Egy 7 hetes magzat ugye nem érez semmit az abortuszból?

Szia!

Bár tapasztalatból nem tudok neked írni hisz én még soha nem voltam ilyen helyzetben. Elolvastam 1-2 hozzászólást és én a gyilkosság szót ez esetben kissé túlzásnak tartom!!

Én mindig azt mondtam ha terhes leszek úgy, hogy nem tervezem/tervezzük a babát, biztosan el fogom vetetni. Mikor megtudtam, hogy babát várok már más kérdés, hogy hihetetlen mód nekem eszembe se jutott, hogy elvetessem:) Valahogy 1perc alatt míg megcsináltam a pozitív tesztem megváltozott a gondolkodásom. Persze aggódtam,bepánikoltam,féltem, de valahogy borzasztóan örültem is. Pedig még csak 22 éves vagyok. És ráadásul egy ideje munkám sincs:( Nem lennék képes rá,most 21 hetesen meg egyenesen sírni tudnék ha kiderülne hogy bármi baja van vagy el kellene vetetni vagy ne agya isten meghalna...

De.......

Ennek ellenére, hogy jelen esetben mint kismama az abortusz ellen vagyok, szerintem ha nem érzed magad késznek arra, hogy anya legyél, se az anyagiak nem engedik se a munkád,se mentálisan plusz a pároddal sem vagy együtt és ráadásul még (csak) 7 hetes terhes vagy én biztosan nem tartanám meg.. A bizonytalanba nem szülnék...

Persze van hogy a biztosba szülsz és történik valami ami miatt az életed bizonytalanná válik, de ez egy másik téma..

Lesz aki azt írja tartsd meg, de .... Én is tudnék olyan embereket mondani akik sokadik gyereküket vállalják,de borzalmasan nélkülöznek. Sztem az sem jó és önzőség a szülők részéről.... ((Megölni)) egy 7 hetes magzatot vagy nyomorban felnőni, hát.... Inkább az abortusz.. De persze van a másik oldal aki azt fogja írni, hogy ne tartsd meg mert a körülmények nem adottak, nem felelnek meg.. És olyan is van aki nem akarta,megszülte az élete rendeződött és minden happy!! Sosem tudhatod mi vár rád az életben. Lehet, hogy bánni fogod,de nem mész benne tönkre és nem fogod az ereidet felvágni miatta. Lehet, hogy azt fogod mondani, hogy egyáltalán nem bánod, hiszen az adott körülményekhez képest ez volt a legjobb döntésed!! Lesznek nagyon elfogult anyukák akik elítélik és lesznek normálisan,reálisan gondolkozó szülők,anyák akik majd megértenek. De mindemellett sose felejtsd el.... SENKINEK semmi köze hozzá!!! Pár év múlva mikor anyagilag jól állsz majd,lesz egy tartós kapcsolatod,mentálisan és érzelmileg és kész leszel rá akkor szülni fogsz persze ha akarsz.. És biztos vagyok benne, hogy majd akarsz :) Ez az idő mindenkinek máskor jön el. Van aki 18 évesen érik meg rá és anyuka lesz. Valaki 45 évesen még mindig éretlen rá... Embere válogatja.. Mindenkinek eljön az az idő mikor úgy érzi, hogy "Igen én most szeretnék egy babát" Elnézést ha kicsit hosszúra sikeredett a válaszom.. Még egyszer csak annyit mondok neked, hogy én szerintem nem vagy gyilkos és egy 7hetes magzat elvetetése egyéb okok miatt nem gyilkosság, nem véletlen van ez így kitalálva... Kedves kérdező én kívánom neked, hogy hozd a számodra legjobb döntést, legyen az akármi!! Üdv 21+1 hkm

"Nézd, szerintem senki nem ítélkezett."

Ja, legyilkosozni valakit bizony távol áll az ítélkezéstől

"itt mindenki tiszteletben tartja, hogy meg fogod tenni, amire készülsz."

Ne haragudj, de én valahogy a te válaszaidban nem igazán látom ezt a tiszteletben tartást.

"Max. annyi történt, hogy felvillantak más utak, más lehetőségek is, amelyek az általad választott út mellett szintén létező megoldások."

Én nem láttam, hogy a kérdező más megoldások iránt érdeklődött volna.

"az is opció, hogy az ember csak olyan társsal fekszik le, akivel vállalni is tudja az esetleg besikeredett gyermeket. Természetesen ez nem kötelező, de sokan élnek így. Ezzel a felelősséggel. Ezzel a kényelmetlenséggel. Ezzel az önmegtartóztatással. Mert így is lehet."

Ezen most elgondolkodtam. 30 éve élek házasságban, ebből két hónap volt, amikor gyereknemzés céljából szexeltünk.

Te most azt mondod, hogy a fennmaradó időben nem is lett volna szabad házaséletet élnünk, mert egyikünk sem kívánt több gyereket?

"Amúgy meg ha már így történt, "szerintem nem véletlen, mármint semmi nincs ok nélkül, ez az Élet Téged választott, ha hiszünk Istenben, a Sorsban, akármiben."

Már meg se haragudj, ha szerinted semmi nincs ok nélkül, hogy lehet az, hogy te nem fogadtad el, hogy oka van annak, hogy nem lehet babád. Hogy ez a sors, vagy isten akarata?

"Az is egy lehetőség, hogy kihordod a babát, és a szülőágyról azonnal örökbe adod, mármint meg sem kell nézned, már viszik is. De legalább életben marad és valakinek boldogságot okoz, akik felnevelik szeretetben."

Soha nem értettem meg, hogy egy nő, aki maga is gyereket nevel, hogy is tud ilyesmit ajánlani egy másik nőnek. A gyerek nem kismacska, hogy majd odaadjuk Marikának, mert az mennyire örülne neki. A terhesség, szülés az esetek többségében nem sétagalopp, és az anyák azért vállalják a vele járó kényelmetlenséget és fájdalmat, mert a cél, a gyerek, akit majd felnevelnek, erőt ad nekik. Hogy oda sem kell nézni, és már viszik is? Eszem megáll.

Te például hogy tudnál élni, ha tudnád, hogy van valahol egy gyereked, aki lehet, hogy sír, beteg, szenved, boldogtalan, és te nem tudsz segíteni neki? Hogyan lehetnél biztos abban, hogy szeretetben nevelik?

Nem értem az egészet, akkor minek írtál, ha Te már eldöntötted, hogy mindenképpen elveteted? Hogy vállon veregessünk és nyugtatgassunk??

Véleményeket kértél, és ami a Tiédtől eltér, az már nem is elfogadható?

És igenis, nem tudjuk, hogy az a sejthalmaz mit él át, akár 7 hetes, akár 12.

7 hetes magzat:

Az embrió méretei: a 7. héten a baba 10-12 mm, kb. akkora, mint egy áfonya.

Az embrió fejlődése: 6 és 7 hetes kor közt az agy folytatja gyors fejlődését, és 5 különálló részre oszlik. Megjelennek az agyféltekék, melyek fokozatosan az agy legnagyobb részévé válnak. A fej teszi ki az embrió teljes méretének mintegy 1/3-át. Tovább fejlődik a légzőrendszer, kialakul a nagyméretű máj, megjelennek a vesék. A peteburokban lévő korai szaporítósejtek (ún. csírasejtek) a szaporítószervekbe vándorolnak. A 7. hétre kifejlődnek az embrió kezei, a porcképződés pedig 7 és fél hetes korban kezdődik meg.

Ha meg semmiáron nem akar valaki gyereket, akkor védekezzen duplán, pl. gyógyszer ÉS gumi, de még a gyógyszer is biztosabb, mint a gumi szerintem.

Sajnálom ezt a meg nem születhető életet.

Az utolsó hozzászólás meg annyira korlátolt, hogy nem kívánok rá reagálni.

"Nem értem az egészet, akkor minek írtál, ha Te már eldöntötted, hogy mindenképpen elveteted? "

utolsó válaszoló...

Nem az volt a kérdés, hogy elvetesse vagy sem, hanem az hogy egy 7 hetes magzat érez e fájdalmat?! Érez e bármit az abortuszból?!

Kedves 78%-os válaszadó, kérlek, idézd már ki, hol neveztem gyilkosnak bárkit is! A kedvemért! De tényleg!

Azt mondtam és mondom, hogy az abortusz: gyilkosság.

Mert mi más volna?

[link]

Ezt az embriót 7 hetesen fogják megölni. Egy szúrós fejű vákuum halálra fogja szúrni, majd a végtagokat levágja a törzsről, és a megmaradt parányi tetemet lefejezi. Ezután lép működésbe a vákuum, ami kiszívja a testmaradványokat az "anya" méhéből. A beavatkozás végén a műtétet végző "orvos" leltárt végez: ellenőrzi, a készülékbe került-e minden, azaz megvannak-e a kezek és lábak, a fej és törzs, vagy maradt-e még bent valami, hogy megtudja, kell-e még szívni, esetleg kaparni. Ha a leltár hiánytalan, befejezi a műtétet, és a kis áldozatot a kórházi kukába dobja, ahol kórházi veszélyes hulladékként tárolják, amíg el nem égetik.

Nézd meg a belinkelt képet! Nézd csak meg. Ott van az első két kockán egy-egy olyan korú kis halott, mint amilyen korú a halálba menetelő kisember, akiről elmélkedünk itten.

Ha elvárod, hogy tiszteletben tartsuk azon nők abortálási jogát, akik számára ez az eljárás elfogadható, és mi nem vitatjuk el e jogot, legalábbis jogi értelemben semmiképp, akkor szerintem az úgy fair, ha nem tagadjuk azt, ami tök nyilvánvaló, hogy az abortusz emberéletet vesz el. Brutális kegyetlenséggel.

Hidd el, nem lesz attól jobb se neked, se a kérdezőnek, ha eufemizálva, a dolgot elfinomkodva, a lényeget elhazudva azzal hitegetjük, hogy nem azért fog pénzt fizetni, hogy megölesse a gyermekét.

Miért van az, hogy azt várjátok el, hogy átlényegítsük azt, ami tény? El tudod nekem magyarázni, miért nem gyilkosság az abortusz? Szépen és türelemmel?

Szép dolog az empátia, meg a feltétlen megértés, de ugyanezt nem lehet azok iránt kimutatni, akik meghalnak azelőtt, hogy a világra jöhetnének? Biztos, hogy azzal kell együttérezni, aki mindezt túl fogja élni? azzal nem szabad, aki tökéletesen vétlenül fizet az életével azért, hogy az "anyja" nélküle létezzen tovább?

Köszönöm, ha válaszolsz nekem.