Abortuszom lesz, első terhesség, és nagyon félek. Félek a fizikai és a lelki gyötrelmektől egyaránt. Hogyan éljem túl?

Én nem egy örökbefogadott és még a rendszerben élő gyereket, fiatalt ismerek, többekkel dolgoztam is egy bentlakásos otthonban. Nem gondolták úgy, hogy jobb lett volna meg sem születniük. Lehet, hogy nem érezték mindig jól magukat a rendszerben, nehezebb is volt nekik, mint másoknak (persze más volt a helyzet azoknál, akik szerető, gondoskodó családhoz kerültek) és volt olyan is, aki rossz útra tévedt, elszökött, bajba került. De nem mindenki járt így. Sokan közülük igenis örültek az életüknek, mert voltak barátaik, voltak emberek, akikre felnézhettek, akik szerették őket. Járhattak iskolába, szakmát szereztek, családot alapítottak. Boldog életet éltek. Honnan tudhatod te azt egy pár hetes babáról, hogy milyen élete lenne?

Mellesleg azok a gyerekek, akik mondjuk 8-10 évesen elveszítik a szüleiket, ha nincs más hozzátartozójuk, szintén a gyermekvédelmi rendszerbe kerülnek. Velük mi a helyzet? Velük mit kellene kezdeni? Sajnos ugye ezt nem látni előre, így őket nem lehet elpusztítani még a kezdet kezdetén. Nos?

Mellesleg nyilván nem arról van szó ebben az esetben, hogy a kérdező ne tudott volna enni adni a babának vagy ruházni őt. Hiszen írta, hogy jó körülmények között nőtt fel, vagyis a szüleinek van pénze, gondolom lakása is és lehetőségük támogatni a lányukat. Én legalábbis nem gazdagon nőttem fel, most sincs sok pénze a szüleimnek, mégis mindenben támogatnak. Gyerekkoromban is így volt, bár pénz nem volt, de voltunk olyan talpraesettek, összetartóak, hogy minden nehéz helyzetből ki tudtunk mászni. És főiskolát végeztünk, szakmát szereztünk, dolgozunk.

De igazatok van, mindenki úgy öli meg a babáját ahogy akarja. De akkor nem kell sírni majd, ha az élet azt adja mindenkinek, amit megérdemel! Ha valamit ilyen durván elutasítasz, akkor azon sem kell csodálkozni, ha többé nem kopogtat be hozzád. Bár ha valamit képes vagy így ellökni, akkor aligha van rá szükséged igazán.

Szerinted miért irigykednék?

Van férjem, ha érdekel. Gyerekeim is vannak, mert esélyt adtam nekik az életre és boldog életük van, pedig nem volt mindig minden könnyű. És volt, hogy saját szobájuk sem volt.

De nem mindegy ez neked? A te életed is boldog, nem kavar be senki ebbe a boldogságba. Hamarosan felépülsz és mehet minden a régiben. Abban a kis időben meg max nem emelsz nehezet.

Érzett vagy nem érzett fájdalmat az embrió nem tök mindegy? Dobogott a szíve, tehát ÉLT! Ezen van a hangsúly..volt lelke.

Nem olvasom vissza az előttem válaszolókat, de valahol írta valaki, hogy ilyenkor az embrió még nem érez fájdalmat, olyan vegetatív állapotban van...mintha aludna. Hát, remélem kedves válaszoló neked is kihúzzák azt a bizonyos dugót álmodba, úgysem érzel semmit címszó alatt. Nem vagyok semmi gyülekezet tagja, de a magam módján hiszek Istenben...és számomra nem a 24. héttől, vagy attól a bizonyos fájdalomérzettől kezdődik az élet.

2 okból vetetnék el a babát, ha tudnám, hogy nagyon beteg vagy ha nemi erőszak áldozata lennék.

Senkit nem akarok semmiről meggyőzni...más emberek vagyunk, elfogadom, hogy van aki nem így gondolja..lehet lelkileg gyenge vagyok de Én nem tudnék azzal a tudattal élni, hogy elvetettem a gyermekem....nem tudnék ilyen terhet cipelni.

Kérdező:

Te így döntöttél, ezen semmi nem változtathat. Én nem így döntöttem. Fogamzásgátló mellett estem teherbe..akkor még párom most már férjemnek nem volt munkája, főiskolára járt. Én fél éve munkanélküli voltam. Semmink nem volt, férjem szüleinél laktunk egy kisszobában. Mikor kiderült, hogy terhes vagyok őszintén kétségbe estem...megfordult a fejemben, hogy elvetessem... de gyorsan elhessegettem a gondolatot, és bíztam benne, hogy minden megoldódik...mert nem véletlen, hogy megfogant ez a baba. Most nem részletezem, de 8 hónapos már a lánykám és fenekestül megváltozott az életünk. Külön élünk, megvan mindenünk ami az élethez kell...ÉS! Saját erőből, nem toltak alánk semmit...persze mindig lehetne jobb meg több meg könnyebb..de az élet már csak ilyen.

Nem tudhatom mennyire rossz körülmények között élsz, de ha arra sincs pénzetek, hogy ételt vegyetek magatoknak akkor megértem a döntésed. (Bár ha internetre futja akkor gondolom nincs ilyesmi problémátok).

És ha nem akarsz lealázó kommenteket kapni, akkor nem ide kellett volna kiírnod ezt a kérdést...mert szerintem elég gáz:(