Apás szülés? Miért kockáztattok?

MI megbeszéltük nem lesz bent a végén.

Engem akkor már nem érdekelt, hogy ki van bent a szülőszobában, csak nyomni akartam. Tiltakozni nem volt erőm, így ő is és az ikertesóm, aki fiú is bent maradt a tolásnál. Sőt a férjem mikor fél úton már kint volt a buksija a kisfiúnknak, még meg is simogatta! A köldökzsínór elvágásáért majdnem birokra mentek az öcsémmel! :):) Végül persze a férjem vágta el, az öcsi lefényképezhette hogy milyen szépen varrtak össze!

SZép kis összmunka! :D

Senkire semmit nem szabad erőltetni! Majd ő tudja, hogy mit bír el, és mit nem!

A férjemmel szülés után 3, azaz 3 napra már kívántuk egymást, és amit szabad ilyenkor ki is élveztük. Három hét múlva már vaginálisan is közösültünk! :) Sokkal érzékenyebb lett a hüvelyem, és ez neki nagyon izgató! :)

Ennyire különbözik a férfi társadalom, és örülök, hogy nekem ilyen példánnyal van dolgom az ágyban! :-)

Attól, hogy régen nem volt apás szülés, még nem nevezném ezt új "divatnak". Inkább új lehetőségnek, amivel sokan élnek is. A férfiak és nők kapcsolata száz évvel ezelőtt, amikor még csak bábaasszony volt, teljesen más volt. A legtöbb férfi szerintem azt sem tudta, hogy néz ki a felesége "alul", szex csak ágyban, takaró alatt, éjszaka... Nézzük csak, mi minden változott azóta - a nőgyógyászok 99 %-a férfi, nem tilos a házasság előtti szex, elfogadottnak mondható az orális szex, hogy extrémebb formákról ne is beszéljünk. Én nem vágynék vissza 1900-ba. A szülés pedig ma már csak a prűd társadalmakban számít "női dolognak", ahol a menstruáló nőre is azt mondják, tisztátalan...

39 hetes kismama

12.10-es: ámen:)

magyarul szerintem teljesen igazad van, minden egyes szavadban én is pont így gondolom :)

Nekem meg sem fordult a fejembe, hogy a férjem megundorodik tőlem a látvány miatt. Nagyon sokat beszélgettünk a szülésről a terhesség alatt. Azt mondta mellettem lesz végig de csak a fejemnél. Aztán mikor megszületett a fiúnk, ment a fürdetni és szegény pont akkor ért vissza amikor a méhlepényt szültem. De Őt ez egy cseppet sem zavarta, büszkén hozta a kicsi fiát. Később sem lett ebből problémánk, sőt.... jobb lett a szex mint volt. Nemsokára megszületik a kistesó, és most is szeretne bent lenni, azt mondta semmi pénzért nem hagyná ki. Nekem speciel az a véleményem, hogy aki ez miatt megundorodik a párjától az nem értett az apaságra.

Csak magamból indulok ki: ha a férjem nemi szervével történne valami amitől egy kis időre megváltozna, csúnya lenne, nem undorodnék meg tőle. Ennél azért több eszem van, és szeretem annyira, hogy ne változzon meg a véleményem róla.

Közel 9 év után , márciusban született meg első gyermekünk. A sok év alatt beszéltük sokat, hogy mi legyen a szülésnél..., ha én kissé ódzkodtam is tőle agyban, ( csak agyban !!) hogy ott legyen a férjem, ő mindenképp végig akarta csinálni velem az egészet. Aztán így is lett...együtt csináltuk végig. Majdhogynem segített az orvosnak összevarrni...:-(((,:-))))...

Azóta nem telt el úgy nap, hogy ne említené meg, hogy mennyire szeret, tisztel ... még félálomban is elalvás előtt is ezt suttogja: Istenem ,dejó hogy ott lehettem és láthattam a világra jönni a FIAMAT...nem tudná elképzelni az életet úgy , hogy ne lett volna ott.

Embere válogatja, hogy ki megy be és ki nem! Ha be akar menni akkor menjen be, ha nem akkor nem ennyi! Ha meg már bement akkor segítsen a feleségének! Egyébként nem a nő két lába között kell állni, aki oda áll és emiatt romlik meg a nemi élete az egy hülye! És nem értem hogy miért kell felháborodni azon hogy kinek mi a véleménye! Ha valakinek jobb hogy bent van akkor menjen be ha valakinek meg az jobb hogy kint vár akkor várjon kint!

Komolyan mondom nekem ez teljesen felháborító volt hogy egymás fölött ítélkeztek! Nem mindegy hogy ki hogy szül? Te úgy fogsz ahogy neked jó! Ennyi!

Nem értem mi f*szért kell ezen összeveszni!

Ha a pasi be akar menni menjen ha nem akkor nem!

Tessék és ez az igazság, nem az hogy veszekedtek!!!

Bárki bármit is is mond de az a férfi aki a szülés látványátol megundorodik tőlünk az vagy nem teljesen normális vagy nem is szeret minket igazán....

Az hogy valaki nem birja a vért az egy dolog ne nézzen oda de attól igenis legyen mellettünk a fájdalmas percekben.

Mi is együtt voltunk, amikor született a fiunk, és egyetlen percig nem gondoltam, hogy ezzel bármit is kockáztatnék. A mi kapcsolatunk annyira erős, hogy egy ilyen közös élmény kizárólag erősíteni tudja. Ha a közös gyermek születése azzal jár, hogy tönkremegy a házasság, akkor ott már korábban is gond volt, és a férfi számára a szülésélmény, mint probléma csak indok, nem ok.

Eszembe se jutott volna kizárni a páromat, ha nem jöhetett volna be, az rosszabb lett volna kapcsolatunk szempontjából. Hiszen az ő gyereke is, együtt vártunk rá.

Nem tartom ezt divatnak, inkább egy nagyszerű lehetőségnek, hogy egy ilyen fantasztikus közös élményből építkezzen a kapcsolat. Ez persze csak az én véleményem, valószínűleg én jól választottam párt, így fel sem merül, hogy kockázat lenne:)