Miért NEM gyilkosság az abortusz? Az válaszoljon, kérem, aki úgy gondolja, hogy nem az.

Végtelenül megható, hogy hirtelen ilyen bűbáj lettél, miközben én fröcsögök.

Mellélőttél viszont. Méghozzá jó alaposan: kislányom nem várt fogantatása idején ugyanis az előzővel itthon töltött gyed lejárta után, újbóli és friss munkába állás kellős közepén, a kész családnak gondolt véglegességgel kalkulált lakáshitel-felvételben nyakig elmerülve pozitív lett a tesztem. Voltam tehát olyan helyzetben, amiről beszélsz. És a kérdés nem volt kérdés: ő ma 2,5 éves.

Az a kísérlet pedig, amiből vagy szíves a bolhából elefántot csinálni, elgondolkodtat engem; nem értem ugyanis, hogy olyan ésszel, ami neked megadatott, miért áll érdekedben a valós kép ekkora méretű torzítása. Másokkal együtt én is azt írtam, hogy az abortuszok úgy kb. 95-98%-ban emberi mulasztás és önzés következményei, mely tényről természetesen elegánsan hallgatsz, majd előveszed a szegény megerőszakolt, ill. élettel összeegyeztethetetlen betegségű gyermeküket váró nők helyzetét, akik a kérdést tekintve marginális adalékot képviselnek a statisztikában. Megtisztelő lenne tehát, ha arra is vállalkoznál, hogy a csekély 95-98 százalékról is bátorkodnál értekezni.

Mivel azonban a statisztikák jelen helyzetben emberi sorsokat fednek, nem futamodom meg a kérdés elől: az erőszakból fogant magzatok aránya jóindulattal ezrelékekben mérhető. Írták már sokan, hogy ilyen esetekben az adott nő minden bizonnyal esemény utáni tablettát vesz be, amivel én nem érvelnék, mert e hormonkészítmény abortív szer.

A magam nevében biztosan képtelen lennék ilyen esetben is abortálni azt a gyermekemet, aki akaratomon kívül megfogant. Ugyanez áll a bizonyítottan beteg magzat esetén, mint ahogyan életemben kétszer is, határozott orvosi javaslat ellenére sem igényeltem sem amniocentézist, sem pedig komplex genetikai szűrést.

Ezekben az esetekben viszont mondjuk úgy, hogy liberálisabb álláspontot képviselek, ha másokról van szó: el tudom fogadni azt, ha valaki ilyen helyzetekbe kerülve nem tudja vállalni azt, mi várna rá. Ugyanakkor természetesen a betegen, vagy erőszakban fogant magzat abortálását is gyilkosságnak tartom.

Most te jössz.

Remek. Akkor abban egyet tudunk érteni, hogy a genetikai rendellenességgel élő magzatokat, valamint az erőszakból fogantakat leszámítva tiltsuk be az abortuszt, ugye?

Bőven beérném ezzel a nézetazonossággal.

Maradjunk annyiban, hogy a szegény, magára maradt, csóró, fiatal lány garantáltan nem fog tiltott helyen fürödni - hogy az említett példánál maradjak -, mert nem akar vízbe fulladni. Nem fog továbbá tótágast állni a hullámvasúton, mert nem akar kizuhanni. És száguldani sem fog az autópályán, mert nem áll szándékában balesetben szörnyethalni.

Ugyanez a szegény, csóró, magára maradt fiatal lány viszont gátlások nélkül, védekezés hiányában fog ágyba bújni Kovács 123 Bélával - pláne akkor, ha aktívan,vagy cinkos módon a fülébe duruzsolják az általunk már megtárgyalt hazugságokat - mert tudván tudja, hogy egy (vagy több) esetleges abortuszban nem a saját bőrét viszi a vásárra. Mivel nem ő döglik bele a saját felelőtlenségébe, nem érdekli.

És te nem szólsz ez ellen, sőt, azt várod el, hogy a más értékrenddel élők még sajnálják is azért, ha végül mégis szétteszi a lábát a műtőasztalon. Na, ezt nem!

Az x év "seggtörlés", a pelenkázás és a feljebbvalóság összefüggéseiben nyilvánvalóan édesanyádra ismertél.

Szerintem beszéld meg vele a dolgot!

Már megint csúsztatsz!

Természetesen a csecsemőgyilkosságok számaránya megközelítőleg sem ér fel az abortuszokéval, és ezt te is tudod. És tudod, miért nem? Mert ennek büntetőjogi következményei is vannak, és a drága, csóró, fiatal lány észre fogja venni, hogy neki viszik a bablevest... Mihelyst róla szólna a történet, egyből rájönne, ne félj, hogyan kell HATHATÓSAN védekezni.

Feltételezem, nem kétled, hogy 1956 óta, Magyarországon nem öltek meg 6,5 millió csecsemőt, nem bántalmaztak ennyi gyereket és árvaházba sem dobtak be ennyit, sőt, ennyi drogos ember sem él hazánkban.

Aki meg kontárhoz fordul magzatelhajtásért, oszt pórul jár, az meg is érdemli.

Kifejezetten ellenzem a mai gyakorlatot, amelyben az abortáló nő egészségére a beavatkozás folyamán KÖZPÉNZBŐL áldoz az állam, miközben a szerencsétlen és vétlen áldozat veszélyes hulladékként végzi a kórházi kukában.

Az ember már csak olyan, hogy azt teszi meg, amit megtehet. Ha abortálhat, abortál. Ha nem, akkor nem. Vagy éppen alig valaki. Milliószámra lehetne elébe menni ezeknek a borzalmaknak, ha az egészséges és nem erőszakból fogant magzatok méhen belüli elpusztítása tiltva lenne. Ebben nagy haszon lehetne a kipreparált méh a biciklipumpával, ha elrettentésképpen minden döntés előtt álló nő láthatná. Hozzá kell azonban tennem, hogy azok a képek, amiket szíves figyelmedbe ajánlottan én is belinkeltem, sokkalta fájóbb és valóban tragikus helyzetet ábrázolnak, mégpedig azért, mert a letépett karok, lábak, fej nélküli törzsek mind-mind olyan áldozatoktól származnak, akik tökéletesen vétlenek voltak a saját történetükben.

Az meg, hogy a szex ösztön? Így van. Mi meg azért vagyunk emberek(nem vadak, elmék), hogy uralkodjunk ezeken az ösztönökön. Az evés is ösztön, aztán mégis legtöbben belátjuk, hogy este 6 óra után a saját érdekünkben uralkodjunk rajta.

El nem hiszem, hogy akkora trükk az, hogy legalább a termékeny napokon tartózkodjunk a szextől, a többin meg óvszert húzzunk. Amit te mondasz, az magyarul annyit tesz, hogy a szexjogok felülírják a szexből fakadt emberi lények élethez való jogát. És te - ki tudja, miért - lelkesen bólogatsz ehhez.

Az meg a hipotézised hipotézise, hogy aki árvaházba kerül, ab ovo drogossá válik.

Nézz csak ide picit:

[link]

Ő árvaházi gyerek volt. Roma. Kutyának nem kellett. Istenáldotta tehetség. Nagybetűs EMBER. Őstehetség. Ma ő faragja az angol hercegi pár gyermekének bölcsőjét.

Ilyen is van. Az ember soha nem tudhatja előre...