Megtartanátok a helyedben?

Borítékolható, hogy a férjed egy idő után el fog hagyni, vagy "csak" megcsalni, ha akarata ellenére megtartod a 4. gyereket.

Ilyen körülmények mellett akármennyire is fáj, én az abortuszt választanám és akár egyúttal a művi meddővé tételt.

Gondolkozz el azon, egyedülállóként képes lennél-e anyagilag és időben ellátni mind a 4 gyereket. Ha nem, akkor semmiképp se tartsd meg. Van amikor az eszünkre kell hallgatnunk, nem a szívünkre és gondolnod kell a már meglévő 3 gyerekedre is!

Már kétszer menstruáltál, és "nem foglalkoztál" a védekezéssel? Ez felelőtlenség a javából! Nem utólag kell okosnak lenni, hanem tisztában kell lenned a tested működésével, és cselekedni. Oké, mindegy, már ott a magzat, de mérhetetlenül felháborít, amikor felnőtt nők, anyukák nem védekeznek. Már van gyereked, tudod, hogyan készül a kisbaba. A férjednek nem jutott eszébe óvszert húzni?

A kérdésedre: nem vagyok habzó szájú abellenes. Én elvetetném ebben a helyzetben. Nem is lehet kérdés, van egy nem teljesen egészséges gyermeked, aki extra figyelmet, időt igényel. Mellette van két másik gyermeked: sem a 6,5 éves, sem a 11 hónapos nem kopogtatott, hogy a világra szeretne jönni. Ti akartátok őket, kutyakötelességetek tisztességesen felnevelni. Ha a férjed úgy érzi, nem úgy nevelitek őket, ahogy elképzeltétek, lehet benne valami. A férfiak ritkán szoktak ilyen kérdéseken rugózni. Én inkább végiggondolnám, a férjem szerint hol a hiba, és megpróbálnék 100 százalékban a meglévőkre koncentrálni. A legnagyobb gyermekeddel például mikor tudsz kettesben minőségi időt tölteni? Mert nyilván a középsőt hozod-viszed a fejlesztésekre. A kicsit szoptatod, altatod, otthon vagy vele. Mi van a naggyal?

Őszinte leszek, én már azt sem értem, hogy miért vállaltatok harmadik gyermeket, hogy ha a második nem egészséges. Bőven can feladatotok a naggyal és a beteggel, minek egy pici baba? És most még egy?

Sajnálom ezt a magzatot, mert abszolút a ti felelőtlenségetek miatt fogant meg. Viszont szerintem (kívülálló szerint) nincs helye a családotokban.

Nehéz kérdés. A helyzetetekben maximálisan úgy se tudunk belelátni, hisz nem mi élünk benne.

A probléma az, hogy:

1. Ha elveteted a gyereket annak ellenére, hogy te nem szeretnéd az abortuszt, akkor megeshet, hogy emiatt annyira megharagszol a párodra, hogy rámegy a kapcsolatotok.

2. Ha megtartod annak ellenére, hogy a párod nem akarja, pont ugyanez a helyzet, csak a másik oldalról. Lehet, hogy a férjed fogja azt mondai, hogy itt volt elég és lelép.

Nem szeretnék a helyedben lenni. De tényleg hihetetlen, hogy felnőtt nők, anyukák ennyire nem képesek előre, felelősen gondolkodni. Mert ha még egy 15 éves gyerek teherbe esik, mert azt se tudja, hogyan készül egy gyerek, nah de te felnőtt nő vagy, aki már szült hármat. Persze, utólag már baromira mindegy, nyilván ha tényleg terhes vagy, akkor utólag hiába sírunk meg okoskodunk, csak képtelen vagyok megérteni ezeket a helyzeteket.

Négyen vagyunk testvérek.

Ne csináld.

Úgy nőttünk fel, hogy egyikünkre se jutott elég idő, türelem, energia.

Ráadásul hasonlóképp jártam, mint te. Két gyerkőc, a kicsi súlyos izomletapadással és dongalábbal született született (10 hónaposan fordult először hasról hátra, két évesén kezdett járni) emiatt értelmileg is lemaradt.

Már három éves, kezdi beérni a kortársait.

A kicsi 1. szülinapja után pozitívat teszteltem.

Végül elvetéltem (9hetesen sem volt szívhang) majd missed abra kellett mennem.

Ahogy kiürültek a hormonok, megkönnyebbültem.

Ne a férjedre hallgass, hanem a saját érzéseidre.

Szerintem elég nagy baj van a házasságoddal, ami válással fog végződni attól függetlenül, hogy megtartod-e a gyereket vagy sem.