Megtartanátok a helyedben?

Azért kapod az énközpontú válaszokat, mert te valóban itt most magaddal vagy elfoglalva, hogy NEKEM milyen rossz lesz, ha abra megyek, NEKEM mennyire fájna, nekem így-úgy-amúgy. Na és a férjed??? És a meglévő 3 gyereked? Őket miért nem veszed figyelembe?? Miért nem fontos a férjed annyira, hogy ne kényszeríts rá még egy gyereket..? Miért egy fejletlen embriót helyezel előtérbe a 3 gyereked apja helyett...? De persze, hisz az a mottó, hogy ahol van 3, ott elfér 4 is és ahol van 4 , ott 5 is és ez így megy a végtelenségig... Nyilván, végén már ott tartunk, hogy ahol egy elfér, ott elfér 10 is. Erre aztán lehet alapozni, ez aztán az igazi indok.

De tudod mit, te nyugodtan tartsd meg az embriódat, kockáztasd meg azt, h odalesz a házasságod és férjed úgy ott hagy, hogy pislogni sem lesz időd.. Nyilván meg fogod tudni oldani egyedül, végül is csak a házasságod és jó eséllyel a 3 már meglévő gyereked rovására fog menni, ez igazán kis ár egy negyedik gyerekért.. Bár én nő vagyok, de az biztos, hogyha a férjed helyében lennék és közölnéd velem, hogy te már pedig megszülöd a negyediket is és előtérbe helyezed azt az embriót, mint engem és a 3 gyereket, kivágnálak, mint azt a bizonyost. Szóval a te döntésed persze, tartsd meg, de megérdemled, ha elhagy a férjed és maximális igaza is lesz..!

Istenem, hogy a francba lehettek ilyen gonoszak? Még a kérdezőt állítjátok be szar alaknak, mert meg szeretné tartani a gyermeket, aki benne növekszik, akihez ő már kötődik, aki éppúgy a gyereke, mint a már megszületett.

Hol vannak ilyenkor a nagy feministák, akik a nő jogait képviselik?

bezzeg ha fordított eset lenne, és egy nő akarná elvetetni a gyereket, de a férfi szeretné megtartani, ott tapsolnátok, hogy ez igen, ne hagyd magad, ez a te döntésed, szarj a párod véleményére...

Szánalmasak vagytok. Egyszerűen teljes mértékben semmibe veszitek a terhes nő lelkiállapotát. Nektek, főleg férfiaknak a legkönnyebb nyilatkozni az abortuszról, nem nektek kell bemenni a műtőbe, végigszenvedni azt, ahogy darabokban kiszedik belőletek a gyereket, majd megküzdeni a bűntudattal, ami ezután jön.

Kedves Kérdező!

Szerintem igazad van, ő is a Ti gyermeketek,és szerintem ezt a férjed is már érzi mélyen magában, szerintem idővel meg fog enyhülni, ez csak a kezdeti pánik nála, mivel most a komfortzónájából kell kilépnie.

De hidd el, amint majd kezébe fogja tartani a kis szuszogó csomagocskát, nagyon fogja szeretni.

Te már most szereted, ez érződik a kérdéseden.

Válaszolva rá: én biztosan megtartanám. És ha lenne rá lehetőségem, igen kérnék segítséget is. Az szerintem nem okoz egy gyerekben lelki törést, ha alkalmanként más hozza őt el oviból/suliból/különóráról. Ráadásul a legnagyobbik mire a pici megszületik már hét éves is lesz. Én is ennyi voltam, mikor a legkisebb tesóm megszületett (mi négyen vagyunk testvérek, én a legidősebb), és segítettem anyukámnak, amiben egy 7 éves gyerek segíteni tud - egy-két házimunka, etetés, később vigyázás a kicsikre rövid ideig. Ez amúgy pedagógiai szempontból is elég hasznos.

Én nagyon szerettem gyerekként megélni ezt a nagycsaládot!

A minőségi idő meg... egykéknél is láttam ár olyat, hogy mindkét szülő este 10-re ér haza munkából, addig a gyerkőc nagyszülővel jó esetben, vagy bébiszitterrel.

De ismerek olyan 7 gyerekes családot is, ahol normál munka mellett, ügyes időbeosztással minden gyerekre jut minőségi idő. Nehéz ezt tudatosan kialakítani, de az első hónapok után már minden megy magától, szóval nem lehetetlen :)

Hajrá Nektek!!!

Kedves Kérdező!

Ha a házasságod azon múlna, hogy az a pici megszülethet-e, az már régen rossz. Vannak pasik,akik menekülnek a gyermektől. A férjed már 3 vagyis most már 4 kisember apukája. Védekeztetek, de ez a pici mégis megfogant és csak úgy lehet szabadulni tőle, hogy szétszedik és kitépik a testedből, ezt egészen biztosan nem érdemli sem ő, sem pedig a 3 másik! A férjed sem! Most csak pánikol. A szabad akarat a védekezésig tartott, arra már nem szól, -bár erre a törvény enged, de a lelkiismeret és a jóérzés nem-, hogy a picit darabokban kiszívják belőled. A szívben kell helyet készíteni neki. A férjed szívében. Az itteniek ebben nem fognak segíteni!

- "De hidd el, amint majd kezébe fogja tartani a kis szuszogó csomagocskát, nagyon fogja szeretni."

- "A férjed sem! Most csak pánikol."

- "A szívben kell helyet készíteni neki. A férjed szívében."

Ja, az én exemnek is hasonló marhaságokat magyaráztak be a "jóakarói". Aztán egyszer csak észrevette, hogy már nincs visszaút, már nem tud mit tenni, ha akar is...

Utolsó, azt kellene észrevenned, hogy egy gyereknek két szülője van, úgyhogy kettőnek kell akarnia, vállalnia.