Megéri a magánkórház azt a pluszt?

Azt azért ne felejtsd el, hogy - főleg az utolsó hónapban - a baba bármikor elindulhat kifelé. Mi alig értünk be a pár kilométerre lévő kórházba és még lett volna papíron két hét. A másik, hogy ha mentőt kell hívni, akkor ő a körzetes kórházba visz, így jó arra is felkészülni, ott mi van.

Távol áll tőlem az öncélú anyai mártíromság dicsőítése, de ez már kezd annak egy sztereotip ellenpontja lenni. Kérdező: te el akarsz mindent előre tervezni, de 1. nem rajtad múlik 2. nem mindig a te terveidet és szempontjaidat kell előre rangsorolni. Különösen igaz ez az anyaságra.

Örülök, hogy ma már a császármetszés egy viszonylag kevés szövődménnyel járó rutin nagyműtét. Amikor a baba miatt valószínűnek tűnt, hogy az lesz, én is beletörődtem, de csak úgy császárt akarni nekem kicsit fura. Mindegy, sokfélék vagyunk.

A programcsászárnak is megvan a maga létjogosultsága. De ok nélkül időpontra kilakoltatni a babát szintén fura. "Programozott császárnál ugye nem várják meg, hogy beinduljon a szülés, nem is várnak a terhesség végéig, ezért is jobb nekünk az." Neked lehet, hogy jobb, de a babának csak nagyon ritkán. Normál szülésnél akkor indul el kifele, amikor eljött az ideje és fel is tud egy kicsit készülni az útra.

Tápszerből is könnyebbség, hogy ma már jó minőségűek vannak, nem kell dajkát keresni vagy feles tejjel próbálkozni. Bizonyos helyzetekben az is teljesen érthető, ha valaki egy idő után azt mondja, hogy hagyja a bánatba a szoptatást, fejést, nem ér az annyit (engem egy időben egy hajszál választott el ettől). De egyből, előre kijelenteni, hogy akkor a szoptatást kihagyná valaki, fura.

Kijelenteni még szülés előtt, hogy neki aztán biztos nem lesz szívás az anyaság... az inkább megmosolyogtató optimizmusra vall, de legyen igazad!

Nagyszülői segítség: Ha felajánlják és van lehetőség elfogadni, az nagyon jó! De vigyázz, ne legyen belőle kihasználás! Arra építeni már az elején, hogy az egyik gyerekre sokat szokott a nagyi vigyázni és majd a babánál is sokat fog segíteni, az könnyen átmehet ebbe. Most akkor a nagyra fog változatlanul sokat vigyázni vagy a kicsivel sokat babázni vagy egyszerre a kettőt? Ez még egy stramm nagymamának is kemény menet! Ne várj többet a nagyszülőktől annál, ami nekik még nem teher! A ti gyereketek lesz, nem az övék. És még valami: fokozottan figyeljetek a nagyobbik gyerek lelkivilágára! Kicsi baba mellett könnyen érezheti magát mellőzöttnek még akkor is, ha édes testvérek.

Az nagyon jó, ha várják a szüleid az unokát! De egy babát, gyereket fizikailag is bírni kell! A szülőnek muszáj, mert az ő gyereke, de egy nagyszülőtől ez nem várható el. Ameddig élvezi, persze, de ha már teher, akkor azért van a szülő, hogy legyen kinek visszapasszolni :). Nálunk a két nagymamával pont az a nehéz, hogy odavannak az unokákért és a világért sem szólnának, ha már sok nekik a jóból, aztán találja ki az ember, mi az a pont, amikor már nagyobb a teher, mint az élvezet. Megjegyzem, egyszerre a két gyereket egyik nagyszülőre sem bízzuk, mert úgy már tényleg kemény.

Abban egyetértünk, hogy egy 10 hetes terhességnél sok mindenről felesleges még beszélni. Én például csak a férjemmel beszéltem ilyenkor és azon voltunk, minden rendben legyen. A folyón meg majd átkelünk, ha odaérünk.

Na, ősanyakommandó itt tombol, ahogy látom.

Minek vállal gyereket az, aki nem akar hüvelyi úton szülni és szoptatni? Elhiszed Kérdező, hogy pl a "hanyatló" Németországban a lőtéri kutyát nem érdekelné, hogy hogyan szülsz és akarsz-e szoptatni? Ott nincs úgy magánkórház mint nálunk, de mindenhol választható a császár és a szoptatást sem erőltetik.

De a kérdésre válaszolva: nekem megérné a magán, mert abban a kórházban, ahová tartozunk, ott tuti nem szülnék...