Abortuszom lesz, első terhesség, és nagyon félek. Félek a fizikai és a lelki gyötrelmektől egyaránt. Hogyan éljem túl?

Tisztelt Támogató Válaszolók és Kevésbé Tisztelt (gonosz és általam mélyen megvetett) "Magzatvédő" Társaság!

Képtelen vagyok megállni, hogy ne olvassam ez a helyként már megalázó vitát, nem vagyok rá képes ezért végigolvastam (kár volt), legutolsó hozzászólásom óta 3 új "oldal" vita került fel, úgy érzem muszáj hozzá szólnom. Először is tisztázzuk, hogy 2 ember élete felett döntöttem: a párom és a magam élete felett, az embrió nem ember, és minden tévhittel ellentétben, az orvostudomány (tudom az egy nagy szar,minek olvasok ilyet egyáltalán, úgyis hazudnak) mai állása szerint nem érez fájdalmat.

A fájdalom olyan jelenség, amelynek érzékeléséhez bizonyos tudatosság szükséges, ráadásul tapasztalatra és emlékezésre épül, tehát akkor is tanulási folyamatnak kell megelőznie, ha az észleléséhez szükséges agyi kapcsolatok már teljesen kialakultak. A magzati működés nem tesz eleget e feltételeknek, ezért nem képes a fájdalom érzékelésére. A magzatok agyának a fájdalom érzékeléséhez szükséges bonyolult kapcsolatrendszere nem alakul ki a terhesség 29. hete előtt. Ez az én életem, az én méhem, én döntöm el (szerencsére nem az ilyen utolsó férgek, mint a kedves "jaj, nagyon fáj a babának-remélem nem lesz több gyereked"-magzatvédő társaság). A babát nem csak megszülni kell tudni, hanem felelősséget vállalni érte utána is. És ha örökbe adom az én felelősségem, hogy kihez kerül, szeretni fogják-e. Az én világomban, meg egy olyan emberek, mint én számunkra senki nem adhat nagyobb szeretetet egy babának, mint a saját édesanyja, nem szülöm meg azért, hogy örökbe adjam, ki tudja milyen körülmények és család közé.

CSAKHOGY: egy gyerek felneveléséhez SAJNOS nem elég pusztán a szeretet a mai világban. Igen kevésbé tisztelt "magzatvédő" társaság, lehet Ti most halljátok ezt először (vagy nem ezen a bolygón éltek - bár így lenne!), de SAJNOS pénz is kell egy gyerek felneveléséhez. A minimum feltétel nem a NIKE cipő 3 hónaposan, a 3 szobás családi ház, autó és iPhone 13 évesen (még egy ilyen rossz anyának sem mint nekem) Az ÉN világomban ez nem minimum feltétel, és nem is erre vágyom. DE ezzel szemben arra igenis, hogy bizonyos dolgokat, amihez mégis csak pénz kell (ami most lehet számotokra megint új információ): étel, ruha, , tankönyvek, gyógyszer (amit ebben a rohadt világban sajnos pénzért adnak, de lehet csak nekem-"pénzéhesnek") meleg a lakásban-ami lehet albérlet vagy hitel, csak ne kelljen 3 havonta máshova költözni (talán abban egyet értünk, hogy az nem túl jó egy gyereknek)-ehhez azonban biztos, még egyszer hangsúlyozom, BIZTOS, havonta kiszámítható jövedelem kell. És én - nevezzünk gyerekgyilkosnak - vagyok olyan "felelőtlen", hogy amíg ezek a feltételek nincsenek meg nem más, ki tudja milyen családnak szülök, nem az államnak megyek kuncsorogni, ahogy sokan teszik, én-gyerekgyilkos - pénzéhes létemre - még azért se szülök gyereket, hogy aztán környezetem, esetleg a szüleimet húzzam le pénzzel, mert nem tudom ezt a minimum feltételt sem biztosítani. Amit Ti tesztek kedves "magzatvédők" az érzelmi zsarolás, és sajnos azon a ponton, ahol egy érző embert, aki nagyon szeretne kisbabát - csak sajnos pénzéhes gyerekgyilkos vagyok - nagyon megtudtok bántani. Nektek biztos, hogy nincs szívetek. Nektek minden csak fekete és fehér. Veletek vitatkozni sem érdemes, annyira buta és gonosz emberek vagytok. Magamat sem értem, hogyan süllyedtem idáig- ez tény. Igen sajnos azok közé az emberek közé tartozunk a párommal, akik küzdünk azért, hogy egy jobb életet tudjunk biztosítani a kisbabánk számára, és - pénzéhes lévén - olyan elképzeléseim is vannak, hogy legyen saját szobája, játékai, gondtalanul tudjon tanulni, nem csak a 8 általánost, hanem érettségi, főiskola, nyelvek, és ezt a körülményt ha lehet úgy teremtsem meg neki, hogy este otthon tudjak lenni vele, hogy morálisan is kiegyensúlyozott gyerek legyen, aki nem csak fényképről lát, beszélgetni tudjak vele, a gondjairól, barátairól mindenről, ami az Ő szívében van. Sajnos azonban tudom, hogy a mai világban nincs semmi garancia arra, hogy ha ez ma így van, holnap is így lesz. Ezért tudjátok meg, hogyha lenne egy gyerekem, és az anyagi helyzetünk rosszra fordulni, prostituáltnak elmennék, csak, hogy legyen mit ennie. DE addig, amíg ez a születése pillanatában nincs így, addig nem fogok gyereket szülni és azután sírni, hogy nem tudok ALAPVETŐ dolgokat megadni neki.

Igen a világ valóban változik és az igények is. Lehet, hogy Ti megvettek ezért, de nem úgy szeretném nevelni a kisbabámat, ahogy a II. világháború után a nagyszüleink nevelkedtek - tudom ez mélységesen megvetendő számotokra.

Nem vagyok rosszindulatú ember, de tényleg, szívemből kívánom én is nektek - tisztelt "magzatvédő" társaság, amit a 66-os Válaszoló írt, hátha egy kicsit megtapasztalják, milyen felelősségteljesen elgondolkodni azon, hogy mi a legjobb egy babának, mit tudunk neki megadni, milyen jövője lesz, amiért igenis MI szülők vagyunk a felelősek! Ti pedig annyira buták, szánalmasak, és általam mélyen, de mélységesen megvetendők vagytok, hogy ilyen helyzetben bántotok valakit, hogy tényleg kívánom (és szégyellem magam érte- mert nem így neveltek), hogy egyszer Ti is megtapasztaljátok ezt, de úgy, hogy már ott a gyerek a kezetekben és majd akkor magyarázzátok meg neki, ha nincs pénz élelmiszerre, ruhára gyógyszerre, ha majd 18 évesen a sittre mentek érte, mert lopott, hogy legalább élsz...!Számoljatok el a saját lelkiismeretetekkel, ahogy tudtok. Tudom, hogy nem minden szegény gyerekből lesz bűnöző, de a statisztika az nem véletlenül alakul úgy, ahogy. Bizonyított tény, hogy azokban a családokban, ahol nincs pénz, mert az anya-apa látástól vakulásig dolgozik, hogy legalább élelmiszerre és ruhára legyen, sokkal több a nem ép "lélekkel" és értékrenddel rendelkező kiskamasz.- De tudom, ez is csak hülyeség....szerintetek.

A támogatásokat újból csak köszönöm, az Úrnak külön köszönöm, hogy részese volt ennek a nevetséges vitának, de köszönöm, hogy támogatott. A gonosz, rosszindulatú, általam mélyen megvetett "magzatvédő" társaságnak pedig üzenem, hogy egyrészről szívesen élnék abban a világban, ahol Ti éltek - pénz nélkül, másrészről viszont nagyon sajnálom, hogy egy világban élünk és összeakadtam veletek...Gonoszkodjatok csak nyugodtan, úgyis elfelejtem egyszer, és remélem a kisbabánkat a karomba tartva, egyszer majd mosolyogva gondolok vissza erre a gusztustalan, de tanulságos vitára.