Bevállalnátok az otthonszülést?

Soha nem szulnek itthon!!!

En kulfoldon szultemk, az orvosom nagyon szorgalmazta volna az otthon szulest de hallani sem akartunk rola.

Es milyen jol tettuk, ha otthon szulok akkor a fiam es en mar 20 honapja halottak lennenk!!!

A ket otthon szulo kismama pedig remelem jol meggondolja amit tesz. De engem is sziven utott a sok "en akarom" "ugy akarom" a sorok kozt. Minek vallaltal babat ha ennyire csak magadra tudsz gondolni??? Mert a soraidbol egyertelmuen kitunik,hogy te csak a sajat erdekeidet tartod szem elott es a sajat gyerekedet nem. Mi lesz ha nem "unnepkent" tortenik majd es mar nem tudod vissza csinalni??? A komplikaciokat pedig nem lathatod elore!!!

Kedves válaszolók!

Örülök, hogy egy olyan világban élhetek, és egy olyan világban nőhetnek fel a gyermekeim, ahol rajtunk, néhány száz otthonszülőnk kívül mindenki felelősségteljes, gyermeke igényeit szem előtt tartó anyuka. Sajnos az én gyerekeimnek már csak egy "ilyen" szülő jut, aki "veszélyezteti" az egészségüket, a saját kényelme érdekében. Mellesleg jegyezném meg, hogy Mo-n nem véletlenül sokkal rosszabbak a kórházi statisztikák, mint az otthonszüléseké. Őszintén kívánom mindnyájatoknak, hogy ha kórházban szültök se legyetek kitéve fölösleges beavatkozásoknak, és megtapasztalhassátok azt a csodát, mikor egy nő saját képességeiben bízva, megfelelő alázattal kísérve, saját erejéből életet ad születendő gyermekének. Örömöt, harmóniát, szeretetet. Egy olyan szülést, ahol egy percre sem hagynak magadra, ahol egyetlen beavatkozást sem erőltetnek rád, de folyamatosan figyelnek, hogy a legkisebb jelre is közbeavatkozhassanak. Mindegy, hogy hol, csak éljétek meg ezt a csodát. (Az előző választ szépen leértékeltétek, nyugodtan tegyétek ezzel is, az pedig nyilván a ti véleményetek.)

Kedves 11:29!

Sokat tétováztam, hogy válaszoljak-e ezekre a sorokra.

Az hogy, az érveket flegmán, lekezelően reagálod le, nem mutatja, hogy valóban megértenéd, esetleg fel is fognád, amiről írtak az eddigi válaszolók. Szerencse igen, hogy sok olyan szülő van, aki felnőtt módon, tetteinek súlyát felfogva dönt ilyen kérdésben. Nem kívánom senkinek, így Neked sem, de vajon, ha bármi olyan jönne közbe a "csodába", akkor utána is így fogalmaznál? Vajon hogy tud az a szülő, akinek a gyermeke maradandó károsodást szenved mondjuk, a szemébe nézni később? Bocsi! Le volt fixálva, hogy gyönyörű, meghitt, és probléma mentes lesza születésed, legalábbis ezt hitte mindenki, és Én is azt gondoltam mindenható vagyok, mindenek felett állok! Nem így lett... Még egyszer kislányom/kisfiam bocsi!.... Gratulálok a felsőbbrendűséghez és az önfejűséghez.

A saját életeddel azt csinálsz amit akarsz, senki nem bánja, a Babád élete felett viszont nem dönthetsz ennyire felelőtlenül, se Te, se senki más.

Mivel ez egy teljesen meddő beszélgetés, a mondanivalóm eljuttatása a fejedbe olyan, mintha feneketlen kútba próbálnék vizet önteni, így innentől kezdve én befejeztem. :)

Szép Napot!

"Mellesleg jegyezném meg, hogy Mo-n nem véletlenül sokkal rosszabbak a kórházi statisztikák, mint az otthonszüléseké."

Bizonyára így van, személy szerint pontos statisztikát nem ismerek, ha egyáltalán van ilyen, de azt elfelejtetted belekalkulálni, hogy a szülések többsége kórházban történik, így az arányszám is nagyobb.

Az otthonszülő kismamáknak nagyon jó egészséget, a piciknek boldog életet, és ami a legfontosabb, komplikáció mentes, könnyű szülést kívánok, (remélem) minden itt válaszoló édesanya nevében!

Egy kórházat választó anyuka