Megéri a magánkórház azt a pluszt?

Kérdező.

Ez a ketten vállaltuk majd ott dől meg először, mikor te 0-24 órás szoptatásban leszel ő meg alszik, esetleg gépezik a haverokkal. Mivel ő szoptatni nem tud.

Csak szólok. Nekünk utána lett kiegyensúlyozott a szerep, mikor a gyerek már nem akart rajtam lógni éjjel-nappal.

Igen, átbőgtem éjszakákat és tápszeres lett inkább 2 hónaposan, mert aludni is akartam néha napján ( ennyit az elvekről- az alváshiány megtör).

Tényleg nem bántásból.

De te álomvilágban élsz.

Hidd el, nem véletlen írjuk sokan ezt. Mert mi már megtapasztaltuk.

Egy baba gyökeresen rengeti meg az életeteket majd. Honnan tudod, te milyen babát fogsz kapni? Honnan tudod, hogy a párod fél év múlva mit fog csinálni? Sehonnan. Majd amikor pofáncsap a valóság, akkor fogsz ide visszatérni, hogy "nem bírom, mit csináljak?"

Sül az írásodból, hogy te nem a földön jársz, hanem felette. Hogy azthiszed, a te életed előre meg van írva és csak jó dolog van benne.

A valóság nem ez.

A kérdező részéről a császár sem szimpi, a szoptatás sem szimpi, mert amikor vállalunk egy gyereket akkor igenis valamilyen szinten magunk elé kell helyezni. (Valamilyen szinten!!! Nem minden áron)

De rémeket sem kell festeni a falra neki. Babát vár. Boldog tök jó. Nem lehet mindig azon rettegni hogy mikor fuccsol be az élete. Egy normális kapcsolatban úgy van ahogy írja. Hogy megdönti e a férjét a gyerek, nem tudni majd kiderül. Azt sem tudni milyen gyereket kap. Én úgy voltam vele, majd kiderül. Angyal gyerekem van. Viszont előtte, és még most is olvasgatok a témában és tudom hogy százszor "rosszabbak" is vannak, mondjuk az órás kelés éjszaka, vagy szülés utáni depresszió már maga, vagy ha hasfájós, vagy ha nem találod a sírás okát, stbstb. De ez az élet minden területére igaz. Lutri. Valamilyen szinten persze fel lehet készülni rá, nekem is az agyamban folyton pörögnek az opciók, megoldások, kérdések, felvetések, minden.

Egyébként én is császárt akartam, de örülök hogy végül nem az lett.

Kérdező: Ha van már egy kislányotok (a férjednek vér szerint is), akkor még jobban át kellene gondolnotok a logisztikai részt! Az egyik, hogy akkor nem csak az utazás idejével kell számolnotok, hanem hogy ki vigyáz addig a nagyobbik gyerekre. Ha az utolsó hónapra Budapestre költöznétek, az is bonyolultabb és a gyerekfelvigyázás megoldása is. Szüléskor sokszor nincs idő gyerekfelvigyázót hívogatni. Márpedig ha apás szülést szeretnétek, akkor kell egy megbízható valaki, akire a nap bármelyik pillanatában záros határidőn belül számíthattok és a "nagy" is szívesen van vele. A másik, hogy a magán egyik előnye így el is veszik, mert a férjed nem költözhet be hozzátok, hiszen ott a másik gyerek. Illetve beköltözhet, de akkor a másik gyereknek minden oka meglesz már az elejétől egy combos testvérféltékenységre.

Abban igazad van, hogy nem mindenkinek masszív szívás az anyaság. De nem tudhatod, hogy nálatok mi lesz. Az elején főként nincs egy csomó mindenre ráhatásod. Kívánom, hogy egy bárkivel nyugodtan ellevő, csendes, eszik-alszik álombabátok legyen, igazi kis rózsaszín álom! De az enyémek például nem ilyenek voltak. A második különösen nem. És hidd el, a másodiknál az első hónapokban a szoptatás maga volt az instant megváltás! Jó, az elsőnél meg 5 hónapig szívtam vele, de ezt szintén nem lehet előre tudni. Ezzel nem azt mondom, hogy úgy gondolj a csecsemőkorra, mint egy ordas nagy szívásra, de ne csak a rózsaszín habos álomképek legyenek a fejedben, mert akkor egy kisebb kellemetlenség is egy arcon csapással fog felérni!

Kérdező

Nem olvastam el az összes hozzászólást, de ha adhatok tanácsot akkor annyit, hogy legalább, amíg kórházban vagy szoptass. Az a pár csepp előtej hatalmas segítség az immunrendszerének és ha van nagy tesó, akkor segít, hogy ne kapjon el fertőzéseket. Aztán ha hazaértek tudod majd tápszerezni. Amúgy hozzáteszem az sem könnyebb, mert ettől fáj a hasa, attól szorulása van. Sokat szoktak szenvedni mire megtalálják a megfelelő tápszert.

Én amúgy elsőt is utáltam szoptatni, 5 hónapig tudtam csak csinálni (egyéb okokból) utána lett tápszeres. Most várandós vagyok és nem akarok szoptatni, de fejni fogok neki, hogy anyatejes legyen. Ez is egy járható út.

Amúgy tényleg nem tudja senki mi lesz majd a jövőben, de az anyaság mindig szívás :D. Persze nagyon szép meg minden, de vannak napok mikor egyszerűen nem akarok anya lenni és ezzel nincsen semmi baj. A lényeg, hogy kezelni tudjam :D.

A lényeg, hogy kezelni tudjam :D."".

Ez mekkora igazság.:)