Indokolt volt a császármetszés?
Ez igazából egy vélemény kérős kérdés, az orvos nyilván jobban tudja.
Leírnám a történetemet röviden.
Első terhességem, 40+5 naposan felvettek a kórházba, pusztán azért, mert túlléptem a terminust, meg mert nagy babára számítottak (4300 g-ra becsülték). Első nap oxitocint adtak 4 órán keresztül, óránként emelték az adagot. Jöttek a fájások, a végére már elég intenzíven és rendszeresen, de aztán ahogy levették az infúziót, szép lassan elmúltak. Megnézték a méhszájat, nem emlékszem pontosan, de nem nagyon tágultam. Illetve megnézték a magzatvizet, de szép tiszta volt. Letettek osztályra aznap már nem is volt semmi. Másnap méhszájérlelő tablettát adtak 2 óránként, mindegyik után volt egy nst is. Estére már azért ettől is éreztem fájásokat, de aztán az nst-n nem volt jó a baba értéke, keveset mozgott, ezért visszavittek a szülőszobára. Ott megint volt nst, szintén nem mozgott eleget a baba, aztán megnézték a méhszájat is, ami eléggé fájt, utána pár perccel éreztem is, hogy valami folyik belőlem. Szóltam, mondták, hogy szivárog a magzatvíz. Aztán jött egy orvos, aki mondta, hogy mivel nem jók a baba értékei, ezért császármetszést javasolnak. 4500 g-os babám született. A műtét után mondták, hogy amúgy nem is volt jó helyen a baba feje, nem volt rendesen befordulva. Ezeknek a tudatában annyira nem is bánom, hogy császár lett, de azért nem volt jó, hogy nem lehettem utána órákig a babámmal, nem is foghattam meg rendesen, és aranyóra sem volt így, csak pár perc hármasban a folyosón.
Én laiskusként nem értem, miért baj az, hogy nem mozog folyamatosan a hasamban a baba. Az egész terhességem alatt viszonylag nyugis volt, nem mozgott olyan nagyon sokat és erőseket. Mert amúgy az nst-n én azt láttam, hogy jó volt a pulzusa, nem esett le vagy ilyesmi, ilyen 140 körüli volt, mint előtte is mindig, csak mivel nem mozgott már annyit, azért nem voltak kiugrások. Dehát miért is kéne folyamatosan mozognia? Előtte nap a 4 órás oxis nst-n is mondták amúgy már a végén, hogy nem mozog annyit egyek több szőlőcukrot. Már akkor se értettem 4 órán keresztül folyamatosan mozognia kéne?

























Igen, indokolt volt. De sajnálom, higy ilyen érzések vannak benned, szerintem amikor ezt érzik a kismamák, annak mindig az az oka, hogy nem hagyták a kórházban úgymond adaptálódni a folyamathoz, legyen az császár vagy természetes szülés.
Sok setben kb nem is értem minek indítgatnak, nyígatnak, tágítanak, oxi, burokrepesztés, stb stb...
Fel nem fogom, hogy egy csomó helyen úgy természetes szülés pártiak, hogy meg ugyan nem császároznak ha te kérnéd, mert be vagy sz***va, de terminustúllépés után mindent is elkövetnek, hogy természetességnek nyoma se maradjon. Annyira felháborító ez az egész rendszer, hogy hihetetlen. Mintha direkt arra mennének, hogy minden méltóságod meg magadba vetett hited elszálljon.
Én mindenképpen császárt szeretnék: ohhh, hát azt nem lehet. De bezzeg indítgatni, oxit adni (ami konkrétan nem erre való!!!), felnyúlkálni, tágítani (ez is egy ökörség, tekintve hogy hormonális hatás miatt lehet jól tágulni, nem azért mert felnyúl az orvos), hasat préselni, azt lehet, lényeg, hogy a kismama érezze magát rosszul.
Egyébként azt sem értem ezeket a nagy babákat -főleg első babánál- mi a francnak indítgatják? Bizonyára van kivétel, de én olyat még nem nagyon hallottam, aki a 4-5 kg-os babáját úgy szülte meg természetesen, hogy indították. Ellenben olyat, higy indították, 2 napig szenvedtették, majd a baba állapota miatt sürgető lett a császár.
Nem annak a pártján vagyok, hogy mindenkit császározzanak, hanem éppen az, hogy soha nem azt kapod, amire szükséged lenne. Ez az egész folyamat abszolút hormonális hatásokkal annyira sérülékeny, és ezek a jelenleg itthon uralkodó kórházi körülmények egyszerűen nem kedveznek annak, hogy normálisan végig lehessen csinálni. Nyilván, van akinek sikerül, szeritnem ők a kisebb, szerencsés csoport.





Megértem, hogy egy sürgősségi császár megviselő. De igen, indokolt volt.
"nem volt jó, hogy nem lehettem utána órákig a babámmal, nem is foghattam meg rendesen, és aranyóra sem volt így, csak pár perc hármasban a folyosón."
Elhiszed, hogy az ég világon semmi komolyabb következménnyel nem jár se a babára nézve, se az anya-gyerek kapcsolatra nézve, hogy ez így alakult?





“ Megértem, hogy egy sürgősségi császár megviselő. ”
Csak nem kellett volna így történnie… ez azért rohadt bosszantó. Utána meg lehet mutogatni a baba értékeire és mondani, hogy dehát indokolt volt.










Érdekes hogy pl Németországban vagy Hollandiában nem indítanak 41 hetesen. Mégsem halnak tömegesen a kismamák és a babák, és nincs 50%os császár arány.
Az orvos meg Magyarországon sokszor a számára könnyebb császár felé megy. És azért mert “ nem kérdőjelezem meg, hogy jól jártak el az orvosok”.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!