Indokolt volt a császármetszés?

Szerintem valamilyen értéke biztosan nem lehetett jó, ha ennyi vizsgálat után ezt javasolták.

Nekem is volt oxitocinos terhelésem, amikor kérdeztem, hogy ultrahang nem lesz-e, azt mondta a doki, hogy ezzel a vizsgálattal többet megtudtak, mint az UH-val

A kérdés, hogy indokolt volt-e.

Hát indok nélkül a legtöbb esetben nem császároznak, így ha erre került a sor, egyértelműen igen.

“ Első nap oxitocint adtak 4 órán keresztül, óránként emelték az adagot. Jöttek a fájások, a végére már elég intenzíven és rendszeresen, de aztán ahogy levették az infúziót, szép lassan elmúltak. Megnézték a méhszájat, nem emlékszem pontosan, de nem nagyon tágultam.”

Lehet, már itt kellett volna.

“ azért nem volt jó, hogy nem lehettem utána órákig a babámmal, nem is foghattam meg rendesen, és aranyóra sem volt így, csak pár perc hármasban a folyosón.”

Ezt megértem a részedről, de mi volt az oka?

Ha gond volt a babával, hüvelyi szülés esetén se lehetett volna másképp.

Szintén sürgősségi császárral szültem, 4630 g-os babát, és nekünk volt aranyóra.

Ezért is elgondolkodtató, biztosan a császár miatt nem volt?

Vagy kórház válogatja, hol hogy van…

(De bele se merek így már gondolni, mi lett volna, ha nekem erőltetik ott a hüvelyi szülést, mivel vajúdás alatt észrevették ugyanezt, hogy nincs rendesen behelyezkedve, többek közt ezért is lett császár…

Az előző babámnál is volt komplikáció, ott természetesen szültem, aminek lett hozadéka sajnos. Én emiatt érdeklődtem a császár felől az utóbbi terhességem alatt, és kaptam a fenti választ, hogy csak indokolt esetben…)

Ezt nem tudhatod. Az a helyezet, hogy a protokoll az Magyarországon, hogy 41+0 körül szülni kell, tök mindegy hogy érzi magát a baba és a mama. Én kétszer szültem indítással, egyszer 41+1-en, egyszer 41+3-on. Másodszorra azért magánban, mert a körzetes kórház protokollja nem tetszett, többek között az oxitocin terhelés sem. Egy országos klinikán meg egyszer már megszívtam, eszem ágában sem volt odamenni megint. Én egyébként tök pánikban voltam a második vége felé az első sz*r élmény miatt, így az utolsó két nap borzasztó magas volt a baba szív frekvenciája (az én pulzusom vérnyomásom rendben volt), kérdés volt már első nap is, hogy haza engednek-e még, ismételni kellett. Sétáltam, ittam, próbáltam tudatosan lehiggadni és a második nst már jó lett. A befekvés, indítás napján ugyanez. Ott igazából majdnem éjfélig húztuk a ballon kérdést, mert azt mondta a doki, hogy látja, hogy tegnap is volt gond és ha nem normalizálódik, akkor inkább a császárt javasolja a baba érdekében. Én voltam idegzsába, miután kicsit ellazultam, megint rendben lett. Ha tudom magamról, hogy nyugodt vagyok és úgy van ez a szitu, akkor elfogadtam volna a császárt, mert akkor már csak az lebegett a szemem előtt, hogy ő rendben legyen és túllegyünk együtt az egészen.

Nálad nem hatott a nem is olyan lágy indítás, egyik sem. Nem volt beilleszkedve és nem érezte jól már magát, ami szerintem bőven elég indok. Az más kérdés, hogy egy protokoll szám miatt nálunk úgy gondolják, hogy a babáknak 41. hétnél meg kell születni és kész. Lehet, hogy két nap múlva beilleszkedett volna és lazán megszülöd, nem tudni és tapasztalatból mondom, hogy ne is foglalkozz ezzel. Ezt visszacsinálni már nem lehet, ha nehéz feldolgozni, akkor én azt javaslom kérd egy perinatális tanácsadó segítségét az átkeretezésben. Nekem nagyon sokat segített egyetlen beszélgetés is az első szülésem feldolgozásában! Totál felesleges belecsavarni magad olyan gondolatokba, hogy de jó lett volna ha...

Az indított szüléseknek a nagyon nagy százaléka lesz császár. Egyszerűen a természetet nem lehet megerőszakolni. Az mesterséges oxitocin adása az egyik legkárosabb protokoll. Ráadásul az egyik mellékhatása, hogy ronthatja (és általában rontja) a baba szívfrekvenciáját..

Sajnálom hogy nem hagytak időt nektek. A leírtak alapján császárra voltál ítélve az elejétől.

Orulj neki hogy csaszar lett, de tenyleg. Nalam nagyon eroltettek a termeszetes szulest, vegul ketten felulrol nyomtak a hasam, de amugy meg vakuummal lett meg a gyerek.

Nem volt szep es maradando karosodasom lett, arrol nem beszelve hogy utana 2 oraig varrtak lent.

Istenem, barcsak csaszaroztak volna.

Nekem is hasonló volt, csak nem léptem túl (ennyivel legalábbis biztosan nem) a terminust. Indításra mentem be. Én már ezt se akartam, de a napban legalább sikerült megegyezni, azzal végre én is elégedett voltam (előtte korábban akartak.) Nálunk ballonos indítás van, éjszakára felrakják, másnap adnak oxit. Nekem mielőtt felrakták volna, elfolyt a magzatvízem, mint a Niagara. Akkor még zárt voltam, tehát felrakták. Reggelre viszont már 7 centire nyitva voltam. Oxit keveset kaptam. Aztán a tolófájásoknál megállt a dolog, semmit nem haladt. 20 óra vajúdás után császároztak meg. A baba értékei végig jók voltak, nálam se volt beékelődve a feje és téraránytalanság volt. 4560g. Nem tudom, meg tudtam -e volna szülni, ha tovább hagynak kínlódni, de valószínűleg nem. Illetve egy póz volt, ahol kissé lejjebb ment, de azt meg nem hagyták végül, mert nem tudtak közben monitorozni. Szóval én is nagyon kimerült voltam és biztonságosabbnak is éreztem a császárt már akkor. Arányórám sajnos, nekem se volt, azt azóta is nagyon sajnálom. Sok mindent arra is vezetek vissza, aminek lehet, nincs is hozzá köze. De nekem azért nem volt, mert annyira remegtem műtét után, hogy nem tudtam volna megtartani. Aludnom kellett.

Szerintem nálad is jól döntöttek. Elfolyt magzatvízzel nem szerencsés sokat várni. Nálad a másik opció a kikönyöklés lett volna. Mivel "nem volt irányban", plusz nagy is, jó eséllyel beszorul. Attól esetleg oxigénhiány. Kell az neked? Már így is romlottak az értékei. Én sem akartam császárt, de magamnál is beláttam, hogy annak kell jönnie, szerintem nálad még egyértelműbb volt.

Én apuka nélkül szültem. Szóval ilyen bőrkontakt vagy mi, se volt. Nálunk egyébként nagyon támogatják, szóval gondolom ezért, úgy volt hogy viszik mérni, de meggondolták magukat és mielőtt kivitték volna, rögtön, ahogy kivették, odahozták az arcomhoz. Utána, amikor hozták volna, mondtam, hogy nem tudom megfogni. Mondták, hogy próbáljak aludni és, ha úgy érzem, akkor üzenjek és hozzák. Aztán éjszakára is náluk volt, mert szerintük nekem pihenni kell. (Tényleg elég ramatyul néztem ki, akkor már 2 napja nem aludtam.) De amikor épp elaludtam, jött egy csecsemős, hogy mégis kicsit kihozná, mert nagyon sír, már felkiabált mindenkit. De nálam is nagyon zaklatott volt. Kicsit megnyugodott, aztán folytatta az ordítás, ez váltakozott pár percenként. Másnaptól már végig velem volt. De otthon ugyanez folytatódott. Nem aludt nappal és a kezemben még jobban ordított, sose tudtam megnyugtatni😭 Éjjel már régóta egyedül alszik el. Mindig idegesítette, ha én próbálkoztam, de az éjjel még jól is van így. A nagyobb problémák nappal voltak, ahogy remegve vergődik a kezembe. Mára azért sokat javult a helyzet, néha rajtam is bealszik, de messze nem láttam azt az erős kötődést, mint más babáknál az anyukájukkal. Ezen kívül nem volt probléma, mindenki dicséri, hogy milyen nyugodt, kiegyensúlyozott baba. (Legalábbis úgy látszik.) Rengeteget nevetünk, 2 hónapos korától puszit ad.(Jó, mostanában már elég sokat kell pedáloznom érte), fogja a kezem, néha össze is lehet bújni vele, de azért anyánál kb.minden érdekesebb)😕

#8