Apás szülés? Miért kockáztattok?

Pasiként lehet véleményem? :) A feleségem nem szexpartner, hanem a szerelmem. A szex csak a kapcsolatunk egy kis része. Akiknél kizárólag a külső vonzalom tartotta össze a kapcsolatot, ott persze, hogy tönkremegy. Megfogadtuk, hogy jóban-rosszban együtt leszünk. Hogy maradhattam volna ki a legcsodálatosabb élményből, a gyermekeink születéséből? Nyilván, amikor összebújunk, a nejem sem arra gondol, hogy múltkor hasmenésem volt, és milyen hangok jöttek ki a vécéből, vagy edzés után izzadtságszagom van, stb Vannak olyan dolgok az életben, amik úgymond "gusztustalanok". Mindenki büfögött már véletlenül a párja előtt, pukizik álmában, vágta már el a kezét, szóval rengeteg dolog miatt lehetne hanyagolni a szexet. A gyerekeket is szeretjük, pedig bekakilnak, buknak, sírnak, taknyos az orruk, de én ettől függetlenül a kislányomat is megpuszilom. És eszembe sem jut, hogy ez undorító.

Egy háromgyermekes apa

Hát ezek azok a típusú férfiak, akik még egy sima véres tampon látványától is hányingert kapnak.

Egy nőnek tudnia kell felmérni, h milyen viszonyban van a férjével, illetve az mennyire alkalmas, és hajlandó arra, h ott legyen vele.

7:31-es maximálisan egyetértek (bár én nő vagyok)

Mi most várjuk a babánkat, és a férjem szülés videókat nézeget. Nálunk fordítva van...én elkezdtem nézni, és én lettem rosszul, nem ő.

Szia!

Én is azt mondtam hogy ne legyen bent a párom...eleinte, és pont azért amiért te, de aki már szült tudhatja, hogy mekkora szükség van ott a támogatásra, félsz hogy minden rendben lesz-e veled és a picivel, támogatásra van szükséged.Az én párom úgy jöhetett csak be, hogy mondtam neki a fejemtől lejjebb nem állhat és nem is nézhet :-).Így is volt, azért volt bent hogy engem támogasson..mikor Panna megszületett elvágta a köldökzsinórt, és csendben könnyezett. Mindenképp bent akart lenni, és azóta is megköszöni ezt mindennap. A lentiekből semmit nem látott, és azóta is sex őrölt. én sem akarnám végignézni, de mint látszik, azért ez is megoldható!

"Kedves" kérdező!

Te igenis állást foglaltál a témában olyan módon, hogy sokunknak kinyílik a bicska a zsebében. Leírod, hogy a barátnőd így járt a férjével te meg félsz kockáztatni a kapcsolatodat a tiéddel, ezt aláírom. De milyen jogon vonod kétségbe itt sok ember kapcsolatát a szüléssel kapcsolatban? Mert úgy kérdezel és véleményezel, hogy abból az derül ki, hogy elítéled azt, aki a párjával éli át ezt a csodálatos élményt! Talán féltékeny vagy? Az én párom is bent volt, neki is élete legcsodálatosabb élménye volt, azóta sokkal jobban becsül és csodál, a szexuális életünk is teljesen rendben van! A másik, hogy már megbocsáss, de szerinte jobban ismerem a párom, mint te és szerintem jobban meg tudom ítélni, hogy mennyire gondolja komolyan azt a kinyilatkoztatást, mikor azt mondja, hogy "a legnagyobb csoda volt"! Mindenki saját, közös döntése, hogy a apás szülése lesz vagy sem, de az azért elég ritka, hogy ezután a férj megundorodik a feleségétől, párjától. Nem mondom, hogy nincs ilyen, de az ismerőseim között még nem találkoztam ilyennel!!!

Nagyon mély lehet a kapcsolata a barátnődnek a párjával, nem mondom...

Nálam bent volt a párom és semmit nem változtatott a női mivoltomon az amit látott. Sírt örömében. Erről ennyit.

7:31-es apukának gratulálok a hozzáállásához, tiszteletet érdemel:)

Szerencsére az én férjem is hasonlóképp gondolkodik...

nekem ő mindig is nagy támasz volt, és mivel a 9 hónap alatt nem sok mindenben tud segíteni (legalábbis testileg, mert mosogat és főz, és bármit megcsinál, ugyanakkor igyekszünk hogy megmaradjon a privát szférája, és nekem is...) szóval az a minimum hogy lilára szorítsam a kezét és ordibálhassak egy kicsit:))

ha nem is vele, de neki :)

A barátnőm mellett is bent volt a férje. Az a fickó életében hat mondatot nem mondott összességében, mindig csak néz meg hümmög - ha lerakod egy sportközvetítés elé, két nap múlva is ott lesz, olyan igazi mackós alkat. Bement a barátnőmmel szülni, és tudtommal azóta még nagyobb az összhang köztük - azóta se ömlenek belőle a szavak, de ahogy a gyereket fogja a kezében, az alig egyhetes újszülöttet, hát akkor egyszerűen ragyog a fickó. Sose láttam ilyet:)

Egyébként meg sok pasi meg se meri fogni az újszülöttet, így talán nagyobb magabiztossággal kezelik,ha látják, hogyan születik, hogy nyúlnak hozzá az orvosok.

És büszke lehet magára, mert ezt nekik is "végig kell csinálni", vagyis ki kell bírni, rosszul is lehetnek, ez nem egy vidám vasárnap, hanem trutymós-fájdalmas tortúra, de gyönyörű végeredménnyel.

Én nem félek a szüléstől,sem a fájdalomtól, egyszerűen nem érdekel. Ami érdekel, hogy mi mindketten részt vegyünk a Maszat életében úgy, mint valami erős háló, ami biztonságot nyújt neki, és szerintem ehhez nem árt, ha a szülők szövetsége megerősödik egy "közös" szülés által.

Ja, amelyik pasi meg megundorodik a feleségétől a szülés miatt, az egy érzelmi korcs, aki leegyszerűsítve, csak egy szexuális örömforrásnak látja a nőt..

Valahol egyébként marha nagy mázlista vagyok, mert a férjem mentős, tahát tudja is hogy mikor mi történik :)

De egyébként személyiségfüggő a dolog, ha favágó vagy pék lenne, akkor is jönne velem, mert ő így akarja és kész, nekem pedig ez jólesik.