16 évesen terhes vagyok, de anya nem akarja, hogy megtartsam a gyereket, hogy fogadtassam el vele a döntésem?

16.57-es!

Itt vagyok. Én vagyok a 16.04-es. Bocs csak most olvastam hogy szivesen beszélgetnél velem.

Eddig tanultunk a gyerkőccel, holnap szinte mindenből felmérő vagy felelés lesz + vacsorakészítés, fürdés, iskolatáska bepakolás stb.

Miről szeretnél kérdezni?

Kérdező, szerintem te már eldöntötted mit szeretnél, a válaszaidból leszűrtem. Azzal az írásommal hogy mindent csak a gyerekemnek veszek, magamnak semmit-- azt akartam kifejezni (nem tudom mennyire sikerült) hogy mit tudom én, néha jól esne egy pizza-- rendelek de csak 1-et az anyagi keret miatt, gyermekem meglátja és olyan jóízűen eszi hogy én csak nézem, kérdezi tőlem: "nem kérsz anya? erre én: nem drágám egyél amennyi jólesik." És az utolsó szeletet felajánlja hogy de egyem meg, én meg megkérdezem tőle hogy ő éhes-e még. Hát még lecsúszna mert nagyon finom. Naná, hogy szó nélkül hayom hogy megegye. Százszor inkább ő lakjon jól mint 1-szer én.

Az életemet adnám érte!

Mindenképpen gondold át, mit cselekedsz. De most komolyan!

Ez nem vicc, egy kis életről kell döntened.

Ha megtartod, egy egész életen át felelős leszel érte. És onnantól megszűnik az hogy ÉN, attól a perctől csakis Ő lesz.

És ha mejd elgyötört leszel és hulla fáradt és ideges, akkor sem vághatod a fejéhez hogy milyen fiatalon szülted és mennyi áldozatot hoztál érte!

Mert áldozatok tömkelegét kell majd meghoznod, most még nem is hiszed mennyit!

Szia!

Szerintem ez esetben teljesen mindegy, hogy a kérdés valós, vagy csupán kitalált történeten alapszik-e, ezen vitatkozni teljesen felesleges.

Korától függetlenül minden leendő szülő elképzeli, mi hogyan lesz, és ennek bizony a fele sem valósul meg általában.

Kérdező: Az, hogy a sulit estin befejeznéd és dolgoznál szép gondolat, de addig mégis hova tennéd a gyereket? Úgy látszik anyukád nem vállalja a dajka szerepét, de hogy is tenné, gondolom ő is dolgozik.

A barátaidra bíznád? Mert előre szólok, a barátaidból haverok lesznek, ismerősök, később régi idegenek. Őket nem fogja érdekelni egy kisbaba, nem fognak vigyázni rá, altatni, etetni, csak hogy te elmehess dolgozni.

Bölcsibe felveszik ugyan, de ha egy éves kora előtt adod be, akkor nem kapsz gyest, ami elég nagy érvágás a te esetedben, tehát minimum egy évet ki kell húznod.

Ami a költségeket illeti, korábban valaki levezette neked ugyan, bár az számomra elég meglepő volt, hiszen az én gyermekemnek is mindig megvolt mindene, mégsem került az alapfelszerelése 500000 Ft-ba. Nyilván nem vennél új trendi kiságyat 80000 Ft-ért, újonnan is lehet kapni teljesen jókat már 10000 Ft körül. A légzésfigyelő is egyéni megítélés kérdése, én csak akkor szerettem volna, ha koraszülötten vagy betegen születik a babám.

Ruhácskákat lehet venni használtan már fillérekért, stb.

Mindent meg lehet oldani, lehetnél anya, mi több jó anya, de nem egyedül. 16 évesen, pénz és segítség nélkül csak tönkreteszel két életet. Ha legalább az egyik lenne...

Nálad fiatalabban lettem terhes. Akkor sem, és ezután sem, soha nem vetetnék el gyereket. Készen álltam örökbe adni, hisz mellettem rossz élete lett volna, vagy leginkább semmilyen, de nem ő kérte az életet, hogy amit adtam elvehessem tőle.

Mi szerencsések vagyunk, mert az apukája nálam idősebb, és mellettünk állt, valamint a nagyszülők is, így megtarthattuk.

Már nagy, 5 éves, hamarosan megérkezik a kistestvére is.

Az apjával boldogan élünk együtt azóta, a nagyszülőktől pedig soha nem kértünk SEMMIT csak úgy, maximum praktikusat választottunk születésnapokra.

De ha ők nem álltak volna mellettünk, egész biztosan örökbeadtuk volna.

A baba megérdemli a boldog, éhezés nélküli életet, és ha te ezt nem tudod neki biztosítani, akkor az ő érdekeit kell nézned akkor is, ha nehéz.

U.i.: Azért azt fontosnak tartom megjegyezni, hogy ha te nem egyezel bele az abortuszba, nem végezhetik el akkor sem, ha anyukád erőlteti!

én is 16 vagyok. ugyanígy jártam, mint te. meg akartam tartani és jogilag meg is tehettem volna, mert csak te döntheted el, hogy megszülöd e. az édesanyád nem kényszeríthet az abortuszra, viszont az abortuszhoz kell az aláírása. jól teszed ha nem mondod meg az apjának főleg ha ő nem akarná. engem sikerült 2 hónapon keresztül akkora lelki terrorban tartania a családomnak meg az apjának, hogy végül elvetettem, és azóta nincs olyan nap, hogy ne sírnék naponta legalább 1 órát pedig több, mint fél éve történt. semmi képp ne hagyd, hogy ráderőltesse az akaratát. ha másképp nem megy menj anyaotthonba. nehéz lesz de ez a jó döntés.

és a többi válaszolótól nem kérek gyűlölködő kommentet, mert az ne magyarázzon aki nem élte át ezt a helyzetet, én átestem rajta, tapasztaltam mekkora trauma és sokkal jobban tönkreteszi az ember életét, mintha megtartotta volna.