Apás szülés? Miért kockáztattok?

Férfiként, apaként:

Sokféle megközelítés, tapasztalat létezhet, mindenkinek más jelentheti "az igazságot"

Elmondom az enyémet.

Én azt mondtam, hogy szeretnék ott lenni, amikor a fiam megszületik, de előre nem gondoltam el, hogy bemegyek e ha meggondolnám magamat, vagy egyáltalán, hogy mi lesz. A feleségem mondta, hogy ha meggondolnám magamat, akkor nem fog megharagudni rám. Én azt mondtam, hogy ott leszek.

Végig ott is voltam a jelenben. Amire nem emlékszik a feleségem én elmondom neki. Hiszen a másik fele vagyok. A legcsodálatosabb dolog, amit valaha átélhettem, az a kisfiam megszületése és a feleségem őszinte tisztelete, szeretete. A mai világban nem szokás szeretni. Mondjuk, de sokszor nem tesszük.

Szokás a nőt a férfit látni, a harcot, amit egymás ellen vívnak értelmetlenül.

"Egy férfi attól férfi, hogy kemény" szoktuk hallani. Egy férfi attól ember, hogy őszinte. Én őszinte örömmel megkönnyeztem, amikor fiamat a feleségem mellkasára tehettem. Azért mert szeretem. És az ég világon nem érdekel, hogy akkor mi volt, mi repedt, mit vágtak és, hogy mennyi vér folyt. Az akkor volt, az a megszületés pillanata volt. Most meg most van a család. És jó a szex és erősen együtt van a család. Jó együtt!

Nem vagyok hős. Egy apuka vagyok, aki szereti a családját és nem undorodik meg a feleségétől az "élete" párjától. Sok női és sok férfi hős van, még ha ezt sokszor nem is hangoztatjuk.

Apuka