ra, hogy már a legkisebb akadálynál is meghátrálok?
Szívesen olvasnék arról, ha valaki volt már hasonló helyzetben. Hogyan élte meg, mit tett, hogy túllendüljön ezen a kezdeti időszakon, mi lett belőle végül.
Szeretnék mindent megtenni, hogy normálisan ismerkedjek, de kicsit megrekedve érzem magam.
35L
+79
Neked kellene faragni a férfit
Ha nem szeretnéd hogy ömlengejen de bejön akkor tegyél érte
én valami olyasmit írnék, hogy nagyon aranyos és kedves tőle, de én még nem tudok ilyeneket írni, nekem ehhez több idő kell és jobban meg kell ismernem.
Talán akkor kicsit visszavenne belőle. Ha pedig nem, és szeretném megismerni, akkor mondanám neki, hogy nekem ez kicsit kellemetlen és lapozzunk más témára.
"Vajon nem a megfelelő emberrel ismerkedek és azért viselkedem így, vagy csak annyira rég várok az "igazi"-ra, hogy már a legkisebb akadálynál is meghátrálok?"
Hát ahogy leírod, egyértelműen valami szuper ideálra vársz, félsz hogy nem jól választasz. Ez a túl sok választás lehetősége, hipergámia. Mindig csak a jobbat és jobbat fogod keresni, és sosem telepszel le, mert van másik ezer férfi aki közül válogathatsz. Meg kell tanulni BECSÜLNI azt akit megkapsz.
"Eddig az volt a fejemben, hogy uu szimpik vagyunk, alig várom pl, hogy megcsókoljon, de rájöttem, hogy ez is lehet az egyik ok amiért nem sikerül."
Igen, valami nagyon gyermekies elképzelésed van, főleg ilyen idős korban, hogy majd mindenét akarod a másiknak. A kapcsolatot építeni kell. Mélyíteni, ketten dolgozni rajta, és idővel fogod a mély szerelmet és vonzalmat érezni. Főleg úgy, hogy mindig az jár a fejedben, hogy valami kis baj van vele, már nem jó, nem a tökéletes. Férfi részről tudok mondani tapasztalatot, hogy mi nekünk van pár választási lehetőségünk, és a legjobb, aki legjobban megért minket, annak elnézzük a hibáit, hogy lelkisérült, mert vágyunk a kötődésre, kapcsolatra, és ezért hajlandóak vagyunk rengeteg hibát is elfogadni és dolgozni rajta. Nekem meg ez a gondom, hogy azt hiszem ő belőle ki tudom hozni a jót, de már rég túl kéne rajta lépnem. Egyébként pont ezért is egyedül vagyok, mert már nem látom azt hogy nyernék a kapcsolatból bármit is.
Kicsit pontostínék, mert elég óvodásnak vagyok nézve úgy látom :) Igazad van sok mindenben egyébként.
Szóval az, hogy mindenét rögtön akarom, nem igaz. Korábban teljesen normális volt nálam egy ismerkedési folyamat. Találkoztunk, szimpatikusak voltunk, találkoztunk újra, programokat csináltunk, közben egyre jobban megkedveltük egymást, vágytunk egymás társaságára stb. Szóval szerintem úgy ment, ahogy mennie kell. Az utóbbi időben viszont azt veszem észre, hogy vagy már az elején találok kifogásolni valót, amit addig kritizálok magamban, hogy teljesen rápörgök, hogy nem őt nem keresem, kár az időt húzni, úgy se tudnám megszeretni. Vagy van a másik eset, amikor teljesen rám akaszkodik az első találkozáskor, az egekig magasztal, hogy én eddig hol bújkáltam, nem érti miért nincs párom és kb olyan, mint egy tini, aki első látásra szerelmes lesz. Na és itt kezdődnek a bajok nálam. Mert ugye próbál úgy tenni az illető, mintha akkor mi most már egy pár lennénk és akkor persze szerinte viselkedjünk is úgy. Ez meg nekem nem megy.
Itt jön amire ki akarok lyukadni. Emiatt a viselkedésük miatt valahogy az a minta égett belém, hogy ha szimpatikus vagyok, akkor meg akar csókolni. Vagyis, ha nekem is szimpatikus, akkor alig várom, hogy megcsókoljon (mert ugye ez a rend, amit "megtanultam"), viszont ha ez megtörténik, akkor utána tök gyorsan érdeklődésemet vesztem. Akár már másnapra. Remélem érthető valamennyire, amit írtam.
Szóval tudom nagyon jól fejben, hogy szépen lassan kell haladni, megismerni és megszeretni a másikat, de közben valahogy a mostani ismerkedési helyzetek másképp működnek. Kevesebbnek érzem magam, mert nem vagyok képes normálisan ismerkedni, ez nagy nyomás. És nem azért nem tudok, mert teljesen alkalmatlan vagyok rá, hanem, mert egy mesterséges helyzet az online ismerkedés. Szerintem sokkal nehezebb, mint régen, amikor pl barátok által összeismerkedtek emberek (nincs ilyen opció a környezetemben, ha kerül is be új ember a körbe, akkor az vagy nő, vagy alacsonyabb nálam, vagy van párja stb).
És nehéz olyan párt találni, aki tudja, hogy egy kapcsolaton dolgozni kell, meg kell ismerni egymást, ha probléma van, akkor meg lehet oldani stb. A férfiak is azt hiszik, hogy rózsaszín pillangó meg lilaköd kell elsőre, meg persze minden legyen tökéletes.
Értelek. Én kissé átfutottam amiket írtál, abból írtam, de nyilvánvalóan nem vagy buta, értelmesen és éretten írsz, csak az érzelmi hozzáállásod volt amiből feltételeztem egy éretlenséget. De jól kifejtetted.
" az elején találok kifogásolni valót, amit addig kritizálok magamban, hogy teljesen rápörgök, hogy nem őt nem keresem, kár az időt húzni, úgy se tudnám megszeretni."
Vizsgáld meg magadban kérdésekkel, hogy ez a kifogásolnivaló a hosszútávú, mély kapcsolatot megakadályozná e. Ha mondjuk én látom a nőn, hogy dühkitörése van és a múltbéli kapcsolatából hozott egy borzalmas viselkedésmintát, akkor természetesen eléggé esélytelen. De ha nagyon ragaszkodó, de leírja, hogy ne haragudjak, próbál változtatni magán, csak nagyon kedvel, akkor teljesen más a helyzet, még ha nem is jó elsőre, de fejlődésre nyitott. Szerintem ez a legfontosabb, hogy a másik ember figyelmes veled, nyitott a fejlődésre, mert akkor tudtok egymásra hangolódni.
"Mert ugye próbál úgy tenni az illető, mintha akkor mi most már egy pár lennénk és akkor persze szerinte viselkedjünk is úgy. Ez meg nekem nem megy."
Ez a másik ember részéről talán nem feltétlen rossz, de meg kell értenie, hogy neked nem megy. Ebből gondolom sértődések szoktak lenni? Nyomás alá helyez téged, kényelmetlenül érzed magad? Mert ezzel nincs gond, csak akkor, ha ő nem érti meg, hogy neked ez így nem megy. Nem mindig van az, hogy mindkét fél ugyanabban a tempóban halad, csak a lényeg, hogy egymásra figyelve kövessétek egymást, mint a táncban.
" viszont ha ez megtörténik, akkor utána tök gyorsan érdeklődésemet vesztem. Akár már másnapra. Remélem érthető valamennyire, amit írtam"
Ez nem érthető. Egymásnak szimpik vagytok, de ha megtörténik a csók, akkor vége az érdeklődésnek?
". Kevesebbnek érzem magam, mert nem vagyok képes normálisan ismerkedni, ez nagy nyomás"
Nem pont a te lassú ismerkedésed a normális, a többieké pedig elhamarkodott? A mostani ismerkedési fázisok szerintem pont az azonnali megerősítésről szólnak, hogy gyorsan egyikből a másikba huppannak, keresve a nagy érzést, közben az egész egy szexuális indíttatású fantázia eredménye, ami ki is hal rövid idő után.
". A férfiak is azt hiszik, hogy rózsaszín pillangó meg lilaköd kell elsőre, meg persze minden legyen tökéletes."
A férfiak először a nőt ideologizálják. A szexuális inger miatt gyönyörűséget látnak a nőbe, amit akarnak magukban, szex után csökken ez a vágy és energia. A nőnek e téren pedig idő kell, de ha egyszer oda adja magát, akkor határozottan mellette van.
Ezek alapján amit írtál, rossz férfiakkal ismerkedtél, de ezt te is biztos jól tudod. Csak volt olyan említésed, mintha apró dolgokon akadtál volna fenn, amikor viszont megfelelő partnereid is lehettek volna. Bizony előfordul, hogy sorozatban, sokadjára sincs meg a megfelelő. A kultúra nincs egy rituáléra kiélezve az ismerkedés terén, a média, appok nagy hatással voltak a viselkedési formákra, ezért fura ez olyanoknak, akik komoly kapcsolatot keresnek, mély érzelmi alapokkal.
"Ezek alapján amit írtál, rossz férfiakkal ismerkedtél, de ezt te is biztos jól tudod. Csak volt olyan említésed, mintha apró dolgokon akadtál volna fenn, amikor viszont megfelelő partnereid is lehettek volna."
Általában akkor jött szembe egy normális, aki megfelelő lehetett volna, amikor előtte volt néhány borzalmas. És hiába volt normális, nem tudtam vele mit kezdeni, mert már annyira hozzászoktam a nem normálisakhoz. És nyilván rögtön kerestem benne, hogy na vajon olyan, mint a többi, biztos ő sem másabb, csak teszi a szépet. Persze ezekre mind utólag jöttem rá, hogy miért voltam olyan egy adott ismerkedésben. Most már sokkal tudatosabb vagyok és talán ilyen hibát nem követek el.
"De ha nagyon ragaszkodó, de leírja, hogy ne haragudjak, próbál változtatni magán, csak nagyon kedvel, akkor teljesen más a helyzet, még ha nem is jó elsőre, de fejlődésre nyitott."
Én igyekszem változtatni minden olyan hibámon, ami a kapcsolat kárára mehet. Ez nem megy egyik napról a másikra, egy folyamat és a másik fél támogatása, megértése is szükséges hozzá. Hozzáteszem, hogy ez nem azt jelenti, hogy egy hárpia vagyok az ismerkedésben, csak vannak dolgok, amik nekem lehet kicsit nehezebben mennek, mint másoknak. Viszont, ha egy férfinak pl azt mondom, hogy lehet néha úgy tűnik ok nélkül kiakadok dolgokon, de ezen igyekszem változtatni, akkor úgy néz rám, mint egy ufóra és elkönyvel egy fejben beteg embernek, akire nincs szüksége.
"Most már sokkal tudatosabb vagyok és talán ilyen hibát nem követek el."
Remek, akkor fejlődsz.
" ok nélkül kiakadok dolgokon, de ezen igyekszem változtatni, akkor úgy néz rám, mint egy ufóra és elkönyvel egy fejben beteg embernek, akire nincs szüksége."
Akkor ezek után te is nézz rá úgy mint egy ufóra, hogy ennyire nem képes megérteni téged, akkor semmi dolgotok együtt. Akkor ő nem ideális ember.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!